Category Archives: Egyéb

Képek a bulikból

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény volt ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

 

Mira

Egy klasszikusan remek társaság jött össze nálam, hogy megünnepeljék kicsi barátjuk, Mira születésnapját. Nagyon sok féle buli van nálam, illetve, inkább úgy mondanám, sok féle társaság szokott velem ünnepelni, vannak olyanok, akiket kevésbé tudok lekötni, mert inkább a szabad játék hívei, ilyenkor én is felveszem az ő ritmusukat, és “őrültködünk” kicsit, vannak, akik olyan sokszor voltak már nálam, hogy a legnehezebb feladatom az, hogy milyen újdonságot tudok kitalálni a bulira, ekkor szoktam a legjobban megizzadni, elfáradni. Szerintem, mondanom sem kell, hogy az a legideálisabb helyzet, amikor életükben először találkoznak velem a gyerekek, és azokat a bűvésztrükköket, játékokat csináljuk, amiket a legszórakoztatóbbnak találok, ami úgy hat a gyerekekre, hogy közben idejük sincs az unatkozással, rosszalkodással foglalkozni, mert minden perc valami nagyon szórakoztatót, valami nagyon meglepőt hordoz magában. Mira társasága ilyen banda volt a minap. Életükben először voltak nálam, életükben először láttak engem, életükben először játszották az általam kreált játékokat, életükben először nevettek rajtam és velem olyan igazán nagyon. Hálás feladat, hiszen ilyenkor én is úgy belelendülök, hogy abba sem tudom hagyni a szórakoztatást, a pörgést. Mira nagyon cukorfalat lányka, egyből megtaláltuk a közös hangot, a kis barátai szintén a legjobb módon hatottak rám, úgyhogy nagyon könnyű dolgom volt összeállítani a műsort. A szülők is beálltak minden játékba, hatalmas mosollyal az arcukon, nagyon élvezték a játékokat, azt hogy a kislányuk szurkol nekik minden feladatnál, pedig Mira egyszer meg is kérte őket, “ugyan menjetek már ki a teremből, talán még jobban el tudom engedni magam…”

Így is lett, nem gondoltam, hogy a csipeszes, táncos játékok után még felszabadultabb lehet a kis csapat, de végül meglett az eredménye annak, hogy csupán a gyerekek és én maradtunk a zsúrszobában, hasfájásig nevettünk. Minden játék hatott, minden játék akkorát szólt, mint egy légkalapács, és persze a végén haza se akartak menni, kértek, hogy csak még egy kicsit hadd maradjanak, csak még egy bűvésztrükköt mutassak, csak még egy játékot játsszunk, csak még egy kis táncolás, bubifújás, üdítő, rágcsa, csak még egy kis szórakozás. Ismétlem magam, de tényleg ez a leghálásabb munka kerek e Világon. Remélem, még sokszor találkozom ezzel a csapattal, engem napokra feltöltött, hosszú ideig vigyorogtam magamban.

21942022_1440832509327171_1202702469_n 21942105_1440831889327233_1390960973_n 21942367_1440832302660525_105492080_n 21979095_1440832249327197_1987084351_n 21984085_1440832372660518_855291280_n 22016303_1440832459327176_907770200_n 22052444_1440832192660536_788894569_n

7/a

Aki szereti olvasni a soraimat, már kívülről fújja a kedvenc csapatom neveinek listáját, de akkor is mesélek még egy kicsit róluk. 2010-ben, amikor kitaláltam, hogy én gyerekek szórakoztatásával szeretnék foglalkozni, az első évben jött hozzám egy osztály. Akkor voltak elsősök, és az első pillanattól fogva nagyon bensőséges kapcsolat alakult ki az osztály és én közöttem. Korina és Petra volt az első szülinapos ebből a társaságból. Aztán hosszú évekig, szinte minden gyerek az osztályból nálam és velem ünnepelt, így egy elég komoly és mély barátság alakult ki. Közben persze telt az idő, és szépen felcseperedtek, már hetedikesek. Most már nem velem ünneplik a szülinapjukat, de a barátság, a szeretet ugyanazon a lángon ég bennem, és nemrég kiderült, bennük is. Nemrég felkerestek, hogy lesz a suliban egy olyan szombati összejövetel, ahol minden osztály kipakol, mint egy kis piacon, és az otthon sütött sütiket árulják a suli által kitalált tallérért. Az egyik évben valamelyik osztály húzott egy nagyot, és elhívott egy lufihajtogatót, aki nekik gyűjtötte a tallérokat. Szóval, felkerestek, hogy segítsek nekik a régi barátság kedvéért. Természetesen gondolkodás nélkül igent mondtam, és semmiféle honoráriumot nem fogadtam el tőlük, a további baráti szereteten kívül. Minden trükkömet elvittem magammal, hiszen tudtam, ők ezeket még nem is ismerik, mert csak akkor kezdtem el Marcello barátomtól tanulni a bűvészkedés mesterségét, amikor ők már életkoruknál fogva “kikoptak” a játszóházból. Kitaláltam, hogy minden egyes tallérért vásárlónak jár egy kis bűvészkedés, aminek elég hamar híre ment, és egyre többen jöttek az asztalunkhoz. Szerencsénk is volt, hiszen pont a színpad mellé táboroztunk, ahol egy zenekar húzta a nótánkat. Sajnos, elfoglaltságaim miatt csak másfél órát tudtam maradni, de ez alatt a rövid idő alatt is tudtunk a 7/a-val olyan maradandót alkotni, amit még az igazgatónő is megemleget…lehet, hogy a mai napig mondja. A zenekar belekezdett a legjobb Hungária dalokba, a régi banda pedig már húzott is engem táncolni. Körbeálltunk, és mindenki engem követett, én meg persze úgy belelendültem, hogy roptuk egy órát kicsi szünetekkel, de amint leültünk, hogy fújjunk egyet, máris jött a következő nagy sláger, amire nem tudtuk azt mondani, hogy “áá, ez minket nem érdekel”, azonnal mentünk a tánctérre, és elég hamar lett egy kis rajongó táborunk, akik nekünk tapsoltak, minket vettek fel az okos telefonjaikkal. Hihetetlen élmény volt, és persze minden trükköt árgus szemekkel figyeltek, sőt néhányat el is kellett magyaráznom, mert ugye próbáltak lebuktatni, és addig nem mehettem sehova, ami meg nem mondtam, hogy hogyan lett a két labdából három…Két garnitúra bohócruhát izzadtam tele, és még a hajam is befestették narancssárgára. Én mondom, zseniális kis csapat, remélem, nagyon sokáig együtt marad ez a társaság, és sokáig eszükbe jutok egy-egy buli előtt. 7/a a legjobb osztály! Imádom őket.

18835368_1616930018338764_1193162100_n 22127610_1616930008338765_1256708266_n 22155210_1616930098338756_317238675_n 22155416_1616929758338790_1322373816_n 22155509_1616929875005445_984757697_n 22156972_1616929928338773_1722363224_n 22157092_1616929821672117_1164392316_n 22157127_1616929868338779_1927304011_n 22184971_1616929841672115_1717377901_n 22184976_1616930068338759_1495399804_n 22192813_1616930138338752_1915115734_n 22215047_1616929958338770_1124072198_n

Színes Szandi és a 40. hét

A héten Színes Szandi a fát emeli ki palettájából és öltözteti őszies színekbe. Ehhez egy kacsó körberajzolására és sok tarka-barka papírra van szükség, no meg ragasztóra

végrehajtása nagyon könnyű, de a végeredmény nagyon látványos.

Helyszín: Balázs bácsi játszóháza, KIKA

Időpont: 2017.10.04. (szerda)

                     és

                         10.07. (szombat)

fa

Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 

22.rész

Őszi napfény

Őszi napfény csalogat,
A sziget lombja alatt.
Szél borzolja hajamat,
Csiklandozza arcomat.
Àtfogja derekamat,
Megcsókolja ajkamat.
Àtadom most magamat,
Lehunyom pilláimat.
Jól esik a hódolat,
Ledönti a falakat.
Építsünk hát helyette
Igazi várakat!
Négy bástyával érdemes,
Erős legyen és nemes.
Bizalomból kövei,
A magasba emelik.
Tiszteletet ne feledd!
E nélkül nem mehet.
Vakolat a Szeretet,
Védelmezőn körbevesz.
22185111_382492935503538_86928267_n

Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 

21.rész

Kèt làbon, nègy kerèkenCsoda törtènt!
Kisebbik lànyom is ledobta a pòtkerekeket vègre a bicòròl így nem volt akadàlya, hogy immàr kèt bringás csemetèmmel futni induljak.
Nem tudtam hogy fogja bìrni a kicsi, hisz a legtöbb amit kètkerekűvel megtett az pàrszàz mèter volt, most több ezerre kèszültem…

Sosem fèltem a kihívàsoktòl, nekilòdultunk.
Az első 500 mèter ùgy zajlott, hogy èn futottam elöl ès a kicsi kacskaringòzott mögöttem.
Folyton hàtranèzegettem nem esett-e el stb.

Aztàn begurultam, ès elkiàltottam magam: “Többet nem hozlak el magammal benneteket. Olyanok vagytok mint a csigák! Futva gyorsabb vagyok mint ti bringàval? Nem bìrjàtok anyàtokat lehagyni???!!!!”

Na erre a kèt ördögfiòka ùgy ràkapcsolt, hogy alig győztem utolèrni őket 😄😄😄

Aztàn olyan 1500 mèternèl elkaptuk a fonalat ès a kèt bicòs lànyom közt futottam egyvonalban 5000 mètert.

Leírhatatlan volt!
Ùgy èreztem mintha kèt angyal tartanà a karom ès repülnèk velük..
Àtfutott az agyamon, hogy milyen règ vàrtam erre a pillanatra.. hogy együtt futhassak? sportolhassak a gyermekeimmel..
Hogy megmutathassam nekik a gyönyörű tàjat ami hetente többször is elvaràzsol… hogy hol az a hely ahovà mami elmegy feltöltődni.

A szèl finoman simogatta a kipirult arcunkat, a tüdőnk falta a Duna parti friss levegőt.
Szèttàrtam a karom, egy pillanatra behunytam a szemem.. ès mikor kinyitottam hullani kezdtek a könnyeim.
Csak egy szokàsos futàsra kèszültem, nem is sejtettem, hogy egy àlom vàlik ma valòra.

21769595_378178122601686_1301705840_n 21769922_378178119268353_993318608_n 21848976_378178275935004_849181570_n

Születésnapi élmények

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

 

Emese

Solya már szerepelt néhány bejegyzésemben, nagyon boldoggá tesz, hogy részese lehetek az életének, igaz barátom ő! Testvére, Emese is cseperedik, már nem fél tőlem, a barátaim közé sorolom, szuper személyisége van neki is, mint a nővérének. Emesének majdnem akkor van a születésnapja, amikor nekem, a nyár közepén. Egy kellemes faluban, Rábaszentmihályon élik boldog életüket, nagyon szerethető család! Meghívtak engem is, és Színes Szandit is Emese ünnepére, melyet a falu szélén tartottunk meg. Egy kedves kis nyári tábor helyszín, fedett hatalmas fa asztalokkal.
Mi korán kezdtük az ünneplést, már ebéd előtt óriási sütemény hegyekkel érkeztünk! Miután elfoglaltuk a helyszínünket, hamarosan gyülekezni kezdett a nép, és kialakult egy nagyobb társaság, mondhatjuk, hogy a falu krémje, nemtől, kortól függetlenül, nagyon összeszokott kis brancs volt, kellemes volt becsatlakozni hozzájuk. Volt egy kisebb medence, és egy hatalmas focipálya, amely focipályára nem lehetett máshogy fellépni, csak mezítláb, szabály a javából. Természetesen, néhány kelléket vittem magammal, de hamar kiderült számomra, az összeszokott társaság inkább a maga szórakoztatására játszana, engedték, hogy csatlakozzunk. Szandi persze festette a gyerekeket, és lufizás is volt a részéről, az a délután nagyon sokáig benne marad a fejemben, ennél jobb helyszínen, időben és társasággal nem is lehetett volna születésnapot ünnepelni. Meglepetésként elvittük kutyánkat Clean-t is. Mindig volt valaki, aki arra járt, hogy elrúgja neki a labdát, amit ügyesen vissza is terelt a mi zseniális kutyánk. Este, mivel egész nap rohant, úgy dőlt a kedvenc zugába, mint aki eldöntötte, hogy egy hétig alszik egyhuzamban. A nap végére feltűntek a lovak is, úgyhogy, aki szeretett volna, nyugodtan felülhetett néhány körre. A naplementét is láttuk, mint mindig, azon a nyári napon is csodálatos volt! Emesét pedig nagyon nagyon megünnepeltük, vajon hány kisgyerek mondhatja el, hogy ilyen szép születésnapja lehet? Remélem, egyre több gyerkőc! Rábaszentmihály még fog velünk találkozni, de mi ugyanúgy várjuk a viszontlátást!

20217033_486266595046798_1017804718_n 20292247_486266311713493_3278370_n 20401194_486266478380143_155899491_n 20401351_486266241713500_1574623987_n

 

 

Regina

A mindennapjaim része, hogy a Lepke ovisok rám köszönnek, odahívnak magukhoz, a kerítéshez, és pacsit szeretnének, nagyokat köszönnek, elmesélik, hogy kiesett a foguk, hogy új kutyájuk van, hogy nálam szeretnék, vagy épp nem nálam szeretnék ünnepelni a szülinapjukat, hogy milyen élmények ezek, nap, mint nap mosolyra fakaszt. Azért vigyáznom kell, mert az óvónénik egyre morcosabbak, nem kéne kihúzni a gyufát egyiküknél sem, de mindig hallom messziről valamelyik kisgyerek hangját, “odanézzeteek, ott a Balázs bácsi”, integetnek messziről, imádom őket! Persze nem akkor, ha szabadnapomon szunyókálnék ebéd után, és azt hallom, hogy “Miraaaa”. De ez ezzel jár, egyébként, csak néhányszor volt hasonló, az is inkább tavasszal, szóval egy kukkot sem szólok. Ezeken a hétköznapokon, amikor odamegyek a kerítéshez begyűjteni a pacsikat, a mosolyokat, a jó történeteket, mindig ott egy kislány, vagyis, most már nem, mert elballagott az oviból, de mindig ott volt, és nagyon szép, széles mosolyával nap, mint nap elmondta, hogy nálam, sőt velem szeretné ünnepelni a szülinapját, méghozzá a játszóházban. Fantasztikus ám ilyet hallani, utána azért nehéz nem vigyorogva menni az utcán, de magyar vagyok, nem “túúrista”.
Szóval, ott volt ez a kislány, Regina, és be is tartotta az ígéretét, valóban az én szórakoztatásomra vágyott. Izgultam kicsit, de nagyon vártam, hiszen ez a társaság az, akit annyira szeretek. Egy csomó gyerek a Lepke oviból, akik állandóan meg akarnak hívni az ebédjükre, akik felajánlanák a kelkáposzta főzeléküket kéremszépen, akik le is vízipisztolyoztak a nyár elején, akik szeretik hallani a Dolák-Saly gyerekverseket, akik utánam kiabálnak, és mindig hangosan, nevetve köszönnek, akik szembe jönnek foci után, a “jó öreg haverok”, hát igen.
Eljött a születésnap, és nekem még van némi energiám a nagy hajtás után. Nem tudom, hogy honnan, de még van valamennyi, összegyűjtöm hát minden energiámat, az összes ötletemet, és elkezdek agyalni, hogyan lehetne ez ennek a csapatnak, és Reginek a legjobb buli azon a nap perzselte napon. Gondosan összeállítottam a fejemben a forgatókönyvet, és fejest ugrottunk a jó hangulatba. Ahogy azt kell, volt bohócműsor, játék, ömlött rólunk a víz, egy kis bűvészkedés, torta, hatalmas nevetések, ittuk a löttyöt, kétszer kellett újratöltenünk az akváriumot. Úgy telt el a három óra, hogy a végére kidőltünk, lógott a nyelvünk. De azért még egy kis táncolás belefér, bubifújás.
Regi anyukája készített egy montázst a buliról, amit látva, a mai napig, én is mosollyal az arcomon alszom el. De holnap úgyis találkozunk…szerencsére!

20139596_10209789285505818_2165535709873998695_n 20156104_10209789285545819_4535284729358667908_n

 

 

 

 

Színes Szandi

Színes Szandi visszatért európai barangolásából, ahonnan rengeteg ötletet szerzett és szívott piciny testébe. Szóval még színesebben érkezett magyar honba, aholis megmutatja tarka-barka palettáját 😉

21442868_1567782539910018_1361436110_n 21396950_1567782576576681_78915613_n 21442089_1567782563243349_856362163_n

Svihák tábor ’17 – élmények

Péntek

Az idei évre szögre akasztottuk a táboros dolgainkat. Ez a nap is lepergett, és ismét megjött az az ismerős érzés. Egy kicsit kiüresedett, egy kicsit megnyugtató, hiszen nagy hiba nélkül lejött mindkét táborunk, egy kicsit szomorkás, de nagyon nagyon mosolyra fakasztó, hiszen, innen nézve már minden kép a fejemben szép. De még mielőtt a nagy szentimentalizmusnak ismét utat engednénk, nézzük meg, mi is volt azon a napon, amikor összeállnak a bolygók, amikor a hőség is vigyázzba áll, amikor csak szépet és jót kapunk hosszú utunk legvégén, amikor meghódítjuk a belvárost.

A délelőtt, az egyik legjobb játszótéren kezdődött, a Batthyány téren, a gondosan elkerített, hűvös, árnyékos játszin. Mintha már a kezünk közül is kicsúszott volna minden irányítás, már, ha egyáltalán néha akartunk a játszótereken délelőtt irányítani, egy rögtönzött esküvőbe csöppentünk, ahol is a nagy egymásra találás jegyében, egy bohóc esküvő és lakodalom keretein belül, Zsófi és Levi egymásra találásának örülhettünk. Mostanáig nem tudnám megmondani, hogy mennyire volt ez játék, mennyire komoly, de mint diszkrét ember, én ugyan nem érdeklődöm ennél tovább, rájuk bízom az érzelmi világukat. Én, mint a tábor vezetője, mondhatni kapitánya, amolyan viccesre véve a figurát, összeadtam a két emberpalántát, akik táncukkal szentesítették frigyüket, gyűrűjük nem volt, mondhatni, egy gatyában házasodtak, de onnantól nem engedték egymást szem elől. Elfogyasztottuk Gyöngyvér testvér és a Levi anyukája által sütött muffinokat, direkt botrányosan elénekeltük a dalunkat, hiszen tudtuk, hogy, ha a főpróba rossz, akkor csodás lesz az előadás.

Elindultunk hát a belvárosba, hogy megmutassuk magunkat Győr dolgozó, fagyizó, lézengő, ügyintéző népének. Persze a belváros kihalt volt, és mi elfoglaltuk az árnyékot, túl sok nézőnk nem volt, de azért learattunk nem kevés sikert. Táncoltunk a muzsikusoknak a csónakosnál, akik a kedvünkért eljátszottak néhány dalt, mi pedig körbetáncoltuk őket, csodálatos volt. Az ebédünkkel volt egy kis malőr, de jelen esetben éppen nem én hibáztam, viszont, a probléma megoldó képességemet csúcsra járatva, tíz perc alatt a mekiben kötöttünk ki, a táborlakók nagy örömére. Kis játék, kis krumpli, kis ez, kis az, a végén nagy fagyi, és még nagyobb dinnye. Persze, a vizet ma sem engedték a táborlakók csak úgy a csövekben, kellett nekik a hideg eső, a futkozás, a sikongatás, az öröm a köbön meg a gyökön, és minden ami az utolsó órában a csövön kifér. Könnyes, ölelkezős búcsúk, nagy ígérgetések a végén, hihetetlen szenvedély, nagy fáradtság, hát, amolyan igazi Svihák tábor végzős délután. Emlékek, emlékek. Ezeket lesz majd jó felidézni, és a képeket napról napra, újra és újra végig nézni, amíg az ember kívülről nem fújja már. Apropó képek…

20562117_1538887456132860_647395991_n 20614712_1538889599465979_180057087_n 20624569_1538888696132736_247291916_n 20624597_1538887989466140_463707747_n 20624618_1538888296132776_838779629_n 20624649_1538887379466201_31411763_n 20624738_1559773517408697_114734_n 20631592_1538888549466084_1706023611_n 20631676_1538887566132849_1602672130_n 20631702_1538889762799296_116168333_n 20631759_1538889129466026_193449661_n 20631887_1538888099466129_53107120_n 20632315_1538889879465951_1749319955_n 20632375_1538889092799363_545812456_n 20632416_1538889376132668_185758695_n 20632492_1538887259466213_1588770978_n 20632521_1559773507408698_598475521_n 20632543_1538888359466103_956382501_n 20632550_1538889512799321_1340018523_n 20632556_1538888906132715_1450834352_n 20632740_1538889026132703_1968459274_n 20643681_1538889692799303_647582412_n 20643903_1538889439465995_1038041043_n 20643929_1538887166132889_1360873614_n 20643991_1538889662799306_703018153_n 20668294_1538888826132723_61485573_nIMG_20170804_085636 IMG_20170804_085649 IMG_20170804_102504 IMG_20170804_102510 IMG_20170804_102529

Svihák tábor ’17 – élmények

csütörtök

A mai nap örömjáték volt, ezt így kimerem állítani, ahogy itt ülök és pötyögök. Ma minden olyan jó dolog megtörtént velünk, ahogy annak egy iskoláiból, óvodáiból kiszabadult gyerek, a nagy nyári forróságban tud örülni, mert barátkozhat. Mi is a gyermeki létnek a legfontosabb eleme? Elboronghatunk a kérdésen, nos az én meglátásom szerint az, hogy minél több gyereket megismerjünk, tudjunk barátkozni, építsük a kapcsolati hálónkat. Sokszor az életünkben ez határoz meg minket. Milyen jó ráköszönni az utcán, vagy csak órákig elbeszélgetni valakivel, mindig mindig visszatérve, hogy “ugye mi ismerjük egymást valahonnan? Még a gyerekkorunkból dereng valami…” Persze vannak ennél fontosabb barátok az életünkben, őket örökre megőrizhetjük emlékeinkben. De, hogy ne eresszem olyan bő lére, az az öröm, boldogság, kialakuló barátok, hosszú beszélgetések, amiket ma megfigyelhettem, ha szétnéztem a játszó gyerekseregen. A tábornak ebben a szakaszában jó, ha csak kicsit vannak nyaggatva a gyerekek. Szerencsére, eddig olyan sokat és olyan jól gyakoroltuk a dalunkat, hogy ma csak délután, kétszer kellett gyakorolnunk. Nagy bravó a srácoknak! Egy kis csihipuhis lufikardozás került be a programunkba, egyik kedves táborlakónk, Máté apukája, Lali bohóc hajtogatott nekünk 30 lufit, ezt egy izgalmas, a bújócskával, a fogócskával egybeolvasztva használtuk fel, amiben azt bizton ki merem állítani, hogy Levente bizonyult a legjobbnak. Egy kis sorjátékkal díszítettük fel a mai napot, de koránt sem ért véget az élménysorozat. Az ebédünket olyan hangulatban töltöttük el, a Kristályban, ahogy azt egy réges régi baráti társaság szokta, persze gyerekméretben. Apró-cseprő csínytalanságok, de semmi komoly. Viola úgy vagdosta a husit másoknak, mint Lurkós anyukája benn a kórházban, dicséret után pedig kőkeményen bekeményített, és magasan rangsorolva, de büszkén, mellvértére tűzte a hisztikirálynő díjat, még most is ott suhog az egoja valahol a szülinapi teremben, vitte magával mindenhova, és mindenkinek megmutatta, hogy milyen ügyes is volt, de persze a pörgést nem hagyta alább, szegény apukája, aki jött érte…jutalma az ebédünkből megmaradt rántott husi lett, esküszöm vágtuk, nem haraptuk…

De történt ma valami, egy kis csoda. A három éve, oszlopos tagjai a Svihák tábornak, Levi és Zsófi, kedves kis testvérpár. Nekem szívem csücske mindkét gyerek, nagyon jó fejek, főleg, ha jól megismeri egyik ember a másikat már elég jól ahhoz, hogy elfogadja tökéletesen olyannak, amilyen. Egyébként pedig, elég sokat veszekednek, mindig versengenek egymással, és sosem lehet igazán eldönteni, hogy kis is nyer, mert mindig összekapnak mielőtt kiderülne, hogy ki a jobb. Ma, kezdő kis beszédecskémben, amit a tábornak tartok minden reggel, eljutottunk arra a pontra, hogy kihirdessem, ki lesz az a két ember, akik az én kis segítségem, a tábor vezetői. Hát, rájuk esett a választásom, és meg is indokoltam a döntésem. Szeretném, ha ma közösen, erőt egybeforrasztva, az igazi testvéri összetartó erőben oldanák meg a vezetői teendőket. A bátyus, elfogadva végzetét (beszédes kép a lap alján), belátva igazam, a méltóság legteljesebb, és legprofibb eszközeit hozva, tisztességesen, húgát mindig maga mellett tartva, végül eljutottak oda, hogy a rögtönzött tánc során megtört ez a kis átok, és karokat egybefonva táncoltak a szabályok szerint először szépen, aztán csúnyán, majd őrülten, előcsalogatták magukból a rock n” roll-t, és csak táncoltak. Elképesztő volt látni őket, amikor sétáltak haza, de az lehet, hogy már csak a gondolataim játsszák tovább a szalagot…

Még délután, miután a játszóházba visszaértünk, ráizzítottuk a társaságot egy kis lufibombázásra az áruház melletti hűsben. Az első játéknak csak azt a nevet adtuk, hogy mészárlás. A két csapat egymással szemben felsorakozva, úgy 70 centi távolságban, kezükben egy-egy jó kövér lufibomba, és mindenki a másiknak eshetett. Persze, Pannika okosan, jó előre látva a problémás helyzetet, inkább Pipacs mögé bújt. Második játékunkhoz ismét a fő-sikerjátékunk, a fogócska segítségül hívásával vegyítettük, ahol aztán tényleg mindenki megkapta volna a magáét, de mindig az elől haladó bizonyult ügyesebbnek, és a földön taccsantak a bombák. Ezt követően dördült fel a hangom, hogy ugye tudja a bizonyos Svihák nevű társaság, hogy a lufibombázás legeslegrosszabb része mindig a kis szemét összegyűjtögetése, hát a kis Svihákok pedig apró lábaikkal lépdelve, a Földre egyszer sem hajolva fájós derékkal, szedegették a kicsiny darabkákat. Eztán jöttek hozzám kérdőn, hogy akkor most mi lesz, még vizesek sem lettek…na ez igaz, és rögtön a felvillanó körte után nyúltam. Nem árultam el nekik, hogy mi fog történni, csak odatereltem őket az áruház üvegfalához, ahol nincs semmi. Elkértem a slagot a zöldséges csapattól, és csak spricceltem a vizet, ők meg csak szaladgáltak, nevettek, cukkoltak, sikítoztak, élvezték a nagy nyári forróságban a jó hideg vizet, ahogy hull rájuk a magasból, magából szivárvány képezve. Voltak akik hátul megbújtak, ők meg sem áztak, de akik hoztak csereruhát, ők bőrig, ahogy azt kell, nem foglalkozva semmivel. Egy kis foci, társas a megritkult társasággal, és már vége is lett a napnak, észre sem vettem, komolyan mondom! Életerő, vidámság, viszont, szerintem már néhányuk alszik is. Aludjatok csak, holnap jön a finálé. Reszkess Baross utca, jönnek a Svihákok!

 

20614504_1537719062916366_330795402_n 20614513_1537721356249470_736381330_n 20614565_1537720352916237_2056816999_n 20614587_1537719919582947_2031737898_n 20614619_1537720446249561_342885784_n 20614720_1537720036249602_227552055_n 20614724_1537719639582975_1190068680_n 20623766_1537720126249593_1008377956_n 20623767_1537719589582980_393543676_n 20623768_1558911394161576_319316679_n 20623855_1537720212916251_624638448_n 20623866_1558911390828243_554184092_n 20623892_1537720079582931_670499664_n 20624014_1537720392916233_439520492_n 20624023_1537718889583050_2121539743_n 20624059_1537720522916220_2126812025_n 20624112_1537719746249631_496685994_n 20624152_1558911357494913_641832546_n 20624206_1537721149582824_356067676_n 20624370_1537721532916119_701075831_n 20624421_1537721199582819_1590811359_n 20624558_1537721586249447_734446526_n 20624594_1537721099582829_913464078_n 20624607_1558911374161578_1198109349_n 20624665_1537720279582911_1847650749_n 20624691_1537719676249638_2124203916_n 20624709_1537720929582846_813244026_n 20631435_1537719002916372_1491887982_n 20631440_1537721019582837_642688983_n 20631524_1537719232916349_1430289621_n 20631548_1537720809582858_1220659223_n 20631548_1558911370828245_561350447_n 20631661_1537720742916198_620275852_n 20631776_1537721279582811_1625524947_n 20631792_1537721442916128_263257173_n 20631832_1537719856249620_81502694_n 20632319_1537718632916409_1622137827_n 20632601_1537720659582873_1922392636_n 20632734_1537718819583057_626765099_n 20644007_1537719129583026_1388661253_n

Svihák tábor ’17 – -élmények

Szerda

Aki ismer, nem vádolhat azzal, hogy ellene lennék a kihívásoknak, és ez a tábornak ezen a napján is tetten érhető volt. A tábor felénél ugyanis mindig a legnehezebb, ilyenkor, mint akár egy maratoni futáson, jön a holtpont. És nagyon át kéne billenni, mert ezen a billenésen sok múlik. És nekem pont erre a napra kell tennem a sport napot, amikor a legjobban elfáradunk, amikor kiteszem a kis csapatomat annak, hogy a legtöbb kiakadás, hiszti, akár még sírás is érhet minket, amely problémákat természetesen meg kell oldani. A Barátság park felé autózva, ezen a “hosszú” távon, a rádiót hallgatva bemondták, hogy ma akkora hőségriadó van a városban, hogy bizonyos szervek járják a munkahelyeket, hogy megfelelően bánik-e a hőséggel, a hűsítő italokkal, a pihenő időkkel a főnökség. Azonnal, mint aki jelenséget látott, rájöttem, hogy a tervezett tempóból ma erősen vissza kell vennem, mert magamra rántom az egész kredencet, és kihívom magam ellen a sorsot, valamint huszonegynehány gyerek ellenszenvét, pedig ezek a gyerekek nagyon szeretnek ám, érzem minden mozdulatukból, minden pillantásukból. Nem ronthatom el ezt semmivel.

A játszótéren ücsörögve, elviteles kávémat kortyolva aztán éreztem, hogy a Nap, és annak teljes ereje belőlem is sok energiát kivett, úgyhogy nem is lesz ez olyan nehéz, hogy hagyjam csak, hogy teljen a nap, és hagyjam, hogy csak úgy történjenek a dolgok. Azért, Edinát nem mondhattam le, és nem is akartam, mert nagyon szeretem őt, és a lazább, “bohócbarátabb” óráit is. Jött, látott, és sikert is aratott, persze volt, aki úgy lazsált, ahogy csak tudott, és volt, akinek felmentést is kellett adnunk, de nagyokat nevettünk, és bohóckodtunk, azért le is izzadtunk, és el is fáradtunk a sportpályánkon. Az egy óra olyan gyorsan eltelt, hogy épphogy pislogtunk párat, már vége is volt. Meseszerű tornaóra volt, én nagyon élveztem, hihetetlen ez a nő, mi mindent ki tud találni a gyerekek kedvéért, és amennyi energia van benne, az irigylésre méltó.

Ezután jöhetett az, amire nem készültünk, és úgy gondolom, ez volt a legjobb dolog a napban, a piknik. Kiválasztottuk a legnagyobb árnyékot, letáboroztunk, tízóraiztunk, frizbiztünk, labdáztunk, csak hagytuk, hogy elteljen az idő, mindenkire rábíztuk, hogy mivel akarja tölteni azt a bő órát, amit most így, a nyári szünet és a hőség adományozott nekünk. Esküszöm, ez a kis óra úgy kellett, mint az a sok víz, amit magunkba töltöttünk. Eztán jöhetett a kellemes fagyi/jégkása és a buszon szörfözés, mert ülőhelyünk nem sok volt, de ezek a jóóó kis magyar utak… ám a Svihák táborosok még ezt is élvezték, közben begyűjtötték az összes mosolyt, amit a gyalogosok, autósok dobáltak felénk, mert integettünk mindenkinek, puszikat küldtünk a nagy kapaszkodások közepette. Délután, miután megettünk minden grill csirkecombot, jöhetett az aszfalt telerajzolása. Improvizatív ugróiskola versenyen Zsozsó és Blanka nyertek, és már vége is volt a napnak. Hihetetlen milyen gyorsan átlendültünk a holtponton, holnap már sajnos látni fogunk pár elkeseredett arcot, mert a szemfülesek szembesülnek a tábor hamarosan ránk törő végezetével. De addig is, képek, képek, képek.

20526462_1536722609682678_1243887436_n 20562885_1536724343015838_1134681779_n 20562888_1536724299682509_943090181_n 20562966_1536726353015637_547942668_n 20563018_1536726549682284_1211759415_n 20563026_1557778010941581_1038008322_n 20563043_1536721869682752_1168159047_n 20563043_1536726123015660_570205598_n 20613900_1536723089682630_1471812071_n 20613983_1536726519682287_1772422721_n 20614056_1536721916349414_887796941_n 20614105_1536725979682341_380592883_n 20614139_1536725216349084_980067703_n 20614304_1536727429682196_1101572450_n 20614343_1557777984274917_1815845468_n 20614380_1536721616349444_417906205_n 20614434_1536726259682313_1952032450_n 20614518_1536726439682295_380522243_n 20614555_1536723479682591_1351177742_n 20614578_1536727613015511_1069914938_n 20614644_1557778014274914_245731996_n 20614708_1557777987608250_1678426446_n 20614718_1536726189682320_2062920032_n 20614821_1536724416349164_1625381958_n 20623758_1536727559682183_635517877_n 20623925_1536724819682457_325718557_n 20623986_1536727463015526_291701639_n 20623992_1536721313016141_1441762055_n 20623994_1536721716349434_1113606312_n 20623995_1557777990941583_1654863111_n 20624016_1536721546349451_1525451499_n 20624097_1536723183015954_1475005137_n 20624163_1536723276349278_854813165_n 20624273_1536727319682207_1269716385_n 20624463_1536721813016091_986638156_n 20624579_1536722589682680_2073779921_n 20624613_1536727539682185_1387832200_n 20624628_1536725166349089_295109399_n 20631473_1536727273015545_902600040_n 20631750_1536723423015930_1727631452_n 20631794_1536724199682519_1044610753_n

Svihák tábor ’17 – élmények

Kedd

Na a mai nap rendesen megizzasztott minket, és most nem csak a hőségről szeretnék én hőseposzt zengeni, hogy milyen jól bírták egyébként a srácok, mert bírniuk kellett, hiszen választhattunk, vagy unalomba fullad a délelőttünk, vagy helyet változtatunk. Ugyanis, reggel, érkezésünkkor, három megtermett pasas épp azt a mászókát mázolta még színesebbre, amit egyébként be szoktunk lakni a tábormegbeszélések alkalmával, hiszen akkor még az a leginkább árnyékos terület a Móra parkban. Festették gőzerővel a mászókát, de rossz híreik inkább átvezettek minket Győr egyik legjobb játszijára, a Rózsák terére, mert a hírek arról szóltak, hogy csak délután 2-re lesz kész a festés… Szerencsére, ez még időben kiderült, így még elég korán átslattyogtunk az árnyékos oldalon a Rózsák terére. Ezt aztán széltében-hosszában ki is használtuk, mindenhol a kis svihákok játszottak. A homokozó felét elfoglaltuk, a hintákat is, frizbiztünk a nagy zöld területen, versenyt is futottunk, fogócskáztunk a labirintusban és ezt mind a legvidámabban, tele élettel, nevetéssel, hiszen az egész hely szinte árnyékos, a fák ölelik, így mi is kaptunk rendesen a jó hűsből. Ebéd előtt még egy kis séta, a táborlakók úgy zuhantak a lakásba, mint aki már a nap vége felé jár, nagyon vicces volt, amíg mi készítettük elő az ebédet, a plafonra vetítettem egy mesét, leterítettem néhány pokrócot a járólapra, amin a komplett gyereksereg elfeküdt. Olyan látvány volt ezen a kis területen ez a sok gyerek, mint a Monty Python, Az élet értelme című filmben a szegény család gyerekvállalási jelenetében. Nekem nagyon megmosolyogtató volt. Ebéd után fagyi és gyümi, aztán vissza a már készre festett Móra parkba, ahol a szülők érkezéséig meg sem álltunk, az utolsó gyerekig játszottunk, pörögtünk, bújócskáztunk, hogy nap végén a fél homokozót le tudjuk mosni magunkról a fürdőkádban. Jöjjenek a képek:

20527659_1535748519780087_687265806_n 20561660_1535747729780166_1643593730_n 20561763_1535749446446661_748426713_n 20561772_1535747639780175_1822403004_n 20561783_1535748696446736_1719825941_n 20561888_1535749523113320_1673219625_n 20561925_1535748299780109_1118525411_n 20563041_1535748903113382_1104041876_n 20614056_1535749366446669_1790297201_n 20614135_1535749103113362_2069088313_n 20614186_1535747799780159_2108610252_n 20614193_1535747293113543_1586714404_n 20614227_1535749233113349_60988660_n 20614339_1535749056446700_1041278160_n 20614402_1535747443113528_1158719934_n 20614415_1535749313113341_810181348_n 20614482_1535748196446786_1091614091_n 20614799_1535749009780038_542658917_n 20614842_1535747349780204_394274332_n

1 2 3 4 5 37