Category Archives: Egyéb

A ma született bárányka

Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.

 

május 14

George Lucas

george-lucas

Talán nem is kell bemutatnom senkinek, hiszen az egyik leghíresebb amerikai filmkészítőről van szó. Ma ünnepli születésnapját, és adjunk neki hálát, hiszen a XX. század egyik ikonja lett, méghozzá mert megalkotta a Star Wars sorozat alappilléreit. Annyira nagyot alkotott ezzel, hogy ma már nem csak a 17-18, vagy a húsz felettiek ismerik munkáját, hanem az egészen kicsi gyerekek is. Csak úgy fújják a neveket. Persze, ezen felül még számos film elkészítőjeként lett ismert, többek között neki köszönhetjük a nagyszerű Indiana Jones karakterét is, hogy mozivásznon láthatjuk…illetve képernyőn. Isten éltesse hetvenegyedik születésnapján George Lucast.

Eszembe jutott, valaki küldte nekem ezt a paródiát még régen…vicces

 

Mark Zuckerberg

20150207022843Mark_Zuckerberg

Gondolom senkinek nem kell bemutatnom, ha mégis, hát egy szó, egy összetett szó kimondva, és mindenki csap a fejére: facebook. Ez az ember alapjaiban változtatta meg a Világot, csupán azzal, hogy létrehozott egy olyan weboldalt, melyen te, én, vagy bárki más sztárok lehetünk egy-egy percre. Vagy, ahogy a Puzsér mondaná, visszaverhetjük a honlapján a fényt. Hát igen. Így már értelmet nyert egy-egy selfie, vagy az, hogy mit reggeliztünk. Bár, a mai napig nem értem, miért kell lájkolni más reggelijét, vagy a nagymama pusziját, de én is használom, és nyomom is rendesen a lájk gombot, már fáj is tőle az ujjam. De pontosan ez az érdeme ennek a csávónak; nem érted az értelmét, de használod. A srác még csak 31 éves, így még bármi kisülhet abból, ami az agyából egy álmatlan éjszakán kiszökken. Azért remélem, ennél jobban nem fogja irányítani az emberek gondolkodását. Boldog szülinapot Márk :).

Mai névnapok

Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…

 

május 14

Bonifác

A mai napon olyan gyönyörű nevet köszönthetünk, melynek eredete latin nyelvterületről származik. Aki ezt a nevet adja születendő fiának, biztos lehet benne, hogy igazi jótevőt nemz a világra, aki a jó sors megtestesítője. Isten éltesse a Bonifácokat. Én összesen egyet ismerek, valaki rám licitál?

Portré rajzok

Ha elmesélném a történetet, milyen csavaros úton-módon ismertem meg Ginát, el sem hinné senki. Egy utazás alkalmával, ahol ő ott sem volt, de most az egyszer nem az utazás a lényeg, hiszen a végeredményben ott van, hogy találkoztam vele, és persze, azonnal le is nyűgözött. Tragikus, de varázslatos személyiségét meg is ismerhetitek blogjából, de itt most a munkássága kap főszerepet. még életemben nem láttam nála tehetségesebben rajzoló embert. Nem azt mondom, hogy soha nem született még nála tehetségesebb ember, de a képek önmagukért beszélnek, ha a kedves olvasó lejjebb görget. De ennyire ne haladjunk előre, mert nem is azért írom ezeket a sorokat, hogy a csodálatomat kiadjam önmagamból, arra mégiscsak jobb a szemtől szemben való találkozás, nem? Itt most másról van szó, nem annyira róla, inkább a munkásságáról.

unnamed (1) unnamed (2)

 

Ha van olyan ember, akit nem győztek meg ezek a rajzok, jelentkezzen jó magasan, hogy lássuk az internet magas fái fölött a kezét. Nos, Gina ezzel foglalkozik. Valaki elküldi neki az általa kért képet, ő pedig megrajzolja, vagy karikatúrát készít belőle. Remek ajándék ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak, a párunknak, gyerekünknek.

unnamed

Szinte meseszerű rajzok, nem? De erre még visszatérek. Gina úgy munkálkodik ezeken a képeken, hogy, amint láthatjuk, elég neki egy kép is, de persze annak örül, ha valakivel személyes kontaktust is fel tud venni, ám itt most ilyenről nincs szó, és ezt persze a megrendelő kényelme miatt alakítottuk így a művésznővel.

unnamed (1) unnamed (2) unnamed (4)

 

ezeket a portrékat elnézve, rengeteg munkája lesz Ginának, ám mégis arra biztatom a kedves publikumot, előtte mindenképp kérdezzen rá az árakra, mert a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig változhat az ár. Az sem mindegy mennyien vannak a képen, vagy, hogy van-e ott valami kis kedvenc, ahogy azt a felső képből láthatjuk középen. Egyszóval, minden tényező hatást gyakorolhat az árra, amit Gina állít össze.

unnamed (5) unnamed (8) unnamed

Akit meggyőztek a képek, vagy szeretne ilyen portrét/karikatúrát önmagáról, vagy bárki neki fontos emberről, esetleg többedmagával szerepel egy fényképen, és ezt szeretné ajándékba adni ismerősének, írjon nekem egy levelet a balazs@balazsbacsi.eu e-mail címre, én pedig intézkedem.

 

Apropó meserajzok…Gina most fejleszti a Világon egyedülálló módon azt a technikát, melyben a rajz hasonlít inkább egy mesefigurára, mint a valós rajzra. Hú, de nehéz ezt megfogalmazni, olyasmi, mint az a nagy szemű macska a Shrek-ben csak a macska be van helyettesítve emberrel. Erről még nem tudok képet küldeni, de aki kíváncsi, nagyon hamar öregasszony lesz, az se baj, ha nő az illető.

Színes internet

Te rajzolsz, én varrok.

Hirdeti magát a plakát. Tehát akkor te rajzolod a plakátot, és én varrom meg? Egyáltalán, ki az az én, és ki az a te? Tehetném fel a kérdést, ha nem lenne költői. Hiszen, ez az egy mondat arra vonatkozik, hogy te megkéred a gyermeked, hogy csukja be a szemét, képzelje el az ő képzeletbeli barátját – már, ha van neki -, majd üljön le egy papír elé, mélyüljön el a saját kis gondolataiba, majd rajzolja meg azt, amit a képzeletében látott. Anya, vagy, aki ilyen szuper ajándékot kitalált elküldi a plakáton látható levélcímre, és várunk. Várunk, várunk, várunk.

11

Eközben, a kulisszák mögött, a csapatnyi ember – nő -, összedugja a fejét, vajon ki alkossa meg a gyermek álmát. Kiválasztódik a megfelelő személy, és nekikezd a munkának. Gondosan ügyel minden öltésre, minden színre, hogy hogyan áll a szeme, hogyan áll a szája, hogy görbül a nyaka. Nem is kell olyan sok idő, és elkészül a mű. Egyedi, igényes, művészi. A postás meg elviszi. És kész az ajándék. Nagyjából ugyanannyi energiát kell belevinni, mintha elmennénk egy bevásárlóközpontba, és levennénk a polcról egy plüssfigurát. Keresztanyuk, keresztapuk, nagyik, távolabbi- és közeli rokonok, képzeljétek csak el, mikor a kisgyerek álmára az ő elképzelt barátja vigyáz, a gyermek pedig szorosan magához öleli…

Akit esetleg érdekelne néhány adat, itt megtalálható a honlapjuk ennek a csapatnyi nőnek

NIKOL A BOHÓCSÁGRÓL, AVAGY HOGYAN HAT A HUSZONEGYEDIK SZÁZADRA CHARLIE CHAPLIN ÉS FEDERICO FELLINI

Cibulya Nikolt egy nagyon jó barátom révén ismerem, és kerültem hozzá szellemileg nagyon közel, hiszen a nagy mániám, és kedvenc művészem volt a témája filmszakos tanulmányainak. Ez a valaki pedig a filmművészet doyen-je, ősikonja, az európai filmgyártás megkerülhetetlen figurája: Federico Fellini. Hogy miért, és hogyan hatott rám Fellini, milyen “károkat” okozott ő az én személyiségemben, megtaláljátok a hozzám kapcsolódó oldalbejegyzésnél, itt nem ez lesz bemutatva. Itt, ebben az értekezésben oda szeretnénk eljuttatni az olvasót, hogy a szórakoztatás mennyire alapműfaj, hogy honnan eredeztethető, hogy az üres cirkuszi porondoktól milyen komoly utat kellett bejárnia, míg valós tömegszórakoztatássá nőtte ki magát a mozivászon, majd a televízió feltűnésével, hogy hogyan hat ránk, a mi fura 21.századunkra. Mindezt két művész(Charlie Chaplin és Fellini) karvezetésével mutatja be nekünk Nikol. Mert nevethetünk mi egy jó pofára esésen, vagy mondhatjuk, hogy ez már lejárt lemez, mégis, véleményem szerint, meg kell vizsgálni, honnan ered az első nevettető pofon, és orra esés. Hogy kicsit közelebb hozzam Nikol írását a ma emberéhez, minden részhez beékelek egy videót a fenn említett két művész életművéből.

1.rész, bevezetés a cirkusz világába

“…a világ cirkusz és az emberek bohócok.” Fellini

Bohócokkal leggyakrabban a cirkuszban találkozhatunk. Ha bohócokról esik szó egy hétköznapi beszélgetés során, az általános vélekedés szerint félelmetes figurának tartják. Vagy olyannak, aki vidámnak mutatja magát, mégis szomorú és elesett. Még ha cirkuszba nem is járunk heti rendszerességgel, ennyi benyomásunk azért van róluk. Ha csak a fent említett három tulajdonságnál maradunk, már az is épp’ elég, hogy feltűnjön, nem egy egyszerű figuráról van szó. Hogy lehet valaki egyszerre szomorú és félelmetes? Miért szomorú egy olyan ember, akinek feladata a nevettetés? Talán mert úgy hisszük, a bohókás, könnyed előadások mögött megfeszített munka folyik és a színpadi vidámság csak tettetett, hiszen oly nagy koncentráció és sok gyakorlat kell egy mutatvány előadásához. Talán az ebből az ellentétből adódó feszültség az, ami elvarázsolja a bohóc vidámságát? De az is lehet, hogy egyszerűen csak az a furcsaság égbekiáltó és közvetít valamiféle szomorúságot, hogy a bohóc egyedül állva a színpad közepén azon munkálkodik, hogy megnevettessen minket, mi pedig kinevetjük őt, gúnyos kacajjal illetjük. De a bohóc személyisége más ellentéteket is rejt magában. A bohóc magányos, mert miközben temérdek embert szórakoztat, a színpadon állva teljesen egyedül van. A bohóc egymagában áll, a ráirányuló tekintetek kereszttüzében, ez pedig olyan mintha egyenesen az arcába vágnánk a tényt, hogy mennyire egyedül van, és mennyire kiszolgáltatott. Munkájának, azaz művészetének és tulajdonképpen életének célja az emberek szórakoztatása, azáltal, hogy kinevetik őt. Nevetségessé válni a valóságban viszont a lehető legkellemetlenebb dolog, de a színpadon ez csak játék. A bohóc bolondozik és bolond ő, olyan, akit nem veszünk komolyan, ezért bármint mutathat nekünk, bármilyen kegyetlennek is mutatja az életet legyintve továbbléphetünk, tovább nevethetünk, hiszen elvileg nincs súlya annak amit mond, hiszen ő csak egy komédiás. De pont azért van lehetősége tükröt állítani az embereknek önmagukról, mert a bolondság gúnyájában többet megengedhet magának, mint mi hétköznapi emberek. S mondanivalóját mindig olyannyira szélsőséges formában tárja elénk, hogy megértsük. Ugyanakkor a cirkusz csillogó világának radikalizmusa – hogy minden nagyon látványos, a bohócok mindig hatalmasat és sokat esnek, – szükségszerű, hiszen ők a közönséget akarják elbűvölni, lenyűgözött, tátott szájakat préselve ki azáltal, hogy egyszerűnek tüntetik fel életveszélyes mutatványaikat. „Ebben a közegben a szélsőségesség, a szertelenség, a csoda magától értetődő.” Miután a bohóc alkalmas arra, hogy sajátos és erőteljesen szembetűnő képmásunkként szolgáljon talán nem is csoda, hogy sokan élnek ezzel a tulajdonságával a film világában is. A film látványosság, és a bohóc produkciója is az. A fentebb említettek alapján pedig láthatjuk, hogy a bohóc egy ellentétekkel teli figura, ez pedig egy mélyen emberi tulajdonság. De szokásához híven ezek az ellentétek is a szélsőség szabályának megfelelően, rendkívül élesen mutatkoznak. Sőt van, hogy nem is csak egy bohócot látunk a cirkusz porondján, hanem egy párost, akik kiegészítik egymást, és akik egymás alteregójaként szolgálnak, vagyis ellentéteik kettéválnak, de egymás nélkül nem tudnak létezni.
A bohóc figurája tehát alkalmas az emberi lét abszurditásának, a világban való ambivalens helyzetének ábrázolására, a hétköznapi apró, jelentéktelen dolgok radikális felnagyításával, a nevetés, vidámság – szomorúság, a tömeggel szembenéző és az ennek ellenére, vagy éppen ezért létrejövő magányosság éles szembeállításával.
Értekezésem célja, hogy megvizsgáljam, hogyan jelenik meg ez a bohóc, annál a két filmalkotónál, akik a legsokoldalúbb, legnagyobb szabású bemutatását adták e karakternek, akik bevezették a filmbe és halhatatlanná tették (hiszen egy cirkuszi előadás emléke elhalványul, míg a filmek talán örökre megmaradnak) és akiket talán a legszorosabb kötelékek fűznek a figurához, azaz Charlie Chaplinnél és Federico Fellininél. Bár mindkettejük életművét átszövik a bohócok, folyton visszatérő motívumként, mégis mindkét rendezőnek van egy-egy filmje, amelyben a bohóc figurája, nem csupán jelképes, hanem szó szerinti értelemben véve is jelen van. Igaz, Chaplin Cirkuszá-ban a csavargó, bár valóban egy cirkuszban dolgozik, nem válik foglalkozása szerinti bohóccá, mégis ő lesz a legjobb clown mind közül. Az Országúton-ban pedig Gelsomina alakja, valóban konkrét értelemben vett bohóc, sőt Zampanóval együtt megalkotják a fehér clown-auguszt bohócpárost, vásári mutatványosként dolgoznak, egy időre még egy vándorcirkuszban is otthonra lelnek. De míg Chaplin-nél a bohóc motívuma erősebb, a magányos, egyedül csavargó bohócé, addig Fellini-nél a bohóc mellé társul az egész cirkuszi világ, ahol minden szereplőt besorolhatunk a clown egyik típusába.

Mai névnapok

Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…

 

május 13

A mai napon Szervácok és az Imolák ünnepelhetnek:

A Szervác egy latin névből, a Servatius névből eredeztethető, amely “a megmentett” jelentéssel bír. Az Imola pedig egy eléggé új keletű magyar eredetű név, melyet először Jókai Mór használt névként A bálványos vár című regényében.

A ma született bárányka

Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.

május 13.

csodás, szép reggel van, így nem is húzom az időt, a szót, nekikezdek, íme néhány híres ember, aki ma ünnepel, vagy ünnepelne a kedves szülinapos olvasóval:

Mária Terézia

240px-Kaiserin_Maria_Theresia_(HRR)

Szerintem nem kell bemutatni senkinek az osztrákok Erzsébet királynéját, és persze kényszerűségből a mi Erzsébet királynénkat. Hogy miért hasonlítottam pont hozzá? Talán a tekintélye miatt, mert megkerülhetetlen abban a közös múltban, melyben egy nemzet voltunk az osztrákokkal (bár, nekem azt tanították, hogy inkább voltunk gyarmat, mint “testvér”). 298 éve született.

Harvey Keitel

bjhkd7f2q9oddo2

Roppant sokoldalú színész, aki főleg a 70′-es években volt kiváló, de remeklései átnyúlnak a 80′-as, 90′-es évekre is. Martin Scorsese fedezte fel őt, és tartotta meg magának néhány főszerepre. Többek közt játszotta Júdást a Krisztus utolsó megkísértésében. A 70′-es években, pelyhes állú kölyökként úgy robbant be az amerikai underground filmezésbe, hogy onnan a mai napig nem került ki, szerintem szándékosan, és ez jót is tett neki, bár, megmondhatom, talán épp ezért nem ismerik őt a mai fiatalok. Elég csak azokat a filmrendezőket említenem, akik mellett híres lett: Quentin Tarantino, Abel Ferrara, Wes Anderson. Valamiért megtalálja zsák a foltját. De szerepelt olyan közönség kedvenc filmekben is – igaz, inkább mellékszereplőként tündökölt -, mint például a remek Thelma és Louise, a Nemzet aranya, az Apácashow és folytathatnánk a sort tovább és tovább, ugyanis Harvey még mindig aktív. Ezúton szeretnék neki boldog születésnapot kívánni

Schmitt Pál

30309__320x240_schmitt_pal04_gs

Egy személyben volt az ország büszkesége, és miatta bujdokoltunk az osztrák turisták szeme elől a Balaton partján. ’68-ban Mexikóvárosban és ’72-ben Münchenben is sikerült azt a bravúrt elérnie, hogy olimpiai aranyérmes lett sokadmagával párbajtőr versenyszámban. Ez nagyon nagy büszkeség a magyar népnek. És az is, hogy ő az a személy, aki képvisel minket minden nemzetközi olimpiai ülésen, hisz ő a MOB elnöke. De persze arra a szégyenfoltra is mindenki emlékszik, és nehezen fog kitörlődni a ma ember tudatából, hogy ő az a személy, akinek le kellett mondania a köztársasági elnöki hivataláról, hiszen a diplomamunkájában plagizált. Ám, hogy ne erről szóljon az utolsó mondat, hiszen, ez szerencsére annyira nem terjedt el országhatárainkon kívülre, köszönjük meg fejhajtással a múltban elért eredményeit, mellyel öregbítette országunk hírét.

 

Színes internet

Mert mindenki ismer jó sztorikat, és el is mesélik nekem, aztán én meg tovább juttatom nektek. Érdekes hely a játszóház. Azon felül, hogy minden náció képviselteti magát, nagyon érdekes emberek jönnek ott össze, akik érdekes történeteket mesélnek, van, hogy a nagyvilágból, van, hogy a saját életükből. Most megpróbálom a személyes dolgokat objektivizálni, hogy ne legyenek benne felismerhető elemek az egyén számára, magyarul, hogy ne ismerjen se magára, se más őrá egy-egy történetben. És megpróbálom hűen visszaadni azt a sok sztorit, amit meséltek nekem, amivel színesítették az én életem, és én megpróbálom színesíteni az internetet, és a ti életeteket.

 

Ehető kávésbögre?

Hallottatok már olyat, hogy valaki fogadásból beleharapott egy üvegpohárba? De gyakorlatilag a fagyi a legjobb példa az ehető “tányér-pohár” kombóra. Na, most azt képzeljétek el, hogy egy nagy étteremlánc, tudjátok, az a csirkés ember, aki ott vigyorog őszen a saját logóján, megalkotta az ehető kávésbögrét. Odamész a pulthoz reggel, kérsz egy kávét elvitelre, megkapod, elindulsz, és kortyolgatod a megszokott ritmusodban, közben nézed a világot, vagy a teendőiden agyalsz, hogy milyen lesz a nap, miket kell elintézni; posta után egyes számú hivatal, majd a kettes számú hivatal, onnan vissza a postára, aztán hármas számú hivatal, és még dél sincs. Mire ennek a gondolatnak a végére értél, elfogyott a kávéd, de pont megéheztél, és szerencse, hogy a csirkés manyusos gyorskajáldába mentél, mert ehető bögrébe kaptad a kávéd. Az első harapást félve teszed meg, mert nincs nálad annyi zsebkendő, amely egy porcelános ajakvérzést felfogna, de nem csalódsz, finom. A kávé habja keveredik az ostyával, és még olyan adalékokkal, amik persze ehetők, bár, nem a legegészségesebb biztos, de nyilván finom. Majd, mire a végére érsz, már nem is vagy olyan éhes, és neki tudsz látni a délelőtti dolgaidnak.

Viszont, azt nem tudom, hogy vannak, akik az első kávéjukig nem is látnak, és csak utána ébrednek fel, ők hogyan fogják megoldani, hogy minden nap ugyanoda menjenek be, és, ha véletlenül máshova mennek be, és beleharapnak a porcelánba, ne menjen el az életkedvük az ehető bögrétől. Mindenesetre, köszönjük csirkés, kecskeszakállas, vigyorgó manyus, ez remek ötlet.

 

eheto-kaves-bogre

 

Svihák Oszkár blogja

Svihák Oszkár blogbejegyzés no.1

Ne blogolj, ne bomolj, boldogulj.

Az ember jegyezze meg amit az idősebbek mondanak neki. Bár, a nénjék, bátyják néha túl tapogatózó, és egoista világnézetükkel árthatnak nekünk, hiszen, mi a huszonegyedik század gyermekei, kik már szinte az elektronikával születtünk, tudjuk. “Ők nem tudhatják”, hiszen, mikor ők akkorák voltak, mint mi, még tévé sem volt…ó, anyám, mennyiszer hallottam már ezeket a mondatokat; “nem volt ám mosógép, meg villany mindenhol”. És igaz, az biztos. Aztán jön a gyerek feléd az utcán, és kezében többtízezres kütyü, amit egy perc alatt megtanult kezelni, és átlátja, mit, hogyan kell csinálni ahhoz, hogy lelője, átugorja, megetesse, nagyszemüvé varázsolja, stb. És itt vagy te…a ma gyermeke vagy te is, és már neked is van kütyüd, és te is megtanultad kezelni, bár, nem azzal a játszi könnyedséggel, de most már átlátod. És villany vesz körül, és mindenhez érthetsz, bár csak egy ujjal pötyögöd be hozzá az adataidat. És ott állsz középen, és mindkettőt megérted. Megérted az öreget, aki elutasítja, de azért nézi, és érted a gyereket, aki nyomogatja, és nézi. És te is nézed, nézed mindkettőt, és örülsz. Örülsz, és boldog vagy, hogy te egyik sem vagy, ám mégse sajnálod egyiküket sem, de azért néha elmondod, hogy neked így jó. Mert mi lenne benne rossz?

1 34 35 36