Heti favorit

Azt tudnotok kell rólam, hogy én nagy rajongó vagyok. Nem egy dolog az, amiért én rajongani tudok, hanem mindig más. Persze, van, amiért ősidők óta, és örökkön rogyok térdre, és hajolok meg a földig, ezeket a dolgokat nem is ide gyűjtögetem, itt másról lesz szó. Ez a rovat azokért a rajongott dolgokért lesz felelős, ami az adott héten telít el engem a rajongás bűvös érzésével. Ez időszakos, általában a következő héten már nem is érdekel annyira, de a kisagyamban, a tudatalattimban helyet bérel magának, míg a fejem felett nem kezd el nőni majd a pázsit. 

Természet

Az e heti favorit rovat egészen tág értelmezését szűkítem össze, és folyatom át kisagyamon, hogy aztán értelmet nyerjen bennetek úgy, hogy megismerhetitek látásmódom, ami a csodálatos természetünket illeti. Pünkösd hétfőn bepattantunk a családdal az autóba, és megcéloztuk Pápa felé a Balatont, azon belül is a Badacsonyt. Már messziről is imádom látni ezt a vulkanikus hegyet, mely úgy tornyosul a Balaton fölé, mint az Olümposz Görögország fölé. Leparkoltunk a hegy lábánál, és előbb megnéztük a vizet, csiklandozva ezzel kíváncsiságunkat. Hatalmas szél, és eső tépázott minket a híres festő, Egry József szobránál, aki dacolva a hideggel, mezítláb ácsorgott a mi tengerünk partján. Aztán, nem várhattunk tovább, beletúrtunk lábnyomunkkal a hegybe, vágtuk az ösvényt, és figyeltünk mindig, hova lépünk. Mentünk fel, nagyon magas emelkedőkön, közben csodálatos látványvilág tárult elénk, ahogy az a régi vulkán, a szél és a csapadék micsoda elképesztő munkát végzett. Nem állíthatott meg minket semmi, a csúcsra akartunk törni, ám ez nem volt olyan egyszerű. Egy vaskapu állta útját az expedíciónknak, mi nagy levegővel, egy szuszra teljesítettük a vaskapu által elénk tornyosuló kőkemény emelkedőt, majd ösztöneinkre hagyatkozva, jobbra fordultunk, mely egy 20 méter hosszú ösvényben vált valósággá. És megláttuk a csodát. A hegy északi oldalán álltunk, egy fa karám védett meg minket, hogy ne merüljünk el a mélységbe csodálatunktól eltelve. Leültünk, és csak csodáltuk a tájat. Mi voltunk a legmagasabban. Előttünk hegyek, erdők, felettünk madarak, hatalmas portyázó vadmadarak. Hihetetlen látvány volt, mely fátyolos élménnyé alakult át az egy éjszakától, mire ideültem a gép elé bepötyögni ezeket a sorokat. A felhő körülvett minket, ez okozta a fátyolos érzést. Ültünk ott magunkban, szótlanul, mikor az egyik ragadozó madár lehullajtott öcsém és én közém egy gyönyörű tollat szárnyából. Mi ezt azonnal jelnek tekintettük, öcsém be is illesztette karimás kalapja hajlatába, én továbbra is csak bámultam azt az elképesztő látványt. Forgott bennem a közelmúltam. Bevallom, rátok is gondoltam, hiszen nagyon sokan olvassátok a soraimat, ami nekem óriási megtiszteltetés. Meghatódva döntöttem el, hogy a következő heti témám, amit egy héten keresztül adok tudtára közönségemnek, maga a természet lesz. minden elegyével, minden olyan dologgal, amit én magam csak úgy hívok egyszerűen: természet.

badacsony_tanosveny

Rengeteg helyen jártam már ebben az országban. mindegyik egy-egy instant élmény, mely meghatározza a környezetemhez való hozzáállást. Bevallom, jobban szeretem hazánk tájait bejárni, mint azt, ha külföldre megyek több napra. Inkább mászok meg naponta más, és más Magyar hegyet, járok be kilométereket, mint ugyanazt az egy hetet valami tengerparti városban töltsem, bár, annak is megvan a maga helye és ideje, nem rossz az, csak, valahogy nagyobb hatással van rám egy ilyen látkép, amit itt a szöveg fölött láthattok. Már, bemutattam nektek a legfrissebb élményem, most a kedvenc tájegységemet fogom elétek tálcán kínálni. Pilis. Csodálatos hegy, ahova évente minimum kétszer ellátogatok. Már több helyen is voltam a Pilisben, több túraútvonalat is bejártam, de főleg persze Dobogókő legszebb részei váltják ki belőlem azt az élményt, mely mindig visszacsalogat. Mintha egy részem ott tárolnám, melyhez néhány havonta ellátogatok, hogy törődjek vele is. Valószínűleg, ez a része a személyiségemnek a spirituális énem. Nem vagyok “hívő” spiritualista, de volt néhány nagyon kemény élményem. Egyszer megcsináltam többnyire kíváncsiságból egy 9 hónapos szeánszot egy kineziológussal, de voltak más élményeim is. Azóta nem keresem ezt a világot, mintha épp annyit ismertem volna meg belőle, amely rám tartozott. Azt vallom, hogy létezik szellemvilág, és létezik “megmagyarázhatatlan” is. Olyan dolgok, amiket mi nem látunk, amit nem tudunk ép ésszel felmérni, és megmagyarázni sem, másoktól meg úgy vesszük, hogy hisszük, ha látjuk, addig ez csak egy jól működő szolgáltatás marad. De, van úgy, hogy az ember betelik. Van, hogy tele a hócipő a mobiljával, az internettel, az emberekkel, a tévével, szóval mindennel, ami urbanizált. Ekkor jó egy kicsit kiszabadulni, és csak a lelkünknek élni. Na, én erre használom a Pilist. Dobogókő tetején leparkírozom, és indulhat a túra. Általában egy nap alatt több útvonalat is bejárok, vagy egyedül, vagy társasággal, és magamba fogadom azt a lelki többletet, amit ez a hegy kínál. Mert azt mondják, ennek a helynek van spirituális ereje. Én még sosem estem transzba, de világmegváltó ötleteim születtek ennek a hegynek az ölelésében. Csodás táj. Egy nagy erdő az egész, amiben nagyon könnyű lenne eltévedni, ám minden útvonal összefügg valahogy, és nagyon sokan hódolnak ennek a hegynek, és a kikapcsolódásnak. Eltévedni így szinte lehetetlen, de ez nem azt jelenti, hogy le kell tévedni a járt utakról, és ki kell próbálni magunkat Tarzanként, ahhoz túl nagy. Az a kilátás is, az az elképesztő kilátás, amit Dobogókő tár elénk, varázslatos. Nem beszélve a kedvenc útvonalamról, ami rendesen átmozgat, a Rám-szakadék. Hihetetlen, ahogy a vízesések között próbálsz feljebb és feljebb jutni. Sziklák mindenütt, és persze jól ki van jelölve az út, ahol haladsz, ám mégis, sziklákban és aljnövényzetben kapaszkodsz, és bízod magad az egyensúlyérzékedre. Rengetegen felkeresik ezt a csodás szurdokot, így sokszor sorba kell állni, ha haladni akarsz, ám itt valahogy mindenki barátságos. Előzékeny, és vidám. ez egy boldog hegy. Számomra legalábbis. Ha még nem voltatok, és egyszer kipróbáljátok, úgy rászoktok, mint gyerek a vattacukorra.

Íme, néhány kép a Pilisből. Nem én készítettem, én semmiféle elektronikát nem viszek magammal ilyenkor.

00523352161804552471 add58391a27cfccbf8ceb9fb749e1e8b980dac99 19

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.