Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 

19.rész

Az Anyák varázskezei…

Másfél év után sajnos mi sem úsztuk meg az influenzát… előbb egyik, majd másik lánykám is küzdött a vírusokkal.
Miközben kisebbik lányom izzó homlokát törölgettem, hűtöttem eszembe jutott egy történet és odasúgtam Neki: ” Tudtad, hogy anyának varázskeze van?!” 😊
Érdeklődve figyelt fel rám az előbb még bágyadt arcocska..
“Meséld el, Anyaaaa!”
S belefogtam…

Történt egyszer, mikor Bibi nővére Bogi 2 éves lehetett, lebetegedett. Nagyon magas láza volt.
Én már visszamentem dolgozni és sok munka lévén sajnos csak pár napig tudtam ápolni a kis betegemet, aztán megkértem egy barátnőmet segítsen, délben hazaugrom megnézem mi újság.
Délelőtt telefonon tartottuk a kapcsolatot, érdeklődtem csöppöm állapota felől, de hiába a lázcsillapítók, nem mozdul lefelè a hőmérő higanyszála…
Aggódtam és alig vártam, hogy délben hazaugorhassak hozzá.
Berontottam az ajtón, és rögtön a karjaimba vettem a forró kis testet.
Mivel addigra elfogyott a bevehető gyógyszeradag, nem adhattam többet neki.
Leültem vele a fotelbe és csak simogattam nèmán, pusziltam, magamhoz öleltem.
S láss csodát 40 perc elteltével hőemelkedésig visszahúzódott a higanyszál.
Értetlenkedve néztünk egymásra a barátnőmmel… és akkor ott világossá vált… megértettem. Nekünk Anyáknak varázskezünk van! 😊

17495949_298880587198107_2119694103_n

Nyugi, nyugi! Ha sietsz úgyis elkésel.

Talán nem vagyok egyedül ha azt mondom, a hétköznapok reggelei minden igyekezetem ellenére néha nem úgy sikerülnek ahogy szeretném. Ilyenkor minden kiesik a kezemből,
semmit sem találok, letörik a cipőm sarka, az egyik gyerekem magára önti a kakaót, a másik belelép…átöltözés, takarítás azonnal, mert estére ragadni fog… úr ég, már ennyi idő! Jesszus szaladjunk, majd a kocsiban begombolod a kabátod stb..
Mindig ugyanakkor ébredünk és kisebb nagyobb eltéréssel, de kb. tartjuk az iramot, mert bizony percre pontosan be kell érni az irodába.

Történt egyszer hogy későbbre mentem dolgozni, de hogy a reggeli dugót elkerüljem ugyanakkorra húztam fel az órát, mint általában, gondoltam lesz idő ruhát cserélni, kakaót feltakarítani.
Felébredtem, megittam nyugiban a kávémat (jé, nem löttyent ki) 🙂
Komótosan megcsináltam a gyerekek reggelijét, felöltöztem (mindent megtaláltam),
majd keltettem a gyerekeket.
Úgyis későbbre megyek -gondoltam-, így odabújtam az ágyukban hozzájuk kicsit, cirógattam, puszilgattam őket, majd szépen megitták a kakaójukat, mosakodtak, csacsogtak, felöltöztek, reggeliztek és szépen elindultunk az iskolába, óvodába.
Az oviban kényelmesen átöltöztettem a kicsit és indultam a munkahelyemre.
Mikor becsekkoltam, óriási meglepetés ért!!!
Pontosan akkorra értem be, mint egyébként szoktam….
Tanulságos volt számomra, el sem akartam hinni.
Most már értem apukám miért mondogatta folyton: ” Nyugi, nyugi! Ha sietsz úgyis elkésel.” 😊

17505712_298886387197527_128025794_n

Színes Szandi

Az utóbbi két hét alkotói tevékenységét képekben fogom elétek tárni. A két alkalomból az egyiken papírtányér napocskát készítettünk, míg a másikon a papírpörgettyű elkészítése volt a kitűzött feladat. Sajnos, rá kellett jönnöm, hogy a gyerekeknek a pörgettyű megalkotása nem túl egyszerű feladat, szóval improvizáltam egyet és megszületett a csirkusz házikusz, ami a gyerekek kedvence lett :)

17467945_1397891566899117_2095758952_n 17391802_1397891143565826_1313687393_n 17393009_1397891283565812_1099958328_n 17410231_1397891543565786_1070420103_n 17440093_1397891756899098_1915386069_n 17440094_1397891356899138_739524651_n 17440097_1397891730232434_1260385924_n 17440155_1397891396899134_638659873_n 17440181_1397891666899107_431117058_n 17440276_1397891630232444_98918730_n 17440428_1397891846899089_1278401795_n 17467817_1397891790232428_817011762_n

 

 

És nézzük az e heti témakört:

Kicsit most a lánykáknak kedvezek, mivel babát csinálunk. A mostanában legkedvesebb anyagommal készítjük el, ez pedig a fonal. Ez az anyag nagyon sokoldalú, látványos dolgok állíthatók elő belőle és nem igényel extra kézügyességet sem. Tehát a szerdai és szombati projekt a fonalbaba megalkotása.

Gyertek-gyertek, mókázzunk, alkossunk együtt.

a6

Svihák Oszkár blog

Blogbejegyzés no.22

Na végre!

Már azt hittem, hogy sosem áll össze a kép, már kezdtem feladni a küzdelmet, mert annyira keresem önmagam, hogy észre sem vettem, hogy végig kéz a kézben sétáltam magammal. Néztem a tájat, kémleltem a horizontot, és, mint a puskázni vágyót a tanár, a hátsó sorban kerestem a zsiványt, miközben az első sorban kicsenték a zsebórám mélázásom kellős közepette. Szóval, a horizont. Megnéztem északon, délen, persze keleten is, de még a nyugatiban sem találtam önmagam, pedig tényleg mindenhol kerestem, de a sok sok körforgás, az, ahogy kétségbe esve keresgéltem a magam személyiségét, kezem izzadva, de úgy kapaszkodva, mint a sas a pocokba az égen, hogy le ne essen, a nyilvánvalótól egyre távolabb kerültem, mert a pörgés középpontjában hagytam a térlátásom, és nem vettem észre, hogy ott állok magam mellett. Persze, most akár hívhatnák is az orvost, jogosan is, de mindjárt megmagyarázom, tessék csak visszatenni az okos telefonokat a tokjukba, még előbb befejezem a mondandóm, és talán addigra le is jár a szavatossága annak a kütyünek, amivel szemez már az egész világ. Nem kell úgy kapkodni, mert hamar leverünk valamit, mondaná az okoskodó, de én inkább elmesélem a keresésem történetét. Mert az ugye nem olyan egyszerű, kell a bevezetés, ahogy az iskolában megtanultuk az okos telefo…, jaj dehogy az okos tanárunktól.
Néhány éve, épp amikor a legjobban sütött rám a nap, amikor még árnyékot sem vetettem, nemhogy gondolatokat, vagy borsót hüvelyestől, hogy az ágyamról ne is beszéljek, történt velem valami. Elolvastam egy verset, amit egy elég híres költő vetett papírra, úgy száz évvel ezelőtt. Nem pontosan száz éve, de az olvasónak muszáj valami tapogatódzó-pontot adnom, hiszen mi lenne amiben megtapad az értelem, egy adag sarat mégse lögybölhetek ki mindenki elé, elmondom inkább, hogy a vers önmagamban rázkódtatott meg. Ugyanis az első sora úgy szíven talált, mint egy medicin labda: “Nincsen apám, se anyám”. Na itt, ennél a sornál döbbentem rá, és úgy esett ki a könyv a kezemből, mintha az összes erőmet átvette volna az a könyv, ami könyv persze nem tud engem megtartani, de ezért nem lehet hibáztatni, hiszen ki az az egészséges ember, aki engem meg tudna tartani, az épphogy száz kilós Svihák Oszit? Egy könyv sem alkalmas erre, de azért most teszünk egy kísérletet. Hiszen, rádöbbentem, az okosabbik agylebenyemmel, hogy nekem sincsen apám, meg anyám, csak van itt ez a nagydarab alak, aki kitalált, és mindenféle színes ruhákba bújtatott, mint valami idiótát, hogy a színes hajakról, színes kalapokról ne is beszéljek. Ez volt az a pasas, akit én hiába kerestem a horizonton, mert nem is tudtam, hogy őt keresem. Egyet tudtam; hogy keresek valamit, közben szédülök már a sok pörgéstől, és izzad a kezem, mert kapaszkodnom kell valamibe, nehogy elrepüljek a centrifugális-melegebb éghajlatra, esetleg szédelegve kihagyjak egy ütemet a táncosnak nem mondható lábaimmal, ami már önmagában is komoly veszélyforrás. A szorongatás, a pörgés annyira lekötötte a figyelmem, hogy az a biztos horizont olyan volt, mint egy maszlag, ami vagy jobbról balra rohant, vagy balról jobbra. Sok éves pörgésben és keringésben az ember még azt sem tudja biztosan, hogy melyik keze melyik, pláne amelyik izzad. De jött ez a vers, és mindent megváltoztatott. Fényt gyújtott az éjszakába, mert rádöbbentett a valósra, hogy igazából mi is az én problémám. Természetesen az, hogy nincsen se anyám és nincsen se apám, csak ez a nagydarab barom, aki miután kitalált, kvázi megszült az agyából, rám parancsolta ezt a sok színes ruhát, hajat, kalapot, vacak játékokat, hagyott hogy hadd nőjek, mint a gaz. Kicsit se foglalkozott velem. Csak magával foglalkozott, a maga problémájával, miközben az én problémám, hogy nincsen se apám, és nincsen se anyám, csak ez a problémás barom, sokkal nagyobb gond! Egyébként is azt vettem észre, hogy mindenki a maga problémájával van elfoglalva, ami felháborító szerintem, sokkal jobb lenne, ha mindenki az én problémámmal lenne elfoglalva, hiszen, amilyen friss gondolat vagyok, elég gyorsan végeznénk a problémámmal, ha úgy igazán mindenki oda tenné magát neki, szerintem napok alatt befejeznénk és még időnk is maradna egy málnás szódára, de mikor a végén mindenkinek köszönő levelet írnék, vagy körbe mennék kezet rázni megköszönve a gyors-segélyt, eléggé elfáradnék, de úgyse jön létre ez a segítség-csomag, hiszen mindenki szemlesütve, a földet kémlelve keresi a maga problémájának a kulcsát, mert az valahol kiesett a kulcslyukból. Persze, nem csak egy kulcsot keresünk, illetve dehogyisnem, mindenki egy kulcsot keres, csak az a mindenki egy kulcsa nem egy kulcs, hanem sokszor egy kulcs, ott pedig az olyan az a keresés, mintha gyufák között keresnénk egy fogpiszkálót. Ráadásul, én meg még bele is pörgök, amitől minden kulcsot szanaszét rugdosok magam körül, amitől mindenki ideges lesz, és még nyugtalan, de erről is ez a nagydarab tehet, aki azt állítja most már, hogy féltésből szorította úgy a kezem. Nem lehet ezen számon kérni semmit, mindig ki akarja magyarázni, de egyszer tuti, hogy a szögbelövő szerkezetemmel esek neki a szájának, és bekapcsozom, hogy többé ki se tudja nyitni, mert csak marhaságok törnek elő belőle a torkából. Na elég legyen csak annyi, hogy se megbocsájtani nem tudok neki, se legyinteni nem akarok rá, mert a pörgést nem állította meg, hagyta, hogy úgy szédüljek el, hogy utána nagyon nagy darab ideig kerestem az egyensúlyom, még jó, hogy egy olyan verses kötetbe kapaszkodtam meg, amit kinyitva, és az első sort elolvasva rájöttem, hogy maga a pörgés, a forgás, a horizont keresése a problémám. Mert, akinek nincsen se apja, és nincsen se anyja, csak egy ilyen nagy barom kitalálója, az mindig is azt fogja akarni, hogy legyen apja, hogy legyen anyja, hogy legyen neki szép családi háza, hogy olyan tevékenységgel kösse le az agyát, ami végül teljesen kikészíti, de annyira, hogy már az első havi nyugdíjt se éri meg. Arra vágyik, hogy legyen kutyája, macskája, tyúkja, kacsája, pónilova, de legfőképp legyen malaca, miközben észre sem veszi, hogy mekkora malaca van, hogy egyáltalán ki lett találva. Mert ez az igazság! Hiába vágyom ezt a sok szép dolgot, gondos feleséget, sok gyereket, házi és nem házi állatokat, ha nincs ez a nagydarab itt mellettem, aki álmából felriadva megalkotott butábbik agylebenyével, akkor most még az sem lenne, hogy itt töprengek, és körbe-körbe járatom az agyam, hanem mi lennék? Maximum egy nagy fekete lyuk, ami elnyeli a gondolatokat, nem pedig egy ilyen szép forma, egy embernek látszó tárgy, ami bármikor felsülhet, de akár le is. Mi lennék? Egy nagy semmi, de nem olyan, ami már majdnem valami, hanem az a klasszikus semmi, ami eszünkbe sem jut, amit még szidni sem lehet, csak hallgatni róla, mint a sír, mert benn maradt a tudat alatt. Szerencsés vagyok? Részben. Sosem lesz nagy házam, a lakásom egy túlzsúfolt fej, sosem lesz szép autóm, amin járok az két láb, sosem lesz kutyám, magamnak hozom vissza a labdát, és sosem lesz sok gyerekem, mert ha kiszabadulnék tömött egyszobásomból, a lábam kinyújtóztatása után egyből összerogynék, mert futni vágynék, de lépni sem tudnék ezekkel az elgémberedett végtagokkal. Maradok hát itt, benn a szoba-konyhásomban, itt meleg van, lehet zsörtölődni a szomszédokkal, mindig megetetnek nálam okosabbak, de legalább nem esik rám az eső soha. Elégedetlenségemmel meg nem kezdek semmit, örülök, hogy megállt a pörgés, hogy ilyen szép versek születnek, amikből kiderül a problémám, majd úgyis jön egy másik vers, egy olyan, ami nem csak az igazságot világítja meg, hanem csak önmagában szórakoztató. Így, maradok a magam kedvenc kis bolondja, a Svihák Oszkár, aki többnyire fejekben motoszkál. Alászolgája!

Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 

18.rész

40 év – pipa

Nincs mèg egy olyan születésnap amely körül akkora fennforgás volna, mint a 40.
Mert ugye vannak a társadalom által “kötelezőnek vélt” dolgok a betöltött 40 előtt, amit ha nem pipálsz ki hűűű….
Ilyen pl. az esküvő, a gyermekvállalás, a külön lakás, saját autó, fél világ bejárása… mert 40 után aztán mindennek lőttek… legalábbis ez az általános vélemény.
Épp ezért vártam annyira a 4. X -et..
Kíváncsi voltam valóban olyan misztikus?
Valóban vízválasztó?
De az igazság az hogy egyik nap lefeküdtem 39 évesen másnap már 40 lettem…
Nem emlékszem semmire.. 🙂 🙂

Viccet félretéve.. nekem is volt egy listám arról amit feltétlenül szerettem volna ha megvalósul még e misztikus szám előtt:

Gyermekek – pipa
Egzisztencia, önállóság – pipa

Volt még valami ami hiányzott..
Elhatároztam kezembe veszem a sorsom mert az új évtizedet már ezzel együtt akarom kezdeni.

Ahogy a jóga tanítja: “belégzésre pozitív energiát veszünk magunkhoz, kilégzéskor elengedünk mindent amire nincs már szükségünk..”
Így tettem..
Kemény küzdelem volt, embert próbáló és ez a 40-es szám mintha segített volna a közeledtével… mert egyszer csak vettem egy mély levegőt s azzal átúsztam oda ahová már rég vágytam… a BOLDOGSÁG szigetére. 🙂
Elengedve fájdalmat, feszültséget, szomorúságot…
Új életet kezdtem.

Ez volt az amit szerettem volna 40 évesen, s ez a szám tartotta bennem a lelket a nehéz időkben.

Most íme eljött… itt vagyunk mi ketten: “40” és én. Szemtől szemben.
Végigmérjük egymást… visszatekintünk…emlékezünk, könnyezünk és nevetünk…
Aztán BOLDOGAN megöleljük egymást, s kéz a kézben ballagunk a következő X felé.

Új élet, boldogság – pipa
40 év -pipa

17328138_295728714179961_1284097059_n

 

Színes Szandi

A múlt héten egy kicsit a Nőnapra hangolódva készítettünk hóvirágos kártyákat, melyekre a gyerekek rajzolhattak, írhattak, hogy még személyesebbé tegyék az alkotást. Bugyogott a ragasztó, csattogott az olló és a gyerkőcök arcán megjelent az a bizonyos kis kanyarulat, a mosoly.

17198888_1382951598393114_733851002_n 17198000_1382950395059901_1739288247_n 17197889_1382951595059781_1172852991_n 17203584_1382950291726578_824640660_n

Na lássuk, hogy mi lesz az e heti kínálat:

2017.03.08. és 03.11. (szerda és szombat)

Papírtányér napocska készítése

A Nap ki-kibukik a felhők közül és vidáman hirdeti, hogy itt a jó idő. E döntését támogatva Az utóbbi 1-2 hétben gyakran előfordul, hogy a meleget adó gondoltam ki ezt a foglalkozást. Fogunk egy papírtányért, melyet befestünk vagy beszínezünk sárgára és színes papírdarabokkal díszítjük, hogy még kedélyesebb és színesebb legyen.

17160281_1382970688391205_363939465_n

A program díja: 500Ft/munkadarab

Svihák tábor 2017

2017 az újrakezdés éve, ám mi nem újrakezdjük, abba sem hagyjuk a bohóckodást, sőt onnan folytatjuk, ahol tavaly nyár közepén abba hagytuk. A tematika továbbra is ugyanaz, a találkozási pont a már bemutatásra váró játszótereken, izgalmas, hangulatos játékok, barátkozások, majd a játszóház, a tábor végére pedig megtanulunk egy kis bohóckodást, és be is mutatjuk a szerencséseknek. A Svihák tábor harmadik etapjának körvonalai és az időpontjai már megvannak, kezdődjön az ismerkedés…

Svihák tábor

Kezdjük a bemutatkozással, mégis, egy kis kézrázás, egy mosoly megnyerőbb, mintha az ember ajtóstól ront a házba. A két grácia, akik a sor végén bandukolva figyelik a gyerekek minden apró mozdulatát. Tanár néni mindkettő, nincs gond az észleléssel, mint a jó juhász, úgy terelgetik a sétáló táborlakókat, emellett a délelőtti játék teljes egészében az ő mutatványuk. Tavaly is nagy hahoták voltak, és izgalmas feladatok, szerintem nem lesz ez másképp idén sem! Ügyeskedésben és a körömfestésben mindig lehet rájuk számítani, mindenkit türelmesen végig hallgatnak és mind e mellé,  tökéletes muffint sütnek tízóraira, nagy csapatjátékosok, és meg van bennük az a tyúkanyó, aki egy mozdulattal maga köré gyűjti az apró népet. Ők az én jobb és jobb kezem, Színes Szandi, aki néha Svihák Zizi, és Gyöngyvér testvér, a fantasztikusan vicces kocogásával, érdemes rá több pillantást is vetni, Micimackó megirigyelné, az biztos.

13820518_1171115136243429_1948067716_n

 

Magamat csak úgy mutatnám be, hogy néhány szóban elmondom, mit is jelent nekem ez az egész. Amikor már úgy gondoltam, jó pár évvel ezelőtt, hogy meg tudnék birkózni egy táborral, nagyon sokáig kellett gondolkodnom a koncepción, aztán amikor egyszer csak szikraként csapódott szürkeállományomba, tudtam, hogy valami nagy kincsre bukkantam, és teljesen igazam lett. Csupán egy hét, de az emlékek miatt maga az örökkévalóság csodálatos papírba csomagolva. Zseniális dolog egy hétig eligazgatni egy bandát, úgy, hogy bár elfáradunk, hiszen ez a munka 3 teljes embert kíván, mégis olyan élmények érnek bennünket, amitől mindannyian többek leszünk. A gyerekek. A táborlakók. A táborvezérleányok, és én a Svihák Oszkár.

11060275_1473546972870258_5232704226049379657_n-300x225

Időpontok:

1. hét

július 3 hétfő – július 7 péntek

2. hét

július 31 hétfő – augusztus 4 péntek

Helyszínek:

Ahogy az minden évben lenni szokott, minden nap kezdetekor, a lejjebb taglalt játszótéren van a találkozási pont. Rossz idő esetére van néhány opciónk, eddig mindegyik tábor alatt sikerült egy napot tócsában is tocsognunk, szinte hozzánk nőtt ez a vizes nap. A délutáni találkozók viszont a játszóházban, az egyetlen keddi nap a kivétel, de erről később, most jöjjenek az idei játszóterek. 

hétfő:

Ikva utca-i játszótér, a PÁGISZ iskola bejáratával szemben.

kedd:

Móra park, Szabadhegy

szerda:

Barátság park

csütörtök:

Malom liget

péntek:

Batthyány tér

*A játszóterek még változhatnak, szervezés alatt van még minden.

Az ebéd mindig a játszótér közelében lesz, ismét megpróbálunk olyan helyeket lefoglalni, ahol a táborlakók kedvencei kerülnek majd az asztalra. Nehéz vállalkozás,

de nem lehetetlen.

Idén is busszal közlekedünk a játszóházig, mert az jó móka.

A napi fagyi az jár, és még mindig egyetlen szülő se várjon tiszta gyereket haza, mi piszkosak leszünk, aszfaltkrétásak leszünk, mi dinnyések és barackosak leszünk, mi megizzadunk, mert futkározunk és játszunk.

Idén is, mint eddig mindig, a pénteki nap lesz a csúcspont, amikor is bohócruhát öltünk, és az egész héten gyakorolt mozdulatokat, éneket, trükköket a belvárosban előadjuk a szerencsés arra járóknak. Eddig mindig nagyon nagy sikerünk volt, és hatalmas dinnyénk lett a nap végén, aminek elfogyasztását a nagy sztorikkal öblítjük le.

A tábor díja: 22.000 ft táborlakónként. 

Közérdekű információ, hogy maximum 20 táborlakót fogadunk turnusonként, és az életkort is behatároljuk, az alsó korhatár idén is 6 év, a felső viszont  a tavalyi nagy kedvencünk, Marcello zseniális beilleszkedő képessége miatt 11 évre ugrott.

Jelentkezni nálam lehet, ha ide kattintasz, minden elérhetőséget látni fogsz. 

Ha pedig szeretnéd elolvasni, mi is ez a Svihák tábor, az eddigiek ide, ide, ide és ide vannak összegyűjtve.

Még több információ az idő haladtával olvasható lesz ugyanitt!

Köszönöm, hogy végigolvastad az összes betűt, várunk titeket szeretettel az egy hetes bohóc és élménytáborba. Tapasztald meg te is egy kicsit, hogy milyen Sviháknak lenni. 

Szandi, Gyöngyvér, Oszkár

 

Programok

Farsang

 

Hagyományosan, immár hetedik alkalommal rendezzük meg a farsangi bálunkat a játszóházban. Ennek a programnak a mindenkori apropója, hogy jöjjünk össze mindazok a gyerekek, akik egész évben örömöt, boldogságot csempésztek a játszóházba, ezzel örvendeztetve egymást, illetve, minket Svihákokat. Zseniális év volt, ha innen, február közepén nézzük, fantasztikus táborlakók, csodálatos szülinaposok, zseniális kreatív csapatok, nagyon menő focis bandák jöttek el hozzánk, hogy ne unatkozzunk hétköznap, hétvégén, igazából soha. Titeket szeretnénk egy kicsit megünnepelni, úgy, hogy szervezünk egy olyan bulit, ahol mindenki részt vesz, ahol egy kicsit csokorba tudjuk fogni ezt a sok kisgyereket, ahol természetesen mindenki be van öltözve, és mindenki mosolyog.

Amivel mi készülünk: Lesz tombola(hagyományosan, mindenki egyetlen tombolát vehet, nem szeretjük a lefelé konyuló szájakat), lesz üdítő, lesz felvonulás, mindenki kiélheti a modellebbik énjét :), lesz jelmezverseny, két kategóriában: házilag készült jelmezek, és a kölcsönzött, vagy vásárolt jelmezek között, lesz egy kis tánc, és sok nevetés, játék.

Amivel ti készülhettek: Nagyon ötletes jelmezek, aki szeret sütni, ne fogja vissza magát, itt mindig minden elfogy, és természetesen méééég ötletesebb jelmezek, de a jókedvet sem illik otthon hagyni. A felnőttek is beöltözhetnek, de ez nem kötelező. 

16735901_1362485717106369_1025670847_n

Osszátok igeként ezeket a szavakat, hívjatok el minél több jó barátot, hogy minél jobb társaság jöhessen össze!

Balázs bácsi és Színes Szandi

Színes Szandi

Megint eltelt egy hét. Fonalpillangóink kirepültek a szabadba és élvezkednek a napsütésben. Ám, még mielőtt elhagyták volna a játszóház falait, sikerült lesifotókat készítenem róluk. Néha az asztalon pihentek meg, néha pedig Színes Szandi új plakátján.

Lássuk ezeket a színes, díszes lepkéket.

szív 16779747_1362530377101903_693115618_n 16779739_1362529910435283_14843993_n

És amit ez a hét tartogat??

Ahogy az idő melegszik, a természet éledezik, mi is vidám, pezsgő dolgokat fogunk alkotni egy-egy foglalkozás alkalmával. Ezzel,arra biztatjuk a környezetet, hogy minél előbb felébredjen mély, téli álmából és újra egy lüktető világban élhessünk, hogy élvezhessük a TAVASZT.

A téma, szerdán és szombaton a felhők és a szívek harmóniája lesz. Fellegek találkozása az élettel teli színekkel, melyek felveszik a szerelem szimbólumát, a szívet.

Ragasztó és olló szükségeltetik a barkácsoláshoz, no meg fonal :)

Gyertek el minél többen!

A program időpontja: 2017.02.15. és 02.18.

felhő

Színes Szandi

Lássuk, mi történt az elmúlt héten. 

3 dimenziós szívecskéket készíthettek el a gyerekek, egyszerű kartonlapból és fonalból. Szükség volt még egy picinykét ollóra is. A végeredmény pedig fantasztikus volt. Egy kislány olyan szívhálót alkotott, amit még a pókok is megirigyelhettek volna, csak tekerte és tekerte és tekerte…..a végén egy szövevényes kis csoda született meg.

És az elmaradhatatlan képek:

16558985_1355856327769308_517865984_n 16559135_1355856364435971_2093191534_n 16559421_1355856371102637_609025961_n 16650432_1355856574435950_1777406086_n 16651814_1355856617769279_506682969_n 16651905_1355856981102576_89046280_n 16651988_1355856694435938_1262192295_n 16652721_1355856421102632_1061772984_n 16558394_1355856664435941_752944993_n

FRISS!

2016.02.08. és 02.11.

Szerda és szombat

Most, hogy végre elvonultak az esőfelhők és kikacsintott a napocska, az élővilág is mozgolódni kezdett. Csicseregnek a madarak, a bogarak és a rovarok is ki-ki kukucskálnak téli álmukból. Egy szó mint száz, éledezik a természet. Ezen a héten egy rovart fogunk életre kelteni, hurkapálcából, zsenília drótból és fonalakból. Ez az élőlény a pillangó.

Elég a sok beszédből, ragadjunk pálcát és fonalat és készítsük el együtt a játszóházban a saját lepkénket.

Várlak benneteket!

szív

SZínes SZandi

Kedves gyerekek és szüleik!

Először is képekben szeretném bemutatni a múlt heti foglalkozás mozzanatait. Téma a legyező (mint praktikus és dekoratív eszköz) volt.

16358985_1348293028525638_1270622791_n 16425588_1348293535192254_1104833693_n 16441278_1348293701858904_1955150426_n 16441370_1348293258525615_1068664505_n 16443281_1348293621858912_1147987348_n 16443419_1348293568525584_992416611_n

Most pedig következzen az e heti móka, mára :)

3D-s szív készítés

Ebben az évben már volt bolondság a fonalszörny és a legyező társaságában, de ezen a héten (szerda és szombat) visszanyúlunk az ünnephez és kitárjuk a szívünket. De nem csak képletesen, hanem megkreáljuk, kivágjuk, összekötözzük dobogó-kopogó bensőnket.

Az időpont tehát: 2017.02.01. és 02.04.

(szerda és szombat)

Várlak titeket szeretettel!

cats

1 2 3 32