Adomány

Kedves Emberek. Tudom, nem nagy betűvel kell írni, de, aki ide kattint erre a fülre, ő immár olyan Ember, akinek nagy kezdőbetűvel kell írni a titulusát. Mert, onnantól nem csak hordja azt a bőrdarabot, melyet a húshoz inak kötnek, és a vér csörgedezik a rétegek között, hanem van elképzelése, hogy valamit szeretne is kezdeni vele. Valamit tenni olyan emberekért, akiknek kicsit sanyarúbb sors jutott. És te, kedves Ember, aki válaszút elé álltál, hogy most mit is tegyél, megmutatom a helyes utat, vezetlek, és fogom a kezed, ugyanis én eldöntöttem, ezen honlap ezen fülecskéje arra lesz hivatva, hogy pénzbeli adományok helyett valami mással kedveskedjünk az erre szorulóknak. Valami morális, valami kis töltet, ami pluszt ad az élet nevű társasjáték véghezviteléhez. 

 

Már a honlap születése óta gondolkodom, hogy mi is legyen az első. Eszembe jutott egy dolog, még akkor, mikor hazafelé autóztam a kórházból, amikor benn voltam a beteg gyerekeknél, tele voltam fénnyel és szeretettel, de nem erre térek most ki. Van egy kedves ember, ki remélem, majd egyszer a barátom is lesz, hogy befogad abba a társaságba, akik azzal a címmel dicsekedhetnek, hogy fontosak számára. Egy fiatal hölgy ő, ki egy súlyos betegséggel szenved elég rég óta. Ez a lány olyan életerővel van megáldva, ami páratlan, de súlyos terhe néha megkezdi az állóképességét. Ő az a lány, kinek a blogját ezen a honlapon olvastátok el immár 102-en. Életem az életem után címre hallgat a blog, és az egyik legsikeresebb, amit itt közzé tettem ezalatt a bő három hét alatt. Elég sokan kattintottatok, ugye? Én is meglepődtem, mikor néztem a nézettséget. Úgy látom, szeretitek ennek a csupa szív lánynak az élettörténetét. Én minden héten újraolvasom, imádom a stílusát is, és a történet pedig megrázó. Csupán egyszer találkoztam Ginával, és nekem elhihetitek, ennek a lánynak az egész személyében több élet van, mint bárki másban, akit ismerek. Elég, ha csak a rajzaira kukkantotok. Hát, most mikor hazaértem, egy levél fogadott itthon, mely levél az enyémet követte. A levelemre reagálva biztatott, hogy a honlap, amit átküldött nekem, az adjukossze.hu dologban segít nekem, kitalálunk majd valamit. A levél egy részletét, mely engem teljesen megrázott bemásolom nektek, majd elmondom, hogy miért:

“Szia Balázs,

Bocsi a megkésett valaszert, annyira padlóra kerültem egészségügyileg hogy józanabb pillanataimban az eutanázia melletti kampanyszovegemen érveltem, a jó ég tudja miért történik ez megint. Holnap pesten leszek a kórházban de ha tudok agyalok és otletelek”

 

Engem teljesen lesokkolt ez a levél. Arra gondoltam, valahogy, valami mentális energiaátvitellel lehetne Ginának segíteni, pénzre tudom, hogy nincs szüksége. Gondoltam mindenre, videoblogra, kézzel írott kedvenc versre, kézzel írott levélre, de ezeket összefűzve és jól megrágva amellett döntöttem, hogy, ha mindenki küld neki egy képeslapot, melyben valami jókívánságot, energiát ad, és fogalmaz meg Ginának, szerintem még meg is nevettethetnénk. Hiszen, mikor a postás beállít száz képeslappal, az elég vicces. Ez adhat neki egy lökést a gyógyuláshoz, és szerintem, mi járunk a legjobban. Én holnap le is slattyogok a postára reggel, és kiválasztom a legszebbet, le is fényképezem majd nektek. Egy kis szervezés mondjuk még kell, mert nem tudom, hogy melyik kórházban fekszik, még várok a válaszlevelére, amiben megírhatja, de amúgy nem sejt semmit. Amint megtudom, hogy melyik kórházban fekszik, telefonálok párat, hogy meg is tudjam, mi a pontos cím, és ti lesztek az elsők, akiknek elárulom, utána lehet a jókívánságokat küldeni. Egyet kérek, írjátok oda, hogy a Balázs bácsi barátai vagytok, hogy egyszer csak összeálljon neki a kép. Én nagyon megnézném azt az arcot. Remélem, elküldi utólag fotón.

Köszönöm!

 

Sok szeretettel: Balázs bácsi

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.