Képek a bulikból

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény volt ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

Benedek

Akik nyomon követik a játszóház életét és működését, egészen biztos, hogy felcsattannak, ha meglátják Benedek kedvesen mosolygó tekintetét, hiszen az utolsó kettő Svihák táborban ő volt akire vigyázó szemünk fénye csillogott. De, aki valóban figyel minket, tudja, hogy mit vált ki belőlem egy olyan gyerkőc születésnapi bulija, akit ilyen jól ismerek, és ki is merem mondani azokat a szemérmes szavakat, hogy örök barátomnak tekintem, mint néhány más gyerekeket, akiktől olyan sok törődést és szeretetet kapok. Benedekre most egy kicsit több szót, mondatot is megeresztek, hiszen nem tudom megállni, hogy csak a felszínt kapargatva meséljem el zsenge, ám kitartó barátságunkat.
Az első táborban, ahova jelentkezett, ő volt a legkisebb termetű, úgy kellett rá figyelnünk, mint egy fészekből kipottyant kismadárra. Gőzünk sem volt, hogy erős egyénisége nincs arányban aprócska termetével, és vékonyka csontozatával. Persze már korábbról is ismertük egymást a játszóházból, ahol mindig azt játszotta nekem, hogy ő egy bohóc, aki imád fejjel menni az oszlopnak. Mindig meg is nevettetett, úgyhogy pakolta a mutatványára rendesen a lapát szeneket, hogy még nagyobb sikert érjen el nálam. De térjünk vissza a táborra. Tudom, hogy nem szabad ilyeneket mondani, de az összes eddigi táborhétből az volt a kedvencem(2016 első táborhét), ami azzal indult, hogy a legkisebb kicsinyke Benedeket és a legnagyobb Marcit összeillesztettük egy párba, hogy akkor legyenek ők a az első napon a táborvezérek, hangjukkal teremtve rendet és fegyelmet. Nem kis kihívás, de megugrották, és örökre be is lopták magukat a szívünkbe, mert nem tudtunk nem mosolyogni a 21.század leghitelesebb Stan és Pan figuráinak ügyességén; csak épp a mi kis nevettetőink nem szélességben, mint az amerikai elődök, hanem magasságban voltak egymás ellentétei. Aztán Benedeknek megkezdődött még abban az évben az iskola, és ahogy az lenni szokott, a játszóházas találkozásaink az órarendjéhez lettek igazítva, kicsit megritkultak a közös játszások, de erős barátságunkon semmit nem változtatott ez az aprócska változás. Állandóan focizni hívott ki, és már cselezett ellenem, lőtte a gólokat, már kevésbé bohóckodott, de egyszer csak a fejébe vette, hogy ő valamiféle átváltozós robot, és én is legyek az, hát az lettem; így alakult, hogy “robotbarátok” is lettünk, nem csak Svihákok.
Eljött a második nyár, és a második Svihák táboros élményünk. Azt hiszem, Benedek foglalása futott be utoljára, már nagyon izgultunk, hogy idén nem lesz vendégünk a nagy nevettető, de végül az utolsó rajtrácsot a mi kis barátunk foglalta el. Jöhetett a felkészülés a táborra, és tudtam, vele semmi gond nem lesz, de azért majd figyelni kell rá, mert bár eltelt egy év, kicsiny kis termete miatt a “védett madárfajok” közé soroltuk akaratlanul is, ám hibáztunk. Előítéleteink akkora sallert kaptak, hogy öröm volt nézni, ugyanis Benedek olyan sokat komolyodott és változott, hogy nemhogy meg tudta magát védeni, nem is bántotta senki, a kis törékeny gyermek hihetetlen akaratot és önbecsülést pakolt magára, példát mutatva ezzel nekem is, mások nevében nem nyilatkozom, de elhiheti nekem bárki, a különbség szembeötlő volt.
Nyaralásunkból hazatérve, Benedek anyukájának telefonhívása járt a fejemben, azonnal vissza is hívtam őt, amint átléptük a határt döcögő vonatunkkal, és az örömhírek netovábbja fogadott, Benedek idén velem szeretné megünnepelni a születése napját!!! Azonnal, még a vonaton, nagyon friss és kipihent aggyal, már le is játszottam mindent a fejemben, ám volt egy kis bökkenő; szürkeállományom megviccelt, mert úgy emlékeztem, hogy már volt egyszer egy bulija nálam a kis Benőkének, így a felkészülésem onnantól eléggé izgalom dús volt, mondhatni szorongtam kicsit a feladattól, mert nagyon meg akartam mutatni Benedeknek a tudásom, de féltem, mert nem tudtam, hogy mit csinálhattunk előzőleg(mint kiderült semmit :)). Eljött a nap, aznapra nem is vállaltam be más bulit, csak az övét. Megérkezett a Varga család, hatalmas várakozással telve, én pedig ekkor szembesültem azzal, hogy bizony ez lesz az első buli, amin egyáltalán részt vesz az én kis barátom, így a szorongás és a félelem lepergett rólam, mint lufiról az olaj. Úgy hasított belém a gondolat, hogy bármit, azaz bármit csinálhatok, a legszórakoztatóbb esemény lesz, ez tutti. Felpörögtem ettől én is rendesen, olyannyira, hogy a buli végéig eszembe sem jutott levenni a bohóczakómat, pedig ömlött rólam a víz. Benedek úr meg csak kapkodta fejét, ahogy nekiálltunk őt és a barátait szórakoztatni. Mint egy igazi Svihák, néhány kedves pillanat erejéig be is öltözött bohócba, de rögtön látta, hogy most nem neki kell produkálnia magát, nem a Baross utcán vagyunk, most csak az a dolga, hogy hátra dőljön, és élvezze többet között a Zizi és az én közös bohócszámunkat. Benedek édesanyja végig benn élvezte a bulit, mintha ő is a gyerekkorát élné meg újra, minden percben, apuka kinn szórakoztatta a felnőtteket(nem túloztam, tényleg nagyon szórakoztató humora van apukának). Egyszer jött csupán be, kellett nekem egy nagyon jó csapatkapitány, mert bizony összecsipeszeltük Benedek ünneplőjét. Ekkor jött ismét egy olyan pillanat, amit soha nem fogok elfelejteni, örök tanítás marad az életemben. Nagyban folyik a játék, mindenki csipeszeli Bencóka ruháját, látom ám, hogy apuka csak a kezével pörög, a szemével figyel. Mindig azt nézi, nehogy valaki bántsa az ő szeme fényét, óvó tekintete mellett azonban a poénok gyártását sem hagyta ki, vigyorgok ezerrel, ahogy a gyerekek is, egyszer csak az egyik kele-kóla fiú mellécsíptetett egy csipeszt a nagy erőlködésben, mert nehéz röhögve koncentrálni, ezt mindenki tudja. Belecsípett Benedek bőrébe a csipesszel…apuka, mintha szándékos sérelemről lenne szó, úgy védte a fiát, de mindeközben megőrizte a maga méltóságát, ám határozott és féltő hangon azért megvédte csemetéjét. Leírni a pillanatot nagyon nehéz, mert az ilyen élethelyzeteket látni kell, de az biztos, hogy ha ez a fajta apai féltés tanulható, akkor legyen Benedek apukája mindenki mestere; a féltése őszinte volt, de olyan intelligensen lerendezve, aminek köszönhetően többet senki nem csíptetett egyet sem félre, a hangulat azonban ugyanolyan jó maradt…elismerés a köbön. Bárcsak az én szüleim féltettek és óvtak volna ennyire őszintén és gondoskodón. Természetesen megettünk, megittunk mindent, és a Pierre által sirdogálva sütött(Real Madrid szurkoló) nagy Lionel Messi tortát is befaltuk, egy morzsát sem hagytunk. Jöhetett a kötetlen foci. Kívánni sem lehetett jobb alanyt Benedeknél, hogy felavassuk az új focikapukat, persze magam mellé állítottam régi barátom, hiszen nyerni akartunk, még Benedek anyukája is beállt velünk focizni, ő tartotta helyettem a frontot, amíg körbefutottam párszor, hogy ellenőrizzem, a játszóház minden kis szegletében rendben szórakozik-e minden kisgyerek, majd mire visszatértem kis rugdosóimhoz, kicsit feljött az ellenfél, gyorsan vágtunk pár gólt, majd ismét futottam pár kört, megitattam minden gyereket, és ez így telt a buli végéig. Azt hiszem, ez már az a helyzet, amikor többször nem is használhatom a “kicsi” szót Benedekre, mert NAGYon megünnepeltük, és már eddig is nőtt a szememben, de innentől már csak az én nagy barátom ő, a Varga Benedek! Az Isten éltesse! Képek:

22554645_1709649115734504_1631420916_n 22554663_1709652369067512_1530336419_n 22627370_1709651442400938_1282839297_n 22627424_1709649155734500_763162267_n 22635095_1709652515734164_933081752_n 22635211_1709652519067497_1355175768_n 22635459_1709651652400917_1191301921_n 22656349_1709652992400783_2080576249_n 22656528_1709652989067450_22311934_n 22657369_1709652372400845_1856596531_n 22685131_1709651995734216_1091223849_n

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.