Törpi klub

Van egy dalszöveg, most nem jut eszembe, ki és mit vetett papírra, majd sóhajtotta bele a mikrofonba, de a lényege a szerző szövegének az volt, hogy a legszebb kor a legkisebbeké, amiből persze kijutott mindannyiunknak. Nincs probléma, nincs félnivaló, nincs megkülönböztetés, nincs rossz érzés, csak a játék, és a világ felfedezése. Ők a kis törpicsekek, a legkisebbek. Nekik is kedvezünk egy jó klubbal, és megannyi színes programmal. Ez a klub péntek délelőtt vár minden anyukát, apukát, akik otthon töltik életük legszebb és legizgalmasabb időszakát, hiszen, ez határozza meg sarjuk életét. Hát, tessék kikapcsolódni, és mosolyogni, nálunk mindkettőre lehetőség van…

az eddigiek…

Újabb Ringató

Nagyon nagy vidámságban és jókedvben telt az elmúlt Ringató foglalkozás. Nem voltunk sokan, úgy 6-7 kisgyerek lehetett, de mindenkinek fülig ért a szája, és rám is átragadt valami, pedig én még csak a csipát törölgettem a szememből. Átragadt rám valami, így beültem én is, ölembe pedig a hatalmas plüssmacit kaptam, és vele csináltam a gyakorlatokat, amiket éneklés közben szoktunk csinálni. Amikor borsót főztünk közösen, én is simogattam a maci tenyerét, mikor megsóztuk, én is sóztam, mikor megpaprikáztuk én is csipkedtem a maci tenyerét. Aztán egy következő énekben csikizni kellett, én úgy csikiztem, ahogy csak tudtam, de ez a maci nem volt csikis. A gyerekek is nagyon élvezték, hogy együtt csinálja velük és az anyukákkal a maci a dolgokat, és olyan ügyesek voltak, egyikük figyelme sem terelődött el a mondókázásról. Persze, ez inkább Ági érdeme, aki ezen a pénteken különösen fel volt telve energiával. Olyannyira, hogy minden hangszerét elővette, és megmutatta egy-egy dalocska erejéig, de az ő fő hangszerét, a csellót elfelejtette. Sebaj, jót nevettünk ezen a végén, és még vagy egy órát maradtunk beszélgetni. Mindenki megtalálta mindenkivel a közös hangot, és, ahogy a képekből is kiderül, a hangulat tényleg nagyon jó volt. És, ha már a vidámsággal keretbe zártam a történetet, lássuk a képeket(juppi, most nem felejtettem el):

DSCF2786 DSCF2793 DSCF2791 DSCF2790 DSCF2789 DSCF2788

Svihák Gizi csavaros élete

Van egy szerény társulat, melyet laza kötéssel kötött meg a Svihák Oszkár. Akik ebben a kötésben egyszer részt vettek, ők a Svihák Oszi szívében örökké ezen kötést hordják, mint egy stigmát. Ennek a társulatnak csak néhány igazi bohócfellépés jutott osztályrészül, de maradtak ők így is igazi bohóctestvérek. Legfiatalabb tagja ennek a társulatnak a kis Svihák Gizike, ki gyerekek kedvence, és olyan kis serteperte. Ő már nem ebben az országban lakik, hegedül a Világ népeinek, de egy-egy gondolat erejéig sikerült visszahoznom őt hozzánk, nekünk. Nagyon sokan megkedveltétek őt, és sokan kérdezitek is tőlem, mit tudok. Megkértem hát a Gizit, hetente egyszer üljön le a gép elé, és pötyögjön be valamit magáról. Nem konkrét dolgokat, hogy mit vásárolt a boltban, hanem valamit, amivel megnyugtathatja az itthon maradottakat. Így most már mindenkinek mondhatom, aki kérdi, íme, ezt tudom én a Svihák Giziről.

 

Giziblog no.1

…itt ólálkodik az “ördög” köztünk és aki egy kicsit is gyengébb , vagy épp csak egy pillanatra veszíti el a fonalat, azt azonnal bekebelezi ,hipnotizálja …

valamire nevel az élet egészen pici korom óta… hisz más célja nem lehet vele hogy ennyi rosszat hoz melyet át kell élnem, meg kell élnem, és amivel meg kell tanulnom továbbélni..

fogalmam sincs mi történik, arról pedig hogy miért még halványabb fogalmam sincs.. minden esetre tükör minden átvészelt nap és időszak hogy hiába van “kibírhatatlan” igazán nincs is.. a lélek erős és bátor.. és minden pillanatban csak erősebbé és bátrabbá válik a valótlan állapot átélésének okául.. tükör hogy az ember mindig kapaszkodik, s támaszkodik, és sír, hisz ha támasz van nincs mit fogni ,s ha fogódkodsz, kihúzzák a talajt a talpad alól.ez bizonyos.. ez az élet rendszerének egy biztos alapja. És nyitott szemmel tapogatózunk, minthogy csukott szemmel látnánk s hallanánk meg a valódi értékeket,melyeket a felszín, a hatások, és ezeregy éves tapasztalatok már hallhatatlanná tettek… a jó hír, hogy ezek mégis halhatatlanok. kapaszkodó, s támasz… valótlan állapot, képzelet, a vizuális és fizikális létünk szülöttei.. mégis vakon s bután kapaszkodunk értük, s hiába ordít némán lelkünk, a külső zajokkal megtanuljuk elnyomni azokat… hogy miért… talán félünk.. talán nem bízunk… s talán mert ujjal mutogatunk…másokra… minthogy önmagunkba… talán mert így könnyebb… … nem kell bemutatkoznom . az előző sorok megtették. a kérdőjel vagyok . a kérdőjel ami ott szunnyad mindannyiunk ködös , suta világának fehér kis sarkában , csak a tisztaság visszaverődő fényében csak hunyorgunk , tapogatózunk , s inkább elfordulunk , szemünk világtalan fényét óvva . így hát én megteszem . nyitott szemmel , bátran testesítem meg a hiányzó mondat végéről hiányzó kérdőjelet , s ébresztem és teszem majd fel a kérdéseket , hogy vakon lásd , süketen halld az élet csodálatos ritmusát . pám pá rámm pá pámm ..

Mai névnapok

Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…

 

május 27

Hella. Hallelujah Hella. Bevallom, ez a legnehezebb. Kora reggel kikelek az ágyból, kortyolgatom a csipkebogyóteámat, és ideülök, hogy valami értelmeset kisajtoljak magamból. És nézem, a mai névnapos: Hella. Egy kislányt ismerek, aki Heléna, de neki van saját napja a naptárban. Pedig a Hella a Heléna rövidítése, amit ráadásul a németek rövidítettek – gondolom – néhány liter sör után hazafelé kóvályogva bőrgatyájukban. Pedig egyébként gyönyörű név, és a jelentése is elragadó. Megszentelt, boldog. Ennél többet egy név nem mondhat “gazdájáról”. Ha valaki ismer Hellát, adja át neki üdvözletem és jókívánságom.

A ma született bárányka

Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.

 

május 27

78 évvel ezelőtt, a Föld bolygó egyik legnagyobb, emberi kéz által készített csodáját, a Golden Gate hidat megnyitották a gyalogosok számára. gondolom, a turistákon kívül nem sokan veszik igénybe a hídnak ezt az oldalát, hiszen ez a híd két kilométer hosszú, és a Csendes-óceán fölött ível át. Én, a magam tériszonyával, erre a hídra a lábammal nem mernék rálépni, de átvezetni sem, maximum taxival kelnék át. Elképesztő, még ezen a téren is nagy harc folyik Amerikán belül, hiszen, sokáig ez a híd volt a legnagyobb híd az USA-ban, aztán New Yorkban elkészítették a Verrazano-Narrows hidat, ami még ezt a monstrumot is felülmúlja, ám így is ez San Francisco egyik szimbóluma. Mivel rengeteg a földrengés, érdekelt, vajon hogyan bírta ki ezeket a rezgéseket a Golden Gate, viszont ennek utána kellett olvasnom, és azt írja, hogy simán. Még a ’89-es 7,1-es földrengést is lábon kihordta. Összesen kétszer kellett lezárni, mindkétszer nagyon erős szél miatt. Azért az látszik, és ez a híd is tanúbizonyság. Az igaz, hogy nem mindig teszünk jót a Világgal mi emberek(környezetszennyezés, a természet kisajtolása), de nélkülünk ez a bolygó egy kicsit színtelenebb lenne. Na nézzük, milyen átkelni ezen a hatalmas hídon(ezek a sávok elég keskenyek):

Heti favorit

Azt tudnotok kell rólam, hogy én nagy rajongó vagyok. Nem egy dolog az, amiért én rajongani tudok, hanem mindig más. Persze, van, amiért ősidők óta, és örökkön rogyok térdre, és hajolok meg a földig, ezeket a dolgokat nem is ide gyűjtögetem, itt másról lesz szó. Ez a rovat azokért a rajongott dolgokért lesz felelős, ami az adott héten telít el engem a rajongás bűvös érzésével. Ez időszakos, általában a következő héten már nem is érdekel annyira, de a kisagyamban, a tudatalattimban helyet bérel magának, míg a fejem felett nem kezd el nőni majd a pázsit. 

Természet

Az e heti favorit rovat egészen tág értelmezését szűkítem össze, és folyatom át kisagyamon, hogy aztán értelmet nyerjen bennetek úgy, hogy megismerhetitek látásmódom, ami a csodálatos természetünket illeti. Pünkösd hétfőn bepattantunk a családdal az autóba, és megcéloztuk Pápa felé a Balatont, azon belül is a Badacsonyt. Már messziről is imádom látni ezt a vulkanikus hegyet, mely úgy tornyosul a Balaton fölé, mint az Olümposz Görögország fölé. Leparkoltunk a hegy lábánál, és előbb megnéztük a vizet, csiklandozva ezzel kíváncsiságunkat. Hatalmas szél, és eső tépázott minket a híres festő, Egry József szobránál, aki dacolva a hideggel, mezítláb ácsorgott a mi tengerünk partján. Aztán, nem várhattunk tovább, beletúrtunk lábnyomunkkal a hegybe, vágtuk az ösvényt, és figyeltünk mindig, hova lépünk. Mentünk fel, nagyon magas emelkedőkön, közben csodálatos látványvilág tárult elénk, ahogy az a régi vulkán, a szél és a csapadék micsoda elképesztő munkát végzett. Nem állíthatott meg minket semmi, a csúcsra akartunk törni, ám ez nem volt olyan egyszerű. Egy vaskapu állta útját az expedíciónknak, mi nagy levegővel, egy szuszra teljesítettük a vaskapu által elénk tornyosuló kőkemény emelkedőt, majd ösztöneinkre hagyatkozva, jobbra fordultunk, mely egy 20 méter hosszú ösvényben vált valósággá. És megláttuk a csodát. A hegy északi oldalán álltunk, egy fa karám védett meg minket, hogy ne merüljünk el a mélységbe csodálatunktól eltelve. Leültünk, és csak csodáltuk a tájat. Mi voltunk a legmagasabban. Előttünk hegyek, erdők, felettünk madarak, hatalmas portyázó vadmadarak. Hihetetlen látvány volt, mely fátyolos élménnyé alakult át az egy éjszakától, mire ideültem a gép elé bepötyögni ezeket a sorokat. A felhő körülvett minket, ez okozta a fátyolos érzést. Ültünk ott magunkban, szótlanul, mikor az egyik ragadozó madár lehullajtott öcsém és én közém egy gyönyörű tollat szárnyából. Mi ezt azonnal jelnek tekintettük, öcsém be is illesztette karimás kalapja hajlatába, én továbbra is csak bámultam azt az elképesztő látványt. Forgott bennem a közelmúltam. Bevallom, rátok is gondoltam, hiszen nagyon sokan olvassátok a soraimat, ami nekem óriási megtiszteltetés. Meghatódva döntöttem el, hogy a következő heti témám, amit egy héten keresztül adok tudtára közönségemnek, maga a természet lesz. minden elegyével, minden olyan dologgal, amit én magam csak úgy hívok egyszerűen: természet.

badacsony_tanosveny

Rengeteg helyen jártam már ebben az országban. mindegyik egy-egy instant élmény, mely meghatározza a környezetemhez való hozzáállást. Bevallom, jobban szeretem hazánk tájait bejárni, mint azt, ha külföldre megyek több napra. Inkább mászok meg naponta más, és más Magyar hegyet, járok be kilométereket, mint ugyanazt az egy hetet valami tengerparti városban töltsem, bár, annak is megvan a maga helye és ideje, nem rossz az, csak, valahogy nagyobb hatással van rám egy ilyen látkép, amit itt a szöveg fölött láthattok. Már, bemutattam nektek a legfrissebb élményem, most a kedvenc tájegységemet fogom elétek tálcán kínálni. Pilis. Csodálatos hegy, ahova évente minimum kétszer ellátogatok. Már több helyen is voltam a Pilisben, több túraútvonalat is bejártam, de főleg persze Dobogókő legszebb részei váltják ki belőlem azt az élményt, mely mindig visszacsalogat. Mintha egy részem ott tárolnám, melyhez néhány havonta ellátogatok, hogy törődjek vele is. Valószínűleg, ez a része a személyiségemnek a spirituális énem. Nem vagyok “hívő” spiritualista, de volt néhány nagyon kemény élményem. Egyszer megcsináltam többnyire kíváncsiságból egy 9 hónapos szeánszot egy kineziológussal, de voltak más élményeim is. Azóta nem keresem ezt a világot, mintha épp annyit ismertem volna meg belőle, amely rám tartozott. Azt vallom, hogy létezik szellemvilág, és létezik “megmagyarázhatatlan” is. Olyan dolgok, amiket mi nem látunk, amit nem tudunk ép ésszel felmérni, és megmagyarázni sem, másoktól meg úgy vesszük, hogy hisszük, ha látjuk, addig ez csak egy jól működő szolgáltatás marad. De, van úgy, hogy az ember betelik. Van, hogy tele a hócipő a mobiljával, az internettel, az emberekkel, a tévével, szóval mindennel, ami urbanizált. Ekkor jó egy kicsit kiszabadulni, és csak a lelkünknek élni. Na, én erre használom a Pilist. Dobogókő tetején leparkírozom, és indulhat a túra. Általában egy nap alatt több útvonalat is bejárok, vagy egyedül, vagy társasággal, és magamba fogadom azt a lelki többletet, amit ez a hegy kínál. Mert azt mondják, ennek a helynek van spirituális ereje. Én még sosem estem transzba, de világmegváltó ötleteim születtek ennek a hegynek az ölelésében. Csodás táj. Egy nagy erdő az egész, amiben nagyon könnyű lenne eltévedni, ám minden útvonal összefügg valahogy, és nagyon sokan hódolnak ennek a hegynek, és a kikapcsolódásnak. Eltévedni így szinte lehetetlen, de ez nem azt jelenti, hogy le kell tévedni a járt utakról, és ki kell próbálni magunkat Tarzanként, ahhoz túl nagy. Az a kilátás is, az az elképesztő kilátás, amit Dobogókő tár elénk, varázslatos. Nem beszélve a kedvenc útvonalamról, ami rendesen átmozgat, a Rám-szakadék. Hihetetlen, ahogy a vízesések között próbálsz feljebb és feljebb jutni. Sziklák mindenütt, és persze jól ki van jelölve az út, ahol haladsz, ám mégis, sziklákban és aljnövényzetben kapaszkodsz, és bízod magad az egyensúlyérzékedre. Rengetegen felkeresik ezt a csodás szurdokot, így sokszor sorba kell állni, ha haladni akarsz, ám itt valahogy mindenki barátságos. Előzékeny, és vidám. ez egy boldog hegy. Számomra legalábbis. Ha még nem voltatok, és egyszer kipróbáljátok, úgy rászoktok, mint gyerek a vattacukorra.

Íme, néhány kép a Pilisből. Nem én készítettem, én semmiféle elektronikát nem viszek magammal ilyenkor.

00523352161804552471 add58391a27cfccbf8ceb9fb749e1e8b980dac99 19

Színes internet

Mert mindenki ismer jó sztorikat, és el is mesélik nekem, aztán én meg tovább juttatom nektek. Érdekes hely a játszóház. Azon felül, hogy minden náció képviselteti magát, nagyon érdekes emberek jönnek ott össze, akik érdekes történeteket mesélnek. Van, hogy a nagyvilágból, van, hogy a saját életükből. Most megpróbálom a személyes dolgokat objektivizálni, hogy ne legyenek benne felismerhető elemek az egyén számára, magyarul, hogy ne ismerjen se magára, se más őrá egy-egy történetben, esetleg, hogy az a valaki mesélte már ugyanezt a históriát. És megpróbálom hűen visszaadni azt a sok sztorit, amit meséltek nekem, amivel színesítették az én életem, és én megpróbálom színesíteni az internetet, és a ti életeteket.

 

forgó ajtó

A neten találtam ezt az érdekességet, és nem bírom ki, hogy ne tudassam veletek is, ámuljatok úgy, mint én. Azt tudtátok, hogy a forgó ajtót ki találta fel? Egy Theopilus Van Kannel nevű amerikai pasas. De nem ez az érdekes, hanem, hogy miért. Van Kannel még a nyolcszázas évek közepén született, akkor még egészen mást értettek etikett alatt. De nem csak ez volt más, másképp öltözködtek, máshogy éltek az emberek. Akkor kezdték el használni azokat az eszközöket, amelyek robbanásszerűen terjedtek el Világszerte, mint például a gőz hasznosítása hajókhoz, vonatokhoz, a robotika és más találmányok, melyeket a mai napig használunk, csak mi már egy jóval korszerűbb fajtáját ismerjük. Ez az ember, ez a derék amerikai viszont ki nem állhatta az etikett konzervatív elemeit, többek között azt, hogy a nőknek, mikor belépünk valahová, ajtót kell nyitni. Ezért, feltalált egy olyan szerkezetet, mely hasonló a lifthez, ám nem fel-le mozgást végez, hanem körköröst. Így, nem kell az ajtóhoz érni, csupán a hölgyeket magunk elé engedni. Kényelmes. Ma már más szerepe van a kényelem mellett ennek a megoldásnak, ma már egy-egy áruház inkább előkelőségből, sznobériából használja a forgó ajtót, mert ezzel mutatja a vásárlók felé, hogy minden igényt kielégít azzal, ha csak úgy besétálunk hozzá, és nem kell nyitni, zárni. Mindenesetre, köszönjük mr. Van Kannel, remek találmány.

manual revolving door

 

Ami egyszer befagy, az kétszer is befagyhat. 

Aki járt már Egyiptomban, ő tudja, milyen hőségek szoktak lenni egy-egy napon, vagy inkább évszakokban. Mindenfelé sivatag, és az a hőség, amit nemhogy mi, de még talán a hőségre szakosodott országok népei sem bírnak. Ott nem úgy megy ám, hogy kimegyek rövidgatyában, pólóban izzadni a főtérre, hosszú, otthonkás ruhákat kell hordani, hogy a Nap ne égesse szét a bőrünket. Engem mindig is izgatott ez az ország, hogy egyszer majd elutazom oda, micsoda kényelem lehet egyes részein, és azok a látnivalók. Ám a folyamatos harcok, és az a rekkenő hőség visszariaszt, hogy egyszer is lássam a híres piramisokat. És, amit egy ismeretterjesztő csatornán hallottam…el sem akartam hinni először, utána kellett néznem, és valóban, úgy ezer évvel ezelőtt feljegyezték, hogy olyan zord tél volt a Föld ezen részén, hogy befagyott ez a hatalmas folyó. Persze, biztos nem teljes jégpáncél terítette rá erős markát a Világ egyik legfontosabb folyójára. Inkább, úgy tudnám leírni, mint azok a jégtömbök, ami a Dunán is szokott úszkálni. Mindenesetre, mikor arról beszélünk, hogy kemény telek, nagyon meleg nyár, gondoljunk bele, mit élhetett át az az egyiptomi ember, aki átélte egy szezonon belül ezt a két állapotot. És mi lehetett a krokodilokkal? Ha már akkor is léteztek volna azok a háztartásbeli asszonyok, kik csak vásárolnak, és intézik a család ügyeit, biztos felárat fizettek volna egy jég által természetes úton elpusztult krokodil bőréből készült szép pár cipellőért.

02250018

 

MARKÓ LÁSZLÓ BLOGJA AZ EMBER ÉS A KÖRNYEZET TERMÉSZETÉRŐL

Markó László természetgyógyász, de egy kicsit filozófus, értékteremtő, véleményformáló és emellett egy átlagos, köztünk élő ember, aki nem szeretne mást, csak őszintén kimondani, amit gondol, minden árnyék nélkül, ahogy épp süt rá a Nap. Nem mondom, hogy mindig kedves lesz, de érdemes olvasgatni, mert elgondolkodtató. Nem mondom, hogy mindig kemény lesz mert ő egy szeretetre méltó ember, akinek a karizmája nyugalmat, békét sugall, és hordoz magában. Lászlót én a munkám által ismertem meg, a játszóház Törpi klubjába jött előadni, majd nagyon jó, mondhatom, baráti kapcsolatba kerültünk, és elég sokat értekezünk. Hogy ő is blogoljon a honlapra, az én ötletem volt, mert úgy éreztem, ezt az embert ismernie kell mindenkinek. Egyébként, természetgyógyászként dolgozik és él Győrben, többek közt nekem segített egy elég komoly betegségben, tehát, aki szeretné kérni a segítségét, szívesen megadom a telefonszámát e-mail-ben.

 

Markó László egy kicsit felhúzta magát

Finomítunk
No nem a stílusunkon, hanem azon amit megeszünk,
+egymás kifosztásának módszerein.
Un. civilizációs betegségeink oka egyértelműen a civilizálatlanságunk.
Első és legfontosabb ok az állandó és kezeletlen stressz. Ezt először saját magunknak állandósítjuk a félelem által, aztán meg mások is isszák a levét.
A második jelentős oka manapság betegségeinknek a csapnivalóan rossz táplálkozásunk.
Ennek okai: kulturálatlanságunk, az élelmiszeripar, a hülye reklámok, a hivatalos egészségügy közönye és néhány szélhámos “táplálkozástudós” önző kapzsi ostobasága.
Alap, hogy minél kevésbé macerálunk bele táplálékainkba, minél kevésbé finomítunk, annál jobban járunk, annál jobban tud működni csodálatos, állandó megújulásokra képes szervezetünk és annál hosszabb életűek leszünk.
Néhány példa: só, lisztek, tea, tojás.
A sóról pl. tudjuk, hogy, mivel az élet a tengerekben keletkezett, így tartalmazza az élethez szükséges összes nyom és mikroelemet….., addig, míg ki nem heréljük, csinálunk belőle nátriumkloridot és hozzá nem adunk mindenféle nyamvadt vegyszert.
A teljes gabonák, mindenféle ökör Szundis baromság ellenére, tízezer évek óta az emberiség legfontosabb táplálékai, tele ásványi anyagokkal, vitaminokkal, nyom és mikroelemekkel, egész addig, míg külső rétegüket eltávolítva, csináltunk belőlük fehér lisztet, ami egyszerű könnyen felszívódó szénhidrát és már tápláléknak nem nevezhető…..
A tea is a legegyszerűbb formájában, vagyis egyszerűen megszárítva zöld teaként egészséges.
A tojásról annyit, hogy meleg hatására egy bonyolult életforma /pl. csirke/ kel ki belőle, tehát ami ehhez kell benn van. Erre úgy is rájöhetünk, hogy elolvasunk egy Ásványi anyagok és nyomelemek című könyvet, és láthatjuk a tojássárgája az összes pótlására megfelel. Erre mi történt? Évtizedekig a koleszterin baromsággal “etettek” minket, ami mára megdőlt, de még lendületben van, és szerintem, még évtizedekig sokan bedőlnek neki…
Civilizációs betegségeinknek, ha most a környezetszennyezést és az elektroszmogot nem részletezzük, még egy fontos oka van, és ez a mozgáshiány.
Az ember nem arra készült, hogy üljön egy helyben és bámuljon egy képernyőt, tehát irány a friss levegő!!!!!

Mai névnapok

Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…

 

május 26

Egy jó tanács. Aki ma netalántán Fülöp nevű emberrel találkozik, vegye elő a zsebéből a gondosan előkészített kockacukrot, hiszen akit ezzel a névvel áldottak, és jelöltek meg, mind lószerető ember, legalábbis, ha a jelentését vesszük alapul. Na, nem neki kell a kockacukor, és nem fog “nyihaházni”, majd nagy cuppanással megenni, ő is zsebre vágja, és viszi tovább, majd a napi rutin eljöttével, megeteti a neki kedves állatokat a mézédes csemegével.

Evelinből azért többet ismerek, és nem is mernék viccelődni ezzel a csodálatos névvel, még a végén az utcán kapnék olyan pofonokat…amúgy sincs mit viccelődni velük, hiszen a jelentésük nagyon bájos. Ezt nem is beírom, átmásolom: élet, életet adó nő, kellemes, kedves, tetszetős, jókedvű. engem kilóra megvett már most összes Evelin. Isten éltesse őket.

A ma született bárányka

Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.

 

május 26

kossuth_dijas

A mai napon óriási merítést lehetne tenni, hogy kik születtek meg ezen a májusi – nyilván nem mindig ilyen borongós – napon. Például itt van két politikus is, az egyikük kicsit lazított a gatyaszáron, a másikuk kicsit begyöpösödötten vizsgázik a legkomolyabb megmérettetésben. De, hogy ne a ma kor gyermekét tegyük mikroszkóp alá, békén hagyom a Tarlóst, és magam elé veszem Kádár János életrajzát. Fiume-ban született immár 103 éve. Ugyebár, Fiume akkor még Magyarországhoz tartozott. Sajnos, ma már nem, bár, az EU-nak pont ez az értelme, oda utazol, ahova csak akarsz, meg se kérdezik, ki fia, borja vagy. Ám Kádár János, mikor ’56 után, a Nagy Imre kormányából szégyenszemre átállt a Szovjet kormány oldalára, nem tett azért semmit, hogy ennek az országnak jobb legyen, még azt sem próbálta meg, hogy esetleg, az ő szülővárosába ellátogathasson bárki. Jó, az valóban nagy vitát kavar, főleg az idősebbek körében, hogy “nem vót az olyan rossz”, ma el sem tudnánk képzelni, a mai fejünkkel, hogy ne ebben a teljes szabadságban éljünk. A Kádár-korszakban élők már sokkal szélesebb látókörű Magyarországon élhettek, nem volt az a szigor, ami ’56 előtt jellemezte az országot. De, hogy ehhez mennyi köze volt Kádár Jánosnak, nem tudom, de a töri könyv még ezzel nem igazán foglalkozott abban az időben, amikor én is ott ültem az iskola padjában. A teljes életrajzát olvasva, nem is értem, egy ilyen szigorúan átvilágító rendszerben, hogy a nyavalyában sikerült Kádár Jánosnak olyan magasra törnie, de azt elmondhatom, bár nem mindig volt szabadlábon, és nem mindig volt gerinces, elég sokszor nagyon jókor volt nagyon jó helyen. Vannak fórumok, melyek őt is beválasztották a 10 valaha élt legjobb vezetőjének, ami persze a kicsiny hazánkra utal, én mégis inkább a Puzsér Robi szavainak hiszek, aki beválogatta a a tíz leggyalázatosabb államférfiai közé. Ez valahogy inkább hiteles nekem. Aki szereti Puzsért, azért hallgassa meg, aki nem szereti, tegyen egy próbát, nézni nem kell a videót :) :

Az biztos, hogy engedett a gatyaszáron, de az igazság az, hogy azon a gatyaszáron már csak engedni lehetett, ha nem akartunk volna mi is mondjuk Kambodzsához hasonlítani. Ezért én nem tudok hálás lenni, és, bár én is a róla elnevezett korszakban születtem, és biztos, hordozok is valamiféle stigmát a személyiségemben a “kádárizmusból”, a hitelemet inkább könyvek olvasásába, semmint vélemény nyilvánításba öntöm, ennyi okoskodás bőven elég tőlem erről az államférfiról.

 

Presser Gábor

t297_203

Nézzünk inkább egy olyan zsenit a továbbiakban, aki most már a magyar zenei pálya óriás apostola. Ha valaki tudja, hát ő biztosan tudja, mit is jelent zenélni, mi a jó zene, és mit jelent az, amikor úgy kell megfogalmazni valamit, hogy azt mindenki tudja, miről szól, ám a cenzúrát kerülje meg sompolyogva. Ha fel kéne sorolnom, hogy mennyiféle díjat söpört már be a mi “picink”, arra már nem is lenne elég ez a nap, márpedig még sok mindent szeretnék megírni a mai napon. Egy biztos, a díjazók ugyanazon a véleményen vannak, mint a rajongók. Presser az LGT együttes tagja, valamint a Vígszínház zenei igazgatója is egyben. Ám nem az LGT-ben kezdte a pályafutását, hanem meglepő módon az Omegában. De nem a Gyöngyhajú lányhoz hasonló könnyű slágereket akart ő megénekelni, rendesen oda akart mondani a rendszernek, ezért hárman kiléptek az Omegából, és megalapították az LGT-t, amivel rögtön hatalmas figyelmet kaptak a hallgatók közül. Zseniális dalok szerzője, csupán néhányat említek meg, és ez valóban nem mutatja be hűen ezt a több évtizedes pályát: Neked írom a dalt, vagy a Ringasd el magad, de imádni való az Ugye mi jóbarátok vagyunk, és persze a Nem adom fel. Ezeket a dalokat mind ő írta, pedig olyan szerzőtárs mellett, mint a Somló, nem lehetett egyszerű, ám ők fantasztikusan tudtak együtt dolgozni. Presser aztán egy kicsit a színház felé fordult, először a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról dalait írta meg, majd a nagy sikerű A padlás dalait is hozzá kötjük. Néhány búcsúkoncert erejéig még együtt zenélt az LGT-vel, ám ’84-ben kiszállt, hogy egyéni pályát fusson. A mai fiatalok is ismerhetik őt, hiszen (azt hiszem) a Megasztárnak ő volt az egyik zsűrije. Az ő egyik dalával köszöntjük szerényen a 67 éve született Presser Gábort, talán nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, talán ez a legjobb dala:

 

 

Énmagam

Kedves Győrben maradottak.Szeretném nektek elmondani, hogy ma nem leszek. Még a mobilom is kikapcsolom, és bemegyek az erdőbe, hogy egy kicsit csak a zöld vegyen körül.  A növényvilág, az állatvilág, megnézem felülről a Balatont. Még nem tudom, melyik erdőben veszek el egy kicsit, csak beülök az autómba és megyek délnek a Balaton felé. De nem az érdekel, hogy milyen a víz, sem, hogy a német turisták tényleg olyanok, akiknek nem fázik a bőrük. A Balaton akkor jó, amikor van ott élet. Családok, bringások, pecások. Most csak madarak, apró bogarak neszezését akarom a tudatalattimba engedni, úgy, hogy közben kikapcsolom a tudatom. Elfáradás, feltöltődés, majd itthon elnyúlás. A tökéletes pünkösd hétfő receptje. Ki teheti, kövessen engem az agy kikapcsolásának mézédes birodalmába.

1 33 34 35 36 37 40