Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 
27.rész
Anyák napja

Anyák napján kisebbik lányommal, a 6 éves Bibivel a “nagyhintán” csücsülve beszélgettünk. Az ölembe kuporodott és így szólt:

“-Anya, én nem akarok megnőni..és nem akarok anyuka lenni?”
– “De miért nem, Kicsim?”
– “Azért mert ha kisbabám születik az nagyon fáj és én félek tőle..”

Elmosolyogtam magam, megsimogattam a buksiját.

“- Tudod Kicsim, épp ennyi idős voltam mikor ugyanezt mondtam az én édesanyámnak, aki azzal nyugtatgatott, hogy bármikor újra átélné azokat a pillanatokat és én is így leszek majd vele.”

Épp 10 éve ilyenkor a nővéreddel a pocakomban tele voltam kérdéssel aggodalommal, nem tudtam mire számítsak.
Aztán eszembe jutottak édesanyám szavai és ebbe kapaszkodtam, mint minden nehezebb, élethelyzetben most is a jóga volt segítségemre. Elengedtem mindazt amire nincs szükségem, negatív érzéseket, kétséget és csak a gyermekemet éreztem a karjaimban.

Számtalan kérdés merült fel bennem, vajon jó anyuka leszek? Hogy viselem az első hónapokat?
Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mennyire igaz a mondás: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Aztán eljött az idő.. a kórházba menet fájások közepette már nem gondolkodtam csak arra koncentráltam hogy segítsem gyermekem világra jutását.
Nem mondhatnám hogy a 16 órás vajúdás gyorsnak számít, de mindvégig fegyelmezetten, hang nélkül viseltem, míg végül a kezemben tarthattam gyermekemet.

A kórházban töltött első napok meghatározóak voltak. Hiába olvastam el mindent a szoptatásról és fújtam kívülről a gyermekgondozást, ott volt egy ordító kis csomag a kezemben és elbizonytalanodtam.
Hívtam egy csecsemős nővért, aki akkor a lehető legtöbbet segítette.
Bíztatóan megsimogatta a vállam és így szólt:
“Maga az ÉDESANYJA, senki nem tudhatja jobban mire van szüksége..”
Ettől fogva varázsütésre megváltozott minden.
Mintha bekapcsolt volna a mami-program.. tudtam mit kell tennem, nem volt kérdés.

Ma én mondtam azt a lányomnak amit 35 éve nekem Édesanyám: “…újra… bármikor!” 😊

 31959460_471955406557290_2086464351841026048_n

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.