Képek a bulikból

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény volt ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

 

Bendegúz

Hát igen, Bendegúz. De milyen jó lenne, ha a kedves olvasó hallaná azt, ahogy és ahányféleképpen ki lehet mondani ezt a nevet, de most megpróbálom összeszedni minden tudásom, összegereblyézem a teljes írói vénám, és megpróbálom megfogalmazni, úgy, hogy azt mindenki érthesse. Tehát, Bendegúz, én nagyon szeretem kimondani ezt a nevet, tudom, ez csak apró öröm az életben, viszont eleve ez a nyelv, ezek a szavak, ezek a nevek, amik a magyarban léteznek zseniálisak, a legjobbak versben, de dalban is, viszont a popszámokhoz túl bonyolult(ez nem a nyelvet minősíti), és persze a nevek…a Bendegúz. Én jól leviszem a hangsúlyt, mintha csak azt akarnám kimondani, hogy “brumm”, majd megnyomom az “n”-betűt, mert az ad neki egy olyan hosszan tartó kivételes hangzást, ami meg is nyújtja, de izgalmassá is teszi, és ott van a legnagyobb színezék a hosszú “ú”-betű, ami meg úgy csapja le a végét, hogy közben el is nyújtja, végtelenné téve a nevet és viselőjét, na valahogy így: Bennndegúúúúz. Hogy hányszor mondtam már ki az én kis zseni barátomnak, hányszor hívtam, mert elmélázott, és a szülei meg már várták, fogalmam sincs, nem szeretnék túl nagy számot mondani, kicsit meg nem tudnék, olyan régi barátság ez Bendegúzzal. Na, mindenki meg lett fertőzve? Mindenki úgy akarta kimondani az előbb, hogy Bennndegúúúz?

Unalomig ismételtem magam, de muszáj most is elmondanom, és nem tudom, még hány bejegyzést kell így megélni, hogy azzal kezdem a mondatot, amikor én 7 éve megnyitottam a játszóházat, az elsők között totyogott be pelenkával a fenekén Bendegúz, nagyjából 1-2 éves lehetett. Akkor még a bátyusával focizgattam, Bendegúz a maga apró termetével pedig szelte a labdákat, járta a maga útját, mi meg mosolyogtunk rajta, hogy mindenben orra bukik. Nem nagyon foglalkozott ő másokkal, velem sem sokat, de gond egyszer sem volt vele, pedig a neve ezt kívánná. Aztán persze a bátyus, Csongsz levált rólunk, így alakult, hogy elkezdtünk komolyan barátkozni. Rövid idő alatt kiderült, hogy a kis totyogó, komolyan, de szelíden mosolygó Bendegúz nagyobb zseni, mint gondolhattam volna, ha gondoltam volna ilyet bármikor is. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert törzsvendég lett a játszóházban Bende, ahogy a család és a barátok nevezik.

Az első táborunkban ő volt az, akivel a legtöbbet kellett foglalkoznunk, mondhatjuk, hogy Színes Szandival nehezen indult a barátság, de mára azt hiszem jobb barátok, mint mi, de legalábbis ugyanazon a szinten van mindkettőnk szívében ez a csupaszív, hatalmas koponya. A második táborba is jelentkezett Bendegúz, félt is Színes Szandi, de a legnagyobb meglepetésére, Bendegúz lett az élharcos, a legjobb és legszórakoztatóbb gyerekek egyike, még szerelembe is sikerült esnie, a másik nagy kedvencünkkel, a szintén zseni Solyával. Idén, a táborban a szerelem más sehol sem volt, de azért nem kerülték nagy ívben egymást az egykori jegyesek :). El kell mondanom, hogy egyedül Bendegúz az, aki mindhárom táborunkban járt, így lassan kijár neki, hogy a Molnár mellé tényleg felvegye kötőjellel a Svihák nevet, de ez csak vicc, Bendegúz úgy jó, ahogy van.

Eljött a nagy meglepetés, miután már a tábor is véget ért, a Szandi fenekére is tucatnál többször rácsapott, majd elfutott, a sakktáborban is találkoztunk, de Bendegúz nem állt meg itt, kitalálta az okos elméjével, hogy még a szülinapját is velünk ünnepli, a hosszú bevezető után, jöjjön hát z élménybeszámoló, ami azért ennyire hosszú nem lesz…

Kicsit zavarban volt az én barátom, nem egy társaság középpontja alkat. Ilyenkor felölti magára a sakktábla felett már jól megszokott “pókerarcot”. Én pörgök, forgok, pattogok ezerrel, izzadok, bűvészkedek, csinálom a show-t, de látom ám, hogy Bendegúz kicsit feszeng a királyi székben, nehezen engedi el magát. Ez azt hiszem szokványos. Próbáljunk meg Albert Einstein-ből vagy Szentgyörgyi Albertből bohócot csinálni, bevenni olyan mulatságokba, ami a számukra nyilván nevetséges, nos, ez lehetetlen. Amíg az átlag emberek, mint én, könnyebben lazulunk, legalábbis jobban látható, addig ők, a zsenik, akik egész nap a fejükben kutatnak, még mélyebbre és még mélyebbre hatolnak a tudás mindenségében, nekik sokkal nehezebb a felszínre hozni azt a lazaságot, ami nálam olyan megszokott. Bendegúz csodálatos anyukája és nővére megnyugtattak, ők igenis látják azt az örömöt, boldogságot, amit én szemérmes vidámságnak látok, így én is elengedtem a további gondolkodást, és csak a szórakoztatásra koncentráltam. Persze minden játék jól sikerült, kipróbáltuk az új játékokat, de a régieket is mind átéltük újra meg újra. Bendegúz legjobb barátja Romi kötött neki kézzel sapkát, ugyebár a Waldorf-ban ez is a tananyag része, és Romi mindenképp saját kezű ajándékot szeretett volna adni a barátjának, remélem, egyszer nekem is köt egy ilyen sapkát, tuti nem fázna a fejem télen, olyan meleg és puha volt az a sapka, nem mellesleg, nagyon menő, de ez a képeken is látható lesz. Azt hiszem, hogy Bendegúz idén, a nyolcadik születésnapján úgy meg lett ünnepelve, ahogy csak kell, na azért egy parti sakkot játszottunk, ami nekem nagyon furcsa volt, mert én ahhoz vagyok szokva, hogy hosszan elgondolkodva, lépésről-lépésre haladva játszuk a játékot, de Bendegúz ugyebár elég profi, nem véletlenül jár az Arrabona Sakksuliba, nem foglalkozott sok mindennel, a harmadik lépésből levette a királynőmet, és azzal sem foglalkozott, hogy ezután én is levettem egyből az övét, tudta nagyon jól, hogy vissza fogja szerezni, ám szerencsém volt a végjátékban, mert már eléggé neki kellett esnünk a szórakoztatásnak, megegyeztünk döntetlenben, így esett meg az a dolog, hogy ha majd egyszer nagymester lesz Bendegúz, büszkén mondhatom el magamról, azért egy döntetlenre jó voltam nála, amikor ő volt 8 én meg 34. Hát, büszke maximum magamban lehetek, de az ego már csak ilyen…kit érdekel más véleménye, hm?

Nos, Bendegúz, tudom, hogy el fog jönni az az időszak, amikor majd a játszóház felé sem nézel majd, de az a múltkori eset nagyon bennem maradt, amikor a bevásárolós központban találkoztunk…az olvasóknak elmesélem: épp megyek ügyet intézni, látom ám, hogy Bendegúz anyukája és nővére ott ülnek nem messze, odasomfordáltam, és leültem melléjük én is, a Bendegúz épp wc-n, gondoltam megvárom. Jön ki az én kedves cimborám a wc-ből, természetesen álmodozva, törpölve, ahogy mindig is szokott, lépdel felém, de még mindig nem vett észre, pedig már csak pár lépésre jár tőlem, hanem egyszer csak, egy lépéssel előttem észre vett, és ahogy voltam, ott ücsörögve, amikor egy magasak vagyunk, mert azért ő még csak 8 éves, átölelte úgy a nyakam, mintha legalábbis évek óta nem látott rokon lennék. És csak ölelt, szorított, még ha ki is akartam volna szabadulni sem tudtam volna, így az anyukával és a tesóval folytattuk tovább a beszélgetést, amíg Bendegúz csak szorított. Minimum 5 perc telt el így. Hát lehet egy ilyen csupaszív nagykoponyát nem szeretni? Sőt imádni! Örök barátommá fogadtam, így, ez a bejegyzés nem csak amolyan légből kapott, merített dolog, hanem egy igazi vallomás a zseninek…az első rajongójától.

Néhány kép a buliról:

IMG_20170929_175449_1 IMG_20170929_175034 IMG_20170929_174956 IMG_20170929_174519 IMG_20170929_174402 IMG_20170929_165125 IMG_20170929_163533 IMG_20170929_162604 IMG_20170929_162204

 

Benedek

Akik nyomon követik a játszóház életét és működését, egészen biztos, hogy felcsattannak, ha meglátják Benedek kedvesen mosolygó tekintetét, hiszen az utolsó kettő Svihák táborban ő volt akire vigyázó szemünk fénye csillogott. De, aki valóban figyel minket, tudja, hogy mit vált ki belőlem egy olyan gyerkőc születésnapi bulija, akit ilyen jól ismerek, és ki is merem mondani azokat a szemérmes szavakat, hogy örök barátomnak tekintem, mint néhány más gyerekeket, akiktől olyan sok törődést és szeretetet kapok. Benedekre most egy kicsit több szót, mondatot is megeresztek, hiszen nem tudom megállni, hogy csak a felszínt kapargatva meséljem el zsenge, ám kitartó barátságunkat.
Az első táborban, ahova jelentkezett, ő volt a legkisebb termetű, úgy kellett rá figyelnünk, mint egy fészekből kipottyant kismadárra. Gőzünk sem volt, hogy erős egyénisége nincs arányban aprócska termetével, és vékonyka csontozatával. Persze már korábbról is ismertük egymást a játszóházból, ahol mindig azt játszotta nekem, hogy ő egy bohóc, aki imád fejjel menni az oszlopnak. Mindig meg is nevettetett, úgyhogy pakolta a mutatványára rendesen a lapát szeneket, hogy még nagyobb sikert érjen el nálam. De térjünk vissza a táborra. Tudom, hogy nem szabad ilyeneket mondani, de az összes eddigi táborhétből az volt a kedvencem(2016 első táborhét), ami azzal indult, hogy a legkisebb kicsinyke Benedeket és a legnagyobb Marcit összeillesztettük egy párba, hogy akkor legyenek ők a az első napon a táborvezérek, hangjukkal teremtve rendet és fegyelmet. Nem kis kihívás, de megugrották, és örökre be is lopták magukat a szívünkbe, mert nem tudtunk nem mosolyogni a 21.század leghitelesebb Stan és Pan figuráinak ügyességén; csak épp a mi kis nevettetőink nem szélességben, mint az amerikai elődök, hanem magasságban voltak egymás ellentétei. Aztán Benedeknek megkezdődött még abban az évben az iskola, és ahogy az lenni szokott, a játszóházas találkozásaink az órarendjéhez lettek igazítva, kicsit megritkultak a közös játszások, de erős barátságunkon semmit nem változtatott ez az aprócska változás. Állandóan focizni hívott ki, és már cselezett ellenem, lőtte a gólokat, már kevésbé bohóckodott, de egyszer csak a fejébe vette, hogy ő valamiféle átváltozós robot, és én is legyek az, hát az lettem; így alakult, hogy “robotbarátok” is lettünk, nem csak Svihákok.
Eljött a második nyár, és a második Svihák táboros élményünk. Azt hiszem, Benedek foglalása futott be utoljára, már nagyon izgultunk, hogy idén nem lesz vendégünk a nagy nevettető, de végül az utolsó rajtrácsot a mi kis barátunk foglalta el. Jöhetett a felkészülés a táborra, és tudtam, vele semmi gond nem lesz, de azért majd figyelni kell rá, mert bár eltelt egy év, kicsiny kis termete miatt a “védett madárfajok” közé soroltuk akaratlanul is, ám hibáztunk. Előítéleteink akkora sallert kaptak, hogy öröm volt nézni, ugyanis Benedek olyan sokat komolyodott és változott, hogy nemhogy meg tudta magát védeni, nem is bántotta senki, a kis törékeny gyermek hihetetlen akaratot és önbecsülést pakolt magára, példát mutatva ezzel nekem is, mások nevében nem nyilatkozom, de elhiheti nekem bárki, a különbség szembeötlő volt.
Nyaralásunkból hazatérve, Benedek anyukájának telefonhívása járt a fejemben, azonnal vissza is hívtam őt, amint átléptük a határt döcögő vonatunkkal, és az örömhírek netovábbja fogadott, Benedek idén velem szeretné megünnepelni a születése napját!!! Azonnal, még a vonaton, nagyon friss és kipihent aggyal, már le is játszottam mindent a fejemben, ám volt egy kis bökkenő; szürkeállományom megviccelt, mert úgy emlékeztem, hogy már volt egyszer egy bulija nálam a kis Benőkének, így a felkészülésem onnantól eléggé izgalom dús volt, mondhatni szorongtam kicsit a feladattól, mert nagyon meg akartam mutatni Benedeknek a tudásom, de féltem, mert nem tudtam, hogy mit csinálhattunk előzőleg(mint kiderült semmit :)). Eljött a nap, aznapra nem is vállaltam be más bulit, csak az övét. Megérkezett a Varga család, hatalmas várakozással telve, én pedig ekkor szembesültem azzal, hogy bizony ez lesz az első buli, amin egyáltalán részt vesz az én kis barátom, így a szorongás és a félelem lepergett rólam, mint lufiról az olaj. Úgy hasított belém a gondolat, hogy bármit, azaz bármit csinálhatok, a legszórakoztatóbb esemény lesz, ez tutti. Felpörögtem ettől én is rendesen, olyannyira, hogy a buli végéig eszembe sem jutott levenni a bohóczakómat, pedig ömlött rólam a víz. Benedek úr meg csak kapkodta fejét, ahogy nekiálltunk őt és a barátait szórakoztatni. Mint egy igazi Svihák, néhány kedves pillanat erejéig be is öltözött bohócba, de rögtön látta, hogy most nem neki kell produkálnia magát, nem a Baross utcán vagyunk, most csak az a dolga, hogy hátra dőljön, és élvezze többet között a Zizi és az én közös bohócszámunkat. Benedek édesanyja végig benn élvezte a bulit, mintha ő is a gyerekkorát élné meg újra, minden percben, apuka kinn szórakoztatta a felnőtteket(nem túloztam, tényleg nagyon szórakoztató humora van apukának). Egyszer jött csupán be, kellett nekem egy nagyon jó csapatkapitány, mert bizony összecsipeszeltük Benedek ünneplőjét. Ekkor jött ismét egy olyan pillanat, amit soha nem fogok elfelejteni, örök tanítás marad az életemben. Nagyban folyik a játék, mindenki csipeszeli Bencóka ruháját, látom ám, hogy apuka csak a kezével pörög, a szemével figyel. Mindig azt nézi, nehogy valaki bántsa az ő szeme fényét, óvó tekintete mellett azonban a poénok gyártását sem hagyta ki, vigyorgok ezerrel, ahogy a gyerekek is, egyszer csak az egyik kele-kóla fiú mellécsíptetett egy csipeszt a nagy erőlködésben, mert nehéz röhögve koncentrálni, ezt mindenki tudja. Belecsípett Benedek bőrébe a csipesszel…apuka, mintha szándékos sérelemről lenne szó, úgy védte a fiát, de mindeközben megőrizte a maga méltóságát, ám határozott és féltő hangon azért megvédte csemetéjét. Leírni a pillanatot nagyon nehéz, mert az ilyen élethelyzeteket látni kell, de az biztos, hogy ha ez a fajta apai féltés tanulható, akkor legyen Benedek apukája mindenki mestere; a féltése őszinte volt, de olyan intelligensen lerendezve, aminek köszönhetően többet senki nem csíptetett egyet sem félre, a hangulat azonban ugyanolyan jó maradt…elismerés a köbön. Bárcsak az én szüleim féltettek és óvtak volna ennyire őszintén és gondoskodón. Természetesen megettünk, megittunk mindent, és a Pierre által sirdogálva sütött(Real Madrid szurkoló) nagy Lionel Messi tortát is befaltuk, egy morzsát sem hagytunk. Jöhetett a kötetlen foci. Kívánni sem lehetett jobb alanyt Benedeknél, hogy felavassuk az új focikapukat, persze magam mellé állítottam régi barátom, hiszen nyerni akartunk, még Benedek anyukája is beállt velünk focizni, ő tartotta helyettem a frontot, amíg körbefutottam párszor, hogy ellenőrizzem, a játszóház minden kis szegletében rendben szórakozik-e minden kisgyerek, majd mire visszatértem kis rugdosóimhoz, kicsit feljött az ellenfél, gyorsan vágtunk pár gólt, majd ismét futottam pár kört, megitattam minden gyereket, és ez így telt a buli végéig. Azt hiszem, ez már az a helyzet, amikor többször nem is használhatom a “kicsi” szót Benedekre, mert NAGYon megünnepeltük, és már eddig is nőtt a szememben, de innentől már csak az én nagy barátom ő, a Varga Benedek! Az Isten éltesse! Képek:

22685131_1709651995734216_1091223849_n 22657369_1709652372400845_1856596531_n 22656528_1709652989067450_22311934_n 22656349_1709652992400783_2080576249_n 22635459_1709651652400917_1191301921_n 22635211_1709652519067497_1355175768_n 22635095_1709652515734164_933081752_n 22627424_1709649155734500_763162267_n 22627370_1709651442400938_1282839297_n 22554663_1709652369067512_1530336419_n 22554645_1709649115734504_1631420916_n

 

Nárcisz és Alina

Nagyon várt pillanat volt az a délután, amit a játszóházban töltöttem addig, amíg Nárcisz és Alina megérkezett. Vártam, mert a lányok édesanyjukkal való megbeszéléskor kiderült, hogy elég rég találkoztunk már, és nagyon sokat beszélnek rólam a lányok. Amint eljöttek egyszer a barátjuk, Alex szülinapjára, fejükbe vették, hogy ezt ők is szeretnék ugyanígy átélni, ahogy Alexnek is csaptunk anno egy elég pörgős, hatalmasakat nevetős bulit, ahogy azt kell, ha először találkozik egy csapattal az ember; teljesen felpörög attól, hogy a mindig egyre szélesedő repertoárból bármit előhúzhat, így lehet minden első buli a legjobban összeválogatott finomságokkal teli kosárka, amit szépen adagolva a kedves gyerekek velem együtt, és ha szerencsénk van, a szülőkkel együtt, közösen, örömöktől részegülve elfogyasztjuk. És mivel ezekkel a lányokkal már lassan egy éve nem találkoztam, sőt, hogy továbbmenjek, a csapattal sem, csak kicsit kellett átvariálni Alex szülinapján már használt dolgokat. Természetesen nagyon nagy segítség nekem, hogy Színes Szandi közben fáradhatatlanul festette az arcokat, sorban, minden lányét. A fiúk csak a végére kaptak kedvet, de ezt a mondatot akár úgy is forgathatnánk, hogy úriember módjára maguk elé engedték a hölgyeket. Amely hölgyecskék ezt meghálálva, csodálatos festményekkel az arcukon tértek vissza egy-egy játékba. Van most egy játék, amihez tökéletes alanyok voltak a fiúk, ki kelekólán, ki hősködve állt hozzá az ötletemhez, ugyanis nemrég beszereztem néhány új jelmezt, megígérve, hogy nem rakok ki egyetlen képet sem az internetre, a lányok beöltöztethették a fiúkat, de hogy ne csak a lányok örüljenek, a fiúk is maskarába bújtathatták a lányokat. Hatalmas röhögésbe torkollt a játék, így teli szájjal toltuk be az egész tortát, még akkor sem tudtunk leállni a viccelődéssel, amikor az ajándékokat adták át a lányoknak a srácok, de a puszi mindenkinek járt, egyedül egy fiú nem volt hajlandó puszival köszönteni ezt a két tündér lányt.
Jól elmélázva írom ki magamból az élményeket, és észre sem veszem, hogy a két szülinaposról még nem is ejtettem egyáltalán szót, volna mit tanulnom a Gárdonyis fiúktól, illemből egyes, leülhetek. Ám a padomba visszacsüccsenve, magamnak azért elmondom, de megsúgom nektek is; fantasztikusak voltak, Nárcisz 9 éves, magas, nyúlánk lány, a tánctudása  nagyon egyedi és zseniális, Alina 8 éves. A fekete szemével szerintem mindenkit levesz a lábáról, a nagyival kezdve természetesen, aztán az apukáját, aki jókedvével szintén feldobta a hangulatot, de bárhová is sodorja a szél ezt a csupa szív lányt, ő mindig mindenkit le tud majd venni a lábáról. Intelligensek, nagyon jól neveltek, ahogy az egész banda, nem tudnék egyetlen rosszat sem mondani, pedig én elég őszinte gyerek vagyok sokszor. A lányok anyukája végig benn élvezte, ahogy a két lány örömöktől duzzadva ünnepli meg azt a napot, amit talán soha nem fognak elfelejteni. Nagyon remélem, hogy még találkozunk az életben! Jöjjenek a képek(nem tudom mit történhetett a képekkel, az asztalomon jól vannak köszönik…biztos a mozigépész rosszul tette be a filmet, na mindegy, ehhez sajnos pont nem értek :)):

WP_20171011_19_44_04_Pro WP_20171011_051

Alíz

A kis négy éves tündérke. Hát nála cukorfalatabb gyerekkel nagyon nehéz ám találkozni a hétköznapokon. A kis szőke haja, ahogy a szeme fölött lógicál, ahogy nevetgél a bácsin, aki beütötte a fejét, de már jól is van, amilyen ügyesen a játékokkal bánik, ahogy a kis tortavillát fogta, hát nem lehetett nem őt nézni, mit nézni csodálkozva bámészkodni. Nem mondom, a többi kis négy éveske is nagyon szép gyerek, de Alíz a negyedik születésnapján, ragyogott.

Fél évvel ezelőtt a nővérének, Adélnek tartottam egy roppant pörgős és szemtelenül rövid ideig tartó zsúrt. De rövid időintervalluma ellenére igencsak elégedetten jött vissza az egész család, büszke is vagyok magamra. Örömömre viszont ez a buli kiegészült az apukával (és a fáradhatatlan és életörömtől kicsattanó anyukával)is, akivel néha szóba is elegyedtem még régen, amikor csak úgy játszani ugrottak be alkalomadtán a kislányokkal. Akkor, azon a néhány felhőtlen, játékos napon nem is gondolhattam, hogy nemsokára kétszer is köszönthetem őket a játszóház zsúrszobájának ajtajában. Meglepetés volt ismét őket nálam üdvözölni, szombat délelőtt lévén, az ébrenlétem még a reggeli kávén nosztalgiázott, de azért hamar összekaptam magam és már kezdődhetett is a buli. Színes Szandi Svihák Zizi-vé változott a “backstge-ben”, és nekiláttunk egymást jól megviccelni. Egy kis vidám jelenet után Zizi elvitte a gyerekeket csúszdázni, én addig megtöltöttem a poharakat. A vidám játék után átvettem az irányítást, jöhetett a szórakoztatás, egy kis bűvésztrükk, némi játék, és már megint a Zizi-t kerestük, hogy merre bujkál, nevetgéltek rajta kicsit a lányok, és odaültették őt is tortázni. El sem engedték a kezét, végig csak őt bámulták, rengeteg ölelést is kapott, és persze viszonozta is. Torta után még egy kis játék, aztán megint egy kis műsor, hogy úgy meg legyen ünnepelve ez a négy éves csodás kislány, hogy élete végéig Zizi szerepeljen minden játékos álmában. Nemsokára újra jövünk, mert Benedek barátom sem maradhat ki a sorból, addig is képek:

22385212_10156639506479428_170715825_n 22384898_10156639507554428_736226206_n 22359296_10156639507269428_1472732819_n 22331111_10156639506034428_865751708_n 22330943_10156639506839428_288907489_n 22291898_10156639506949428_348678243_n

 

Mira

Egy klasszikusan remek társaság jött össze nálam, hogy megünnepeljék kicsi barátjuk, Mira születésnapját. Nagyon sok féle buli van nálam, illetve, inkább úgy mondanám, sok féle társaság szokott velem ünnepelni, vannak olyanok, akiket kevésbé tudok lekötni, mert inkább a szabad játék hívei, ilyenkor én is felveszem az ő ritmusukat, és “őrültködünk” kicsit, vannak, akik olyan sokszor voltak már nálam, hogy a legnehezebb feladatom az, hogy milyen újdonságot tudok kitalálni a bulira, ekkor szoktam a legjobban megizzadni, elfáradni. Szerintem, mondanom sem kell, hogy az a legideálisabb helyzet, amikor életükben először találkoznak velem a gyerekek, és azokat a bűvésztrükköket, játékokat csináljuk, amiket a legszórakoztatóbbnak találok, ami úgy hat a gyerekekre, hogy közben idejük sincs az unatkozással, rosszalkodással foglalkozni, mert minden perc valami nagyon szórakoztatót, valami nagyon meglepőt hordoz magában. Mira társasága ilyen banda volt a minap. Életükben először voltak nálam, életükben először láttak engem, életükben először játszották az általam kreált játékokat, életükben először nevettek rajtam és velem olyan igazán nagyon. Hálás feladat, hiszen ilyenkor én is úgy belelendülök, hogy abba sem tudom hagyni a szórakoztatást, a pörgést. Mira nagyon cukorfalat lányka, egyből megtaláltuk a közös hangot, a kis barátai szintén a legjobb módon hatottak rám, úgyhogy nagyon könnyű dolgom volt összeállítani a műsort. A szülők is beálltak minden játékba, hatalmas mosollyal az arcukon, nagyon élvezték a játékokat, azt hogy a kislányuk szurkol nekik minden feladatnál, pedig Mira egyszer meg is kérte őket, “ugyan menjetek már ki a teremből, talán még jobban el tudom engedni magam…”

Így is lett, nem gondoltam, hogy a csipeszes, táncos játékok után még felszabadultabb lehet a kis csapat, de végül meglett az eredménye annak, hogy csupán a gyerekek és én maradtunk a zsúrszobában, hasfájásig nevettünk. Minden játék hatott, minden játék akkorát szólt, mint egy légkalapács, és persze a végén haza se akartak menni, kértek, hogy csak még egy kicsit hadd maradjanak, csak még egy bűvésztrükköt mutassak, csak még egy játékot játsszunk, csak még egy kis táncolás, bubifújás, üdítő, rágcsa, csak még egy kis szórakozás. Ismétlem magam, de tényleg ez a leghálásabb munka kerek e Világon. Remélem, még sokszor találkozom ezzel a csapattal, engem napokra feltöltött, hosszú ideig vigyorogtam magamban.

22052444_1440832192660536_788894569_n 22016303_1440832459327176_907770200_n 21984085_1440832372660518_855291280_n 21979095_1440832249327197_1987084351_n 21942367_1440832302660525_105492080_n 21942105_1440831889327233_1390960973_n 21942022_1440832509327171_1202702469_n

7/a

Aki szereti olvasni a soraimat, már kívülről fújja a kedvenc csapatom neveinek listáját, de akkor is mesélek még egy kicsit róluk. 2010-ben, amikor kitaláltam, hogy én gyerekek szórakoztatásával szeretnék foglalkozni, az első évben jött hozzám egy osztály. Akkor voltak elsősök, és az első pillanattól fogva nagyon bensőséges kapcsolat alakult ki az osztály és én közöttem. Korina és Petra volt az első szülinapos ebből a társaságból. Aztán hosszú évekig, szinte minden gyerek az osztályból nálam és velem ünnepelt, így egy elég komoly és mély barátság alakult ki. Közben persze telt az idő, és szépen felcseperedtek, már hetedikesek. Most már nem velem ünneplik a szülinapjukat, de a barátság, a szeretet ugyanazon a lángon ég bennem, és nemrég kiderült, bennük is. Nemrég felkerestek, hogy lesz a suliban egy olyan szombati összejövetel, ahol minden osztály kipakol, mint egy kis piacon, és az otthon sütött sütiket árulják a suli által kitalált tallérért. Az egyik évben valamelyik osztály húzott egy nagyot, és elhívott egy lufihajtogatót, aki nekik gyűjtötte a tallérokat. Szóval, felkerestek, hogy segítsek nekik a régi barátság kedvéért. Természetesen gondolkodás nélkül igent mondtam, és semmiféle honoráriumot nem fogadtam el tőlük, a további baráti szereteten kívül. Minden trükkömet elvittem magammal, hiszen tudtam, ők ezeket még nem is ismerik, mert csak akkor kezdtem el Marcello barátomtól tanulni a bűvészkedés mesterségét, amikor ők már életkoruknál fogva “kikoptak” a játszóházból. Kitaláltam, hogy minden egyes tallérért vásárlónak jár egy kis bűvészkedés, aminek elég hamar híre ment, és egyre többen jöttek az asztalunkhoz. Szerencsénk is volt, hiszen pont a színpad mellé táboroztunk, ahol egy zenekar húzta a nótánkat. Sajnos, elfoglaltságaim miatt csak másfél órát tudtam maradni, de ez alatt a rövid idő alatt is tudtunk a 7/a-val olyan maradandót alkotni, amit még az igazgatónő is megemleget…lehet, hogy a mai napig mondja. A zenekar belekezdett a legjobb Hungária dalokba, a régi banda pedig már húzott is engem táncolni. Körbeálltunk, és mindenki engem követett, én meg persze úgy belelendültem, hogy roptuk egy órát kicsi szünetekkel, de amint leültünk, hogy fújjunk egyet, máris jött a következő nagy sláger, amire nem tudtuk azt mondani, hogy “áá, ez minket nem érdekel”, azonnal mentünk a tánctérre, és elég hamar lett egy kis rajongó táborunk, akik nekünk tapsoltak, minket vettek fel az okos telefonjaikkal. Hihetetlen élmény volt, és persze minden trükköt árgus szemekkel figyeltek, sőt néhányat el is kellett magyaráznom, mert ugye próbáltak lebuktatni, és addig nem mehettem sehova, ami meg nem mondtam, hogy hogyan lett a két labdából három…Két garnitúra bohócruhát izzadtam tele, és még a hajam is befestették narancssárgára. Én mondom, zseniális kis csapat, remélem, nagyon sokáig együtt marad ez a társaság, és sokáig eszükbe jutok egy-egy buli előtt. 7/a a legjobb osztály! Imádom őket.

22215047_1616929958338770_1124072198_n 22192813_1616930138338752_1915115734_n 22184976_1616930068338759_1495399804_n 22184971_1616929841672115_1717377901_n 22157127_1616929868338779_1927304011_n 22157092_1616929821672117_1164392316_n 22156972_1616929928338773_1722363224_n 22155509_1616929875005445_984757697_n 22155416_1616929758338790_1322373816_n 22155210_1616930098338756_317238675_n 22127610_1616930008338765_1256708266_n 18835368_1616930018338764_1193162100_n

 

Regina

A mindennapjaim része, hogy a Lepke ovisok rám köszönnek, odahívnak magukhoz, a kerítéshez, és pacsit szeretnének, nagyokat köszönnek, elmesélik, hogy kiesett a foguk, hogy új kutyájuk van, hogy nálam szeretnék, vagy épp nem nálam szeretnék ünnepelni a szülinapjukat, hogy milyen élmények ezek, nap, mint nap mosolyra fakaszt. Azért vigyáznom kell, mert az óvónénik egyre morcosabbak, nem kéne kihúzni a gyufát egyiküknél sem, de mindig hallom messziről valamelyik kisgyerek hangját, “odanézzeteek, ott a Balázs bácsi”, integetnek messziről, imádom őket! Persze nem akkor, ha szabadnapomon szunyókálnék ebéd után, és azt hallom, hogy “Miraaaa”. De ez ezzel jár, egyébként, csak néhányszor volt hasonló, az is inkább tavasszal, szóval egy kukkot sem szólok. Ezeken a hétköznapokon, amikor odamegyek a kerítéshez begyűjteni a pacsikat, a mosolyokat, a jó történeteket, mindig ott egy kislány, vagyis, most már nem, mert elballagott az oviból, de mindig ott volt, és nagyon szép, széles mosolyával nap, mint nap elmondta, hogy nálam, sőt velem szeretné ünnepelni a szülinapját, méghozzá a játszóházban. Fantasztikus ám ilyet hallani, utána azért nehéz nem vigyorogva menni az utcán, de magyar vagyok, nem “túúrista”.
Szóval, ott volt ez a kislány, Regina, és be is tartotta az ígéretét, valóban az én szórakoztatásomra vágyott. Izgultam kicsit, de nagyon vártam, hiszen ez a társaság az, akit annyira szeretek. Egy csomó gyerek a Lepke oviból, akik állandóan meg akarnak hívni az ebédjükre, akik felajánlanák a kelkáposzta főzeléküket kéremszépen, akik le is vízipisztolyoztak a nyár elején, akik szeretik hallani a Dolák-Saly gyerekverseket, akik utánam kiabálnak, és mindig hangosan, nevetve köszönnek, akik szembe jönnek foci után, a “jó öreg haverok”, hát igen.
Eljött a születésnap, és nekem még van némi energiám a nagy hajtás után. Nem tudom, hogy honnan, de még van valamennyi, összegyűjtöm hát minden energiámat, az összes ötletemet, és elkezdek agyalni, hogyan lehetne ez ennek a csapatnak, és Reginek a legjobb buli azon a nap perzselte napon. Gondosan összeállítottam a fejemben a forgatókönyvet, és fejest ugrottunk a jó hangulatba. Ahogy azt kell, volt bohócműsor, játék, ömlött rólunk a víz, egy kis bűvészkedés, torta, hatalmas nevetések, ittuk a löttyöt, kétszer kellett újratöltenünk az akváriumot. Úgy telt el a három óra, hogy a végére kidőltünk, lógott a nyelvünk. De azért még egy kis táncolás belefér, bubifújás.
Regi anyukája készített egy montázst a buliról, amit látva, a mai napig, én is mosollyal az arcomon alszom el. De holnap úgyis találkozunk…szerencsére!

20156104_10209789285545819_4535284729358667908_n 20139596_10209789285505818_2165535709873998695_n

 

Emese

Solya már szerepelt néhány bejegyzésemben, nagyon boldoggá tesz, hogy részese lehetek az életének, igaz barátom ő! Testvére, Emese is cseperedik, már nem fél tőlem, a barátaim közé sorolom, szuper személyisége van neki is, mint a nővérének. Emesének majdnem akkor van a születésnapja, amikor nekem, a nyár közepén. Egy kellemes faluban, Rábaszentmihályon élik boldog életüket, nagyon szerethető család! Meghívtak engem is, és Színes Szandit is Emese ünnepére, melyet a falu szélén tartottunk meg. Egy kedves kis nyári tábor helyszín, fedett hatalmas fa asztalokkal.
Mi korán kezdtük az ünneplést, már ebéd előtt óriási sütemény hegyekkel érkeztünk! Miután elfoglaltuk a helyszínünket, hamarosan gyülekezni kezdett a nép, és kialakult egy nagyobb társaság, mondhatjuk, hogy a falu krémje, nemtől, kortól függetlenül, nagyon összeszokott kis brancs volt, kellemes volt becsatlakozni hozzájuk. Volt egy kisebb medence, és egy hatalmas focipálya, amely focipályára nem lehetett máshogy fellépni, csak mezítláb, szabály a javából. Természetesen, néhány kelléket vittem magammal, de hamar kiderült számomra, az összeszokott társaság inkább a maga szórakoztatására játszana, engedték, hogy csatlakozzunk. Szandi persze festette a gyerekeket, és lufizás is volt a részéről, az a délután nagyon sokáig benne marad a fejemben, ennél jobb helyszínen, időben és társasággal nem is lehetett volna születésnapot ünnepelni. Meglepetésként elvittük kutyánkat Clean-t is. Mindig volt valaki, aki arra járt, hogy elrúgja neki a labdát, amit ügyesen vissza is terelt a mi zseniális kutyánk. Este, mivel egész nap rohant, úgy dőlt a kedvenc zugába, mint aki eldöntötte, hogy egy hétig alszik egyhuzamban. A nap végére feltűntek a lovak is, úgyhogy, aki szeretett volna, nyugodtan felülhetett néhány körre. A naplementét is láttuk, mint mindig, azon a nyári napon is csodálatos volt! Emesét pedig nagyon nagyon megünnepeltük, vajon hány kisgyerek mondhatja el, hogy ilyen szép születésnapja lehet? Remélem, egyre több gyerkőc! Rábaszentmihály még fog velünk találkozni, de mi ugyanúgy várjuk a viszontlátást!

20217033_486266595046798_1017804718_n 20292247_486266311713493_3278370_n 20401194_486266478380143_155899491_n 20401351_486266241713500_1574623987_n

Hunor

Alias NyuliHuni. Már egy ideje tervezem, hogy írok egy nagyobb összefoglalót a kedvenc nyúli bandámról, de azt kell mondjam, nem vártam hiába, mert a legtökéletesebb buli után jött a kérés anyukához, hogy a képeket elkérjem tőle(ez a feltétele ugyanis egy ilyen irománynak). Eddig is nagyon jó bulikat csaptunk ezzel a csapattal, volt, akinek már kettőt is, de azt hiszem, nem véletlenül érlelődött ez a pillanat, a mostani alkalom volt az, amikor annyira minden összeállt. Az időpont tökéletes volt, szombat délelőtt lehet a legjobbat bulizni gyerekekkel, legalábbis, ha ekkora gyerekekről van szó. A legjobb bandát toborozta össze Hunor az osztályból, ugye, ez az a dolog, amire nekem minimális ráhatásom sincs, és általában akkor, a buli kezdetekor szembesülök azzal, hogy kiket is kell szórakoztatnom(nem olyan könnyű feladat, de ettől is szép ez a szakma). Mivel, az életem pont a kifordítottja a “normális” emberekének(hétvégén van a legnagyobb pörgés), én mindig szombat reggel vagyok a legfrissebb, akkor vagyok a legjobb formában, így az időpont választás, a remek csapat(bár, az ikrek -Detti, Bogi – kicsit hiányoztak, de nagyon velős-cupákos csapat jött össze), az, hogy minden szavam úgy isszák ezek a srácok, mint a piros löttyöt az akváriumból, az, hogy anyuka nemhogy bejött és beállt a játékokba, hanem úgy engedte el magát, mint aki újra 8 éves, és éppen ő is ugyanabba az osztályba jár, amibe a kisfia, az, hogy sikerültek a legújabb játékok, és ezáltal a megszokottól eltérő bulit tudtunk tartani, ez egy akkora pluszt adott a Hunor születésnapjának, amit csak egyben kellett tartani, gondosan összekötve, de hagyni, hadd történjenek meg azok a dolgok, amiknek egy gyerekbuliban meg kell történnie, hogy még nagyobb legyen az élvezet, hogy az endorfin úgy robbanjon ki belőlünk, mint a pezsgődugó, csak egy a probléma, a 3 óra ilyenkor úgy telik el, mint a gyufa felvillanó fénye a torta fölött. De egy biztos, örökre emlékezetes bulit hoztunk össze, aminek szerencsére nem okozója, hanem élvezője voltam én is. Remek srácok, remek szülő, barátság, jókedv, ez egy jó gyerek jó szülinapjának a receptje, és ezt nem az orvos írja fel, hanem a bohóc, Oszkár, vagy ahogy nektek jobb, a Balázs bácsi. Tudom, hogy még sokat találkozom veletek, kedves nyúli ifjak, így, még korai visszafelé számolni, amit eddig nagyon sok kedvenc csapatommal meg kellett tennem, de az élet ilyen, veletek viszont még nagyon sok remek pillanatot fogok megélni, és ezért olyan hálás vagyok, mint azért, hogy megpróbáljátok megfejteni a bűvésztrükköket. Még találkozunk…;). A képek pedig önmagukért beszélnek. Az olvasóknak egyetlen megjegyzés csupán; az új játékokról nem készülhetett kép, mert a fotós( Betti, Hunor anyukája) is velünk játszott.

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

dav

 

Vilmos

Már amikor Vilmos anyukája felhívott, hogy lefoglalja telefonon a fia születésnapjára az időpontot, már akkor tudtam, hogy én írni fogok erről. Egyrészt, mert annyira lelkes volt, hogy az engem is magával ragadott, másrészt, mert figyelembe véve Vilmos foci mániáját, ő maga is belefolyva a szervezésbe egy olyan ötlettel állt elém, ami nemcsak felfelé cibálta a szemöldököm, hanem még ott is tartotta. Az ötlet persze nem olyan, ami megváltoztatja a Föld bolygó forgását, de még a Tom Cruise sem fog megjelenni, mint titkos vendég. Egyetlen kicsi ötlet, ami örökké maradandóvá varázsol nemcsak egy pillanatot, hanem három teljes órát. Félve kérdezte meg az anyuka, hogy lehetne e olyan lehetőség születésnapi bulira, hogy a három óra első óráját a gyerekek focizással töltik egy általa megjelölt helyen? És volna e kedvem nekem csatlakozni a gyerekekhez abban az órában, amikor ők fociznak. Hát azért, aki ismer egy kicsit is, tudja, hogy nemhogy nem mondok nemet egy ilyen ajánlatra, hanem önként jelentkezem, sőt, ha sorba kéne állnom, mint Petőfi, úgy tolakodnék előre, hogy a harcba induljak.

Csendes vasárnap délelőtt, az utakon csak nagypapik, mellettük nagymamik. A megjelölt helyszín Vilmosék udvara, itt van a találkozó. Szép lassan csordogálnak a gyerekek, de persze a labda sosem áll meg, az első másodperctől fogva rúgjuk. Ahogy bővül a csapat, úgy szaporodnak a cselek is a szük “pályán”. Megjött mindenki, indulhatunk. Nagy röhögések a focipályáig, mintha már ezer meg ezer éve ismernénk egymást mindenkivel. De persze, a kedvenc focisták, focicsapatok volt a téma, ez pedig hazai pálya mindegyikünknek. Megérkeztünk, Vilmos apukája és én voltunk a csékák, elosztottuk a csapatokat, és mehetett a játék.

unnamed unnamed-4 unnamed-3 unnamed-2 unnamed-1

Messi szerezte meg a labdát a bal szélen, átpasszolta Lajosnak, aki szép csendben megiramodott a kapu felé, szerelte őt Dzsudzsák, aki meg is iramodott a kapu felé, de még mielőtt elért volna a lövő távolságig, megbotlott egy fűcsomóban. Orral előre szép kis árkot húzott, de nem sírt, nem hívta anyukáját, felállt, leporolta magát, és már futott vissza, mert a kapuból kiindulva Király Gábor cselezte magát előre a félpályáig, ahol Gerának passzolt, de ő nem tudta levenni a labdát, ám mögötte KrisztiánóRondaló éppen még elérte a kacsahápogás előtt, aztán kezébe fogta a labdát, mert meglátott egy szép lányt az utcán. Tizenegyes. Természetesen Puskás Öcsi állt a büntetőponthoz, és ahogy azt kell, kipókhálózta a sarkot. 1:0, a Kassai meg lefújta a félidőt, jöhetett a lakoma. Mert Vilmos anyukája olyan villás-félidős tízóraival készült, hogy a felét se tudtuk magunkba tömni, kár, hogy fotó nem készült róla, ejnye-bejnye. A második félidő előtt eszünkbe jutott, hogy még nem csináltuk meg a csapatfotót, így ennek is eleget tettünk. A második félidő élménydúsabb volt, de átkapcsoltunk a másik csatornára, ahol tenisz ment, de mire visszakapcsoltunk a meccsnek vége lett, semmi baj, majd az összefoglalóban megnézzük a második félidő góljait. Nem érünk rá, be a kocsiba, irány a játszóház. Egyetlen másodpercre sem álltunk meg, pólót cseréltünk, és már mehetett is a játék tovább. Egy kis bűvészkedés, hogy legalább a gyerekek üljenek kicsit, egy kis játék, sok ivás és evés, de még a torta előtt díj kiosztó. Videón megnéztük a gólokat, kielemeztük, eldöntöttük, hogy a védelmünkön erősítünk, majd beburkoltuk fiú(tehát disznó) módra a tortát, így a röhögés ebben a percben sem maradt abba. Persze, az ajándékok kiosztása után sem maradt helyben meg semmi, már álltam is be a rögtönzött a kapuba, és mindenki lőhette a tizenegyest. Később aztán Vilmos volt a kapus, és többiek, zúgtak a kapufák, a nagy gólok, és olyan nevek kerültek elő mellényzsebből, hogy ihaj, a felét kimondani sem tudnám. De nem ez volt az, ami miatt ez a buli jól sikerült.

unnamed-13 unnamed-12 unnamed-11 unnamed-10 unnamed-9 unnamed-8 unnamed-7 unnamed-6 unnamed-5

El kell mondanom, mielőtt ebbe a bekezdésbe belefogok, hogy hiszek abban, hogy minden gyerek egylényegű;gyerek, és semmi más. Nincsenek különbségek. Így vagyok ezzel a táborban, a szülinapokon, a hétköznapokban, de még alvás közben is. Nekem is nagyon nehéz gyerekkorom volt, tudom, mit jelent az, ha valakit nem fogadnak be valami közösségbe. Nem véletlenül dolgozom a legtöbbször egyedül, és nem is véletlenül lettem bohóc. De most nem én vagyok itt a lényeg. Amikor Vilmos anyukája, Klaudia lefoglalta a bulit, a lelkesedése olyan volt, ami engem nagyon szíven ütött. Egy olyan osztályba jár az iskolában, ahol ő kis hátránnyal indult, és nehezen fogadják be. Másoknak bántó szavak, mint például béna, és ehhez hasonló kifejezések forognak itt fenn, ettől Vilmos önbizalma még a fociban is(akkor ha a tanulásról van szó, ne csodálkozzunk azon, ha felelésnél belesül a mondandójába) sokkal kevesebb, nem tudja elfogadtatni a szerényebb képességeit azokkal az osztálytársaival, akik évek óta fociedzésre járnak és csapatban játszanak. Hogy mindenki értse, vannak olyan gyerekek, akik ebben tehetségesek, és vannak olyan gyerekek, akik abban tehetségesek, ám különbség közöttük még sincs, még az élet is nagy bűvész, nem csak az én Marcello barátom. Az, hogy az iskolában milyen szövegek mennek egymás között, a szülő sokszor egyáltalán, vagy már későn hall, de akkor is csak dolgokat. A közvetlen megoldást nem abban látom, hogy a tanár dolgozzon össze a szülővel, ez szerintem keveseknél válik be.

Bemásolom ide Vilmos anyukája levelének egy részletét, mely levélben mellesleg a készült fotókat küldte:

“Pedig szeretném neked annyira elmondani és megköszönni, hogy mennyire hálás vagyok neked, hogy amit szerettem volna elérni a szülinappal azt sikerült is, Vilit elfogadták a focicsapatba és beveszik focizni, és látom fociznak együtt a gyerekek… és ez neked köszönhető…”

Az én szívem nagyon megszorongatta ez a részlet. Mert én tudom, hogy nem történt igazából olyan nagy dolog. Együtt fociztunk. Két felnőtt, és öt-öt gyerek. De az, hogy amit ott mondtam nekik, az, hogy nincsenek különbségek, hogy ha a legjobb focista kihagy egy ziccert, az ugyanaz a helyzet, mint amikor egy kicsit ügyetlenebb focista passza nem megy jó helyre. Persze, nem prédikáltam, csupán irányítottam a játékot, és megköveteltem arra az egy órára tőlük, hogy egyenlőként bánjon mindenki mindenkivel. És ebbe az is beletartozik, hogy ők is ugyanúgy beszólhattak nekem, ott én is egy gyerek voltasm csupán, sőt, ha lebénáztak engem, legalább el tudtam neki magyarázni, hogy mit is mondott igazából, mert bár gyerek voltam, egy felnőtt tapasztalatával tudtam rájuk hatni. És ez a levél…mamma mia. Hihetetlen. Hogy egy ilyen egyszerű kis játékkal, mint a foci, létre lehet hozni egy olyan szent dolgot, hogy onnantól befogadták, és nem ültetik a kispadra, és nem bénázzák le, nem küldik el a pályáról, mert “itt most a nagyok játszanak”. Szerintem, ha nem is ez a munkám lényege, mert tudom jól, hogy én csak egy srác vagyok, aki gyerekek egy bizonyos álmát valósítja meg(ami szerintem nagyon is fontos), de, ha csak ennyivel is beljebb raktam az igazság szikla szilárd, és több tonna nehézségű súlyát, már megérte az egész! Köszönöm Vilmosnak, a szüleinek, és köszönöm a csapatnak is, hiszen, ha nekik nincs helyén a lelkük, most nem íródott volna meg ez a kis bejegyzés. A többi szülőt pedig arra bíztatom, csak bátran legyenek kreatívak, és csak bátran vonjanak bele engem is, szeretem a kihívásokat.

 

Alina és a többiek

Már rég nem láttam ezt a csapatot, és addig igazán fel sem tűnt, míg nem jöttek a közelmúltban egymás után többször is. Ez a banda úgy egy éve talált rám, és bizton állíthatom első látásra egymásba szerettünk. Én legalábbis mindenképp. Győrzámoly sík vidékéről jönnek hozzám mindig szülinapozni ezek a gyerekek, és már vagy tíz kisgyerek ünnepelte velem a születésnapját. Ez nekem roppantul hízelgő, és hihetetlenül jól esik. Azt hiszem, úgy néz ki, lassan kijár nekem a Győrzámoly falvának díszkulcsa :). És, bár nem én vagyok a Batman, azért, ha 20 év múlva eltekerek Zámoly felé, és a minden ház kapujából baráti üdvözléseket hallok, nagyon jó szívvel fogok visszaemlékezni ezekre az időszakokra, bulikra. Csak néhányukat sorolnám fel, mert tényleg sokan vannak ebből a tündéri kis faluból, de nem bírom ki, hogy ne tegyek róluk említést: a Hanna, a Milán, az egyik legvagányabb gyerek közöttük, az Alma, akinek nincs kedve minden játékhoz, Alina, a tündér mosolyával(egyébként, a legtöbb képen ő szerepel a lenti fotókon. Pedig nem is én fényképeztem…), aztán az ikrek, akik olyan élvezettel csipeszelték apát és anyát, mintha tejszínhabbal kellett volna bekenni. De ott van a Bálint is, meg a Zalán és a Virág. Tényleg a teljesség nélkülözésével sorolom itt a neveket, és el tudjátok képzelni, mennyi arc sejlik fel előttem. Az alábbi képeket az ikrek anyukája készítette, két bulit foglaltunk vele össze. Az ő két lányáét, valamint Alináét. Élvezzétek hát ezeket a remekül sikerült fotókat.

IMGP7568 IMGP7557 IMGP7556 IMGP7534 IMGP7527 IMGP7519 IMGP7516 IMGP7513 IMGP7510 IMGP7509 IMGP7508 IMGP7498 IMGP7485 IMGP7474 IMGP7473 IMGP7464 IMGP7463 IMGP7460 IMGP7450 IMGP7427 IMGP7426 IMGP7413 IMGP7412 IMGP7407 IMGP7404 IMGP7403 IMGP7394 IMGP7383 IMGP7380 IMGP7379 IMGP7370 IMGP7368 IMGP5174 IMGP5152 IMGP5149 IMGP5117 IMGP5113 IMGP5110 IMGP5067 IMGP5052 IMGP5051 IMGP5030 IMGP5015 IMGP5000 IMGP4998 IMGP4986 IMGP4982 IMGP4980 IMGP4975 IMGP4974 IMGP4958 IMGP4953 IMGP4946 IMGP4943 IMGP4928 IMGP4916 IMGP4915 IMGP4911 IMGP4910 IMGP4905 IMGP4904 IMGP4896 IMGP4892 IMGP4886

Flóra&Dóra

Fú gyerekek, ez a tegnapi buli akkorát ütött, még ma is ettől vigyorogtam. 15 gyerek, mindenki 8 éves, osztálytársak, mindenki vigyorogva érkezik, néhányukat felismerem még az ovis korszakból, jópajtik, akik már tudják mit is enged a Balázs bácsi. Néhányukat le kell hűteni, de a túlpörgés olyan amit még meg lehet oldani. Ott volt köztük Mira, régi jó játszótárs, akinek az összes fogát láttam elhullani, olyan régi pajtim. A két ünnepelt két zseniális karakter, és a meghívottak is. Minden játékot úgy átéltek, a flow hatás nem is elég, hogy érzékeltetni tudjam. Teljes extázis, éneklés a köbön. Ez az igazi buli, az ami nagyot szól, amit az étteremben dolgozók csak úgy hívnak: őrület. Hát ez történt tegnap fél 5 és fél 8 között a játszóházban. Szerintem, nem tudtam rendesen visszaadni. De a képeken meg lehet nézni az arcokat, önmagukért beszélnek. A kedvenc képem, amikor az a csoportos kép, aminél mindenkit arra kértem, nézzen úgy, mint akinek beígértek száz gombóc fagyit… :), imádom őket!

12373387_10207024284678865_5467608367956429003_n 12360121_10207024282358807_1446863611028196795_n 12347901_10207024292719066_4442832590603046797_n 12345641_10207024286518911_4571249483315297700_n 12342559_10207024288318956_4590696178342868317_n 12316407_10207024299119226_963458342317313841_n 12316066_10207024296279155_9120998128392541207_n

 

Lili

8 éves lett a kis nádszál Lilike. Hihetetlen gyorsasággal telik az idő. Ha emlékeztek még, Lilinek a tavalyi bulijáról már írtam ide egyet, és abban az írásban megemlékeztem a kettővel ezelőttiről is, úgyhogy büszkén mondhatom el magamról, hogy Lili életének szerves része lettem azzal, hogy immáron harmadszor osztotta meg velem ezt a csodálatos élményt, amit én már felnőtt fejjel fel sem tudok fogni. És azt is büszkén mondhatom el magamról, hogy Lili egy igazi rajongó. Na, ezt nem abból szűrtem le, hogy már a harmadik buliját ünnepli nálam, hanem abból, ahogy hozzám áll, ahogy a játékokhoz, amiket játszunk a buliján nekilendül, és ahogy örült az én kicsi ajándékomnak. Nagyon nagyon jóleső érzés ez nekem, hiszen ez akárhonnan is nézzük; feltétel nélküli szeretet. Egyébként, ezekkel a gondolatokkal készültem az ő bulijára, aminek mércéjét elég nehéz volt megugranom, és szerencsére Alfonz öcsém is a segítségemre sietett. Lili csodálatos családja is részt vett az ünnepségen, méghozzá nem is akárhogy! Kedves anyukája vállalta, hogy az egyik új játékunkban főszereplő lesz, és megengedte, hogy gyermeke mindenféle maskarákat aggasson rá. Természetesen erről is készült kép, de persze ez elsüllyed a családi fotóalbum mélyére, nagyon is rendben van ez így, hiszen milyen szép lesz az, mikor majd Lili mutatja asaját gyermekének, hogy milyen vagány is a nagyi. És persze, ez azt jelenti, hogy majd a Lili is ugyanilyen vagány anyuka lesz majd; olyan, aki részt vesz gyermeke legfontosabb élményeiben, aki hajlandó erre a pár órára gyermekké lenni, és olyan, aki megad neki mindent, amire szüksége van. Szívből köszönöm nekik ezt az élményt, hogy a családjuk egyik ünnepének ismét a részese lehettem. Nézzünk pár publikus képet:

12274413_1222892581059303_2962902423627573073_n 12246979_1222892587725969_3380270666456068392_n 12316387_1222908647724363_4592214242645547148_n 12316164_1222907767724451_8742262584642193324_n 12311241_1222909717724256_6117363906039019116_n 12308829_1222909734390921_2850190876704516127_n 12295429_1222910627724165_7326214406681906984_n 12274581_1222909327724295_3596124688603122518_n 12246981_1222908087724419_4274235350807640924_n 11147248_1222910537724174_2648652769775384982_n11254321_1222892584392636_5500566498275927602_n

Barnabás

Barnusról is ugyanilyen jókat tudok elmondani, mint a Liliről. De, hát süsü lennék olyan kisgyerekeket ide kirakni, akik számára ez a velem töltött három óra “csak egy buli a sok közül”. Majd a képekből mindenki láthatja, hogy ez a buli még a nyáron volt, még a régi festés van fenn a falon, mindenki laza öltözékbe bújva jelent meg a zsúron. Azt viszont a képből nem láthatjátok, hogy nagyon készültem erre a családi ünnepre, hiszen Barnusék családját már elég régóta ismerem a játszóházból, valamint a szülők a fülembe súgták, hogy ez a buli lesz az első ilyen számukra. Ez persze inkább drukk, mint teher. Barnabást, ha egy mondattal, az én szemszögemből kellene jellemeznem, igazi sportoló típus, aki úgy pörög, mint a ringlispil, kifulladásig meg sem áll. Tehát, nekem is kötelező volt felvennem az ő ritmusát, és úgy kellett végigpörgetnem a bulit, mintha az évezred utolsó bulija lenne. Játszottunk, énekeltünk, természetesen a szülők is részt vettek mindenben, és nagyokat görbültek felfelé a szájak, és valóban, teljesen kifulladtunk a végére. Egy igazi jó havert kaptam Barnus személyében, akit, ha megnő biztosan elhívok egy pofa sörre, hogy építsük tovább bimbózó barátságunkat. De nem is szaporítom tovább a szót, úgyse találnék helyes jelzőket már tovább, hiszen az ilyen élményeket inkább átélni kell, semmint mesélni róluk, de azért remélem, örökre megmarad anekdotának ez a buli, és majd még az unokák is megemlegetik…lássuk a képeket:

b097f1cb-0607-44d9-9ebb-23e53d21ae40 891cb0e6-156b-4fa4-8efa-2990f605688a 6b736866-5d9b-47f9-bb2f-42661b9850ab 3e6fb207-9452-4d14-aa3e-727f0460d30b

Zalán

Gondolom, mindenki ismeri azt a kellemes, és nem utolsó sorban elég tanulságos dalocskát, ami úgy kezdődik, hogy “Néha légy bolond, egy kicsikét…”. És, bizonyára, aki engem ismer, tudja rólam, hogy valami ehhez hasonlót szeretnék kicsit ráégetni stigmaként az emberek bőrére a magam kis gondolkodásmódjából a szülinapi bulik során. Nos, úgy néz ki, ez az akcióm, épp Zalán buliján sikerült. Persze, lehet hogy mások buliján is elérem ezt a hatást, ám Zalán szülei hangot is adtak ennek, és nagy hálálkodások, és levelezések nyomvonalán sikerült bebiztosítani egymást a kölcsönös szeretetről és tiszteletről. A szülők ugyanúgy beálltak a játékba, és élvezték, és imádták azt, hogy őket is gyermekként kezelem, de nem gügyögős gyermekként, hanem játékos, szeretetteljes gyermekként, kinek nincsenek problémái, nincsenek rossz érzései, és még, ha ez csak abban a három órában is valósult meg, hát a reményeim talán hangot hallattak maguknak, és egy kicsit átszíneződött az a szürkeállomány kicsit, mely a rossz hangulatért felelős olykor. Tehát, az én munkám ezzel a családdal mondhatni véget ért volna, ha az a volna ott nem volna, és nem tartanánk igényt újabb és újabb találkozókra, hogy együtt ünnepeljük a gyermekké válás három óráját. Köszönöm Zalán, hogy megteremtetted a lehetőséget erre, csupán azzal, hogy élsz, hogy létezel. És ne feledj el néha bolondnak lenni, mert nem az a paprikajancsi, aki csinálja, hanem aki ezt nézi, és azt hiszi, hogy te vagy a paprikajancsi,csak azért, mert úgy viselkedsz…

12168041_985406838186388_1761768612_n 12166725_985407848186287_1338390792_n 12166663_985407174853021_1805350290_n 12166166_985408084852930_1185303751_n 12077479_985406944853044_1586260069_n

 

Dalma

Dalma

Egy olyan szép gesztust tett felém Dalma anyukája, Nóra, amit még soha senki. Még a rosszmájúak szájtátisága előtt elmesélem gyorsan, Dalmának nálam volt a szülinapi zsúrja, és furcsamód az anyukája nem is annyira képeket csinált masinájával, hanem videót. Majd hazament, megvágta, keresett alá zenét, mindenféle effektekkel látta el, egész profi munkát hozott össze a családi archívumba. Kicsit pironkodom, hiszen nem szeretem magam visszanézni, úgy ahogy bármelyik ember, és a videó végén megköszöni nekem anyuka a bulit, pedig, nem is nekem kéne megköszönnie, sokkal inkább önmagának, és annak a tündéri kislánynak. De remélem, ez a felvétel az én verzióm, és az igazi családi felvételen az van írva, hogy “Boldog ünnepet Dalma”. Én pedig köszönöm nekik, Dalmának és Nórának. Lássuk a videót.

 

Luca

Ez egy nagyon különleges buli volt. Első sorban azért, mert a szülők úgy magunkra hagytak, mint akik sosem akarnak már visszajönni, azaz teljesen szabad kezet kaptam. Másodsorban egy új kolegina mutatkozott be nálam sikeresen, csak úgy csüggtek rajta a 8-9-10 éves lányok, és persze rajtam is. A teljes szabad kéz azt jelenti, hogy olyan ritmusban, ütemben alakítom a bulit, ahogy csak szeretném, így teljesen széttördeltem az időt, a játékot, a torta evést, az énekelést, mindent, tehát, semmi nem azután volt, amit megszokhattak tőlem akik már olyan sokszor voltak nálam bulizni. Hálásak is voltak a csajok a lazaságomért, lazasággal válaszoltak nekem, így mindenki hihetetlenül jól érezhette magát, sőt, egy új játékot is kitaláltunk, és azonnal le is teszteltük. Sőt, egy felfedezést is észre vettünk, majd meglátjátok a képeken, ha nagyon közelről fotózom le a gyerekek arcát, nem lehet kivenni hány évesek, de maximum kétféle lehet, az egyik, hogy úgy néz ki az arc, mint egy csecsemő arca, a másik, hogy úgy, mint egy idős ember arca, próbáljátok ki otthon, le lett tesztelve, már csak hitelesíteni kell, és jöhet a Nobel-díj :). Ezen a bulin mindenkit nagyon megszerettem, és nagyon jó érzés, hogy sokadszor is megbíznak bennem, és, hogy érezhetem a szeretetüket. Kösz csajok. A képek:

DSCF2920 DSCF2917 DSCF2916 DSCF2913 DSCF2907 DSCF2906 DSCF2904 DSCF2902 DSCF2901 DSCF2895 DSCF2890 DSCF2886 DSCF2885 DSCF2884 DSCF2883 DSCF2882 DSCF2878 DSCF2874 DSCF2872 DSCF2871

Vivien

Ismerkedjetek meg Viviennel és kedves barátaival, akikkel szintén nem sokszor fogok már találkozni, pedig mennyire imádom őket, és ők is engem, ezt mindig el is mondják, és én is nekik, de hát már 9-10 évesek. Így, minden egyes találkozásnak úgy örülök, mint a nagymama az unokák látogatásának. Ki is adok magamból mindent, mire hazaérek, alig állok a lábamon. Itt nincs pihi, meg szürcsögés, kőkemény pörgés az egész, mert ezek a lányok már tudják, milyen is az igazi buli. Minden szavamat úgy eszik, mint ahogy a kacsa nyeli a nokedlit, és én meg elég hajlékony vagyok az ő kedvük szerint, mint például, mikor azt találták ki, hogy kenjük össze magunkat tejszínhabbal. Vagy ezt pont én találtam ki? Mindegy, mert ők más őrültséggel álltak elém. Imádom őket, és nekem minden velük töltött pillanat ajándék, és ezt, ahogy látjátok nem tudom elégszer kihangsúlyozni. Nézzétek a képeket, és lássátok a széles mosolyokat, a lányokból áradó szeretetet, és azt a kicsi őrületet, amitől olyan jó lesz a buli.

DSCN1527 DSCN1525 DSCN1523 DSCN1522 DSCN1521 DSCN1519 DSCN1518 DSCN1516 DSCN1515 DSCN1513 DSCN1511 DSCN1510 DSCN1509 DSCN1507 DSCN1505 DSCN1504 DSCN1502 DSCN1500 DSCN1494 DSCN1492 DSCN1489 DSCN1488 DSCN1483 DSCN1482 DSCN1481 DSCN1477 DSCN1476 DSCN1475 DSCN1472

 

Martin

Komoly feladat várt rám, Martin barátom ünnepelte nálam a negyedik szülinapját jó tucatnyi kispajti társaságában. A buli előtt remegett a gyomrom rendesen, elmesélem, miért. Martin és családja olyan havonta meg szoktak jelenni a játszóházban csak úgy játszani. Nagyon közvetlen család benyomását keltették, iszonyú jókat lehet velük beszélgetni, de a két fiú nem nagyon állt velem eddig szóba. Sőt, a buli előtti utolsó találkozás alkalmával Martin metakommunikatíve a tudtomra adta, nem akar nagyon velem barátkozni. Azokat az éjszakákat képzeljétek el, amiket előtte forgolódtam. Aztán, persze eljött a nagy nap, és minden félelmem elmúlt, amint megláttam Martint, és a családi kompániát, hogy milyen vidámak, és mennyire várják a bulit. Elkezdődött a gyülekező, és csak jöttek, és csak jöttek, és csak jöttek, én meg már elfelejtettem mennyi ujjamnál tartottam, azt se tudtam, már mit számolok, a hajszálaimat, vagy az ujjaimat, vagy a gyerekeket. Szerencsénk volt, mivel szinte senki nem jött aznap játszani a játszóházba csak úgy, tehát az egész játszóházat ellephették a bulizók. Nagyon szép 4-5 éves kisgyerekek jöttek össze, nagyon szép kis társaság, de ez majd a képekből úgyis látszik. Nagyon aranyosak, helyesek voltak. Kettészedtem a társaságot, kedv szerint, akinek volt kedve, velem jött, és szórakoztattam, aki inkább a mászókát fedezte fel, hagytuk, így érezhette magát mindenki tökéletesen. Nekem nagy élmény volt, szerintem Martinnak is, és a szülőknek is. De elég a dumából, lássuk a képeket.

11414804_1647059872175248_992307288_n 11355380_1647059778841924_931028488_n 11354915_1647059888841913_484794234_n 11297802_1647060005508568_1943814822_n 11289765_1647059908841911_1568724921_n 11275764_1647059792175256_664354436_n 11269453_1647060035508565_637621042_n 11120537_1647059968841905_352521504_n 11117619_1647059738841928_1797191742_n

Sára

ezzel a csapattal nagyjából először találkoztam, és mondanom sem kell, ez pörget fel a legjobban. Hatalmas tárházam bármelyikét bevethetem, és persze a legextrábbakat választom mindig, hogy minél nagyobbak legyenek a röhögések. Imádták is, és rendesen fel is pörögtek velem együtt, aminek kicsit meg is ittam a levét, a végére beállt a derekam kicsit, de kit érdekel, amikor buli van, nem? Nagyon jófejek voltak viszont ezek a srácok. Elég csak arra a képre nézni, amin mindegyikükkel szerepelek, és mindegyikükön paróka van. Ez a buli tizedik percében volt, ez azért nem megszokott egy friss bandától. És a szülőket is sikerült kicsit megjátszatnom, ez nekem külön öröm, ha beállnak hozzánk, és hallanotok kellett volna, ez a csöpp társaság mekkora hangerővel drukkolt anyukának. Szép szombat délelőtt volt, köszönöm nektek, és szerintem még úgyis találkozunk.

WP_20150530_12_01_55_Pro WP_20150530_10_56_50_Pro WP_20150530_10_36_33_Raw WP_20150530_10_30_41_Raw WP_20150530_10_29_50_Raw WP_20150530_10_28_44_Raw WP_20150530_10_27_40_Raw WP_20150530_10_26_00_Raw WP_20150530_10_22_29_Raw WP_20150530_10_20_34_Raw WP_20150530_10_14_58_Raw WP_20150530_10_10_00_Raw

 

Máté

Máté régi barátom, és nem is tudta nekem elmagyarázni anyuka, hogy melyik Máté ez a Máté, hiszen, hogy magyarázná el nekem bárki is, hogy melyik szőkésbarna Máté az, akire ő gondol, hiszen, mennyi Máté szaladgál Győr utcáin. És még csak nem is Győrben voltunk, hanem Bőnyben, ebben a tündéri faluban, amit a régi játékvezetői múltamból annyira jól ismerek. Máté, és bandája meglepően ismerős volt, én nem gondoltam volna, hogy ilyen messze Győrtől is ismernek engem. Hihetetlen jó hangulatú bulit tartottunk, ahol a vicceskedéseké volt a főszerep, a játék kicsit háttérbe szorult, bár a táncverseny, és a limbó elég tetszetős volt. Mindenesetre, egyetlen képet sikerült megkapnom, de annyira sok nem is készült. Mindenesetre, imádni való srác a Máté, pláne az öcsikéje, és én is megpróbáltam kihozni magamból mindent. Köszönöm nekik! Ezt az egyetlen képet megmutatom nektek, élvezzétek ti is. Nekem nagyon tetszik.

 

10956348_845072865529718_508858435595095654_n

 

Laura

Egy nagyon hízelgő, és fontos levelet kaptam ma, azonnal meg is osztom veletek. Ez a kislány, akit bemutatok nektek, és az ő kis csapata igaz barátaimmá váltak az évek során. Ők azok a gyerekek, akiket, ha felnőttek lesznek, szinte biztos, hogy akkor is együtt látjuk majd kávézókban, éttermekben, együtt beszélik meg a privát dolgaikat, együtt mennek fesztiválozni, együtt élik meg azokat az élményeket, amiken mindenki átesik, és majd együtt jönnek el hozzám, a régi játszótárshoz társasozni, vagy csak szalonnát sütögetni, hogy felidézzük a gyerekkoruk szép világát. Mennyi élmény, mennyi valóságos csoda történt már velük és velem. Akit a lejjebb található képeken láthattok, kivétel nélkül szinte mindegyiküknek én csináltam legalább egy buliját. És egytől egyig, mindegyikük, minden buliban akkora szeretettel voltak felém, amit csak elfogadni, felfogni nem is lehet. Ez a buli Laura és tündéri családja, pont ezekre az eseményekre kialakított pincehelyiségében lett megtartva. Meghívták a szokásos lányokat, és engem. Vittem néhány új játékot, és persze dumáltam, dumáltam, dumáltam, ami tőlem tellett mindent elmondtam, a lényeg, hogy vicces legyen. Nevettünk, játszottunk, ettünk, ittunk és a végén jöhetett a disco. Ezek a lányok már nagyon igénylik, hogy megmutathassák rongyláb mozgásukat. Elő is kerültek a legnagyobb partyarcok, és ment a pörgés. Rendesen megizzasztottak a táncparketten, de megérdemeltem, mert én meg előtte a játékokban. Ha ezt olvassátok lányok, tudnotok kell, ezekre a pillanatokra örökké emlékezni fogok, és tudom, hogy a ti csapatotok egyben marad, és, mikor már felnőttetek, és mindenkinek lesz komoly kapcsolata, eljöttök hozzám, és együtt emlékezünk vissza a régi szép időkre. Nagy ölelésem küldöm nektek, s üzenem, hogy még úgyis találkozunk!

unnamed unnamed (15) unnamed (14) unnamed (13) unnamed (12) unnamed (11) unnamed (10) unnamed (9) unnamed (8) unnamed (7) unnamed (6) unnamed (5) unnamed (4) unnamed (3) unnamed (2) unnamed (1)

 

Paulina

Paulinát is két egymás utáni évben ünnepeltük meg. Az első évben én mentem utánuk, annyira pörgős kiscsajok voltak, igazi hip-hop csajok, ment a rap-elés, meg a menőzés, aztán idén fordult a kocka, mert fel tudtam belőlük készülni. Olyan játékokat, olyan vicceket mondtam, amiket előtte talán soha. Úgy fel voltam pörögve, mint, aki Tazmán ördögöt nyelt. Ezt már ők sem tudtál ledominálni. Anyuka, apuka szabadidőzött, teljesen rám voltak bízva a skacok, így csak a buli elejéből tudtam elkapni néhány pillanatot, de az biztos, hogy ezek a gyerekek nem szégyenlősek, semmi olyan, hogy “nem adok puszit”, “én nem énekelek”, “ne fotózz”. Önfeledt, igazi csibész gyerekek, akikből olyan karakán felnőtt lesz, hogy már most féltem a korosztályom munkáit, mert, ha ők betörnek a piacra…Kedves Pau, ha olvasod ezeket a sorokat, szeretném elmondani neked, hogy nagyon bírlak, és nagyon köszönöm, hogy velem osztottad meg a szülinapi élményeid. Remélem még találkozunk.

DSCF2774 DSCF2779

 

Korina és Petra

Egy levelet kaptam nemrég Egy kedves anyukától, Ildikótól (akit itt is megtalálhattok Ildishop néven ), melyben a legkedvesebb kedvenceim egyik szülinapjának a képeit küldte át. Hogy miért egyik? hát, mert megszámlálhatatlan bulit csináltam Korinának, és Petrának, de még inkább megszámlálhatatlan bulit csináltam én annak az osztálynak, amelyikbe ez a két lány koptatja az iskolapadot. Ha a képre nézek, majdnem az összes képen szereplő gyerek minimum egyszer velem ünnepelt. Ez nekem óriási megtiszteltetés. Mikor nosztalgiázni van kedvem, rájuk szoktam visszaemlékezni. Mennyi és mennyi bulin részt vettünk együtt, ez már szinte őrület. mint a képeken is láthatjátok, ez tényleg az őskorban volt, még se falfestés, se műfű, a játékok is egészen mások voltak, és gyakorlatilag minden. Jó visszaemlékezni, de azért jó, hogy ezt úgy tehetem, hogy millió tapasztalatot gyűjtöttem magamra, persze az apróbb ráncokkal, és némi zsírral együtt. De nem keseregni akarok, drága Korina, és drága Petra, remélem, szuper felnőtt lesz belőletek, és remélem, még sokszor találkozunk, és, ha Isten is úgy akarja, majd a gyereketeknek is szívesen tartanék bulit. Respect.

unnamed (4) unnamed (5) unnamed (11)

 

Laura

Laura, testvére, és szülei csodálatos család. Mikor reklámban látsz egy családot, ahol mindenki vidám, mindenki mosolyog, nem hiszed el, hogy ilyen valóban létezik. Túl tökéletes. Valahogy ilyennek gondolom én Laura családját. Persze, biztos, náluk is van vita meg hiszti, de az biztos, hogy az idejük legnagyobb részét egymást szeretve, sőt, szerelmesen töltik. De ennyit a családról, és a véleményemről, lássuk a bulit. Laura jó sokat gondolkozott, mire valóban megbízott bennem, hogy olyan bulit varázsolok neki, amit élete végéig megemleget. Bevallom őszintén, már én is vártam a megmérettetést, és el is jött, négy és fél év ismeretség, és árajánlat kérés után, megkaptam a “parancsot”. Ennek rendje, és módja szerint készültem a bulira. Volt minden, Violettás torta, szép ruhák, jófej barátok, és én. Persze, egy kicsit sem izgultam,inkább nagy reményekkel vártam, mit fog hozni magával ez a hosszútávú ismeretség. És végül, tökéletesen működött minden. Sőt, mint kiderült, rengeteg osztálytársát ismertem is régebbről. A játékok, a viccek tökéletesen működtek, énekelték a boldog szülinapot, mint a pacsirta, és végül holtfáradtan tértek haza, és hagytak magamra a sok szép emlékkel. A képeket Laura kedves anyukájának köszönhetjük, de mégse tehettem be mindet, szemezgetnem kellett belőlük, de nem volt könnyű dolgom.

IMG_7559 IMG_7569 IMG_7592 IMG_7602 IMG_7603 IMG_7637 IMG_7761

 

Klaudia

Klau csapata két régi jó, nekem kedves bandából állt össze. Az egyik fele a bandának az ünnepelt osztálytársai a Gárdonyiból, a másik fele Csenge a táncostárs, akivel számos sikert értek el ketten már most. Klaudia bulija ezen tényeknek köszönhetően csodás hangulatban telt. Imádták a lányok a játékokat, minden másodperc hordozott magában valami furcsaságot, amitől én is hihetetlenül jól éreztem magam. Akik még életükben nem éltek át olyan élményt, hogy milyen egy csapat kistinit szórakoztatni, el sem tudják képzelni, mennyi élmény gyűlik össze abban a három órában. De hadd ejtsek néhány szót a szülőkről is. Ennyire életvidám, és jókedvű családot ritkán látni. Az apuka egészen konkrétan szerintem elmehetne bohócnak is. Hihetetlen manyus. Jó lehet ilyen családban növekedni. köszönöm nekik, hogy engem választottak, mert nekem is nagy élmény volt levezényelni Klaudia szülinapját.

unnamed (1) unnamed (2) unnamed (3) unnamed (4) unnamed (5) unnamed (6) unnamed

 

Bálint-Ákos

Bálint és Ákos ünnepelt nálunk. Elsőre hihetetlen, nem? Ketten egy bulit…de itt másról van szó. Bálint, és Ákos nagyon jó testvérek. Amikor egyeztettünk telefonon anyukával, a kérés az volt, hogy ne a klasszikus egy torta legyen a bulin, mert a fiúk annyira nem édesszájúak, hanem inkább csináljuk úgy, hogy rendeljünk egy kicsi tortát, mégis legyen meg a fílingje, de mellé rendeljünk egy jó nagy pizzát. Szeretem, ha ilyen kreatív az anyuka, ha érzem azt, hogy foglalkozik a gyermeke szülinapjával, ha ő is ugyanolyan részese akar lenni a bulinak, még akkor is, ha 100%-osan megbízik bennem, ám, egy ilyen kis pontosítással óriásit dobhat a bulin. Én nagyon élveztem ezt a bandát, és remélem, még találkozom velük…lássuk a képeket.

1-300x225 2-225x300 (1) 2-225x300 3-300x225 (1) 3-300x225 4-300x225 (1) 4-300x225 5-300x225 (1) 5-300x225 6-300x225 (1) 6-300x225 7-300x225 8-300x225 9-300x225 10-300x225 11-300x225

 

Lotti

Lotti bulija érdekesen kezdődött. Az anyuka levélben foglalta a bulit, és érezni lehetett a leveleiből, nagyon izgatott, és legalább annyira várja, mint a kislánya, Lotti. Eljött a buli napja, összejött a sereglet, nekiláttam a szórakoztatásnak. Minden úgy alakult, ahogy annak lennie kellett, zseniális társaság, csodálatos elsős osztály jött össze nálam, akik itták minden szavam, és élveztek minden játékot, amivel előálltam nekik, így, ezáltal én is élveztem minden percét. Azóta is sokszor idézem fel magamban ezt a bulit, és köszönöm apukának, a Gyulának is, hogy részt vett a buliban, és, hogy akkorákat röhögött a félrehallásaimon. Csodálatos 3 óra volt.

 

1-300x169 2-300x169 3-300x169 4-300x169 5-300x169 6-300x169

 

 

Bogi

Bogi lett hat éves. Bogiról semmit nem tudtam mielőtt eljött hozzám bulizni, csupán egy telefon volt, és más semmi, ha egy kicsit újra értelmezzük a híres dalt. De ez nem ment a buli rovására, hiszen nagyon gyorsan felvették a gyerekek a buli ritmusát, de ettől még nem lesz különleges egy zsúr. A különlegessége az volt, hogy a szülők olyan természetességgel kapcsolódtak be a buliba, hogy egyetlen játékból sem tudtam kihagyni őket, és persze nem is akartam. Ez plusz fűszerezést jelent, és a gyerekek imádtak szurkolni anyukának apuka ellenében, aki persze ezt nem vette rossz néven. Nagyon élménydús buli volt, köszönöm nekik, és most nem látjátok, de mélyen fejet hajtok a család előtt.

1.1-300x225 12-300x225 21-300x225 31-300x225 41-300x225 51-300x225 61-300x225 71-225x300 81-300x225

 

Vera

Drága kis Veruska is velem ünnepelt, emlékszem, egy állami ünnep előtt egy nappal, amikor már minden felnőtt a nagy szabadságra gondol, vagy az utazást tervezgeti. Persze, ez a gyerekeket mit sem érdekli, ők csak a flow hatást gyakorolják, és élvezik minden másodpercben. És itt aztán volt flow hatás, nagyon magas hőfokon. Egy mondatot mondok csak, és mindenki rá fog jönni, hogy miért is élvezem ezt a munkát annyira; imádom ezeket a kis csöppségeket, akik magukban hordozzák a bolygónk, a Világunk szépségét, és kis gombóccá gyúrva lelkükben hordozzák azt, és tárva-nyitva adnak belőle bárkinek. Hát ez az, ami engem ehhez a munkához láncol. Vera és családja élvezte a bulit, a meghívott lurkók is élvezték a bulit, én is élveztem a bulit, ti pedig élvezzétek a képeket.

 

7-300x200 8-300x200 11-300x200 21-300x222 31-300x200 41-300x200 51-300x168 61-300x200

 

Dorián

Kőkemény fiúbanda, és itt most nem a Rolling Stones-ról szeretnék megemlékezni, hanem Doriánról, és bandájáról. Mint ahogy a képekből is láthatjátok, előkerült a hangosbeszélő is, nem véletlenül, csak heten voltak, de őket túlkiabálni…ahhoz már egy igazi fociszurkoló kell. Amúgy zseniálisak voltak, Barnabással az élen, gyakorlatilag úgy futkoztak megállás nélkül, mint egy bolygó hollandi, a nyomukat nem értem utol. De, ha el szeretnénk képzelni, milyen volt a Rolling Stones gyerekként egy szülinapi zsúron, valami hasonlót kell magunk elé vizionálni.

13-225x300 22-225x300 32-300x225 42-225x300 52-225x300 62-300x225 72-225x300 82-300x225

 

Soma

Soma olyan jó barátom, a családjával együtt, hogy azt csak úgy tudom leírni, ha azt mesélem el előzményként, az anyukája festette a játszóház falára a fát a kisfiúval, a cicával, kutyával, a bölcsességet dalolászó kismadárral. Judit – Soma anyukája -, egy régi kávézóba szervezte a bulit, amit forgalmon kívül helyeztek, sajnos nem a kedvünkért. Iszonyú vicces vasárnap délután volt, jól összecsipeszeltük a Somát, rendesen körberajongtuk, és még a kávézó előtti betonteraszra is rajzoltunk. Nagyon nagy élmény nekem ilyen közeli cimborámnak bulit tartani, én emlékezni fogok rá, míg élek, remélem Soma is meséli majd néhány első randin.

12-199x300 22-300x199 32-300x199 42-199x300 52-199x300 62-300x199 11160129_10206749573044332_469885614_n-199x300

 

Imola

Imola bulija olyan pontossággal zajlott, mint egy svájci óra. Ehhez persze kell egy olyan felfokozott hangulat, ami már az elején is érezhető. Kell, hogy elfogadjon engem a szülinapos, és a csapat is. Nagyon jó élmény volt, egy nagyon jó bandával. A játékok, az éneklés, az ajándékozás mind, mind úgy működött, mintha azt az égiek rakták volna össze. Pedig van ám egy csomó buktató…nincs kedvük táncolni, vagy énekelni, “én nem adok puszit, fúúúj”. Na, itt semmi ilyet nem tapasztalhattunk. Kíváncsi lennék egy ilyen bulira külső szemmel, a szülinapi szoba ablakából, vagy inkább, mint gyerek, akit meghívtak egy ilyen jó buliba, hogy a szülinapos szerepéről ne is beszéljek. Köszi Imola, hogy engem választottál!

14-300x225 15-300x225 23-300x225 33-300x225 43-300x225 53-300x225 63-300x225 73-300x225 83-300x225 91-300x225 101-300x225 111-300x225 121-300x225 131-300x225 141-300x225

 

Nóri

Nem csak arcfestés volt Nóri névnapi buliján, de úgy gondoltam, nem azokat a fotókat illesztem be ide, amik a játékról, az eskütételről, a tortázásról, az éneklésről készültek, hanem néhány olyan képet, amit Szandi kolléganőm készített ezeknek a tündéreknek az arcára. Nekem nagyon tetszettek ezek a mázolmányok. A buli is jó volt. Nem az a pörgős, észvesztős, rohangálós buli volt, hanem inkább a szépség dominált. Amikor nem azt szeretném, hogy engem kövessenek a gyerekek, és mindenáron valami “legviccesebbet” mondjak, hanem lementem hozzájuk, és megnéztem, mitől tündökölnek ennyire. Van ilyen buli is, és milyen jó is tud lenni egy ilyen buli. Ilyenkor az én lelkem is megtelik szépséggel, és ezek a tünemények töltik csordultig. És persze, óriási respekt a Kati néninek(Nórika óvónénije).

16-225x300 24-225x300 34-225x300 44-300x225 54-225x300 64-225x300 74-300x225 84-225x300

 

Réka

Na, ez az a bagázs, akiket imádok, ők olyanok, akiknek akkor is csillog a szemük, ha csak kimondják a nevem. Ezt egy apukától idéztem, tehát, nem túlzás. Rengetegszer találkoztam ezzel a csapattal, és mondhatom, mindegyik egy kis gyöngyszem az életemben. De kinek ne lenne az, amikor ilyeneket mondanak róla, és a munkájáról. Rékát amúgy is imádom, és persze a másik Rékát is, aki a legjobb barinő, a képeken látszik, le sem szálltak rólam, a három óra a buliból arról szólt, hogy csüngtek rajtam, én meg persze úgy el voltam ezzel az érzéssel, mint macska a tejföllel a kamrában. Aki nem ekkora szeretetben tölti a mindennapjait, el sem tudja képzelni, mennyi pluszt kap egy ilyen bulin, amikor mást se hall, csak, hogy “Balázs bácsi”. A játékokon úgy vesznek részt, mintha az utolsó játék lenne a világon, az éneklés felér egy koncerttel(természetesen Violetta koncerttel  :) ), az egész buli olyan, mint, ha a kedvenc zenekarod meghív a backstage-be a koncert utáni party-ra, csak itt nincsenek leosztva a szerepek, hogy ki a zenész, és ki a rajongó.

17-300x169 25-300x169 35-300x169 45-300x169

 

Bendegúz

Bendegúz bulijára úgy készültem, mint a pedáns kisgyerek a leckéjével. Lehet, hogy csak gyerekkori beidegződés, és túl sokat nézette velem a nagymama az Indul a bakterházat, de nekem a Bendegúz név mindig azt jelenti; “Vigyázz Balázs, nem tudod mi fog történni”. Aztán megjött Bendi, behúzott fülekkel, és elindult a buli. Ez is egy másfajta szórakozás volt. Valahogy meg kellett győznöm őt arról, hogy én nem valami “szelíd motoros” vagyok, aki tör, zúz, és gyereket ebédel, hanem egy olyan csávó, aki élményt próbál adni. Aki megpróbálja lehozni a csillagot, hogy maradandó legyen a buli élménye. Nem volt könnyű dolgom, és szeretném is megkérdezni, ilyen távlatból az anyukát, hogy vajh, sikerült-e feloldani Bendegúz gátlásait.

 

18-225x300 26-225x300 36-225x300 46-225x300 55-225x300 65-225x300 75-225x300

Csenge

Csenge is nagyon nagy kedvenc kiscsaj. Amikor először találkoztam velük, történt egy kicsi baki. Aztán korrigáltam, de kellett a két szülő, meg a meghívottak szülei, és a rengeteg jó szándék…de ne foglalkozzunk a múlttal, ne hagyjuk, hogy kísértsen. Az idei bulijukban már más volt a felállás. A zsúr előzményét úgy tudnám felvázolni, hogy izzadt a tenyerem, mint az érettségi előtt. De megjött az ünnepelt, és feloldott bennem minden gátlás, mint a plusz tabletta, önfeledt szórakozás volt egy óriási bandával. Drága bohócöcsémet is elhívtuk a buliba, akivel nagyon jót bohóckodtunk. Alfonz kitett magáért, de ez a képekről úgyis visszajön. Nekem hatalmas élmény volt ez a három óra, remélem, Csenge sem felejti el, míg él. Nagy ölelés érte!

19-300x199 27-199x300 37-300x199 47-300x199 56-300x199 66-199x300 76-300x199 85-300x199

 

Aka

Aka, alias Alexandra nagyon rég járt nálam, még az őskor és az ókor környékén, nemrég találtam meg ezeket a fotókat a Marianna-árok mélyén. Meleg szívvel emlékeztem vissza rá, és kedves csapatára, akik velem ünnepeltek. Csodálatos nap volt, úgy fel voltam pörögve, mint a búgócsiga, ők pedig éltek az én pörgésemmel, és ki is használták azt. Arra emlékszem, hogy a végére mindannyian úgy elfáradtunk, lógott a nyelvünk, hatalmas pörgés volt, folyt rólunk az izzadtság. Ebben a buliban nem is a játék, az ének vagy a torta volt a főszereplő, hanem az önfeledtség, a sportszintű gyerekbuli. Akát azóta sem láttam, de az biztos, hogy még mindig emlékszik rám, és arra a bulira. Remélem még találkozunk kiscsajszi.

P1000929-300x225 P1000951-300x225 P1000966-300x225 P1000976-300x225

 

Danka

Daniella bulija. Daniellát olyan régről ismerem, hogy még tervben sem volt, hiszen az anyukája a főnököm volt még az első munkahelyemen. Szerencsére, nem parancsolgatni jött most ide(amúgy sem volt rá jellemző), hanem felszabadultan szórakozni tündéri kislányával. Ez egy jó kis nyári buli volt, jégkrémtortát is ettünk, nagyokat nevettünk, lufit festettünk, és körbetáncoltuk Daniellát. Az élmény megmaradt, még ilyen távlatból is mosolyt csal az arcomra.

28-300x225 38-300x225 48-300x225 57-225x300 67-225x300 110-300x225

 

Geri

“Pingiczej Gejgő vagyok”. Ó, hányszor hallottam ezt a Gergőtől. Micsoda egy figura ez a csávó. Igazi vagány kölyök. A banda fele, akiket majd a képeken is láthattok, ha lejjebb görgettek, a kedvenc csapatom egy része. Gergő nővére, Gréti, Laura és a többiek. Micsoda társaság. Soha életemben nem találkoztam jobb, és összetartóbb bagázzsal. De, most nem ők a főszereplők, nem is rejtjük árnyékba Gerit, aki pörgős személyiségével, és vagány stílusával fényt adott a homályba. Ezt a csávót nem lehet irányítani, utána csak menni lehet, és kérni, hadd csatlakozzam én is a játékhoz, a csapatához. Kíváncsi leszek, micsoda nőfaló felnőtt lesz belőle, én majd sírva kérem tőle a receptet!

29-169x300 39-169x300 49-300x169 58-169x300 68-169x300 77-169x300 86-169x300 112-169x300

 

Lili

Lili is hihetetlen egy csajszi. Ő is másodszor jött el hozzám az idei évben(a játszóházban az év mindig szeptemberben kezdődik, és tart augusztus végéig). A tavalyi bulija emlékezetes volt, de most inkább foglalkozzunk az ideivel. Szerencsére, itt már nem kellett sérülésekkel bajlódni, hanem átadhattuk magunkat az önfeledt szórakozásnak. Az élmény 100%-os volt, a Világ egy szempillantás alatt kinyílt, és azóta sem zárult be. Köszönöm Lili, hogy megbíztál bennem, és, hogy idén is engem választottál. Nekem nagy élmény volt minden perc!

113-300x225 210-300x225 310-300x225

One comment

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.