Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 

22.rész

Őszi napfény

Őszi napfény csalogat,
A sziget lombja alatt.
Szél borzolja hajamat,
Csiklandozza arcomat.
Àtfogja derekamat,
Megcsókolja ajkamat.
Àtadom most magamat,
Lehunyom pilláimat.
Jól esik a hódolat,
Ledönti a falakat.
Építsünk hát helyette
Igazi várakat!
Négy bástyával érdemes,
Erős legyen és nemes.
Bizalomból kövei,
A magasba emelik.
Tiszteletet ne feledd!
E nélkül nem mehet.
Vakolat a Szeretet,
Védelmezőn körbevesz.
22185111_382492935503538_86928267_n

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.