Category Archives: Egyéb

KIKA MIKULÁS XII.3

Kedves gyerekek!

Ha szeretnétek találkozni a jóságos Mikulás bácsival, gyertek el a KIKA áruházba vasárnap. Szerencsére, olyan jó viszonyban vagyunk a Télapóval, hogy a kedvemért ellátogat hozzánk néhány nappal szerda előtt. Keressünk neki közösen kényelmes fotelt, ahol átadhatjátok neki rajzaitokat, énekelhettek, szavalhattok neki. Már ebéd után megérkezik, és estig velünk is marad.
De van ám a Mikulás bácsival egy közös barátunk, a Hámor Vilmos bácsi, akivel egy közös teázást beszéltünk meg, aminek feltálalásában segíthettek, mert ha egy kicsit elfáradt a Mikulás bácsi, akkor szereti a kényelmet, a gondoskodást, mint minden más ember.
Ekkor a Vili bácsi fogja kezébe venni a saját mesés könyvét, amit a Mikulás szívélyes barátsága ihletett, és, ha szépen kérjük, szerintem fel is olvas nekünk majd néhány kedves történetet. Kérdezni is lehet ám a Vili bácsit, mert neki nagyon sok közös története van a Mikulással!

Gyertek el minél többen, mondjátok el a Mikulás bácsinak még szerda előtt, mire is vágytok úgy igazán!

Balázs bácsi

santa-claus-say-hi-christmas

Cukisági faktor feltöltve

Térülök-fordulok és egyszarvú pacikba botlok. Legyen az plüss, póló, pulcsi, nadrág, ékszer, párna és még sorolhatnám napestig, hogy mennyi felületen megjelennek ezek a szivárványszínben pompázó kis négylábúak. Ezen felbuzdulna én is elkészítettem az unikornis bögrémet és tatyómat. Természetesen még bővítem a kínálatot, de most ez volt a legkézenfekvőbb kivitel.

És ha jobban megnézitek a képeket még a logómat is megtalálhatjátok rajtuk 😉

A többi termékemet, itt a Színes Szandi portékái fül alatt vagy a facebook oldalamon

https://www.facebook.com/Sz%C3%ADnes-Szandi-132564860651496/

találhatjátok meg.

Nézelődjetek!

23634727_1631828610172077_62776617_n 23619025_1631828806838724_2069714047_n 23574368_1631828910172047_1735112983_n 23634793_1631828950172043_1584403202_n

Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 

25.rész

A rajzverseny

Mikor meghallottam, hogy Balázs bácsi rajzversenyt hirdetett, nem volt kèrdés, ott a helyünk, hisz mindkét lánykám nagyon szereti az önkifejezés e módját.

Bogim már egész piciként is ügyesen alkotott.
Az oviban azonnal felismertem a munkáit a faliújságon, anélkül, hogy a jelét láttam volna.

Egyszer egy barátnőm meglátogatott bennünket és míg én az Ő lányának gerincsérvén próbáltam jógával és masszázzsal segíteni, addig Verácska és Bogi együtt játszottak.

Az volt a lényege, hogy Bogi rajzolt egy képet, és lépésről lépésre le kellett másolnia barátnőmnek, majd a végén nekem kellett eldönteni melyik nem az eredeti.

Képzeljetek el két teljesen egyforma rajzot.. annyira jól sikerült a másolás, hogy hosszú percek után sem tudtam biztosan a megoldást.
Már épp kezdtem feladni, amikor megpillantottam egyetlen apró különbséget..
és immár teljesen biztosan felemeltem a “hamisítványt”.
Mindketten döbbenten néztek, és kérték, áruljam el, honnan jöttem rá.
Van Bogi rajzainak egy jellegzetessége…
Hihetetlen módon egy vonallal képes megrajzolni a legbonyolultabb elképzelését is.
Verácska igyekezett, azonban a pillangó szárnyát egy helyen dupla vonallal rajzolta.
Ez volt az, ami “lebuktatta”. 😊

Bogi minden kétséget kizáróan építész édesapjától örökölte ebbèli tehetségét, akivel sokat rajzoltak míg Bogi kisebb volt.
Azt hiszem, önmegvalósítás és terápia is számára az efféle alkotás, hisz sajnos ritkán láthatja külföldön élő apukáját.
De a rajzait – hála a technikának – megoszthatja vele.

Nagy izgalommal készültek a lányok Balázs bácsi játszóházába, hogy megmutassák, mit tudnak.
A kocsiban odafelé Bogi bizonytalankodva megkérdezte: ” Anya..de mi van ha nem én leszek az első?”

Sejtettem, hogy kibuggyan belőle, mert ismerem. Elmosolyodtam és így feleltem:
“Tudom, hogy ez egy verseny, mert valahogy el kell nevezni egy ilyen rendezvènyt.. de gondolj csak bele, mennyi kispajtás lesz ott akikkel együtt alkothatsz.
Mennyi tehetséges, ügyeskezű kissrác, mindegy, hogy ki lesz az első, második, harmadik… a lényeg, hogy élvezd amit csinálsz és érezd jól magad!”

Megcirógattam az arcát.. éreztem, hogy célba értek a szavak.
Amíg ők alkottak én is ezt tettem: átadtam magam a lakberendezèsnek, hisz hamarosan új otthonba költözünk. 😊
Szinte egyszerre vègeztünk. Izgatottam lestem be az üvegajtón, épp Bogi rajzát elemezte a zsűri.
A tèma a “család” volt.
Tudtam, hogy Bogi kedvenc állatát valami módon becsempészi majd az alkotásba.
Így is lett, ugyanis az nem volt kikötés, hogy milyen családról kell szólnia a műnek, így Bogim egy lócsaláddal lepett meg mindenkit.
😁
A zsűri értèkelte az egyediséget 😊 és különdíjjal jutalmazta, ami egy isteni finom oreo torta volt.
Ezért a nyereményért még én is feladtam mára a diétámat.😊

Gratulálunk a többi résztvevőnek is, ès köszönjük ezt a csodás dèlutánt! 😊❤

23584797_398792337206931_372666980_n 23618815_398791880540310_2122640289_n

Programbeszámoló-rajzverseny

Megszokhattátok, hogy évente néhány alkalommal kitalálunk olyan programokat, amikor a mi fejünkben gyöngyszemként élő szanaszét szóródott kisgyerekeket összetereljük egy helyre. Ők nem nagyon ismerhetik egymást, a közös pont a játszóház és én magam. Mert ahogy végig néztem a rajzoló kis buksikon, bizony sok kisgyereknek én magam csinálhattam valamelyik születésnapját, természetesen ez a legnagyobb öröm számomra, hogy a saját, privát ünnepük után még van kedvük eljönni, és rajzolni nekünk valamit, mi pedig, amennyire tudtuk, díjaztuk is ezt az igyekezetet. Jöjjön egy apró beszámoló, majd a képek:

 

Ebéd utáni szunyókálásból megébredve, még meggyűrve a kispárna által betotyogtam a játszóházba. Eldöntöttem, hogy ezen a rajzversenyen nem én leszek a főszereplő, hanem tényleg a gyerekek, a rajzok, a zsűri, én pedig a háttérbe vonulok vissza.
Hát ez nem jött össze…
Kereken három órára minden versenyző a helyszínen volt, egy kis laza játék után a pattanásig feszült gyermekidegzeteket lehűtöttem egy fincsi kis Dolák Saly Róbert verssel, az egyik kedvencemmel. Már minden kisgyerek a papírja fölött, a ceruzáját morzsolgatva, a rajztudását berregtetve ücsörgött a rajtvonalnál, de én még csak akkor kezdtem igazán belejönni a tószt mondásába…viszont, kedves segítőim rám szóltak, hogy ők még emlékeznek, mit ígértem…elindítottam hát a versenyt, készültek a rajzok. Volt aki nagyon aprólékosan bontotta ki mesterművét, volt, akit kevésbé érdekelt a nyeremény, hogy inkább gyorsan befejezte, csak hadd menjen játszani. A nyereményről, egy Péter Karácsonyi által készített, és felajánlott torta-csodáról előre semmit sem mondtam, nem szerettem volna, hogy a versenyzőknek a nyáluk csöppenjen alkotás közben.
A zsűri hátratett kézzel, nagy műgonddal, viszont hatalmas mosollyal az arcán járkált körbe, hogy formázza magában a nehéz feladatot, kiválasztani a huszonegynehányból azt a párat, amit díjjal is kiemelünk. A zsűri természetesen Színes Szandiból és Németh Dzsinából állt, a két emberből, akik a legszebben tudnak rajzolni a környezetemben, Színes Szandit nem kell nektek bemutatnom, ő festette a komplett hátsó termet, pedig milyen nehéz dolga volt, mert a háttérben mindig ott kontárkodtam, ám Dzsinát talán már újra igen, ő nemrég még a honlapomon is látható volt, írt szívszaggató blogot saját magáról, és nem mellesleg, portrékat is készít, sőt, ebből él…keressetek bátran rá: Egyedi grafikák.

Kis idő elteltével megszülettek a mesterművek, jöhetett a zárt ajtók mögött az értékelés. Persze, megint felmértem a lehetőségeket, és egy hangos kiáltással szakítottam félbe a játékot: “Úristen gyerekek, a szigorú zsűri most tépett el egy rajzot…”, persze mindenki odatódult, de én meg nem tudtam abba hagyni a vicceskedést, az lett a vége, hogy megszívtam…a sok lúd nyert, be kellett menekülnöm a lincselő tömeg elől a szobába, készítettem is róluk egy fotót, majd látni fogjátok. Én nagyon jól szórakoztam közben, szerintem a gyerekek is. Megszületett a döntés. Sajnos, néhány kis kedvencem lógó orral távozott, de a zsűri már csak ilyen…azért Balit, Laurát, Dodót, Katát és Bogit nem érdemtelenül díjazta a két rajztehetség, tényleg fantasztikusak lettek a rajzok.
Azért én megemlítem Barnit és Ádámot, zseniális rajzokat készítettek, Nárciszt és Alinát, akik fantasztikusan kibontották a család témáját, a hármas ikreket, akik akkorákat pislogtak, még sosem voltak nálunk, nagyjából az utcáról estek be, én csalogattam be őket a versenyre, de imádtam minden kézmozdulatát Bíborkának, Martinnak, Márknak, Katának, Ervinnek, Ádámnak, Liának és a többi tehetséges kislánynak és kisfiúnak, és köszönöm nekik, hogy olyan magasságokba emelték a rajzversenyünket, hogy soha nem fogom elfelejteni, mennyire jó is ez a munka, mennyire jó gyerekekkel foglalkozni, mennyire hálás dolog…
Képek!

Balázs bácsi.

23380142_1025867057556419_551414730928942113_n 23472072_1481551825215306_4489295470106961790_n 23472257_1481551888548633_4548723782126036489_n 23473010_1481551911881964_3338072952083079937_n 23515608_1629878883700383_273198320_n 23515615_1629879387033666_816553996_n 23515649_1629878797033725_1494579685_n 23515720_1629879957033609_486239764_n 23515932_1629878733700398_391967097_n 23548227_1629879890366949_655696833_n 23548314_1629878680367070_843319723_n 23548417_398791817206983_357951705_n 23548489_1629879137033691_693978779_n 23549418_1629878677033737_2125089834_n 23549518_1629878927033712_662533625_n 23549705_1629879700366968_1875638634_n 23574030_1629879270367011_1146461217_n 23574087_1629879977033607_1699014328_n 23574387_1629879037033701_405778633_n 23584448_1629879547033650_1153968502_n 23584751_1629879793700292_1183297124_n 23584797_398792337206931_372666980_n 23618815_398791880540310_2122640289_n

Szülinapi beszámoló

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény volt ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

Bendegúz

Hát igen, Bendegúz. De milyen jó lenne, ha a kedves olvasó hallaná azt, ahogy és ahányféleképpen ki lehet mondani ezt a nevet, de most megpróbálom összeszedni minden tudásom, összegereblyézem a teljes írói vénám, és megpróbálom megfogalmazni, úgy, hogy azt mindenki érthesse. Tehát, Bendegúz, én nagyon szeretem kimondani ezt a nevet, tudom, ez csak apró öröm az életben, viszont eleve ez a nyelv, ezek a szavak, ezek a nevek, amik a magyarban léteznek zseniálisak, a legjobbak versben, de dalban is, viszont a popszámokhoz túl bonyolult(ez nem a nyelvet minősíti), és persze a nevek…a Bendegúz. Én jól leviszem a hangsúlyt, mintha csak azt akarnám kimondani, hogy “brumm”, majd megnyomom az “n”-betűt, mert az ad neki egy olyan hosszan tartó kivételes hangzást, ami meg is nyújtja, de izgalmassá is teszi, és ott van a legnagyobb színezék a hosszú “ú”-betű, ami meg úgy csapja le a végét, hogy közben el is nyújtja, végtelenné téve a nevet és viselőjét, na valahogy így: Bennndegúúúúz. Hogy hányszor mondtam már ki az én kis zseni barátomnak, hányszor hívtam, mert elmélázott, és a szülei meg már várták, fogalmam sincs, nem szeretnék túl nagy számot mondani, kicsit meg nem tudnék, olyan régi barátság ez Bendegúzzal. Na, mindenki meg lett fertőzve? Mindenki úgy akarta kimondani az előbb, hogy Bennndegúúúz?

Unalomig ismételtem magam, de muszáj most is elmondanom, és nem tudom, még hány bejegyzést kell így megélni, hogy azzal kezdem a mondatot, amikor én 7 éve megnyitottam a játszóházat, az elsők között totyogott be pelenkával a fenekén Bendegúz, nagyjából 1-2 éves lehetett. Akkor még a bátyusával focizgattam, Bendegúz a maga apró termetével pedig szelte a labdákat, járta a maga útját, mi meg mosolyogtunk rajta, hogy mindenben orra bukik. Nem nagyon foglalkozott ő másokkal, velem sem sokat, de gond egyszer sem volt vele, pedig a neve ezt kívánná. Aztán persze a bátyus, Csongsz levált rólunk, így alakult, hogy elkezdtünk komolyan barátkozni. Rövid idő alatt kiderült, hogy a kis totyogó, komolyan, de szelíden mosolygó Bendegúz nagyobb zseni, mint gondolhattam volna, ha gondoltam volna ilyet bármikor is. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert törzsvendég lett a játszóházban Bende, ahogy a család és a barátok nevezik.

Az első táborunkban ő volt az, akivel a legtöbbet kellett foglalkoznunk, mondhatjuk, hogy Színes Szandival nehezen indult a barátság, de mára azt hiszem jobb barátok, mint mi, de legalábbis ugyanazon a szinten van mindkettőnk szívében ez a csupaszív, hatalmas koponya. A második táborba is jelentkezett Bendegúz, félt is Színes Szandi, de a legnagyobb meglepetésére, Bendegúz lett az élharcos, a legjobb és legszórakoztatóbb gyerekek egyike, még szerelembe is sikerült esnie, a másik nagy kedvencünkkel, a szintén zseni Solyával. Idén, a táborban a szerelem más sehol sem volt, de azért nem kerülték nagy ívben egymást az egykori jegyesek :). El kell mondanom, hogy egyedül Bendegúz az, aki mindhárom táborunkban járt, így lassan kijár neki, hogy a Molnár mellé tényleg felvegye kötőjellel a Svihák nevet, de ez csak vicc, Bendegúz úgy jó, ahogy van.

Eljött a nagy meglepetés, miután már a tábor is véget ért, a Szandi fenekére is tucatnál többször rácsapott, majd elfutott, a sakktáborban is találkoztunk, de Bendegúz nem állt meg itt, kitalálta az okos elméjével, hogy még a szülinapját is velünk ünnepli, a hosszú bevezető után, jöjjön hát z élménybeszámoló, ami azért ennyire hosszú nem lesz…

Kicsit zavarban volt az én barátom, nem egy társaság középpontja alkat. Ilyenkor felölti magára a sakktábla felett már jól megszokott “pókerarcot”. Én pörgök, forgok, pattogok ezerrel, izzadok, bűvészkedek, csinálom a show-t, de látom ám, hogy Bendegúz kicsit feszeng a királyi székben, nehezen engedi el magát. Ez azt hiszem szokványos. Próbáljunk meg Albert Einstein-ből vagy Szentgyörgyi Albertből bohócot csinálni, bevenni olyan mulatságokba, ami a számukra nyilván nevetséges, nos, ez lehetetlen. Amíg az átlag emberek, mint én, könnyebben lazulunk, legalábbis jobban látható, addig ők, a zsenik, akik egész nap a fejükben kutatnak, még mélyebbre és még mélyebbre hatolnak a tudás mindenségében, nekik sokkal nehezebb a felszínre hozni azt a lazaságot, ami nálam olyan megszokott. Bendegúz csodálatos anyukája és nővére megnyugtattak, ők igenis látják azt az örömöt, boldogságot, amit én szemérmes vidámságnak látok, így én is elengedtem a további gondolkodást, és csak a szórakoztatásra koncentráltam. Persze minden játék jól sikerült, kipróbáltuk az új játékokat, de a régieket is mind átéltük újra meg újra. Bendegúz legjobb barátja Romi kötött neki kézzel sapkát, ugyebár a Waldorf-ban ez is a tananyag része, és Romi mindenképp saját kezű ajándékot szeretett volna adni a barátjának, remélem, egyszer nekem is köt egy ilyen sapkát, tuti nem fázna a fejem télen, olyan meleg és puha volt az a sapka, nem mellesleg, nagyon menő, de ez a képeken is látható lesz. Azt hiszem, hogy Bendegúz idén, a nyolcadik születésnapján úgy meg lett ünnepelve, ahogy csak kell, na azért egy parti sakkot játszottunk, ami nekem nagyon furcsa volt, mert én ahhoz vagyok szokva, hogy hosszan elgondolkodva, lépésről-lépésre haladva játszuk a játékot, de Bendegúz ugyebár elég profi, nem véletlenül jár az Arrabona Sakksuliba, nem foglalkozott sok mindennel, a harmadik lépésből levette a királynőmet, és azzal sem foglalkozott, hogy ezután én is levettem egyből az övét, tudta nagyon jól, hogy vissza fogja szerezni, ám szerencsém volt a végjátékban, mert már eléggé neki kellett esnünk a szórakoztatásnak, megegyeztünk döntetlenben, így esett meg az a dolog, hogy ha majd egyszer nagymester lesz Bendegúz, büszkén mondhatom el magamról, azért egy döntetlenre jó voltam nála, amikor ő volt 8 én meg 34. Hát, büszke maximum magamban lehetek, de az ego már csak ilyen…kit érdekel más véleménye, hm?

Nos, Bendegúz, tudom, hogy el fog jönni az az időszak, amikor majd a játszóház felé sem nézel majd, de az a múltkori eset nagyon bennem maradt, amikor a bevásárolós központban találkoztunk…az olvasóknak elmesélem: épp megyek ügyet intézni, látom ám, hogy Bendegúz anyukája és nővére ott ülnek nem messze, odasomfordáltam, és leültem melléjük én is, a Bendegúz épp wc-n, gondoltam megvárom. Jön ki az én kedves cimborám a wc-ből, természetesen álmodozva, törpölve, ahogy mindig is szokott, lépdel felém, de még mindig nem vett észre, pedig már csak pár lépésre jár tőlem, hanem egyszer csak, egy lépéssel előttem észre vett, és ahogy voltam, ott ücsörögve, amikor egy magasak vagyunk, mert azért ő még csak 8 éves, átölelte úgy a nyakam, mintha legalábbis évek óta nem látott rokon lennék. És csak ölelt, szorított, még ha ki is akartam volna szabadulni sem tudtam volna, így az anyukával és a tesóval folytattuk tovább a beszélgetést, amíg Bendegúz csak szorított. Minimum 5 perc telt el így. Hát lehet egy ilyen csupaszív nagykoponyát nem szeretni? Sőt imádni! Örök barátommá fogadtam, így, ez a bejegyzés nem csak amolyan légből kapott, merített dolog, hanem egy igazi vallomás a zseninek…az első rajongójától.

Néhány kép a buliról:

IMG_20170929_162204 IMG_20170929_162604 IMG_20170929_163533 IMG_20170929_165125 IMG_20170929_174402 IMG_20170929_174519 IMG_20170929_174956 IMG_20170929_175034 IMG_20170929_175449_1

Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 

24.rész

Virágot nagyon megihlette a WMN csapat egyik videója, amiben az internetes tv szerkesztői nyíltan megvallanak egy levelet, amit a kamaszkori önmaguknak írtak…kemény sztori, aki kipróbálná, hajrá, sok mindenre jó, ha a lelkünk ápolása egy cél.

az eredeti felvétel, a WMN csapat munkája

Kedves kamaszkori Én!Tudom, most úgy érzed, az egész világ ellened…
Hogy min kellett keresztül menned idáig csak kevesen tudják, és később sem lesz máskènt.
Nem akarsz beállni a sorba… sosem mész a nyájjal, mindig külön utakon, egyedül.
Csak a hozzád igazán közelállóknak mesélsz majd arról, miért lettél ilyen “fura”… hogy a kemèny páncél egy rendkívül érzékeny lelket takar.

Egyáltalán ne bànd, hogy a gimiben nem német, hanem francia szakra vettek fel, mert képzeld ötösre érettségizel belőle és olyan àllást szerzel, amelynek köszönhetően eljutsz majd Párizsba! 😊

Korán elhagyod a szülői hàzat és titokban mész férjhez ahogy mindig is szerettél volna. 😉
A munkahelyeiden mindig szépen helytállsz..
Lesz olyan is ahol 300 jelentkező közül vàlasztanak Téged, és tudod miért?, mert a felvételin magadat adod, kiàllsz a véleményed mellett akkor is, ha ezzel kockára teszed az esélyeidet.

Megtapasztalod továbbá milyen évekig hiába vágyni gyermekre.
Aztán azt, milyen elveszíteni egyszer…kétszer…háromszor.
De ne félj, mert az élet megajàndékoz két egészséges, gyönyörű kislànnyal, hogy végre megélhesd az anyaságot. 😇
Igaz sokat leszel egyedül, és a távkapcsolat sem tesz jót a házasságnak, de Te mindvégig a gyermekekből erőt merítve teszed a dolgod.
Nagyon tudatosan élsz majd: rendszeresen sportolsz és az egészséges életmód követe leszel.
Megtanulod a svédmasszázst és szép vendégköröd lesz, ezzel sok ember testét-lelkét segíted egyensúlyban tartani.

A házasságodat sajnos – többszöri próbálkozás ellenére sem sikerül megmenteni..
és a sokak által választott társas magány helyett Te bátran nekivágsz az útnak, mert hiszel az újrakezdésben.
Egyedül, teljesen egyedül viszed véghez.
Lesz, hogy úgy érzed a fájdalomtól elveszìted az ép elmédet, de ott lesz a két lányod akikből mindig tudsz erőt meríteni.
Csak egy cél lebegjen a szemed előtt, hogy bèkés harmonikus életet biztosíts hàrmótoknak.
Nem lesz könnyű, de sikerülni fog és azt is elárulom, hogy nem maradsz tàrs nèlkül. 😉

A kezemben tartok egy emlèket, Tőled kaptam s a címzett: “jövőbeli Én”.
Ebben leírod milyen felnőtté szeretnél válni, idézem: ” …olyan ember aki segít másokon, egy magabiztos, önàlló, autonóm nő..”

Nos, kedves kamaszkori Én, van egy jó hírem, pontosan olyan emberré válsz amilyennek elképzelted magad!

 

 23415903_396677444085087_782001232_n

Balázs bácsi rajzverseny

Kedves gyerekek, kedves szülők!

Egy nagyon fincsi programra szeretnénk meghívni titeket, illetve nem is annyira program, hanem inkább egy kedves kis versengés.

A minap Színes Szandi azzal a kéréssel állt elém, hogy szeretne egy rajzversenyt hirdetni, természetesen gondolkodás nélkül belementem a dologba.

 

22729160_1696840957056541_6060821234854577915_n

A program házigazdája:
Balázs bácsi
A két szeretetre méltó zsűri pedig:
Színes Szandi független alkotó,
Németh Gina grafikus művész és karikatúra alkotó.
A program természetesen ingyenes. Aki szeret a maga ceruzájával, vagy zsírkrétájával hazai pályát alkotni, bátran hozza magával, egyébként, a versenyzőknek semmiben nem lesz hiányuk.

 

Két kategóriát álmodtunk meg; iskolások küzdenek majd egymással, valamint ovisok. A sulisok ceruzával, az ovisok zsírkrétával fognak megmérettetni. 

 

Két témánk is lesz, csak mert annyi ötletünk van erre a napra; a sulisoknak a témája;

A családom

Az ovisoké pedig;

Állatok a városokban

 

Díjaink is lesznek, de erről majd csak a versenyen ejtek szót, hogy ne a díj hozza meg a rajz-, illetve versenyszellemet.
Szeretnénk, hogy ez is, mint minden más program a játszóházban, kötetlen, vidám és feszültségmentes legyen, ezért a megfelelő hangulatért én felelek, lehet hozzánk bizalommal fordulni.

 

Jelentkezni vagy személyesen a játsziban, vagy facebook-on(Balázs bácsi), vagy esetleg e-mail-ben(balazs@balazsbacsi.eu)

 

Maximalizáljuk a létszámot is; maximum 20-20 gyereket fogunk rajzolásra bátorítani!

 Balázs bácsi, Színes Szandi

Iskolai előkészítő

Színes Szandi forgat egyet szemléletén, és egy hatalmas ötlettel áll elő. Hétfőnkénti napjain a játszóháznak egy vidám, ám kellően érett foglalkozást fog tartani óvodásoknak, fiúknak, lányoknak vegyesen.

A részletek alább olvashatók. 

23226887_1620647501290188_1985145899_n

 

Részletek:

Foglalkozás minden hétfőn lesz elérhető a Játszóház nyitva tartási idejében(12-19 óráig). Az első alkalom, az úgynevezett állapotfelmérés és beszélgetés; ingyenes.

A fejlesztés alkalmankénti díja: 1200 ft

10 alkalmas bérlet: 10.000 ft

Az óra menete:

30 perc fejlesztő kreatív feladatok,

15 perc szabad játék a játszóházban. 

Jelentkezni Színes Szandinál a játszóházban, vagy telefonon:

06-30-69-89-303

 

Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 

23. rész

Plasztikai sebészem

A napokban olvastam Hugh Hefner halálának kapcsán egy cikket amelyben arról esett szó hogy a Playboy tömegesen deformàlta nők millióinak önértèkelését.
A cikk írójával teljes mèrtékben egyetértek és bár tudom, egy fecske nem csinál nyarat mégis elmesélem – hátha valakinek csak egy icipici kell, hogy helyrebillenjen az egyensúlya- hogy én hogyan kerültem harmóniába a sajàt testemmel.

Igen, most sokan azt gondoljàk, nekem mi problémám lehet magammal, hisz a természet nem szűkölködött mellesleg, de valóban ez volna az egyensúly kulcsa és mértéke?
Azt szokták mondani, én könnyen beszélek, ezt nem érthetem meg…
De pontosan értem, mert míg a kismellű lànyok nagyról álmodnak, én kisebbre vágytam..
Elmesélem hogy is volt ez.
9 éves voltam mikor édesanyám talált egy csomót a mellemben és azonnal orvoshoz vitt.
Megvizsgàltak, és olyat közöltek velem, ami akkor sokkènt hatott rám: semmi gond, csak nőni kezdtek a cicik.

Nehéz szavakkal leírni mit éreztem akkor.
Mindig vèzna voltam, jól éreztem magam addig a bőrömben ám ennek vége lett.
Ahogy teltek az évek egyre szembetűnőbb lett a változás. A fiúk a suliban cikiztek, csúfoltak, bámultak, szégyelltem magam és görnyedve jártam, hogy ne legyen olyan feltűnő.
Ahogy azt egy korábbi bejegyzésben említettem a diákévek utáni mozgáshiány megtette hatását, felszaladt pár kiló, és hová máshová, mint a mellemre?! 😣

Életmódváltásba kezdtem, rendszeresen sportoltam, aztán egy gerincprobléma miatt jógára “kényszerültem”.
Bizony, én aki addig futottam, kézilabdáztam, súlyzós edzéseket végeztem, kínnak éreztem a kényszerpihenőt és a jóga általi rehabilitàciót.
Akkor még nem sejtettem, hogy ez fogja megváltoztatni az önèrtèkelésemet, és ezáltal az egész életemet.

Az első jóga órán tudjátok mit csináltunk?
Sètàltunk. Körbe körbe a teremben.
Hogy miért?
Mert a járás sokat elárul az emberről és ennek csiszolásával is segíthetünk kinyílni, megnyìlni a Világ és önmagunk felè.
Nem volt egyszerű, de napról napra, hétről hètre tudatosabban kezdtem mozogni, járni és büszkèn viselni amilyen vagyok.
Bár ugyanabban a testben èltem, de màr egy teljesen más Virág lakott bennem.
Van egy mantra, amit talán mindenki hallott már, de elengedte a füle mellett, mert hű de elcsèpelt.
Próbàljátok ki! Álljatok a tükör elè, és mondjátok magatoknak mosolyogva:
“Szeretem és elfogadom magam olyannak amilyen vagyok.”

23163875_394818710937627_419719447_n

Rajzverseny

Kedves gyerekek, kedves szülők!

Egy nagyon fincsi programra szeretnénk meghívni titeket, illetve nem is annyira program, hanem inkább egy kedves kis versengés.

A minap Színes Szandi azzal a kéréssel állt elém, hogy szeretne egy rajzversenyt hirdetni, természetesen gondolkodás nélkül belementem a dologba.

 

Két kategóriát álmodtunk meg; iskolások küzdenek majd egymással, valamint ovisok. A sulisok ceruzával, az ovisok zsírkrétával fognak megmérettetni. 

Két témánk is lesz, csak mert annyi ötletünk van erre a napra; a sulisoknak a témája;
A család

Az ovisoké pedig;
Állatok a városban

Díjaink is lesznek, de erről még majd később!!!

Szeretnénk, hogy ez is, mint minden más program a játszóházban, kötetlen, vidám és feszültségmentes legyen, ezért, valamint a megfelelő hangulatért én felelek, lehet hozzánk bizalommal fordulni.

Jelentkezni vagy személyesen a játsziban, vagy facebook-on(Balázs bácsi), vagy esetleg e-mail-ben(balazs@balazsbacsi.eu)

Maximalizáljuk a létszámot is; maximum 20-20 gyereket fogunk rajzolásra bátorítani!

22729160_1696840957056541_6060821234854577915_n

1 2 3 36