Apu gyerekszobája

Nagyon nagy dolog alakul az életemben. 35 éves koromra apává váltam. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen erővel hat rám ez a dolog, pláne már így a legelején. Az apu gyerekszobája elnevezés elég nehezen született meg a fejemben, és némi magyarázatra szorul. Hiszen, apu gyerekszobája nem az apukám gyerekszobája. Ez a gyerekszoba a gyermekem apukájának a gyerekszobája, azaz a saját, csúcsra járatott gyerekszobám. Ez egy nagyon cuki kis játszóház Győr külvárosában. Az a hely, ahol mindig visszacsöppenek a gyerekkoromba. Mára már elég sokan tudják rólam, nem sikerült teljesen felnőnöm, persze egész jól elsajátítottam a felnőttes viselkedést, a polgári életemben pedig viszonylag jól boldogulok, ám a lelkem legmélyén én mindig is az a sérült kisgyerek maradok, aki imád vicceskedni, de csak a nagyi értékeli ezt, ezért sokszor szomorkodik vastag keretes szemüvege mögött. Viszont most, az apaság finoman rákényszerített némi tisztánlátásra; bizony a gyerekesség kevés. De, hogy hogyan is alakul ez nekem, nekünk, kiderül a továbbiakban. Így hát, jó vizsgálódást kívánok a bohóc család életében.

1. rész

Születés előtt

Polgári körökben tudva lévő, hogy a gyerek már az anyukája méhében élő ember, így bizony nyugodt lélekkel hivatkozom arra; én már apa vagyok! A szíve dobog, szépen nődögél drága feleségem méhében immár 7 hónapja. Zseniális érzés, ám a héten történt meg először az, hogy igazi feladatként éltem meg a gyerekvárást. Eddig csupán az a jóleső érzés volt bennem, amikor még nem a problémák, nem a pelenkaszag, nem a gyerekholmik szétszórva a lakásban határozzák meg a gyermekhez fűződő viszonyt, hanem a tiszta szeretet, a várakozás, az álmok, hogy milyen lesz az a sok kaland, sok tanítás, milyen lesz az a sok beszélgetés, azok a csodás pillantások, ölelések, a rengeteg együtt töltött idő, a várakozás az ovi előtt, az első szavak, a minden átadása, ami bennem van. Most még a gondoknak csupán az előszele van meg. A mindenki által kedvesen, de kicsit epésen megjegyzett, “még most aludj, amíg megteheted” megjegyzések, és persze, tudom, hogy igazuk van, de tegyük szívünkre a kezünket, melyikünk foglalkozott ezzel a kérdéssel előtte? Sem a feleségem, Szandi, sem én nem vagyunk jó alvók, szerintem biztos fájni fog a századik napon is felkelni, de sem eddig nem érdekelt ez a kérdés, sem pedig évekkel utána nem fog érdekelni, ezt csak átvészelni lehet úgyis.

szuletes muhely

Az előbb említettem, hogy igazi feladatként éltem meg a héten már a gyerekvállalást. Egy dúla járt nálunk, név szerint Albert Nóri, aki nagyon régi barátunk, és szülés-felkészülést tartott nekünk, ami egy bő 3 órás kőkemény tananyag-bevitel volt. Nagyon sok iszonyú jó információt kézhez kaptunk, és bizony kijózanított kicsit, most sokkal racionálisabban látom a folyamatokat, nem olyan álomszerű, talán ez a blog is ennek köszönhető. Valahogy úgy állok hozzá, mint egy komoly tanulmányhoz, ahol a vizsga rögtön éles helyzet és mély víz, hiszen a szülést, főleg a lelki részét sehogy sem lehet lemodellezni előre, bár, megnyugtató a tudat mindig, több milliárdan már megszülettünk emberek erre a bolygóra. Tehát tananyag, ez most az elmélet, amit Nóri belénk plántál, a gyakorlat nagyon kevés lesz, viszont már csak azok a fotók, ahol az apák a teljes tudatukkal és férfias erejükkel  csupán jelen voltak, és segítették az asszony dolgát, olyan önbizalommal töltöttek el, hogy biztos vagyok benne, a saját részemet, a “támasz” szerepét jól fogom tudni hozni, csak épp ez még kevés a gyerek megszületéséhez, ezen felül még van ezer tényező, de szerencsére Szandi is biztos magában, és nem fél, inkább rajta is azt a várakozást látom, hogy most már úgyis jönni fog, hát akkor már próbáljunk a legjobban kijönni belőle.

Sokan óvnak minket, vagy inkább féltenek, hiszen tényleg nagyon megváltoztatja az életet a gyerekvállalás, azonban, ahányan ezt mondták, valahogy mindig azt éreztem, csupán a maguk élethelyzetét élik meg újra és beszélik ki magukból, hiszen biztos nagyon nehéz az irodából vagy a kereskedelemből, de, hogy vendéglátást ne is említsem, otthon maradni, babázni, teljesen megváltozik a társaságod, a kommunikációd, szinte fel kell adnod évekre az addig elért pozíciód, karriered, azonban én úgy gondolom, nekünk könnyebb dolgunk lesz, hiszen mi elvihetjük a gyereket a munkahelyünkre, mikor valamelyikünk szeretné kialudni magát, vagy csak élvezni a csendet, a másik csupán fogja a csemetét, és viszi magával a játszóházba egy kis apa-fia, vagy anya-fia napra. Ezen felül, nekünk már rég beépült a baráti körbe sok családos ember, akik jó tanácsokkal és állandó gyerekbarátokkal látnak el minket. Talán nem nagyképűség már most kijelenteni, szinte biztos, hogy az én gyerekemnek lesz a legtöbb barátja a világon.

terhessegiteszt4

Természetesen, mióta tudjuk, hogy fiúgyermeket hordoz Szandi, azóta jár az eszünk a neveken, és még mindig nem tudjuk, hogy mi legyen. Vannak jelöltek, de végső elhatározás még nincs, az sem született még meg. Mi is azok a szülők vagyunk, akik kötik valamihez a nevet, ami az eszünkbe ötlik, így sok “játszóházas” név kihullott a rostán, mert nagyon sokat ismerünk belőle, és olyan sok arc ugrik be, amikor arra a névre gondolok, hogy Máté, vagy Bence, arcok, akik vagy jók, vagy rosszak, pillanatképek, ahogy játszunk, ahogy hatok rájuk egy-egy délután, így az első százas lista eleve kizárt volt, maradtak az old school, ám annál jobban hangzó nevek, de talán nem is árulok el többet erről, hiszen semmi sem biztos még.

Ahogy említettem, érzem magamban a komolyságot, hiszen mióta játszóházban dolgozom komoly lelki fejlődésen mentem keresztül, és sokat tanultam magamról, a lelkemről, az önismeret pedig szinte elengedhetetlen a gyerekvállaláshoz, és nagyon jól tudom, ez életre szóló kaland, amihez kell, hogy a fókusz mindig a helyén legyen. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi jó dolgot eltanulhattam nagyon jó anyáktól, nagyon jó apáktól, elleshettem fortélyokat, magamba szívhattam kedvességüket és empátiájukat, szeretetüket, ahogy a gyereküket nevelik. Nagyon szeretem a gyerekeket, de azért a saját gyerek, a saját vér az más, már most, pedig még csak egy falon keresztül kommunikálunk egymással, legtöbbször simogatással.

Balázs

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.