Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 

21.rész

Kèt làbon, nègy kerèkenCsoda törtènt!
Kisebbik lànyom is ledobta a pòtkerekeket vègre a bicòròl így nem volt akadàlya, hogy immàr kèt bringás csemetèmmel futni induljak.
Nem tudtam hogy fogja bìrni a kicsi, hisz a legtöbb amit kètkerekűvel megtett az pàrszàz mèter volt, most több ezerre kèszültem…

Sosem fèltem a kihívàsoktòl, nekilòdultunk.
Az első 500 mèter ùgy zajlott, hogy èn futottam elöl ès a kicsi kacskaringòzott mögöttem.
Folyton hàtranèzegettem nem esett-e el stb.

Aztàn begurultam, ès elkiàltottam magam: “Többet nem hozlak el magammal benneteket. Olyanok vagytok mint a csigák! Futva gyorsabb vagyok mint ti bringàval? Nem bìrjàtok anyàtokat lehagyni???!!!!”

Na erre a kèt ördögfiòka ùgy ràkapcsolt, hogy alig győztem utolèrni őket 😄😄😄

Aztàn olyan 1500 mèternèl elkaptuk a fonalat ès a kèt bicòs lànyom közt futottam egyvonalban 5000 mètert.

Leírhatatlan volt!
Ùgy èreztem mintha kèt angyal tartanà a karom ès repülnèk velük..
Àtfutott az agyamon, hogy milyen règ vàrtam erre a pillanatra.. hogy együtt futhassak? sportolhassak a gyermekeimmel..
Hogy megmutathassam nekik a gyönyörű tàjat ami hetente többször is elvaràzsol… hogy hol az a hely ahovà mami elmegy feltöltődni.

A szèl finoman simogatta a kipirult arcunkat, a tüdőnk falta a Duna parti friss levegőt.
Szèttàrtam a karom, egy pillanatra behunytam a szemem.. ès mikor kinyitottam hullani kezdtek a könnyeim.
Csak egy szokàsos futàsra kèszültem, nem is sejtettem, hogy egy àlom vàlik ma valòra.

21769595_378178122601686_1301705840_n 21769922_378178119268353_993318608_n 21848976_378178275935004_849181570_n

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.