NIKOL A BOHÓCSÁGRÓL, AVAGY HOGYAN HAT A HUSZONEGYEDIK SZÁZADRA CHARLIE CHAPLIN ÉS FEDERICO FELLINI

Cibulya Nikolt egy nagyon jó barátom révén ismerem, és kerültem hozzá szellemileg nagyon közel, hiszen a nagy mániám, és kedvenc művészem volt a témája filmszakos tanulmányainak. Ez a valaki pedig a filmművészet doyen-je, ősikonja, az európai filmgyártás megkerülhetetlen figurája: Federico Fellini. Hogy miért, és hogyan hatott rám Fellini, milyen “károkat” okozott ő az én személyiségemben, megtaláljátok a hozzám kapcsolódó oldalbejegyzésnél, itt nem ez lesz bemutatva. Itt, ebben az értekezésben oda szeretnénk eljuttatni az olvasót, hogy a szórakoztatás mennyire alapműfaj, hogy honnan eredeztethető, hogy az üres cirkuszi porondoktól milyen komoly utat kellett bejárnia, míg valós tömegszórakoztatássá nőtte ki magát a mozivászon, majd a televízió feltűnésével, hogy hogyan hat ránk, a mi fura 21.századunkra. Mindezt két művész(Charlie Chaplin és Fellini) karvezetésével mutatja be nekünk Nikol. Mert nevethetünk mi egy jó pofára esésen, vagy mondhatjuk, hogy ez már lejárt lemez, mégis, véleményem szerint, meg kell vizsgálni, honnan ered az első nevettető pofon, és orra esés. Hogy kicsit közelebb hozzam Nikol írását a ma emberéhez, minden részhez beékelek egy videót a fenn említett két művész életművéből.

1.rész, bevezetés a cirkusz világába

“…a világ cirkusz és az emberek bohócok.” Fellini

Bohócokkal leggyakrabban a cirkuszban találkozhatunk. Ha bohócokról esik szó egy hétköznapi beszélgetés során, az általános vélekedés szerint félelmetes figurának tartják. Vagy olyannak, aki vidámnak mutatja magát, mégis szomorú és elesett. Még ha cirkuszba nem is járunk heti rendszerességgel, ennyi benyomásunk azért van róluk. Ha csak a fent említett három tulajdonságnál maradunk, már az is épp’ elég, hogy feltűnjön, nem egy egyszerű figuráról van szó. Hogy lehet valaki egyszerre szomorú és félelmetes? Miért szomorú egy olyan ember, akinek feladata a nevettetés? Talán mert úgy hisszük, a bohókás, könnyed előadások mögött megfeszített munka folyik és a színpadi vidámság csak tettetett, hiszen oly nagy koncentráció és sok gyakorlat kell egy mutatvány előadásához. Talán az ebből az ellentétből adódó feszültség az, ami elvarázsolja a bohóc vidámságát? De az is lehet, hogy egyszerűen csak az a furcsaság égbekiáltó és közvetít valamiféle szomorúságot, hogy a bohóc egyedül állva a színpad közepén azon munkálkodik, hogy megnevettessen minket, mi pedig kinevetjük őt, gúnyos kacajjal illetjük. De a bohóc személyisége más ellentéteket is rejt magában. A bohóc magányos, mert miközben temérdek embert szórakoztat, a színpadon állva teljesen egyedül van. A bohóc egymagában áll, a ráirányuló tekintetek kereszttüzében, ez pedig olyan mintha egyenesen az arcába vágnánk a tényt, hogy mennyire egyedül van, és mennyire kiszolgáltatott. Munkájának, azaz művészetének és tulajdonképpen életének célja az emberek szórakoztatása, azáltal, hogy kinevetik őt. Nevetségessé válni a valóságban viszont a lehető legkellemetlenebb dolog, de a színpadon ez csak játék. A bohóc bolondozik és bolond ő, olyan, akit nem veszünk komolyan, ezért bármint mutathat nekünk, bármilyen kegyetlennek is mutatja az életet legyintve továbbléphetünk, tovább nevethetünk, hiszen elvileg nincs súlya annak amit mond, hiszen ő csak egy komédiás. De pont azért van lehetősége tükröt állítani az embereknek önmagukról, mert a bolondság gúnyájában többet megengedhet magának, mint mi hétköznapi emberek. S mondanivalóját mindig olyannyira szélsőséges formában tárja elénk, hogy megértsük. Ugyanakkor a cirkusz csillogó világának radikalizmusa – hogy minden nagyon látványos, a bohócok mindig hatalmasat és sokat esnek, – szükségszerű, hiszen ők a közönséget akarják elbűvölni, lenyűgözött, tátott szájakat préselve ki azáltal, hogy egyszerűnek tüntetik fel életveszélyes mutatványaikat. „Ebben a közegben a szélsőségesség, a szertelenség, a csoda magától értetődő.” Miután a bohóc alkalmas arra, hogy sajátos és erőteljesen szembetűnő képmásunkként szolgáljon talán nem is csoda, hogy sokan élnek ezzel a tulajdonságával a film világában is. A film látványosság, és a bohóc produkciója is az. A fentebb említettek alapján pedig láthatjuk, hogy a bohóc egy ellentétekkel teli figura, ez pedig egy mélyen emberi tulajdonság. De szokásához híven ezek az ellentétek is a szélsőség szabályának megfelelően, rendkívül élesen mutatkoznak. Sőt van, hogy nem is csak egy bohócot látunk a cirkusz porondján, hanem egy párost, akik kiegészítik egymást, és akik egymás alteregójaként szolgálnak, vagyis ellentéteik kettéválnak, de egymás nélkül nem tudnak létezni.
A bohóc figurája tehát alkalmas az emberi lét abszurditásának, a világban való ambivalens helyzetének ábrázolására, a hétköznapi apró, jelentéktelen dolgok radikális felnagyításával, a nevetés, vidámság – szomorúság, a tömeggel szembenéző és az ennek ellenére, vagy éppen ezért létrejövő magányosság éles szembeállításával.
Értekezésem célja, hogy megvizsgáljam, hogyan jelenik meg ez a bohóc, annál a két filmalkotónál, akik a legsokoldalúbb, legnagyobb szabású bemutatását adták e karakternek, akik bevezették a filmbe és halhatatlanná tették (hiszen egy cirkuszi előadás emléke elhalványul, míg a filmek talán örökre megmaradnak) és akiket talán a legszorosabb kötelékek fűznek a figurához, azaz Charlie Chaplinnél és Federico Fellininél. Bár mindkettejük életművét átszövik a bohócok, folyton visszatérő motívumként, mégis mindkét rendezőnek van egy-egy filmje, amelyben a bohóc figurája, nem csupán jelképes, hanem szó szerinti értelemben véve is jelen van. Igaz, Chaplin Cirkuszá-ban a csavargó, bár valóban egy cirkuszban dolgozik, nem válik foglalkozása szerinti bohóccá, mégis ő lesz a legjobb clown mind közül. Az Országúton-ban pedig Gelsomina alakja, valóban konkrét értelemben vett bohóc, sőt Zampanóval együtt megalkotják a fehér clown-auguszt bohócpárost, vásári mutatványosként dolgoznak, egy időre még egy vándorcirkuszban is otthonra lelnek. De míg Chaplin-nél a bohóc motívuma erősebb, a magányos, egyedül csavargó bohócé, addig Fellini-nél a bohóc mellé társul az egész cirkuszi világ, ahol minden szereplőt besorolhatunk a clown egyik típusába.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.