Svihák tábor 2018 – élmények – első hét

Péntek

Péntek 13. Az antibabonás emberek kedvenc napja. Mi is így indultunk neki a ma reggeli utolsó táboros napunknak, ami számunkra, Színes Szandival ünnep. Tudom, hogy muszáj elengednem a táborlakókat, de még ez a blogbejegyzés kicsit bennem tartja az érzést, ami eddig bennem volt, hogy mennyire jó is egy ilyen tábor. Egy hét, egy csapat, egy élmény. És tudom, hogy holnap már nem fogok találkozni a csajos csapattal Francival, Zsozsóval, Rékával és Borival, Emesével és Csengével, a cukika Viviennel, Milán sem védi ki az összes lövésem, és a harsány nevetéséről híres Kolost sem fogom tudni már holnap megállapítani, vajon melyik égtájon kapta el a nevetőgörcs. A nagyon menő youtuberhiphopnewschool bandám sem lesz már az idegrendszeremen gitározgató csapatom, pedig a két Levi, Lúúúúk, Pepperoni, Gergő is a szívemhez nőttek. Hiányozni fog a Varga Benő is, imádom a humorát, foghíjas mosolyát, csillogó szemeit, állandó jókedvét és persze elválaszthatatlan barátját, Milánt, akit nem látunk holnaptól szemtelenül mosolyogva leheveredni gyakorlatilag bárhova. Alex és Nonó sem siratja már holnap Csendes úr barátját, aki félúton kidőlt tőlünk, de azért ma belekiabáltuk a telefonba, hogy mennyire szeretjük. De aki az egyik legjobban fog hiányozni, Nathan. Róla még nem is meséltem talán. Nagyon aranyos kisfiú, a nagyszülőknél nyaral, egyébként külföldön él, gyakorlatilag a legokosabb közöttünk, magamat is beleértve, hiszen már most három nyelven beszél. Úgy végig tolta a tábort, hogy neki volt az egyik legnehezebb beilleszkednie, hiszen egy kicsit idegen volt neki a közeg, a város, a gyereknyelv, minden. A többiek is csak érintőlegesen barátkoztak vele, persze elfogadták teljes egészében, hiszen gyerekek, mégis egy pirinyót outsider maradt a táborban, úgy, hogy közben az egyik legfontosabb alkotóelem volt, vele volt teljesen egész a társaság. Nagyon lelkes volt, mindenben részt vett, állandóan mosolygott, kicsit gyakorolhattam vele az angolt, de nekem mindig magyarul válaszolt, ami szerintem minden hozzám hasonló hazafinak szívet melengető!

Nagyon büszke voltam ma a gyerekekre, hiszen olyan lelkesen énekelték el hatszor a dalt, és még fel is hívták a figyelmem, a hétfőn megbeszélt dolgokra, – pedig én aztán nagyon jól tudtam -, hogy nem az össze kalapolt pénzből esszük a fagyit, mert az megy a “szegény gyerekeknek”, hogy inkább ők fagyizzák el helyettünk. Ugyebár, három turnus lesz a táborból, ez volt az első, a mai napon kereken 18140 forintot énekeltek össze a belváros bizonyos pontjain a Svihákok. Gondosan elrakom, úgy ahogy van, ezzel a négy kilónyi apróval, és majd a harmadik turnus után adom át a Lakásotthonok lakóiért Alapítványnak.

Szóval, büszkeséggel telve, elégedetten engedem szabadjára ezt a csodálatos csapatot, ami sajnos soha nem jöhet ugyanígy össze, pedig én teljesen beleszerettem ebbe a társaságba. Viszont élmények sokasága marad meg bennem, amit még sokáig fogok magamban felidézni, de szerencsére millió kép készült, amiért érdemes egy újabb könyvtárat megnyitnom a számítógépemen. Apropó, képek…

36279852_1804518396293460_5946851871690850304_n 36497911_1896075620414040_5797234714544701440_n 36929126_1804526022959364_9198707452718088192_n 36944757_1896076410413961_5172509610849861632_n 36954539_1804522539626379_4465284700864249856_n 36996327_1804544619624171_8738603935763267584_n 37003569_1804533322958634_7727806313480060928_n 37007482_1804540739624559_3042798962722471936_n 37011713_1804533869625246_2727677371128741888_n 37011766_1804533212958645_5068528113311285248_n 37012106_1804540492957917_4944162280079097856_n 37013532_1804534779625155_7432521402005061632_n 37016164_1804517836293516_6217448563824132096_n 37017696_1804527936292506_2493935978046029824_n 37017707_1804517962960170_2494753447761412096_n 37019303_1804518642960102_1897980871697235968_n 37019312_1804535139625119_1600422238895472640_n 37019497_1896075390414063_9048868795518550016_n 37019500_1804522762959690_4914399668546306048_n 37020699_1804534026291897_7336991455212208128_n 37021312_1804522939626339_4810772140737429504_n 37023035_1804531776292122_4190813437128867840_n 37023044_1896076603747275_394669569941176320_n 37023387_1804536096291690_634746795699732480_n 37024795_1896074273747508_8192241953492959232_n 37024802_1896077660413836_1946596534233595904_n 37026367_1804541759624457_7552525588573978624_n 37027405_1804544556290844_5764634933515517952_n 37028710_1804523566292943_105347735225368576_n 37028721_1804531649625468_1102395492156833792_n 37028771_1804518056293494_8112450403255189504_n 37032653_1804534309625202_3949631489947205632_n 37032654_1804534269625206_944604363706335232_n 37033748_1804535299625103_2543875538481577984_n 37033796_1804534982958468_2134028997225349120_n 37033825_1804541612957805_7480408650972921856_n 37036500_1804525629626070_4793444370059624448_n 37038874_1896080537080215_2465810590866604032_n 37040368_1804541869624446_271552352421412864_n 37041486_1804531929625440_5806403937145716736_n 37044847_1804526036292696_2599014775304224768_n 37045789_1896077847080484_2286429228754796544_n 37049664_1804531726292127_7498592769410072576_n 37050004_1804536502958316_1730175850902454272_n 37051011_1804534259625207_4835926626023768064_n 37052652_1804525486292751_5944598164911685632_n 37054903_1804532679625365_7905794126208040960_n 37054912_1804532476292052_4140192411412332544_n 37058398_1896076983747237_925341096081358848_n 37062154_1896079473746988_3351236283828535296_n 37064486_1804540919624541_988976620029083648_n 37065062_1896075790414023_7198383819664130048_n 37065064_1804541479624485_7975975326343757824_n 37065075_1804535599625073_2014960065554939904_n 37065081_1804531716292128_2944608214970269696_n 37066129_1804531506292149_7179302808976359424_n 37066131_1804540722957894_4729405381179080704_n 37066237_1804540602957906_6938801034290528256_n 37067135_1804541419624491_399776281761153024_n 37069942_1804538446291455_1749416329430958080_n 37070676_1804525762959390_5005925267005243392_n 37072402_1804538606291439_6851634771802456064_n 37074013_1804519036293396_2647699397835489280_n 37074775_1804526239626009_1618680329554362368_n 37078659_1804520749626558_5254254911645810688_n 37079282_1804538762958090_7750481979866349568_n 37080553_1804545296290770_1665497646334214144_n 37080563_1804532826292017_6591789641236480000_n 37085148_1804523392959627_1454031255023648768_n 37087328_1804540789624554_969080484678074368_n 37088858_1804525582959408_4608390773489008640_n 37094892_1804534712958495_640814429142777856_n 37100510_1896074760414126_5028663880432222208_n 37106015_1804519872959979_7837796392956329984_n 37106261_1804525676292732_6657695261558571008_n 37112090_1804525722959394_8275153114571472896_n 37117200_1804518499626783_7767881575282245632_n 37118284_1804534102958556_635908910770814976_n 37121553_1804540476291252_6438670006979919872_n 37127006_1896077193747216_5467404410445365248_n 37130303_1804521739626459_6215144713301786624_n 37133907_1804526196292680_7328672215229005824_n 37137921_1804544756290824_1597081119411404800_n 37140328_1896080190413583_3463082592335560704_n 37167473_1804534099625223_7754486040437456896_n 37171342_1804538406291459_2406954931727630336_n 37177061_1896080993746836_6808723770727989248_n 37178592_1896078950413707_7378042623778357248_n 37179912_1804534369625196_5629031696310468608_n 37185949_1896076137080655_4585489629909614592_n 37188673_1804518146293485_1374186374176964608_n 37193416_1804518042960162_1842094765831618560_n

Svihák tábor 2018 – élmények – első hét

Csütörtök

A mai napra pihenést, relaxálást terveztem, de a táborlakók nem így gondolták. Mondjuk, a Barátság park pont nem az a hely, ahol nagyon pihenni kell…a fiúk fáradhatatlanul rohantak labda után, egymás után, mintha nem negyedik nap táboroznánk…hihetetlenek. Na mondjuk, kiütközött a fáradtság. Rosszaság képében. Ma már mindenki elengedte magát, és úgyszólván otthon érezte magát a táborban, előjöttek a huncut mosolyok, a trógerolások, az apró-cseprő csínytevések, és persze a millió kérdés…most gondolkodom csak el ajta igazán. Nem lehet, hogy én vagyok fáradt, nem is ők? simán lehet, mert ma azon kaptam magam, hogy Koppányt néztem és irigykedtem, milyen jót bólint a játszóház egyik kényelmes sarkában, míg mi a dalt tanultuk.

Ma ellátogatott hozzánk Dini Magic Győr egyik jeles bűvésze, és káprázatot valamint tágra nyílt szemeket hagyott maga után előadásával. Alig akarták elengedni, őt is megrohamozták a kérdéseikkel a táborlakók, hiába, kíváncsi gyerekeink vannak.

Az ebédünket a játszóházban fogyasztottuk el, megettünk vagy 12 csirkét, na ezen is látszik, hogy három napja élményeket és kilométereket gyűjtünk. Ezután a szigorú tanárbácsi képem vettem elő, mert a dalt tanulnunk kell! Nyögvenyelősen megy, a banda felének nem sok kedve van tanulni nyáron, de nem lehet őket hibáztatni ezért, viszont mégse állhatunk oda a belváros népe elé fél produkcióval. Aztán persze jött az engedékeny Balázs bácsi énem, simán győzött, 20 perc után mentünk le az áruház elé az árnyékba, hogy telerajzoljuk aszfaltkrétával a kijelölt területünket. Mindenki teljesen magától elkezdte írni, hogy Svihák tábor, meg szívecskébe rakták, jöttek oda, hogy mennyire szeretik ezt a tábort, mert vicces, teljesen meghatódtam. Sőt, az egyik anyuka is azt mondta, hogy a lánya azt meséli, hogy ez a legjobb tábor, elájultam. Hiszen csupán élményeket gyűjtünk, és nincs is időnk egy csomó mindenre, amit elterveztem, mert út közben látunk valami csodát, és az azonnal fél óra, körbejárjuk, megvizsgáljuk, mint múltkor a mókust, ami elszaladt előttünk, követtük nagyon sokáig, fáról fára ugrált, mi meg lestük, vagy ma benne akartunk lenni a tv-ben, kerestünk egy KIKApcsolt tv-t, és belenéztünk, le is dokumentáltuk, hogy híresek lettünk. De tényleg nincs időnk mindenre ma például a dinnyés pasasig el se jutottunk, mert épphogy elkészültek az első rajzok, már jöttek is a szülők, na majd holnap. Úgyhogy végeredményben ma is koszosan, izzadtan, kócosan adtuk vissza szüleiknek táborlakóinkat, a mi legnagyobb megelégedésünkre. Jöjjenek a képek.

36952660_1910716388981073_3749263324194275328_n 36957912_1910625742323471_6935999736360992768_n 36963952_1910716648981047_5449437595878555648_n 36968045_1910717092314336_8260542610788057088_n 36969657_1910716498981062_1975303240941568000_n 36976815_1894684040553198_4775179682330968064_n 36978767_1910716345647744_1082149810892439552_n 36978854_1894682430553359_3257678070621929472_n 36985520_1910625555656823_9217276670807900160_n 36987940_1894682903886645_7319770749479157760_n 36994430_1910717065647672_1459781958534955008_n 36996375_1910716542314391_2457962246802767872_n 36998546_1894683407219928_5440275898060242944_n 37001080_1894684663886469_6247562044120236032_n 37002056_1894686593886276_6480939288400756736_n 37002069_1894686893886246_8965805291950047232_n 37002233_1910716735647705_7030444306263441408_n 37002256_1910625698990142_8913380341314486272_n 37007049_1910716768981035_8369334003546718208_n 37007094_1910625585656820_1139543360084639744_n 37007485_1894684473886488_3240977030161891328_n 37008881_1894683817219887_7209759890951110656_n 37014470_1894685420553060_3711292927079612416_n 37017702_1894686397219629_8305597534982635520_n 37017981_1894683103886625_5584278609532551168_n 37024770_1894685330553069_8364391690189930496_n 37030242_1910625725656806_8617628184642322432_n 37032768_1910716902314355_6744852946996953088_n 37033789_1910716515647727_561154008551522304_n 37035595_1910716962314349_4888763339468963840_n 37037742_1910625595656819_8969458977679081472_n 37049156_1910716715647707_8701122494905450496_n 37056723_1894687077219561_2134340884865482752_n 37062806_1910716562314389_4377877069804077056_n 37063751_1910716975647681_9195664704612073472_n 37074013_1894685737219695_6427944795036975104_n 37081852_1894685633886372_8411811333183373312_n 37081921_1894686807219588_8480782812830498816_n 37090645_1894684297219839_7410294559701204992_n 37097376_1910716752314370_4435891112921530368_n 37097615_1894685160553086_294038619339882496_n 37108694_1894685923886343_2515997670267420672_n 37176899_1894682637220005_9199967819461033984_n

Svihák tábor 2018 – élmények – első hét

Szerda

Nem panaszkodásból írom…még talán életemben nem fáradtam el ennyire, mint ma. Eleve a harmadik nap mindig a legnehezebb, ezt tapasztalatból mondom, ilyenkor mindig jön egy holtpont, ami sosem tudni, hogyan csapódik le a gyerekeknél és persze nálunk táborvezetőknél. Hát, ma csőstül kaptam mindent. Először is, esett az eső, ami bezavart minket a friss levegőről…na azért kicsit szaladgáltunk az esőben, ez is élmény. Szerencsére egyik táborlakó pajtink szülője a PÁGISZ suli dirije, aki volt olyan kedves megvendégelt minket az iskola tornatermében, de azért mégis…improvizálni kellett, el kellett térnünk az eredeti tervtől, kicsit nehézkes volt a nap de tényleg, plusz energiákat kellett felszabadítani, ráadásul, ma mindenki velem akart megosztani minden élményt, és tőlem kérdeztek egyfolytában, ami tudom, hogy nagyon hízelgő, és roppant jól hangzik, de egész nap forgolódtam, mert mindig jött egy “Balázs bácsiiii, ez mi???, vagy a mit fogunk csinálniiii????, vagy ezt nézd meeeg…” Én meg persze mindenre szeretnék felelni, mindent szeretnék látni, átélni, el szeretném mondani, hogy mennyire ügyesek, hogy büszke vagyok rájuk, és ezért a kérdések hatványozódnak. Így ma nem csak testben, fejben is úgy elfáradtam, mintha agyban is maratont futottam volna. A tornaterem zseniális volt, mindenki talált elfoglaltságot, elég sportosra vettük a figurát. Labdajátékok, kötélmászás, versenyfutás, kidobós, bedobós, áthúzós, minden volt.

Ma egy kis táborlakó olyat mondott…elájultam, szó szerint idézem: “Balázs bácsi, nagyon jó itt a táborban. Eddig nem tudtam, mi a barátság, de most megtanultam”. Na ez kemény!!! Lelkemig hatol. Na azért mára trógeroltak rendesen a fiúk, de ilyen mondatok után lehet rájuk neheztelni? És még büszkébb is vagyok, bár lehet ezt még fokozni? A lányok fontak nekem is karkötőt, amit persze beraktam a szuveníres dobozomba, ahol a gyerekektől kapott emlékeim vannak.

A nap végén a fiúk összefogtak, és építettek egy nagyon menő bunkert, amit a lányok ostromoltak, úgyhogy még a nap végén is kergetőztek a gyerekek. Kellett volna egy GPS minden gyerekre, szerintem a 10 km mindenki lábában benne volt. Kicsit előrébb jutottunk a dalunkkal, már csak egy nap a tanulás, aztán főpróba és finálé. Nagyon izgatott vagyok, sok munkánk van benne, remélem, az utca népének is tetszeni fog. Na megyek, alszom egyet gyorsan, mert holnap Barátság park…hívnom kéne egy zen mestert, hogy kicsit lazuljunk, meditáljunk, mert félek, egyszer csak össze fognak esni a fáradtságtól…vagy én :)

A képek:

36912310_1893238880697714_3131642113586888704_n 36913014_1893239337364335_2229277623660314624_n 36913562_1801724303239536_8160661776225009664_n 36913571_1893237247364544_7178979715766550528_n 36914116_1801725633239403_4778951483955609600_n 36915089_1893238477364421_4348491354536411136_n 36923047_1801725156572784_6301454000965287936_n 36923434_1801726139906019_3911586643869433856_n 36930032_1893235504031385_7433837972690042880_n 36939229_1893235820698020_6255208168238874624_n 36939244_1893239500697652_8112230410735321088_n 36942829_1801724106572889_2041381166761639936_n 36952494_1801727779905855_1085132614139904000_n 36954510_1801727889905844_4800513138904530944_n 36955749_1893237107364558_671936535263707136_n 36956013_1801727959905837_7280834104981979136_n 36956037_1893237590697843_3706570679257137152_n 36961565_1893236504031285_5749407023888334848_n 36970996_1801724653239501_4381994234043957248_n 36972309_1893236057364663_1072550361417383936_n 36974064_1801726546572645_5616241004530106368_n 36985585_1893237930697809_402979494140313600_n 36996368_1801727763239190_5064252627986939904_n 36996959_1801728086572491_6806936394317955072_n 37000403_1893236597364609_5116549416798388224_n 37000443_1893235337364735_8490591882479403008_n 37003622_1801726003239366_6645567115728257024_n 37015809_1801725913239375_7072659720204451840_n 37019459_1893237420697860_163190911658885120_n 37023966_1801728063239160_3269376766967283712_n 37027086_1893235914031344_7940873116979298304_n 37032656_1893238264031109_5878513070791196672_n 37046615_1801726869905946_100884701564108800_n 37068101_1893236947364574_2424207596312330240_n 37075490_1893234757364793_7596053797923717120_n

Svihák tábor 2018 – élmények – első hét

Kedd

A mai nap gasztronómiai nap volt, de nem a modern értelemben, hogy street food kaját ettünk, és szűzérmék mellé finom portóit fogyasztottunk, hanem, hogy ma annyi kaja elfogyott…hogy az hihetetlen. Gyakorlatilag mindent, amit eléjük raktunk azonnal elpusztítottak a táborlakók…azt hiszem beérett a sok mozgás, az élmények hada, a friss levegő, hihetetlen volt látni, hogy a tízóraiból 5 perc alatt semmi sem maradt, az ebédet teljes egészében megették a gyerekek, és valaki két gombóc fagyit is betolt, de lépjünk tovább. A napot a Rózsák terén kezdtük, Szabadhegy legnagyobb parkjában. Különlegesség volt, hogy meg tudtuk lepni egy közös fotóval kedves táborpajtinkat, hiszen a nyilván róla elnevezett Koppány utcában is fotózkodtunk.

Elkezdtük tanulni a dalunkat, ami nagyon izgalmas feladat, roppant kreatívnak kell lennem, hiszen nehéz ilyenkor gyerekeket rávenni a tanulásra, persze nem mindenkit, de izgalmassá téve a feladatot, motiváltak a gyerekek. Például, a “kényelmesebb” fiúkat rá lehet venni egy kis hip-hop verzióra, jó lesz ez…majd pénteken :).

Volt persze játszóterezés, páran át akartak ásni Kínába, beköszönni ázsiai embertársainknak, majdnem összejött, kergetőztünk a labirintusban, kutyáztunk, bújócskáztunk, versenyt futottunk és meglátogatott minket Enzo Fabrizio Gepetto Oliver de Calvo is a híres olasz tanár, de erről többet most nem mondhatok, hiszen a következő turnust is szeretnénk meglepni…akik későbbi turnusba jönnek, ne nézzék meg a lenti képeket, csalni nem ér a jó szórakozás lehetősége miatt. Az ebédet Színes Szandi alkotta meg, amit egy kis ájmex mozizás követett, a parkettán fekve néztünk Spongyabobot, mert mindenki totál kidőlt. Néhányan velem együtt bele is aludtak. Egy kis fagyizás következett és gyakorlatilag az idő úgy elment, hogy éppen csak odaérkeztünk a találkozási pontra, az első szülő meg is érkezett csemetéjéért.

Szerencsére a jó Isten megkegyelmezett ma nekünk, nem esett az eső, de holnap esőnapra készülünk, az öreg kaporszakállú szeretné, ha a PÁGISZ tornatermében élveznénk a tábor szerdai napját, már jönnek is az ötletek. Különleges nap lesz holnap, fogunk sokat sportolni, tessék a váltóruhára gondolni és gyorsan sokat aludni, mert kell az energia :). Jöjjenek a képek.

36866927_1907785809274131_342641156456185856_n 36869205_1977689332281089_78429216676249600_n 36882463_1891805504174385_5849729531413266432_n 36894344_1891807727507496_154937461984722944_n 36896669_1907785729274139_1344569117222371328_n 36901624_1891807084174227_1576111156337049600_n 36901626_1907786049274107_9011352655619948544_n 36906033_1907785959274116_3381988683459592192_n 36910728_1891807190840883_2787716255103057920_n 36914118_1907785719274140_5881184385830486016_n 36914122_1891805737507695_7316747423215255552_n 36925731_1907786179274094_7771324498376130560_n 36926425_1891808867507382_3365522770984173568_n 36933411_1891806510840951_6845372507621425152_n 36942337_1907786149274097_2637318985867067392_n 36948631_1907785455940833_153175666399903744_n 36952508_1977689575614398_5698613941781921792_n 36965809_1891805280841074_3773707366055280640_n 36988089_1891806654174270_1143697903424897024_n

Svihák tábor 2018 – élmények – első hét

Hétfő

Egy év nagy idő, főleg, ha végig arra kell várni, hogy kapjon Balázs bácsi egy hétnyi, néhány tucatnyi gyereket. Mert még mindig nagyon jó megélni a játékot benn a játszóházban, elképesztő minden születésnap, amikor nekünk ajándékozza élete gyönyörű pillanatait az ünnepelt, de azért mégis ez a kiteljesedése a munkámnak, amikor egy hétig egy csapattal lehet foglalkozni, hatni rájuk, élményeket gyűjteni, nagy nevetések közepette megélni a játék örömét. Látni a csapaton belüli kis csapatokat, ahogy szégyenérzet nélkül kezdenek barátkozni olyan gyerekek, akik még sosem találkoztak ezelőtt, és milyen jó lesz látni majd nekik ugyanazokat az arcokat, akik szívesen adták a lapátot, hozták a vizet, és már tudom, hogy az ötödik nap végére elválaszthatatlan barátságként ígérnek meg egymásnak minden jövőbeli percet. Azonban ezek a barátságok ma indultak útjukra, még nem foglalkozunk a hét második felével, ma, a kezdetek kezdetén, mint szemlélő élménykovács mutatom be csodálatos csapatomat, akik már az első nap elképesztő  tulajdonságokat mutattak be, amitől az állam kaparta a döngölt játszótéri földet.
Mélyre ható pillanat volt például, amikor pityergő táborlakónkat olyan gyerekek vigasztalták, akik addig nem is tudták, hogy létezik, lányok, teljesen maguktól mentek oda a legkisebb fiúhoz, amikor sírdogált, mert hiányzott neki az anyukája, simán előbb értek oda, mint én. Felkarolták, kedves szavakkal ebédelni hívták, és nem engedték el a kezét még akkor sem, amikor már megnyugodott. Fantasztikus élmény volt látni ezt a fokú humánumot. Egy focisérülésnél, sebfelszakadásnál a legidősebb fiúk mentek a segítségére elesett társuknak, aki kis idő múlva erőre is kapott.

Álszerénység nélkül írom, megihletett lelki erejük, és a kicsit hosszabb sétánkon pár gyereket vittem is a nyakamban, mert láttam, hogy sok nekik a gyaloglás. Szóval, ma én tanultam valamit, ami érzem, nagyon mélyre ment. Áradozni nem szeretnék, mert túl látványos lenne az öröm, de el kell mondanom, hogy nagyon várom a holnapot, hiszen minden pillanatát maximálisan szeretném kiélvezni ennek a társaságnak és az egész hétnek.
Természetesen játszótereztünk, fociztunk, mászókáztunk, vagy 10 gyerek órákon át alagútrendszert épített a homokozóban, hordták a vizet, mint a szorgos hangyák, kizökkenteni sem lehetett őket még focival sem, de talán jobb is így, hiszen itt is komoly barátságok szövődtek az együtt munkálkodás, az alkotás élethelyzetében. A tábor mai sztárvendége XIII. Jacqueline grófnő is elégedetten fekszik előttem a padlón, úgy kijátszotta magát a gyerekekkel, hogy nem bír aludni sem, csak kóvályog. Hihetetlen kutya egyébként, egy nagyon félénk Border Collie, aki terápiás kutya anyukától eredeztethető, és ez érződik is személyiségén. Imád játszani, kifulladásig tolná a sprinteket a labdáért, frizbiért, és ma volt is egy táborlakó, aki fél a kutyáktól, de Jacqueline grófnő az ő szívéhez is eljutott, és a műsorszám végén még egy ölelést is kapott a mi kedves kutyánk. Nagy eredmény, bárhonnan is nézzük. Szóval, gyors alvás, és holnap folytatjuk, de újra is kezdjük, egy másik sztárvendéggel…Enzo Gepetto Fabrizio Oliver de Calvo jön el hozzánk, a nagy olasz tanítómester, aki Karibi utazását szakítja félbe kedvünkért!

Jöjjenek a beszédes képek

36999234_1798772660201367_2219074946028535808_n 36961571_1890219600999642_3987293598604328960_n 36946247_1798771863534780_7116148583358791680_n 36930964_1890222560999346_1138494352977297408_n 36914157_1890221770999425_1659022605178372096_n 36913889_1798772193534747_742502616008753152_n 36913381_1890223497665919_8032945357400834048_n 36906035_1890221464332789_1879320110674477056_n 36904496_1798772010201432_464190882711601152_n 36903044_1798771146868185_2245494874709164032_n 36900025_1798770650201568_3211085509480677376_n 36890706_1798773493534617_6150431015123812352_n 36885958_1890216460999956_4444296290905358336_n 36882344_1798773553534611_3269104320011829248_n 36875902_1798773426867957_8490694480658169856_n 36867544_1890218777666391_819827317420326912_n 36862661_1798772893534677_2649040449834057728_n 36857381_1798771006868199_3041302647656153088_n 36856988_1798772176868082_535803500957794304_n 36854835_1798772403534726_6775294266441728000_n 36848989_1890223197665949_2376948804139089920_n 36847755_1798773276867972_85433694155702272_n 36846141_1890218284333107_1895363630296203264_n 36844484_1798771960201437_4488782282257072128_n 36840267_1890222680999334_1989996835162292224_n 36838715_1890220580999544_7056459842298314752_n 36835454_1890222800999322_426820720161456128_n 36832997_1798772803534686_90193303898685440_n 36832166_1890220140999588_2533629971306381312_n 36832154_1890222030999399_7286346978974236672_n 36829629_1798772673534699_1227600617833234432_n 36828571_1798773676867932_1339851125712486400_n 36826280_1798772340201399_9221725286263947264_n 36824570_1798772710201362_5039390629973458944_n 36820638_1798772320201401_4108079864358109184_n 36818876_1890221254332810_7879050984058519552_n 36817626_1890222410999361_1083045659466006528_n 36816333_1890220957666173_4984353136631087104_n 36800278_1798772100201423_1019246716307636224_n 36800278_1798772100201423_1019246716307636224_n (1) 36718475_1890220347666234_795028790433546240_n

Svihák tábor minden információ

Svihák tábor

 

Kedves szülők, kedves gyerekek. A Svihák tábor szervezésének finisébe érkeztem, ám még mindig nem 100%-os a szervezettség, hiszen alig várom, hogy a táborban ért hatások is alakíthassák a tábor menetét, folyamatát. Azonban, ez az improvizáció tollba nem mondható, maradok az eddigi tények ismertetésével.

Június 21-én, 17 órakor szülői értekezlet lesz a játszóházban, ahol ugyanezeket a tényeket tudhatjátok meg, tehát, aki nem tud eljönni, olvasgassa ezt az információs oldalt, és ha kell jegyzeteljen. A különbség csupán annyi, hogy aki el tud jönni a szülőire, ki tudja tölteni a táboros jelentkező lapot és el is kérjük tőle a 10.000 ft-os előleget. Aki nem tud ott lenni, a tábor első napján tölti ki a lapot.

Legfontosabb általános információk:

Ami lesz nálunk, táborosoknál:

Naptej, szúnyogriasztó, tízórai, uzsonna

Amit minden táborlakó hozzon a táskájában: sapka, vizes flaska, lefénymásolt irat, állandó játékkedv :).

Plusz információ

A hétfői napra minden táboros hozzon rollert, vagy ha az nincs, akkor biciklit!

Aki nem tudott a szülői értekezletre eljönni, ide feltöltöm a szülői nyilatkozatot, innen lehet kinyomtatni.

36582396_1879143015440634_4384885614617559040_n

 

Ha esős napokat fogunk ki, a PÁGISZ iskola aulájában töltjük az időt, kedves táborlakónk, Benedek  anyukája ajánlotta fel számunkra, amiért nagyon hálásak vagyunk.

A tábor díja: 23.000 ft. 

Hétfő:

Marcalváros lesz az első helyszínünk, a Cuha utca, Répce utca temető felőli végén van egy cuki játszótér, drótkötél pályával, hatalmas zöld területtel, nem a sportparkos, hanem ami körbe van kerítve. Ide kell hozni első nap a gyerkőcöt, itt lesz a gyülekező. Ez a napunk leginkább a tábor alapját fekteti le, ismerkedünk egymással, próbáljuk egybe gyúrni a társaságot, közben játékokat játszunk és megfigyelünk. Megbeszéljük a dalunkat, és ráhangolódunk az előadásunkra. Ezen a napon, mivel szeretnék minél jobb táborvezető lenni, pizza lesz az ebédünk, amit oda fogunk rendelni a helyszínre. Elég sokáig szabad levegőn leszünk, mert ott a környéken van legalább 3 játszótér, sportpark, mindent ki fogunk használni, és az igazság az, hogy aznapra nem szervezek más programot, csak játékokat, hogy ne kelljen sietnünk sehová. Azonban lesz egy sztárvendégünk is, de erről nem szeretném, hogy tudjanak a táborosok. A nap vége azonban a játszóházban lesz, ahogy az előzőekben, most is 16 és 17 óra között lehet elvinni a táborosokat, de persze rugalmasak vagyunk.

Kedd:

Szabadhegyi napunkat a Rózsák terén kezdjük. Hatalmas park, árnyékos játszótér, mondanom sem kell, ez a kedvenc helyszínünk, imádom ezt a parkot. Itt is elég sok időt fogunk eltölteni, ugyanis, ez az a nap, amikor be sem megyünk a játszóházba. Ebéd időig a sztárvendégünkkel…na jó, elárulom, úgyis nagy lesz a meglepetés; Színes Szandi labda és frizbi függő border collie-ja jön játszani velünk egész délelőtt. Természetesen, Clean tart egy kis zsonglőrbemutatót is, és lehet dögönyözni is eleget, de a szervezett program része lesz a kidobós, a bújócska, a kergetőzős játékok is. Tervünk szerint, eddigre már összeszokott társasággal dolgozhatunk. Ezen a napon az ebédet mi, gyerekek főzzük meg, nálam, a Lepke utcai lakásomban, persze, nem kijevi pulykát eszünk, darázstészta mindenhogyan, mindennel lesz az ebéd, mellé a frissen nyitott fagyizó repertoárját fosztjuk ki, és itt jön a csavar: Szabadhegyen, a Konini utca mellett, a négyemeletesek árnyékában van egy elkerített játszótér, oda kell majd jönni a táborlakókért, szintén 4 óra környékén.

Szerda: 

A szerdai napot vizes napnak tervezzük. A Bem téren, a játszótéren lesz a gyülekezőnk. Ez a játszi is elkerített, tehát birtokolhatjuk elég sokáig szerintem az egész játszóteret. Ám, a Bem tér is zseniális park, ki is fogjuk használni az egészet…ugyanis, van a parkban egy cuki kis csap, aminek a vizét teljesen a magunkévá tesszük. Ez az a nap, amikor kötelező csereruházatot hozni, és a vizipisztolyokat se hagyjuk otthon!!! Ugyanis különféle vizes játékokat fogunk játszani, kergetőzünk, csatázunk, a lényeg a jókedv, na meg, hogy teljesen vizesek legyünk. Sztárvendégünk ezen a napon Guido lesz, de még egyeztetjük a részleteket vele. Az ebédet a Zöldfa étteremben fogyasztjuk el, külön asztal, külön gyerekmenü rántott sajt, hasábbal, levessel…nyaminyami. Ezen a napon viszont sietünk be a játszóházba, buszra pattanunk, mert délutánra készülünk egy kis programmal a gyerekeknek…ki nem találnátok, vizezni fogunk. :)

Csütörtök: 

A száraz napunk is elég jól fog kinézni…ugyanis, csak az első 10-15 perc lesz száraz, aztán teszünk arról, hogy mindenki leizzadjon teljesen: Adyvárosban, a Barátság sportparkban gyülekezünk, a kibővített játszótéren. Ez a napunk sportos nap lesz. Még a sztárvendégekkel muszáj egyeztetnem, mindig ez a legnehézkesebb…az ETO focicsapat ’98-as csodacsapatából hívok pár embert, akik kis élménybeszámolót tartanak, és ki is hívjuk őket egy laza kis focimeccsre. A fiúk tehát dörzsölhetik a tenyerüket, a csajoknak addig egy kis zumba lesz…nem is tudom, hogy melyiket vicceskedjem el inkább… :)
Csütörtöki ebédünket a játszóházban fogjuk bevinni lefáradt szervezetünkbe, grillezett csirkecombokkal töltjük meg hasunkat. Délutáni programunkon telekrétázzuk az áruház előtti árnyékos, betonos részt, közben pedig gyakoroljuk a dalunkat…

Péntek: 

Pénteken a Batthány téren gyülekezünk az Árkádhoz közeli oldalon, a játszótéren. Miután mindenki megjött, ünnepélyes beszédet intézek a tábor lakóihoz, ahol is megköszönöm nekik az egész hetet, megejtjük a főpróbát és a dalunkkal nekilódulunk a belvárosnak. Mivel szeretném, hogy ütős legyen a produkció, és mégis csak a szegény gyerekek himnuszát, a Legyetek jók, ha tudtok…című örökérvényűt fogjuk előadni, és még a befolyt pénzt fel is ajánljuk rászoruló gyerekeknek, ezért kérem, hogy minden gyerek csodaszép, szinte ünneplő ruhában jelenjen meg aznap, hogy szép kontrasztunk legyen. Valamelyik turnusban írni is fognak rólunk, valamint az alapítványtól is jönnek hozzánk, hogy átvegyék a pénzt, valamint kicsit beszélgetünk is azokról a gyerekekről, akiket megajándékozunk a teljesítményünkért kapott pénzzel, hogy az egészségünkre fagyizhassanak egy jót. Persze, a mi gyerekeinknek is jár majd a jutalom dinnye és fagyizás, de azt a táboros pénzből fizetjük, amit összekalapolunk megy a Lakásotthonok lakóiért Alapítványnak. A belvárosban fogunk ebédelni, és a játszóházban búcsúztatjuk a tábort és egymást.

Születésnapi élmények

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény volt ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

Bogi

Mindig olyan nagy élmény, ha nyolc vagy kilenc éves gyerekek fesztelenül táncolnak, és nem jönnek a “fúúj, nem érek hozzá” beszólások. Olyan könnyeden tudják magukat elengedni, nem zavarja meg őket a nemek közötti furcsa érzés, amikor már azt nézed, a másiknak mije van vagy mije nincs ami neked, értitek, ugye? Persze, ehhez sok szerencse kell, mert a közösségnek olyannak kell lennie, ami főleg a szülői hatások, az iskolai hatások miatt lehet. Kívülről is jó lehet látni, benne lenni, fantasztikus. Bogi csodálatos gyermek, a nyolcadik születésnapját ünnepelte nálam egy hétvégi délelőtt. Édesapja hozta a buliba, és nem azért, mert elvált, hétvégi apuka, hanem mert szerette volna átélni az élményt. Az első perctől az utolsóig köztünk volt, láttam a csillogást a szemében, és a büszkeséget, amikor Bogira nézett. Rögtön az első percekben láttam, hogy a csapat kenyérre kenhető, bármit is találok ki, játék, bűvészkedés, fotózkodás, minden érdekelni fogja őket, mert a közösség, az egymásnak szurkolás élménye áthatja őket, így engem is, ezzel együtt pedig a bulit, így lehetett egy olyan szelfi, ami apukának örök élmény, a hatalmas ölelős fényképen még mindig nevetek, és az esküvői szép hajhoz sem lehetett nyúlni, fantasztikus élmény volt nekem is, csak ismételni tudom magam ezredszer. Szerencsére, ilyenkor nem is kell nagyon fegyelmezni, a határok jól láthatóak, és meg sem próbálják átlépni a gyerekek, mindenkinek ilyen bulit kívánok. Jöjjenek az élménydús képek:

34184472_1797471410291318_5284938763598823424_n 34188964_1797470530291406_1104086953357213696_n 34202911_1797471150291344_2765761670776094720_n 34258586_1797470613624731_4714523577196478464_n 34258950_1797470916958034_5254235528458403840_n 34303533_1797471190291340_4497186957729726464_n 34316962_1797471196958006_8819467527017988096_n 34318039_1797471380291321_2393202437855903744_n 34321411_1797470493624743_7919939570932645888_n 34335434_1797471373624655_8993127958331785216_n 34385681_1797470926958033_2386321990442024960_n 34392004_1797471436957982_7492356983702421504_n 34398674_1797470683624724_354640517692129280_n

 

Máté

Azt hiszem, Lakos Máté nevét már minden olyan gyermek és felnőtt ismeri, aki figyelemmel követi az irományaimat. Idén volt az utolsó közös bulink a játszóházban, 9 éves lett az ifjú barátom, akit fogadott öcsémnek neveztünk ki, hiszen anyukánk neve ugyanaz, még ha a személyiségük eltérő is, én csak ecsémnek hívom sokszor, ő tesóz engem, szóval, még mindig szoros a barátság, de most nem ezért írok Máté bulijáról. Életem egyik legnagyobb hatású bulija volt. Képzeljünk el egy törékeny gyereket, átlag magasság, vékonyka alkat, tejfel szőke haj, széles mosoly, imádom, ha rágondolok a tekintetére, mosolyognom kell. Egy elég jó iskolába jár, mellette úszik, főleg egészségügyi okokból, de nagyon szereti az úszást. Megdolgoztatott rendesen, mert a szülinapján voltak osztálytársak és az úszó társai is jöttek páran…csupa 12-13 éves gyerek. Én meg vakartam a fejem, hogy ebből hogy lesz fergeteges buli…de végül nem is kellett annyira megizzadnom, inkább csak figyeltem azt a kicsi csodát, ami elkápráztatott;

képzeljük magunk elé azt a 12 éves lányt, azt a 13 éves lányt, aki úszó bajnok, már bőven 160 centik, a 13 éves srácot, akinek a bajsza nődögél, izmos, széles vállak…mit keres ő a Balázs bácsi Játszóházában, teszi fel magának a kérdést?! Na jó, meghívta a Máté, aki se nem magas, se nem izmos, elképzelhető, hogy népszerű a korosztályában, de mégis elhívta őket…hát, nem kaptam szikrát elsőre, de ezek a gyerekek olyan elfogadással és szeretettel, barátsággal csinálták végig a Máté kedvéért a bulit, hogy csak lestem. Be kell vallanunk, hogy egyik idősebb lány a Máté szerelme. A szeme sem rebbent, amikor az egyik osztálytárs elárulta Máté titkát, sőt, szerette volna ő befogni Máté szemét a gyertyagyújtás előtt, mit érezhetett a kis kamaszodó Máté, elképzelni is varázslat. Megnyugtató a tudat, hogy van ebben a városban most már tutira egy olyan hely, ahol olyan erős a közösség, hogy nemhogy nem nevetik ki a kisebbet és nem is bántják, de alázattal és becsülettel végig pörgetik 9 évesekkel és egy ilyen nagy gyerekkel, mint én azt a bő 3 órát, amit a Máté kedvéért összerittyentett anyukája. Felértékelődött bennem valami ezen a bulin. Volt egy sztori, érdekes;volt egy pillanat, amikor mondtam a csapatnak, hogy én tudom, hogy a Máté mennyi versenyt nyer, és ezüstök, bronzok, stb. Erre a nagyobbak kijavítottak, hogy nem olyan sokat…erre én, “akkor még jobb, mennyivel értékesebbek azok a néhány aranyak, ezüstök egy olyan törékeny, de lelkes altruista gyereknek, mint az én kedves ecsémnek, Máténak”. Köszönet ezeknek a csodás gyerekeknek, örök élményt nyújtottatok egy olyan gyereknek, aki nekem nagyon fontos, ezt még biztos valami nagyon pozitív dologgal fogja díjazni az élet, de tőlem is kérhettek egyet. :)

Jöjjenek a fotók

34190332_2124182397851500_6296642533787172864_n 34193100_2124181434518263_6272791738578894848_n 34274495_2124183204518086_2836662883524280320_n 34321446_2124179164518490_1112854957293305856_n 34322694_2124180184518388_9211869891097788416_n 34339198_2124182971184776_6530802930994380800_n 34343798_2124180777851662_8062299440234364928_n 34383744_2124182564518150_5479010898137841664_n

Gyereknapi élmény

Csoda dolog történt velem a múlt vasárnap, kicsit mesélek róla nektek, ha nem bánjátok. Guido barátom, kedves kis kompániájába csalogatott, hogy részt vegyek, hogy alkossak fura ám úgy szerethető karakteremmel, akit mostanra már biztos megjegyeztetek, csak tiszteletből hívtok még mindig Balázs bácsinak, tudom én, természetesen nem is kéne mondanom azt a nevet, de azért tudom, hogy bár nem az én hibám, hiszen sosem volt szebb név a Svihák Oszkárnál tádáám…uppsz, elkotyogtam, oda a sztori, de lépjünk is tovább, mert hosszú az élménylista, nézzük, mi is történt a Hetedhét játékfesztiválon.

Guido nem avatott be engem semmibe, bár ez nem az ő hibája, hiszen nem tudtunk előtte találkozni, de nézhetjük azon a szemüvegen is a történetet, hogy vakon megbízott bennem, én is benne, talán ez inkább olyan, amit megtarthatunk, hiszen a feltételek nélkül történő szeretet még a barátságokban is jól hangzó kifejezés. Felültem hát kicsi biciklimre…na jó nem ám, bevallom, megvan bennem a késztetés, hogy olyanná változtassam a sztorit, ami ilyen hiperűűűrsztori, a kicsi kisgyerek, na jó nem, igazából nem maradhat így, nem vagyok kicsi, és nem vagyok gyerek, vagy talán az még valamennyire vállalható, de akkor is kell a változtatás, mi legyen? Na jó, legyen, a nagyra nőtt nagy gyerek. Tehát a nagyra nőtt nagy gyerek(Úristen, mennyivel egyszerűbb lett volna egyszerűen csak Svihák Oszkárt írni, és nem magyarázkodni ennyit feleslegesen), szóval, a nagyra nőtt nagy gyerek felül a kétkerekűre, és Székesfehérvárig teker. Dehogy teker, beül a kocsijába…nem értem, miért csinálom ezt folyton folyvást…állandóan össze vissza beszélek, svihákolok ha úgy tetszik. Tehát, Svihák Oszkár beült az autójába, és elhajtott a 81-esen Fehérvárig, mert ott rendezték a Hetedhét országon túlra is elnyúló Hetedhét játékfesztivált, ami természetesen nem volt hetedhét országbéli, de azért a Fő utcát rendesen megtöltöttük, na nem mi négyen,

34035997_10156343698978350_1819494708049608704_n

rajtunk kívül is még sok sok látni való volt, de abból mi szinte semmit nem láttunk, mert mi a magunk dolgával voltunk elfoglalva, de mi is volt a mi magunk dolga, amit ugye akkor tudtam meg, mikor odaértem?! Guido egy kastély elé vezetett a Fő utca derekánál, a Fő utca fő helyénél, az Országalmánál. Na jó, nem volt igazi palota, sárkánnyal meg királylánnyal, és nem jöttek a lovagok sem tölcséres homlokú lovacskán, de nekünk palotának tűnt, amibe el is tudtunk volna bújni, de olyan meleg volt benn, mint egy finn szaunában. A palotánkon körben élményvárakoztató, élményfokozó és élmény-konzervnyitók melyek a mi segítségünkkel használhatóak.

33600775_10156334926033350_6477483506174787584_n

Több mindent nem írhatok le a palotánkról, hiszen ti győri gyerekek vagytok, ti átélhetitek az élményeket a Győrkőcön, mert ott is leszünk. Ám a csapat! A csapatot be kell mutatnom, mindjárt jön a csapat bemutatás, de előbb…jöjjön a dobpergetés…
A palota jobb jobb sarkában, az asztalok fölé fáradhatatlanul görnyedve, a mosolyt és a pozitív energiákat kikoptathatatlanul árasztva magából, a kézügyesség Jeanne D’arc-ja, az  közönséges olló Edwardja, a mindig stabil; Viktória.
A Bal sarokban nem az ellenfél, hanem a hű és mindig válaszra kész társ, az ember, aki nem riad vissza gyerekseregtől, aki sokszor nem lát a festéktől, aki rendben tartotta a mi kis punk klozetunkat, a színek királya;Marci.
A palota belsejében, a gépember, a mesterséges intelligencia legősibb maradványa, aki már a dinoszauruszoknak is ránézésre festette az álmaikat, a világ századik csodája, súgott Szókratésznek, Mátyás királynak, de még Albert Einsteinnek is, látta az ősrobbanást, a Holdra szálláskor töltőn volt, azt nem látta, de rajzaiból cigányasszonyok jósolnak a mai napig, megjósolta a világbékét, a Barátok közt végét, tudja a tyúk vagy tojás kérdés pontos válaszát, de azóta, mióta megfejetette, sajnos kicsit megzavarodott, a szeme beesett, összevissza jár a fejében, mint két örvénybe jutott pingpong labda, ő a nagy mester, akiről már nem szeretnék többet beszélni, mert kezd kínossá válni,  tehát a nagy nevettető, a Gépember, Guido!

33990772_10156343698708350_1040088813910622208_n

A Svihák Oszkár meg kinn sepregetett a ház körül? Dehogyis! Nem kell mindig az álszerénység, átlátszó. Természetesen volt nálam tollseprű, hogyne lett volna, mindig magammal viszem, de azzal a tollseprűvel csak kopasz fejeket tisztogattam, nem a ház körül a port az utcán, na jó, néha egy kis konfettit talán, ami a zsebemből pergett ki, de azok is úgy eláztak a kedvenc virágos vízipisztolyom állandó munkájától…szegény spriccelő, a nap végére vízköves lett a nyelőcsöve. Nos, de a lényeg, hogy nem nagyon volt megállás, de voltatok ti már a Győrkőcön, edzett gyerekek vagytok, és mennyire irigylem én ezt, mert persze az én gyerekkoromban nem volt Guido bácsi, meg Marci bácsi, aki elszórakoztatott volna, nekünk csak egy bőrlabdánk volt, bár, akkor épp nem az volt a legnagyobb bajom, hogy miért nincs itt az udvarban egy óriáskerék, elvoltunk mi a labdánkkal, egész nap rúgtuk, csak most, hogy látom, nektek mennyi minden élmény jut…

33615834_10156334926018350_5901648504836587520_n

jó persze, tudom, ez kicsit önző ezt érezni, de gondoljatok a helyzetembe, ez olyan, mintha a ti gyereketeknek már lenne űrrakétájuk, de olyan, amit csak gyerekek használhatnának, ti felnőttek nem. Ti nem mondanátok azt, hogy “áh, de jó nekik, nekem csak egy gagyi ájfonom volt”?! Dehogynem, tudom, hogy így lenne, de persze nem szeretnék az a siránkozó lenni, aki visszasírja a csak fakockákkal játszadozó időszakot, ami még azért bőven az én gyerekkorom előtt volt, minek tenném, nektek itt a “májnkraft”, egyáltalán nem erről van szó, de azért mégis, hát nem ganéság? Mert most mi van? Persze, van néhány olyan dolog ezeken a fesztiválokon, amik hatalmas pénzekbe kerülnek, de vannak olyanok is, amik filléres ötletekből előállított zseniális dolog, ami foglalkoztatja a gyereket, szórakoztatja és megmarad élménynek egész életében. Minden gyereknek, tudom, az én élményeim is megmaradtak, meg a fociladba nyoma a fejemen. De az én gyerekkoromban tényleg nem voltak Guido bácsik és Marci bácsik, akik poénnak vettek minden mondatot, aki kiállt az ötletével és a varázslatos palotájával és szórakoztatott naphosszat, nem volt. Most tényleg azt feltételeztem, hogy az én gyerekkorom mindenki gyerekkora volt? Ekkorát sikerült általánosítanom?
Na ebből hogy jövök ki jól? Önsajnálat, hm? Az megy…hát, egyetlen megoldás van. Egyetlen megoldás, amit nyögök már egy ideje:

34158969_10156343699158350_9075974639066284032_n
Egy kicsit továbbra is gyereknek kell maradni, és így élvezni az életet, igen továbbra is ez a tanácsom. Úgyhogy, lusta banda, ki a komfort zónából, és fel a bringára, irány Győr július elején, kalandra fel!

33995535_10156343698848350_2084860443548975104_n

34038804_10156343698603350_3189701515853955072_n

 

 

 

Szépkorú matiné

 

14256728_135266760259706_1459684590_n

A Fonódó Szabad Művészeti Stúdió soha nem titkolta, hogy közösséget épít. A közösség építésének alapja, hogy nemtől és kortól függetlenül programokat és szakköröket prezentál. A gyermekeknek csodás lehetőségeik vannak művészi értékeik megélésére, kibontására; tanulhatnak táncokat, rajzolhatnak, színészkedhetnek számos délutáni időpontban. Kis közösségünk azonban most az idősebb generációt célozza meg egy roppant szórakoztató, kreatív és színes programsorozattal, melynek címe Szépkorú matiné.
Szépkorú, hiszen a nyugdíjas hölgyeket és urakat szeretnénk egy kis aktív, játékos, vidám, barátságos hangulatú klubdélelőttre, azaz matinéra csábítani, nem is egy alkalommal. A klub hangulatáért Svihák Oszkár lesz a felelős, akit számos győri gyermek csak Balázs bácsiként ismer. Oszkár célul tűzte ki, hogy nem csak az első gyerekkort lehet sok nevetéssel megélni!

 

32479850_10156305506068350_1336839142457212928_n

Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 
27.rész
Anyák napja

Anyák napján kisebbik lányommal, a 6 éves Bibivel a “nagyhintán” csücsülve beszélgettünk. Az ölembe kuporodott és így szólt:

“-Anya, én nem akarok megnőni..és nem akarok anyuka lenni?”
– “De miért nem, Kicsim?”
– “Azért mert ha kisbabám születik az nagyon fáj és én félek tőle..”

Elmosolyogtam magam, megsimogattam a buksiját.

“- Tudod Kicsim, épp ennyi idős voltam mikor ugyanezt mondtam az én édesanyámnak, aki azzal nyugtatgatott, hogy bármikor újra átélné azokat a pillanatokat és én is így leszek majd vele.”

Épp 10 éve ilyenkor a nővéreddel a pocakomban tele voltam kérdéssel aggodalommal, nem tudtam mire számítsak.
Aztán eszembe jutottak édesanyám szavai és ebbe kapaszkodtam, mint minden nehezebb, élethelyzetben most is a jóga volt segítségemre. Elengedtem mindazt amire nincs szükségem, negatív érzéseket, kétséget és csak a gyermekemet éreztem a karjaimban.

Számtalan kérdés merült fel bennem, vajon jó anyuka leszek? Hogy viselem az első hónapokat?
Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mennyire igaz a mondás: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Aztán eljött az idő.. a kórházba menet fájások közepette már nem gondolkodtam csak arra koncentráltam hogy segítsem gyermekem világra jutását.
Nem mondhatnám hogy a 16 órás vajúdás gyorsnak számít, de mindvégig fegyelmezetten, hang nélkül viseltem, míg végül a kezemben tarthattam gyermekemet.

A kórházban töltött első napok meghatározóak voltak. Hiába olvastam el mindent a szoptatásról és fújtam kívülről a gyermekgondozást, ott volt egy ordító kis csomag a kezemben és elbizonytalanodtam.
Hívtam egy csecsemős nővért, aki akkor a lehető legtöbbet segítette.
Bíztatóan megsimogatta a vállam és így szólt:
“Maga az ÉDESANYJA, senki nem tudhatja jobban mire van szüksége..”
Ettől fogva varázsütésre megváltozott minden.
Mintha bekapcsolt volna a mami-program.. tudtam mit kell tennem, nem volt kérdés.

Ma én mondtam azt a lányomnak amit 35 éve nekem Édesanyám: “…újra… bármikor!” ?

 31959460_471955406557290_2086464351841026048_n
1 2 3 4 39