Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 

25.rész

A rajzverseny

Mikor meghallottam, hogy Balázs bácsi rajzversenyt hirdetett, nem volt kèrdés, ott a helyünk, hisz mindkét lánykám nagyon szereti az önkifejezés e módját.

Bogim már egész piciként is ügyesen alkotott.
Az oviban azonnal felismertem a munkáit a faliújságon, anélkül, hogy a jelét láttam volna.

Egyszer egy barátnőm meglátogatott bennünket és míg én az Ő lányának gerincsérvén próbáltam jógával és masszázzsal segíteni, addig Verácska és Bogi együtt játszottak.

Az volt a lényege, hogy Bogi rajzolt egy képet, és lépésről lépésre le kellett másolnia barátnőmnek, majd a végén nekem kellett eldönteni melyik nem az eredeti.

Képzeljetek el két teljesen egyforma rajzot.. annyira jól sikerült a másolás, hogy hosszú percek után sem tudtam biztosan a megoldást.
Már épp kezdtem feladni, amikor megpillantottam egyetlen apró különbséget..
és immár teljesen biztosan felemeltem a “hamisítványt”.
Mindketten döbbenten néztek, és kérték, áruljam el, honnan jöttem rá.
Van Bogi rajzainak egy jellegzetessége…
Hihetetlen módon egy vonallal képes megrajzolni a legbonyolultabb elképzelését is.
Verácska igyekezett, azonban a pillangó szárnyát egy helyen dupla vonallal rajzolta.
Ez volt az, ami “lebuktatta”. 😊

Bogi minden kétséget kizáróan építész édesapjától örökölte ebbèli tehetségét, akivel sokat rajzoltak míg Bogi kisebb volt.
Azt hiszem, önmegvalósítás és terápia is számára az efféle alkotás, hisz sajnos ritkán láthatja külföldön élő apukáját.
De a rajzait – hála a technikának – megoszthatja vele.

Nagy izgalommal készültek a lányok Balázs bácsi játszóházába, hogy megmutassák, mit tudnak.
A kocsiban odafelé Bogi bizonytalankodva megkérdezte: ” Anya..de mi van ha nem én leszek az első?”

Sejtettem, hogy kibuggyan belőle, mert ismerem. Elmosolyodtam és így feleltem:
“Tudom, hogy ez egy verseny, mert valahogy el kell nevezni egy ilyen rendezvènyt.. de gondolj csak bele, mennyi kispajtás lesz ott akikkel együtt alkothatsz.
Mennyi tehetséges, ügyeskezű kissrác, mindegy, hogy ki lesz az első, második, harmadik… a lényeg, hogy élvezd amit csinálsz és érezd jól magad!”

Megcirógattam az arcát.. éreztem, hogy célba értek a szavak.
Amíg ők alkottak én is ezt tettem: átadtam magam a lakberendezèsnek, hisz hamarosan új otthonba költözünk. 😊
Szinte egyszerre vègeztünk. Izgatottam lestem be az üvegajtón, épp Bogi rajzát elemezte a zsűri.
A tèma a “család” volt.
Tudtam, hogy Bogi kedvenc állatát valami módon becsempészi majd az alkotásba.
Így is lett, ugyanis az nem volt kikötés, hogy milyen családról kell szólnia a műnek, így Bogim egy lócsaláddal lepett meg mindenkit.
😁
A zsűri értèkelte az egyediséget 😊 és különdíjjal jutalmazta, ami egy isteni finom oreo torta volt.
Ezért a nyereményért még én is feladtam mára a diétámat.😊

Gratulálunk a többi résztvevőnek is, ès köszönjük ezt a csodás dèlutánt! 😊❤

23584797_398792337206931_372666980_n 23618815_398791880540310_2122640289_n

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.