Képek a bulikból

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény volt ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

 

Mira

Egy klasszikusan remek társaság jött össze nálam, hogy megünnepeljék kicsi barátjuk, Mira születésnapját. Nagyon sok féle buli van nálam, illetve, inkább úgy mondanám, sok féle társaság szokott velem ünnepelni, vannak olyanok, akiket kevésbé tudok lekötni, mert inkább a szabad játék hívei, ilyenkor én is felveszem az ő ritmusukat, és “őrültködünk” kicsit, vannak, akik olyan sokszor voltak már nálam, hogy a legnehezebb feladatom az, hogy milyen újdonságot tudok kitalálni a bulira, ekkor szoktam a legjobban megizzadni, elfáradni. Szerintem, mondanom sem kell, hogy az a legideálisabb helyzet, amikor életükben először találkoznak velem a gyerekek, és azokat a bűvésztrükköket, játékokat csináljuk, amiket a legszórakoztatóbbnak találok, ami úgy hat a gyerekekre, hogy közben idejük sincs az unatkozással, rosszalkodással foglalkozni, mert minden perc valami nagyon szórakoztatót, valami nagyon meglepőt hordoz magában. Mira társasága ilyen banda volt a minap. Életükben először voltak nálam, életükben először láttak engem, életükben először játszották az általam kreált játékokat, életükben először nevettek rajtam és velem olyan igazán nagyon. Hálás feladat, hiszen ilyenkor én is úgy belelendülök, hogy abba sem tudom hagyni a szórakoztatást, a pörgést. Mira nagyon cukorfalat lányka, egyből megtaláltuk a közös hangot, a kis barátai szintén a legjobb módon hatottak rám, úgyhogy nagyon könnyű dolgom volt összeállítani a műsort. A szülők is beálltak minden játékba, hatalmas mosollyal az arcukon, nagyon élvezték a játékokat, azt hogy a kislányuk szurkol nekik minden feladatnál, pedig Mira egyszer meg is kérte őket, “ugyan menjetek már ki a teremből, talán még jobban el tudom engedni magam…”

Így is lett, nem gondoltam, hogy a csipeszes, táncos játékok után még felszabadultabb lehet a kis csapat, de végül meglett az eredménye annak, hogy csupán a gyerekek és én maradtunk a zsúrszobában, hasfájásig nevettünk. Minden játék hatott, minden játék akkorát szólt, mint egy légkalapács, és persze a végén haza se akartak menni, kértek, hogy csak még egy kicsit hadd maradjanak, csak még egy bűvésztrükköt mutassak, csak még egy játékot játsszunk, csak még egy kis táncolás, bubifújás, üdítő, rágcsa, csak még egy kis szórakozás. Ismétlem magam, de tényleg ez a leghálásabb munka kerek e Világon. Remélem, még sokszor találkozom ezzel a csapattal, engem napokra feltöltött, hosszú ideig vigyorogtam magamban.

21942022_1440832509327171_1202702469_n 21942105_1440831889327233_1390960973_n 21942367_1440832302660525_105492080_n 21979095_1440832249327197_1987084351_n 21984085_1440832372660518_855291280_n 22016303_1440832459327176_907770200_n 22052444_1440832192660536_788894569_n

7/a

Aki szereti olvasni a soraimat, már kívülről fújja a kedvenc csapatom neveinek listáját, de akkor is mesélek még egy kicsit róluk. 2010-ben, amikor kitaláltam, hogy én gyerekek szórakoztatásával szeretnék foglalkozni, az első évben jött hozzám egy osztály. Akkor voltak elsősök, és az első pillanattól fogva nagyon bensőséges kapcsolat alakult ki az osztály és én közöttem. Korina és Petra volt az első szülinapos ebből a társaságból. Aztán hosszú évekig, szinte minden gyerek az osztályból nálam és velem ünnepelt, így egy elég komoly és mély barátság alakult ki. Közben persze telt az idő, és szépen felcseperedtek, már hetedikesek. Most már nem velem ünneplik a szülinapjukat, de a barátság, a szeretet ugyanazon a lángon ég bennem, és nemrég kiderült, bennük is. Nemrég felkerestek, hogy lesz a suliban egy olyan szombati összejövetel, ahol minden osztály kipakol, mint egy kis piacon, és az otthon sütött sütiket árulják a suli által kitalált tallérért. Az egyik évben valamelyik osztály húzott egy nagyot, és elhívott egy lufihajtogatót, aki nekik gyűjtötte a tallérokat. Szóval, felkerestek, hogy segítsek nekik a régi barátság kedvéért. Természetesen gondolkodás nélkül igent mondtam, és semmiféle honoráriumot nem fogadtam el tőlük, a további baráti szereteten kívül. Minden trükkömet elvittem magammal, hiszen tudtam, ők ezeket még nem is ismerik, mert csak akkor kezdtem el Marcello barátomtól tanulni a bűvészkedés mesterségét, amikor ők már életkoruknál fogva “kikoptak” a játszóházból. Kitaláltam, hogy minden egyes tallérért vásárlónak jár egy kis bűvészkedés, aminek elég hamar híre ment, és egyre többen jöttek az asztalunkhoz. Szerencsénk is volt, hiszen pont a színpad mellé táboroztunk, ahol egy zenekar húzta a nótánkat. Sajnos, elfoglaltságaim miatt csak másfél órát tudtam maradni, de ez alatt a rövid idő alatt is tudtunk a 7/a-val olyan maradandót alkotni, amit még az igazgatónő is megemleget…lehet, hogy a mai napig mondja. A zenekar belekezdett a legjobb Hungária dalokba, a régi banda pedig már húzott is engem táncolni. Körbeálltunk, és mindenki engem követett, én meg persze úgy belelendültem, hogy roptuk egy órát kicsi szünetekkel, de amint leültünk, hogy fújjunk egyet, máris jött a következő nagy sláger, amire nem tudtuk azt mondani, hogy “áá, ez minket nem érdekel”, azonnal mentünk a tánctérre, és elég hamar lett egy kis rajongó táborunk, akik nekünk tapsoltak, minket vettek fel az okos telefonjaikkal. Hihetetlen élmény volt, és persze minden trükköt árgus szemekkel figyeltek, sőt néhányat el is kellett magyaráznom, mert ugye próbáltak lebuktatni, és addig nem mehettem sehova, ami meg nem mondtam, hogy hogyan lett a két labdából három…Két garnitúra bohócruhát izzadtam tele, és még a hajam is befestették narancssárgára. Én mondom, zseniális kis csapat, remélem, nagyon sokáig együtt marad ez a társaság, és sokáig eszükbe jutok egy-egy buli előtt. 7/a a legjobb osztály! Imádom őket.

18835368_1616930018338764_1193162100_n 22127610_1616930008338765_1256708266_n 22155210_1616930098338756_317238675_n 22155416_1616929758338790_1322373816_n 22155509_1616929875005445_984757697_n 22156972_1616929928338773_1722363224_n 22157092_1616929821672117_1164392316_n 22157127_1616929868338779_1927304011_n 22184971_1616929841672115_1717377901_n 22184976_1616930068338759_1495399804_n 22192813_1616930138338752_1915115734_n 22215047_1616929958338770_1124072198_n

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.