Képek a bulikból

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény volt ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

Benedek

Akik nyomon követik a játszóház életét és működését, egészen biztos, hogy felcsattannak, ha meglátják Benedek kedvesen mosolygó tekintetét, hiszen az utolsó kettő Svihák táborban ő volt akire vigyázó szemünk fénye csillogott. De, aki valóban figyel minket, tudja, hogy mit vált ki belőlem egy olyan gyerkőc születésnapi bulija, akit ilyen jól ismerek, és ki is merem mondani azokat a szemérmes szavakat, hogy örök barátomnak tekintem, mint néhány más gyerekeket, akiktől olyan sok törődést és szeretetet kapok. Benedekre most egy kicsit több szót, mondatot is megeresztek, hiszen nem tudom megállni, hogy csak a felszínt kapargatva meséljem el zsenge, ám kitartó barátságunkat.
Az első táborban, ahova jelentkezett, ő volt a legkisebb termetű, úgy kellett rá figyelnünk, mint egy fészekből kipottyant kismadárra. Gőzünk sem volt, hogy erős egyénisége nincs arányban aprócska termetével, és vékonyka csontozatával. Persze már korábbról is ismertük egymást a játszóházból, ahol mindig azt játszotta nekem, hogy ő egy bohóc, aki imád fejjel menni az oszlopnak. Mindig meg is nevettetett, úgyhogy pakolta a mutatványára rendesen a lapát szeneket, hogy még nagyobb sikert érjen el nálam. De térjünk vissza a táborra. Tudom, hogy nem szabad ilyeneket mondani, de az összes eddigi táborhétből az volt a kedvencem(2016 első táborhét), ami azzal indult, hogy a legkisebb kicsinyke Benedeket és a legnagyobb Marcit összeillesztettük egy párba, hogy akkor legyenek ők a az első napon a táborvezérek, hangjukkal teremtve rendet és fegyelmet. Nem kis kihívás, de megugrották, és örökre be is lopták magukat a szívünkbe, mert nem tudtunk nem mosolyogni a 21.század leghitelesebb Stan és Pan figuráinak ügyességén; csak épp a mi kis nevettetőink nem szélességben, mint az amerikai elődök, hanem magasságban voltak egymás ellentétei. Aztán Benedeknek megkezdődött még abban az évben az iskola, és ahogy az lenni szokott, a játszóházas találkozásaink az órarendjéhez lettek igazítva, kicsit megritkultak a közös játszások, de erős barátságunkon semmit nem változtatott ez az aprócska változás. Állandóan focizni hívott ki, és már cselezett ellenem, lőtte a gólokat, már kevésbé bohóckodott, de egyszer csak a fejébe vette, hogy ő valamiféle átváltozós robot, és én is legyek az, hát az lettem; így alakult, hogy “robotbarátok” is lettünk, nem csak Svihákok.
Eljött a második nyár, és a második Svihák táboros élményünk. Azt hiszem, Benedek foglalása futott be utoljára, már nagyon izgultunk, hogy idén nem lesz vendégünk a nagy nevettető, de végül az utolsó rajtrácsot a mi kis barátunk foglalta el. Jöhetett a felkészülés a táborra, és tudtam, vele semmi gond nem lesz, de azért majd figyelni kell rá, mert bár eltelt egy év, kicsiny kis termete miatt a “védett madárfajok” közé soroltuk akaratlanul is, ám hibáztunk. Előítéleteink akkora sallert kaptak, hogy öröm volt nézni, ugyanis Benedek olyan sokat komolyodott és változott, hogy nemhogy meg tudta magát védeni, nem is bántotta senki, a kis törékeny gyermek hihetetlen akaratot és önbecsülést pakolt magára, példát mutatva ezzel nekem is, mások nevében nem nyilatkozom, de elhiheti nekem bárki, a különbség szembeötlő volt.
Nyaralásunkból hazatérve, Benedek anyukájának telefonhívása járt a fejemben, azonnal vissza is hívtam őt, amint átléptük a határt döcögő vonatunkkal, és az örömhírek netovábbja fogadott, Benedek idén velem szeretné megünnepelni a születése napját!!! Azonnal, még a vonaton, nagyon friss és kipihent aggyal, már le is játszottam mindent a fejemben, ám volt egy kis bökkenő; szürkeállományom megviccelt, mert úgy emlékeztem, hogy már volt egyszer egy bulija nálam a kis Benőkének, így a felkészülésem onnantól eléggé izgalom dús volt, mondhatni szorongtam kicsit a feladattól, mert nagyon meg akartam mutatni Benedeknek a tudásom, de féltem, mert nem tudtam, hogy mit csinálhattunk előzőleg(mint kiderült semmit :)). Eljött a nap, aznapra nem is vállaltam be más bulit, csak az övét. Megérkezett a Varga család, hatalmas várakozással telve, én pedig ekkor szembesültem azzal, hogy bizony ez lesz az első buli, amin egyáltalán részt vesz az én kis barátom, így a szorongás és a félelem lepergett rólam, mint lufiról az olaj. Úgy hasított belém a gondolat, hogy bármit, azaz bármit csinálhatok, a legszórakoztatóbb esemény lesz, ez tutti. Felpörögtem ettől én is rendesen, olyannyira, hogy a buli végéig eszembe sem jutott levenni a bohóczakómat, pedig ömlött rólam a víz. Benedek úr meg csak kapkodta fejét, ahogy nekiálltunk őt és a barátait szórakoztatni. Mint egy igazi Svihák, néhány kedves pillanat erejéig be is öltözött bohócba, de rögtön látta, hogy most nem neki kell produkálnia magát, nem a Baross utcán vagyunk, most csak az a dolga, hogy hátra dőljön, és élvezze többet között a Zizi és az én közös bohócszámunkat. Benedek édesanyja végig benn élvezte a bulit, mintha ő is a gyerekkorát élné meg újra, minden percben, apuka kinn szórakoztatta a felnőtteket(nem túloztam, tényleg nagyon szórakoztató humora van apukának). Egyszer jött csupán be, kellett nekem egy nagyon jó csapatkapitány, mert bizony összecsipeszeltük Benedek ünneplőjét. Ekkor jött ismét egy olyan pillanat, amit soha nem fogok elfelejteni, örök tanítás marad az életemben. Nagyban folyik a játék, mindenki csipeszeli Bencóka ruháját, látom ám, hogy apuka csak a kezével pörög, a szemével figyel. Mindig azt nézi, nehogy valaki bántsa az ő szeme fényét, óvó tekintete mellett azonban a poénok gyártását sem hagyta ki, vigyorgok ezerrel, ahogy a gyerekek is, egyszer csak az egyik kele-kóla fiú mellécsíptetett egy csipeszt a nagy erőlködésben, mert nehéz röhögve koncentrálni, ezt mindenki tudja. Belecsípett Benedek bőrébe a csipesszel…apuka, mintha szándékos sérelemről lenne szó, úgy védte a fiát, de mindeközben megőrizte a maga méltóságát, ám határozott és féltő hangon azért megvédte csemetéjét. Leírni a pillanatot nagyon nehéz, mert az ilyen élethelyzeteket látni kell, de az biztos, hogy ha ez a fajta apai féltés tanulható, akkor legyen Benedek apukája mindenki mestere; a féltése őszinte volt, de olyan intelligensen lerendezve, aminek köszönhetően többet senki nem csíptetett egyet sem félre, a hangulat azonban ugyanolyan jó maradt…elismerés a köbön. Bárcsak az én szüleim féltettek és óvtak volna ennyire őszintén és gondoskodón. Természetesen megettünk, megittunk mindent, és a Pierre által sirdogálva sütött(Real Madrid szurkoló) nagy Lionel Messi tortát is befaltuk, egy morzsát sem hagytunk. Jöhetett a kötetlen foci. Kívánni sem lehetett jobb alanyt Benedeknél, hogy felavassuk az új focikapukat, persze magam mellé állítottam régi barátom, hiszen nyerni akartunk, még Benedek anyukája is beállt velünk focizni, ő tartotta helyettem a frontot, amíg körbefutottam párszor, hogy ellenőrizzem, a játszóház minden kis szegletében rendben szórakozik-e minden kisgyerek, majd mire visszatértem kis rugdosóimhoz, kicsit feljött az ellenfél, gyorsan vágtunk pár gólt, majd ismét futottam pár kört, megitattam minden gyereket, és ez így telt a buli végéig. Azt hiszem, ez már az a helyzet, amikor többször nem is használhatom a “kicsi” szót Benedekre, mert NAGYon megünnepeltük, és már eddig is nőtt a szememben, de innentől már csak az én nagy barátom ő, a Varga Benedek! Az Isten éltesse! Képek:

22554645_1709649115734504_1631420916_n 22554663_1709652369067512_1530336419_n 22627370_1709651442400938_1282839297_n 22627424_1709649155734500_763162267_n 22635095_1709652515734164_933081752_n 22635211_1709652519067497_1355175768_n 22635459_1709651652400917_1191301921_n 22656349_1709652992400783_2080576249_n 22656528_1709652989067450_22311934_n 22657369_1709652372400845_1856596531_n 22685131_1709651995734216_1091223849_n

 

Képek a bulikból

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény volt ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

Nárcisz és Alina

Nagyon várt pillanat volt az a délután, amit a játszóházban töltöttem addig, amíg Nárcisz és Alina megérkezett. Vártam, mert a lányok édesanyjukkal való megbeszéléskor kiderült, hogy elég rég találkoztunk már, és nagyon sokat beszélnek rólam a lányok. Amint eljöttek egyszer a barátjuk, Alex szülinapjára, fejükbe vették, hogy ezt ők is szeretnék ugyanígy átélni, ahogy Alexnek is csaptunk anno egy elég pörgős, hatalmasakat nevetős bulit, ahogy azt kell, ha először találkozik egy csapattal az ember; teljesen felpörög attól, hogy a mindig egyre szélesedő repertoárból bármit előhúzhat, így lehet minden első buli a legjobban összeválogatott finomságokkal teli kosárka, amit szépen adagolva a kedves gyerekek velem együtt, és ha szerencsénk van, a szülőkkel együtt, közösen, örömöktől részegülve elfogyasztjuk. És mivel ezekkel a lányokkal már lassan egy éve nem találkoztam, sőt, hogy továbbmenjek, a csapattal sem, csak kicsit kellett átvariálni Alex szülinapján már használt dolgokat. Természetesen nagyon nagy segítség nekem, hogy Színes Szandi közben fáradhatatlanul festette az arcokat, sorban, minden lányét. A fiúk csak a végére kaptak kedvet, de ezt a mondatot akár úgy is forgathatnánk, hogy úriember módjára maguk elé engedték a hölgyeket. Amely hölgyecskék ezt meghálálva, csodálatos festményekkel az arcukon tértek vissza egy-egy játékba. Van most egy játék, amihez tökéletes alanyok voltak a fiúk, ki kelekólán, ki hősködve állt hozzá az ötletemhez, ugyanis nemrég beszereztem néhány új jelmezt, megígérve, hogy nem rakok ki egyetlen képet sem az internetre, a lányok beöltöztethették a fiúkat, de hogy ne csak a lányok örüljenek, a fiúk is maskarába bújtathatták a lányokat. Hatalmas röhögésbe torkollt a játék, így teli szájjal toltuk be az egész tortát, még akkor sem tudtunk leállni a viccelődéssel, amikor az ajándékokat adták át a lányoknak a srácok, de a puszi mindenkinek járt, egyedül egy fiú nem volt hajlandó puszival köszönteni ezt a két tündér lányt.
Jól elmélázva írom ki magamból az élményeket, és észre sem veszem, hogy a két szülinaposról még nem is ejtettem egyáltalán szót, volna mit tanulnom a Gárdonyis fiúktól, illemből egyes, leülhetek. Ám a padomba visszacsüccsenve, magamnak azért elmondom, de megsúgom nektek is; fantasztikusak voltak, Nárcisz 9 éves, magas, nyúlánk lány, a tánctudása  nagyon egyedi és zseniális, Alina 8 éves. A fekete szemével szerintem mindenkit levesz a lábáról, a nagyival kezdve természetesen, aztán az apukáját, aki jókedvével szintén feldobta a hangulatot, de bárhová is sodorja a szél ezt a csupa szív lányt, ő mindig mindenkit le tud majd venni a lábáról. Intelligensek, nagyon jól neveltek, ahogy az egész banda, nem tudnék egyetlen rosszat sem mondani, pedig én elég őszinte gyerek vagyok sokszor. A lányok anyukája végig benn élvezte, ahogy a két lány örömöktől duzzadva ünnepli meg azt a napot, amit talán soha nem fognak elfelejteni. Nagyon remélem, hogy még találkozunk az életben! Jöjjenek a képek(nem tudom mit történhetett a képekkel, az asztalomon jól vannak köszönik…biztos a mozigépész rosszul tette be a filmet, na mindegy, ehhez sajnos pont nem értek :)):

WP_20171011_19_44_04_Pro WP_20171011_051 WP_20171011_047 WP_20171011_16_58_20_Pro

 

 

Alíz

A kis négy éves tündérke. Hát nála cukorfalatabb gyerekkel nagyon nehéz ám találkozni a hétköznapokon. A kis szőke haja, ahogy a szeme fölött lógicál, ahogy nevetgél a bácsin, aki beütötte a fejét, de már jól is van, amilyen ügyesen a játékokkal bánik, ahogy a kis tortavillát fogta, hát nem lehetett nem őt nézni, mit nézni csodálkozva bámészkodni. Nem mondom, a többi kis négy éveske is nagyon szép gyerek, de Alíz a negyedik születésnapján, ragyogott.

Fél évvel ezelőtt a nővérének, Adélnek tartottam egy roppant pörgős és szemtelenül rövid ideig tartó zsúrt. De rövid időintervalluma ellenére igencsak elégedetten jött vissza az egész család, büszke is vagyok magamra. Örömömre viszont ez a buli kiegészült az apukával (és a fáradhatatlan és életörömtől kicsattanó anyukával)is, akivel néha szóba is elegyedtem még régen, amikor csak úgy játszani ugrottak be alkalomadtán a kislányokkal. Akkor, azon a néhány felhőtlen, játékos napon nem is gondolhattam, hogy nemsokára kétszer is köszönthetem őket a játszóház zsúrszobájának ajtajában. Meglepetés volt ismét őket nálam üdvözölni, szombat délelőtt lévén, az ébrenlétem még a reggeli kávén nosztalgiázott, de azért hamar összekaptam magam és már kezdődhetett is a buli. Színes Szandi Svihák Zizi-vé változott a “backstge-ben”, és nekiláttunk egymást jól megviccelni. Egy kis vidám jelenet után Zizi elvitte a gyerekeket csúszdázni, én addig megtöltöttem a poharakat. A vidám játék után átvettem az irányítást, jöhetett a szórakoztatás, egy kis bűvésztrükk, némi játék, és már megint a Zizi-t kerestük, hogy merre bujkál, nevetgéltek rajta kicsit a lányok, és odaültették őt is tortázni. El sem engedték a kezét, végig csak őt bámulták, rengeteg ölelést is kapott, és persze viszonozta is. Torta után még egy kis játék, aztán megint egy kis műsor, hogy úgy meg legyen ünnepelve ez a négy éves csodás kislány, hogy élete végéig Zizi szerepeljen minden játékos álmában. Nemsokára újra jövünk, mert Benedek barátom sem maradhat ki a sorból, addig is képek:

22291898_10156639506949428_348678243_n 22330943_10156639506839428_288907489_n 22331111_10156639506034428_865751708_n 22359296_10156639507269428_1472732819_n 22384898_10156639507554428_736226206_n 22385212_10156639506479428_170715825_n

Képek a bulikból

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény volt ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

 

Mira

Egy klasszikusan remek társaság jött össze nálam, hogy megünnepeljék kicsi barátjuk, Mira születésnapját. Nagyon sok féle buli van nálam, illetve, inkább úgy mondanám, sok féle társaság szokott velem ünnepelni, vannak olyanok, akiket kevésbé tudok lekötni, mert inkább a szabad játék hívei, ilyenkor én is felveszem az ő ritmusukat, és “őrültködünk” kicsit, vannak, akik olyan sokszor voltak már nálam, hogy a legnehezebb feladatom az, hogy milyen újdonságot tudok kitalálni a bulira, ekkor szoktam a legjobban megizzadni, elfáradni. Szerintem, mondanom sem kell, hogy az a legideálisabb helyzet, amikor életükben először találkoznak velem a gyerekek, és azokat a bűvésztrükköket, játékokat csináljuk, amiket a legszórakoztatóbbnak találok, ami úgy hat a gyerekekre, hogy közben idejük sincs az unatkozással, rosszalkodással foglalkozni, mert minden perc valami nagyon szórakoztatót, valami nagyon meglepőt hordoz magában. Mira társasága ilyen banda volt a minap. Életükben először voltak nálam, életükben először láttak engem, életükben először játszották az általam kreált játékokat, életükben először nevettek rajtam és velem olyan igazán nagyon. Hálás feladat, hiszen ilyenkor én is úgy belelendülök, hogy abba sem tudom hagyni a szórakoztatást, a pörgést. Mira nagyon cukorfalat lányka, egyből megtaláltuk a közös hangot, a kis barátai szintén a legjobb módon hatottak rám, úgyhogy nagyon könnyű dolgom volt összeállítani a műsort. A szülők is beálltak minden játékba, hatalmas mosollyal az arcukon, nagyon élvezték a játékokat, azt hogy a kislányuk szurkol nekik minden feladatnál, pedig Mira egyszer meg is kérte őket, “ugyan menjetek már ki a teremből, talán még jobban el tudom engedni magam…”

Így is lett, nem gondoltam, hogy a csipeszes, táncos játékok után még felszabadultabb lehet a kis csapat, de végül meglett az eredménye annak, hogy csupán a gyerekek és én maradtunk a zsúrszobában, hasfájásig nevettünk. Minden játék hatott, minden játék akkorát szólt, mint egy légkalapács, és persze a végén haza se akartak menni, kértek, hogy csak még egy kicsit hadd maradjanak, csak még egy bűvésztrükköt mutassak, csak még egy játékot játsszunk, csak még egy kis táncolás, bubifújás, üdítő, rágcsa, csak még egy kis szórakozás. Ismétlem magam, de tényleg ez a leghálásabb munka kerek e Világon. Remélem, még sokszor találkozom ezzel a csapattal, engem napokra feltöltött, hosszú ideig vigyorogtam magamban.

21942022_1440832509327171_1202702469_n 21942105_1440831889327233_1390960973_n 21942367_1440832302660525_105492080_n 21979095_1440832249327197_1987084351_n 21984085_1440832372660518_855291280_n 22016303_1440832459327176_907770200_n 22052444_1440832192660536_788894569_n

7/a

Aki szereti olvasni a soraimat, már kívülről fújja a kedvenc csapatom neveinek listáját, de akkor is mesélek még egy kicsit róluk. 2010-ben, amikor kitaláltam, hogy én gyerekek szórakoztatásával szeretnék foglalkozni, az első évben jött hozzám egy osztály. Akkor voltak elsősök, és az első pillanattól fogva nagyon bensőséges kapcsolat alakult ki az osztály és én közöttem. Korina és Petra volt az első szülinapos ebből a társaságból. Aztán hosszú évekig, szinte minden gyerek az osztályból nálam és velem ünnepelt, így egy elég komoly és mély barátság alakult ki. Közben persze telt az idő, és szépen felcseperedtek, már hetedikesek. Most már nem velem ünneplik a szülinapjukat, de a barátság, a szeretet ugyanazon a lángon ég bennem, és nemrég kiderült, bennük is. Nemrég felkerestek, hogy lesz a suliban egy olyan szombati összejövetel, ahol minden osztály kipakol, mint egy kis piacon, és az otthon sütött sütiket árulják a suli által kitalált tallérért. Az egyik évben valamelyik osztály húzott egy nagyot, és elhívott egy lufihajtogatót, aki nekik gyűjtötte a tallérokat. Szóval, felkerestek, hogy segítsek nekik a régi barátság kedvéért. Természetesen gondolkodás nélkül igent mondtam, és semmiféle honoráriumot nem fogadtam el tőlük, a további baráti szereteten kívül. Minden trükkömet elvittem magammal, hiszen tudtam, ők ezeket még nem is ismerik, mert csak akkor kezdtem el Marcello barátomtól tanulni a bűvészkedés mesterségét, amikor ők már életkoruknál fogva “kikoptak” a játszóházból. Kitaláltam, hogy minden egyes tallérért vásárlónak jár egy kis bűvészkedés, aminek elég hamar híre ment, és egyre többen jöttek az asztalunkhoz. Szerencsénk is volt, hiszen pont a színpad mellé táboroztunk, ahol egy zenekar húzta a nótánkat. Sajnos, elfoglaltságaim miatt csak másfél órát tudtam maradni, de ez alatt a rövid idő alatt is tudtunk a 7/a-val olyan maradandót alkotni, amit még az igazgatónő is megemleget…lehet, hogy a mai napig mondja. A zenekar belekezdett a legjobb Hungária dalokba, a régi banda pedig már húzott is engem táncolni. Körbeálltunk, és mindenki engem követett, én meg persze úgy belelendültem, hogy roptuk egy órát kicsi szünetekkel, de amint leültünk, hogy fújjunk egyet, máris jött a következő nagy sláger, amire nem tudtuk azt mondani, hogy “áá, ez minket nem érdekel”, azonnal mentünk a tánctérre, és elég hamar lett egy kis rajongó táborunk, akik nekünk tapsoltak, minket vettek fel az okos telefonjaikkal. Hihetetlen élmény volt, és persze minden trükköt árgus szemekkel figyeltek, sőt néhányat el is kellett magyaráznom, mert ugye próbáltak lebuktatni, és addig nem mehettem sehova, ami meg nem mondtam, hogy hogyan lett a két labdából három…Két garnitúra bohócruhát izzadtam tele, és még a hajam is befestették narancssárgára. Én mondom, zseniális kis csapat, remélem, nagyon sokáig együtt marad ez a társaság, és sokáig eszükbe jutok egy-egy buli előtt. 7/a a legjobb osztály! Imádom őket.

18835368_1616930018338764_1193162100_n 22127610_1616930008338765_1256708266_n 22155210_1616930098338756_317238675_n 22155416_1616929758338790_1322373816_n 22155509_1616929875005445_984757697_n 22156972_1616929928338773_1722363224_n 22157092_1616929821672117_1164392316_n 22157127_1616929868338779_1927304011_n 22184971_1616929841672115_1717377901_n 22184976_1616930068338759_1495399804_n 22192813_1616930138338752_1915115734_n 22215047_1616929958338770_1124072198_n

Színes Szandi és a 40. hét

A héten Színes Szandi a fát emeli ki palettájából és öltözteti őszies színekbe. Ehhez egy kacsó körberajzolására és sok tarka-barka papírra van szükség, no meg ragasztóra

végrehajtása nagyon könnyű, de a végeredmény nagyon látványos.

Helyszín: Balázs bácsi játszóháza, KIKA

Időpont: 2017.10.04. (szerda)

                     és

                         10.07. (szombat)

fa

Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 

22.rész

Őszi napfény

Őszi napfény csalogat,
A sziget lombja alatt.
Szél borzolja hajamat,
Csiklandozza arcomat.
Àtfogja derekamat,
Megcsókolja ajkamat.
Àtadom most magamat,
Lehunyom pilláimat.
Jól esik a hódolat,
Ledönti a falakat.
Építsünk hát helyette
Igazi várakat!
Négy bástyával érdemes,
Erős legyen és nemes.
Bizalomból kövei,
A magasba emelik.
Tiszteletet ne feledd!
E nélkül nem mehet.
Vakolat a Szeretet,
Védelmezőn körbevesz.
22185111_382492935503538_86928267_n

Az élet Virágos oldala

Már akkor feltűnt nekem, micsoda élet van ebben a nőben, amikor először megláttam. A játszóházba hozta be két csibész lánykáját. Az ő arcáról letörölhetetlen mosoly, de ez még nem jelent semmit, hiszen hétvégén sokan mosolyognak, pláne a családjuk körében. Ő viszont sugárzott. Beljebb hívtam, ő is játsszon velünk. Ha hiszitek, ha nem, öt perc múlva közösen énekeltünk. Ez számomra hihetetlenül meglepő, hiszen, általában, én vagyok az, aki ilyesmire invitál embereket, de abban a helyzetben Virágé volt a gyeplő. Pozitív hatása kiterjedt a játszóházra, és a második strófát már a gyerekekkel együtt énekeltük. Majd beszélgetni kezdtünk, ahogy széledtek szét körülöttünk a gyerekek. Ekkor jött elő, hogy írhatna blogot az Élet Virágos oldaláról. Halljuk hát Virágot. 

21.rész

Kèt làbon, nègy kerèkenCsoda törtènt!
Kisebbik lànyom is ledobta a pòtkerekeket vègre a bicòròl így nem volt akadàlya, hogy immàr kèt bringás csemetèmmel futni induljak.
Nem tudtam hogy fogja bìrni a kicsi, hisz a legtöbb amit kètkerekűvel megtett az pàrszàz mèter volt, most több ezerre kèszültem…

Sosem fèltem a kihívàsoktòl, nekilòdultunk.
Az első 500 mèter ùgy zajlott, hogy èn futottam elöl ès a kicsi kacskaringòzott mögöttem.
Folyton hàtranèzegettem nem esett-e el stb.

Aztàn begurultam, ès elkiàltottam magam: “Többet nem hozlak el magammal benneteket. Olyanok vagytok mint a csigák! Futva gyorsabb vagyok mint ti bringàval? Nem bìrjàtok anyàtokat lehagyni???!!!!”

Na erre a kèt ördögfiòka ùgy ràkapcsolt, hogy alig győztem utolèrni őket 😄😄😄

Aztàn olyan 1500 mèternèl elkaptuk a fonalat ès a kèt bicòs lànyom közt futottam egyvonalban 5000 mètert.

Leírhatatlan volt!
Ùgy èreztem mintha kèt angyal tartanà a karom ès repülnèk velük..
Àtfutott az agyamon, hogy milyen règ vàrtam erre a pillanatra.. hogy együtt futhassak? sportolhassak a gyermekeimmel..
Hogy megmutathassam nekik a gyönyörű tàjat ami hetente többször is elvaràzsol… hogy hol az a hely ahovà mami elmegy feltöltődni.

A szèl finoman simogatta a kipirult arcunkat, a tüdőnk falta a Duna parti friss levegőt.
Szèttàrtam a karom, egy pillanatra behunytam a szemem.. ès mikor kinyitottam hullani kezdtek a könnyeim.
Csak egy szokàsos futàsra kèszültem, nem is sejtettem, hogy egy àlom vàlik ma valòra.

21769595_378178122601686_1301705840_n 21769922_378178119268353_993318608_n 21848976_378178275935004_849181570_n

Születésnapi élmények

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

 

Emese

Solya már szerepelt néhány bejegyzésemben, nagyon boldoggá tesz, hogy részese lehetek az életének, igaz barátom ő! Testvére, Emese is cseperedik, már nem fél tőlem, a barátaim közé sorolom, szuper személyisége van neki is, mint a nővérének. Emesének majdnem akkor van a születésnapja, amikor nekem, a nyár közepén. Egy kellemes faluban, Rábaszentmihályon élik boldog életüket, nagyon szerethető család! Meghívtak engem is, és Színes Szandit is Emese ünnepére, melyet a falu szélén tartottunk meg. Egy kedves kis nyári tábor helyszín, fedett hatalmas fa asztalokkal.
Mi korán kezdtük az ünneplést, már ebéd előtt óriási sütemény hegyekkel érkeztünk! Miután elfoglaltuk a helyszínünket, hamarosan gyülekezni kezdett a nép, és kialakult egy nagyobb társaság, mondhatjuk, hogy a falu krémje, nemtől, kortól függetlenül, nagyon összeszokott kis brancs volt, kellemes volt becsatlakozni hozzájuk. Volt egy kisebb medence, és egy hatalmas focipálya, amely focipályára nem lehetett máshogy fellépni, csak mezítláb, szabály a javából. Természetesen, néhány kelléket vittem magammal, de hamar kiderült számomra, az összeszokott társaság inkább a maga szórakoztatására játszana, engedték, hogy csatlakozzunk. Szandi persze festette a gyerekeket, és lufizás is volt a részéről, az a délután nagyon sokáig benne marad a fejemben, ennél jobb helyszínen, időben és társasággal nem is lehetett volna születésnapot ünnepelni. Meglepetésként elvittük kutyánkat Clean-t is. Mindig volt valaki, aki arra járt, hogy elrúgja neki a labdát, amit ügyesen vissza is terelt a mi zseniális kutyánk. Este, mivel egész nap rohant, úgy dőlt a kedvenc zugába, mint aki eldöntötte, hogy egy hétig alszik egyhuzamban. A nap végére feltűntek a lovak is, úgyhogy, aki szeretett volna, nyugodtan felülhetett néhány körre. A naplementét is láttuk, mint mindig, azon a nyári napon is csodálatos volt! Emesét pedig nagyon nagyon megünnepeltük, vajon hány kisgyerek mondhatja el, hogy ilyen szép születésnapja lehet? Remélem, egyre több gyerkőc! Rábaszentmihály még fog velünk találkozni, de mi ugyanúgy várjuk a viszontlátást!

20217033_486266595046798_1017804718_n 20292247_486266311713493_3278370_n 20401194_486266478380143_155899491_n 20401351_486266241713500_1574623987_n

 

 

Regina

A mindennapjaim része, hogy a Lepke ovisok rám köszönnek, odahívnak magukhoz, a kerítéshez, és pacsit szeretnének, nagyokat köszönnek, elmesélik, hogy kiesett a foguk, hogy új kutyájuk van, hogy nálam szeretnék, vagy épp nem nálam szeretnék ünnepelni a szülinapjukat, hogy milyen élmények ezek, nap, mint nap mosolyra fakaszt. Azért vigyáznom kell, mert az óvónénik egyre morcosabbak, nem kéne kihúzni a gyufát egyiküknél sem, de mindig hallom messziről valamelyik kisgyerek hangját, “odanézzeteek, ott a Balázs bácsi”, integetnek messziről, imádom őket! Persze nem akkor, ha szabadnapomon szunyókálnék ebéd után, és azt hallom, hogy “Miraaaa”. De ez ezzel jár, egyébként, csak néhányszor volt hasonló, az is inkább tavasszal, szóval egy kukkot sem szólok. Ezeken a hétköznapokon, amikor odamegyek a kerítéshez begyűjteni a pacsikat, a mosolyokat, a jó történeteket, mindig ott egy kislány, vagyis, most már nem, mert elballagott az oviból, de mindig ott volt, és nagyon szép, széles mosolyával nap, mint nap elmondta, hogy nálam, sőt velem szeretné ünnepelni a szülinapját, méghozzá a játszóházban. Fantasztikus ám ilyet hallani, utána azért nehéz nem vigyorogva menni az utcán, de magyar vagyok, nem “túúrista”.
Szóval, ott volt ez a kislány, Regina, és be is tartotta az ígéretét, valóban az én szórakoztatásomra vágyott. Izgultam kicsit, de nagyon vártam, hiszen ez a társaság az, akit annyira szeretek. Egy csomó gyerek a Lepke oviból, akik állandóan meg akarnak hívni az ebédjükre, akik felajánlanák a kelkáposzta főzeléküket kéremszépen, akik le is vízipisztolyoztak a nyár elején, akik szeretik hallani a Dolák-Saly gyerekverseket, akik utánam kiabálnak, és mindig hangosan, nevetve köszönnek, akik szembe jönnek foci után, a “jó öreg haverok”, hát igen.
Eljött a születésnap, és nekem még van némi energiám a nagy hajtás után. Nem tudom, hogy honnan, de még van valamennyi, összegyűjtöm hát minden energiámat, az összes ötletemet, és elkezdek agyalni, hogyan lehetne ez ennek a csapatnak, és Reginek a legjobb buli azon a nap perzselte napon. Gondosan összeállítottam a fejemben a forgatókönyvet, és fejest ugrottunk a jó hangulatba. Ahogy azt kell, volt bohócműsor, játék, ömlött rólunk a víz, egy kis bűvészkedés, torta, hatalmas nevetések, ittuk a löttyöt, kétszer kellett újratöltenünk az akváriumot. Úgy telt el a három óra, hogy a végére kidőltünk, lógott a nyelvünk. De azért még egy kis táncolás belefér, bubifújás.
Regi anyukája készített egy montázst a buliról, amit látva, a mai napig, én is mosollyal az arcomon alszom el. De holnap úgyis találkozunk…szerencsére!

20139596_10209789285505818_2165535709873998695_n 20156104_10209789285545819_4535284729358667908_n

 

 

 

 

Színes Szandi

Színes Szandi visszatért európai barangolásából, ahonnan rengeteg ötletet szerzett és szívott piciny testébe. Szóval még színesebben érkezett magyar honba, aholis megmutatja tarka-barka palettáját 😉

21442868_1567782539910018_1361436110_n 21396950_1567782576576681_78915613_n 21442089_1567782563243349_856362163_n

Svihák tábor ’17 – élmények

Péntek

Az idei évre szögre akasztottuk a táboros dolgainkat. Ez a nap is lepergett, és ismét megjött az az ismerős érzés. Egy kicsit kiüresedett, egy kicsit megnyugtató, hiszen nagy hiba nélkül lejött mindkét táborunk, egy kicsit szomorkás, de nagyon nagyon mosolyra fakasztó, hiszen, innen nézve már minden kép a fejemben szép. De még mielőtt a nagy szentimentalizmusnak ismét utat engednénk, nézzük meg, mi is volt azon a napon, amikor összeállnak a bolygók, amikor a hőség is vigyázzba áll, amikor csak szépet és jót kapunk hosszú utunk legvégén, amikor meghódítjuk a belvárost.

A délelőtt, az egyik legjobb játszótéren kezdődött, a Batthyány téren, a gondosan elkerített, hűvös, árnyékos játszin. Mintha már a kezünk közül is kicsúszott volna minden irányítás, már, ha egyáltalán néha akartunk a játszótereken délelőtt irányítani, egy rögtönzött esküvőbe csöppentünk, ahol is a nagy egymásra találás jegyében, egy bohóc esküvő és lakodalom keretein belül, Zsófi és Levi egymásra találásának örülhettünk. Mostanáig nem tudnám megmondani, hogy mennyire volt ez játék, mennyire komoly, de mint diszkrét ember, én ugyan nem érdeklődöm ennél tovább, rájuk bízom az érzelmi világukat. Én, mint a tábor vezetője, mondhatni kapitánya, amolyan viccesre véve a figurát, összeadtam a két emberpalántát, akik táncukkal szentesítették frigyüket, gyűrűjük nem volt, mondhatni, egy gatyában házasodtak, de onnantól nem engedték egymást szem elől. Elfogyasztottuk Gyöngyvér testvér és a Levi anyukája által sütött muffinokat, direkt botrányosan elénekeltük a dalunkat, hiszen tudtuk, hogy, ha a főpróba rossz, akkor csodás lesz az előadás.

Elindultunk hát a belvárosba, hogy megmutassuk magunkat Győr dolgozó, fagyizó, lézengő, ügyintéző népének. Persze a belváros kihalt volt, és mi elfoglaltuk az árnyékot, túl sok nézőnk nem volt, de azért learattunk nem kevés sikert. Táncoltunk a muzsikusoknak a csónakosnál, akik a kedvünkért eljátszottak néhány dalt, mi pedig körbetáncoltuk őket, csodálatos volt. Az ebédünkkel volt egy kis malőr, de jelen esetben éppen nem én hibáztam, viszont, a probléma megoldó képességemet csúcsra járatva, tíz perc alatt a mekiben kötöttünk ki, a táborlakók nagy örömére. Kis játék, kis krumpli, kis ez, kis az, a végén nagy fagyi, és még nagyobb dinnye. Persze, a vizet ma sem engedték a táborlakók csak úgy a csövekben, kellett nekik a hideg eső, a futkozás, a sikongatás, az öröm a köbön meg a gyökön, és minden ami az utolsó órában a csövön kifér. Könnyes, ölelkezős búcsúk, nagy ígérgetések a végén, hihetetlen szenvedély, nagy fáradtság, hát, amolyan igazi Svihák tábor végzős délután. Emlékek, emlékek. Ezeket lesz majd jó felidézni, és a képeket napról napra, újra és újra végig nézni, amíg az ember kívülről nem fújja már. Apropó képek…

20562117_1538887456132860_647395991_n 20614712_1538889599465979_180057087_n 20624569_1538888696132736_247291916_n 20624597_1538887989466140_463707747_n 20624618_1538888296132776_838779629_n 20624649_1538887379466201_31411763_n 20624738_1559773517408697_114734_n 20631592_1538888549466084_1706023611_n 20631676_1538887566132849_1602672130_n 20631702_1538889762799296_116168333_n 20631759_1538889129466026_193449661_n 20631887_1538888099466129_53107120_n 20632315_1538889879465951_1749319955_n 20632375_1538889092799363_545812456_n 20632416_1538889376132668_185758695_n 20632492_1538887259466213_1588770978_n 20632521_1559773507408698_598475521_n 20632543_1538888359466103_956382501_n 20632550_1538889512799321_1340018523_n 20632556_1538888906132715_1450834352_n 20632740_1538889026132703_1968459274_n 20643681_1538889692799303_647582412_n 20643903_1538889439465995_1038041043_n 20643929_1538887166132889_1360873614_n 20643991_1538889662799306_703018153_n 20668294_1538888826132723_61485573_nIMG_20170804_085636 IMG_20170804_085649 IMG_20170804_102504 IMG_20170804_102510 IMG_20170804_102529

Svihák tábor ’17 – élmények

csütörtök

A mai nap örömjáték volt, ezt így kimerem állítani, ahogy itt ülök és pötyögök. Ma minden olyan jó dolog megtörtént velünk, ahogy annak egy iskoláiból, óvodáiból kiszabadult gyerek, a nagy nyári forróságban tud örülni, mert barátkozhat. Mi is a gyermeki létnek a legfontosabb eleme? Elboronghatunk a kérdésen, nos az én meglátásom szerint az, hogy minél több gyereket megismerjünk, tudjunk barátkozni, építsük a kapcsolati hálónkat. Sokszor az életünkben ez határoz meg minket. Milyen jó ráköszönni az utcán, vagy csak órákig elbeszélgetni valakivel, mindig mindig visszatérve, hogy “ugye mi ismerjük egymást valahonnan? Még a gyerekkorunkból dereng valami…” Persze vannak ennél fontosabb barátok az életünkben, őket örökre megőrizhetjük emlékeinkben. De, hogy ne eresszem olyan bő lére, az az öröm, boldogság, kialakuló barátok, hosszú beszélgetések, amiket ma megfigyelhettem, ha szétnéztem a játszó gyerekseregen. A tábornak ebben a szakaszában jó, ha csak kicsit vannak nyaggatva a gyerekek. Szerencsére, eddig olyan sokat és olyan jól gyakoroltuk a dalunkat, hogy ma csak délután, kétszer kellett gyakorolnunk. Nagy bravó a srácoknak! Egy kis csihipuhis lufikardozás került be a programunkba, egyik kedves táborlakónk, Máté apukája, Lali bohóc hajtogatott nekünk 30 lufit, ezt egy izgalmas, a bújócskával, a fogócskával egybeolvasztva használtuk fel, amiben azt bizton ki merem állítani, hogy Levente bizonyult a legjobbnak. Egy kis sorjátékkal díszítettük fel a mai napot, de koránt sem ért véget az élménysorozat. Az ebédünket olyan hangulatban töltöttük el, a Kristályban, ahogy azt egy réges régi baráti társaság szokta, persze gyerekméretben. Apró-cseprő csínytalanságok, de semmi komoly. Viola úgy vagdosta a husit másoknak, mint Lurkós anyukája benn a kórházban, dicséret után pedig kőkeményen bekeményített, és magasan rangsorolva, de büszkén, mellvértére tűzte a hisztikirálynő díjat, még most is ott suhog az egoja valahol a szülinapi teremben, vitte magával mindenhova, és mindenkinek megmutatta, hogy milyen ügyes is volt, de persze a pörgést nem hagyta alább, szegény apukája, aki jött érte…jutalma az ebédünkből megmaradt rántott husi lett, esküszöm vágtuk, nem haraptuk…

De történt ma valami, egy kis csoda. A három éve, oszlopos tagjai a Svihák tábornak, Levi és Zsófi, kedves kis testvérpár. Nekem szívem csücske mindkét gyerek, nagyon jó fejek, főleg, ha jól megismeri egyik ember a másikat már elég jól ahhoz, hogy elfogadja tökéletesen olyannak, amilyen. Egyébként pedig, elég sokat veszekednek, mindig versengenek egymással, és sosem lehet igazán eldönteni, hogy kis is nyer, mert mindig összekapnak mielőtt kiderülne, hogy ki a jobb. Ma, kezdő kis beszédecskémben, amit a tábornak tartok minden reggel, eljutottunk arra a pontra, hogy kihirdessem, ki lesz az a két ember, akik az én kis segítségem, a tábor vezetői. Hát, rájuk esett a választásom, és meg is indokoltam a döntésem. Szeretném, ha ma közösen, erőt egybeforrasztva, az igazi testvéri összetartó erőben oldanák meg a vezetői teendőket. A bátyus, elfogadva végzetét (beszédes kép a lap alján), belátva igazam, a méltóság legteljesebb, és legprofibb eszközeit hozva, tisztességesen, húgát mindig maga mellett tartva, végül eljutottak oda, hogy a rögtönzött tánc során megtört ez a kis átok, és karokat egybefonva táncoltak a szabályok szerint először szépen, aztán csúnyán, majd őrülten, előcsalogatták magukból a rock n” roll-t, és csak táncoltak. Elképesztő volt látni őket, amikor sétáltak haza, de az lehet, hogy már csak a gondolataim játsszák tovább a szalagot…

Még délután, miután a játszóházba visszaértünk, ráizzítottuk a társaságot egy kis lufibombázásra az áruház melletti hűsben. Az első játéknak csak azt a nevet adtuk, hogy mészárlás. A két csapat egymással szemben felsorakozva, úgy 70 centi távolságban, kezükben egy-egy jó kövér lufibomba, és mindenki a másiknak eshetett. Persze, Pannika okosan, jó előre látva a problémás helyzetet, inkább Pipacs mögé bújt. Második játékunkhoz ismét a fő-sikerjátékunk, a fogócska segítségül hívásával vegyítettük, ahol aztán tényleg mindenki megkapta volna a magáét, de mindig az elől haladó bizonyult ügyesebbnek, és a földön taccsantak a bombák. Ezt követően dördült fel a hangom, hogy ugye tudja a bizonyos Svihák nevű társaság, hogy a lufibombázás legeslegrosszabb része mindig a kis szemét összegyűjtögetése, hát a kis Svihákok pedig apró lábaikkal lépdelve, a Földre egyszer sem hajolva fájós derékkal, szedegették a kicsiny darabkákat. Eztán jöttek hozzám kérdőn, hogy akkor most mi lesz, még vizesek sem lettek…na ez igaz, és rögtön a felvillanó körte után nyúltam. Nem árultam el nekik, hogy mi fog történni, csak odatereltem őket az áruház üvegfalához, ahol nincs semmi. Elkértem a slagot a zöldséges csapattól, és csak spricceltem a vizet, ők meg csak szaladgáltak, nevettek, cukkoltak, sikítoztak, élvezték a nagy nyári forróságban a jó hideg vizet, ahogy hull rájuk a magasból, magából szivárvány képezve. Voltak akik hátul megbújtak, ők meg sem áztak, de akik hoztak csereruhát, ők bőrig, ahogy azt kell, nem foglalkozva semmivel. Egy kis foci, társas a megritkult társasággal, és már vége is lett a napnak, észre sem vettem, komolyan mondom! Életerő, vidámság, viszont, szerintem már néhányuk alszik is. Aludjatok csak, holnap jön a finálé. Reszkess Baross utca, jönnek a Svihákok!

 

20614504_1537719062916366_330795402_n 20614513_1537721356249470_736381330_n 20614565_1537720352916237_2056816999_n 20614587_1537719919582947_2031737898_n 20614619_1537720446249561_342885784_n 20614720_1537720036249602_227552055_n 20614724_1537719639582975_1190068680_n 20623766_1537720126249593_1008377956_n 20623767_1537719589582980_393543676_n 20623768_1558911394161576_319316679_n 20623855_1537720212916251_624638448_n 20623866_1558911390828243_554184092_n 20623892_1537720079582931_670499664_n 20624014_1537720392916233_439520492_n 20624023_1537718889583050_2121539743_n 20624059_1537720522916220_2126812025_n 20624112_1537719746249631_496685994_n 20624152_1558911357494913_641832546_n 20624206_1537721149582824_356067676_n 20624370_1537721532916119_701075831_n 20624421_1537721199582819_1590811359_n 20624558_1537721586249447_734446526_n 20624594_1537721099582829_913464078_n 20624607_1558911374161578_1198109349_n 20624665_1537720279582911_1847650749_n 20624691_1537719676249638_2124203916_n 20624709_1537720929582846_813244026_n 20631435_1537719002916372_1491887982_n 20631440_1537721019582837_642688983_n 20631524_1537719232916349_1430289621_n 20631548_1537720809582858_1220659223_n 20631548_1558911370828245_561350447_n 20631661_1537720742916198_620275852_n 20631776_1537721279582811_1625524947_n 20631792_1537721442916128_263257173_n 20631832_1537719856249620_81502694_n 20632319_1537718632916409_1622137827_n 20632601_1537720659582873_1922392636_n 20632734_1537718819583057_626765099_n 20644007_1537719129583026_1388661253_n

1 2 3 4 36