Mai névnapok

Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…

 

május 26

Egy jó tanács. Aki ma netalántán Fülöp nevű emberrel találkozik, vegye elő a zsebéből a gondosan előkészített kockacukrot, hiszen akit ezzel a névvel áldottak, és jelöltek meg, mind lószerető ember, legalábbis, ha a jelentését vesszük alapul. Na, nem neki kell a kockacukor, és nem fog “nyihaházni”, majd nagy cuppanással megenni, ő is zsebre vágja, és viszi tovább, majd a napi rutin eljöttével, megeteti a neki kedves állatokat a mézédes csemegével.

Evelinből azért többet ismerek, és nem is mernék viccelődni ezzel a csodálatos névvel, még a végén az utcán kapnék olyan pofonokat…amúgy sincs mit viccelődni velük, hiszen a jelentésük nagyon bájos. Ezt nem is beírom, átmásolom: élet, életet adó nő, kellemes, kedves, tetszetős, jókedvű. engem kilóra megvett már most összes Evelin. Isten éltesse őket.

A ma született bárányka

Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.

 

május 26

kossuth_dijas

A mai napon óriási merítést lehetne tenni, hogy kik születtek meg ezen a májusi – nyilván nem mindig ilyen borongós – napon. Például itt van két politikus is, az egyikük kicsit lazított a gatyaszáron, a másikuk kicsit begyöpösödötten vizsgázik a legkomolyabb megmérettetésben. De, hogy ne a ma kor gyermekét tegyük mikroszkóp alá, békén hagyom a Tarlóst, és magam elé veszem Kádár János életrajzát. Fiume-ban született immár 103 éve. Ugyebár, Fiume akkor még Magyarországhoz tartozott. Sajnos, ma már nem, bár, az EU-nak pont ez az értelme, oda utazol, ahova csak akarsz, meg se kérdezik, ki fia, borja vagy. Ám Kádár János, mikor ’56 után, a Nagy Imre kormányából szégyenszemre átállt a Szovjet kormány oldalára, nem tett azért semmit, hogy ennek az országnak jobb legyen, még azt sem próbálta meg, hogy esetleg, az ő szülővárosába ellátogathasson bárki. Jó, az valóban nagy vitát kavar, főleg az idősebbek körében, hogy “nem vót az olyan rossz”, ma el sem tudnánk képzelni, a mai fejünkkel, hogy ne ebben a teljes szabadságban éljünk. A Kádár-korszakban élők már sokkal szélesebb látókörű Magyarországon élhettek, nem volt az a szigor, ami ’56 előtt jellemezte az országot. De, hogy ehhez mennyi köze volt Kádár Jánosnak, nem tudom, de a töri könyv még ezzel nem igazán foglalkozott abban az időben, amikor én is ott ültem az iskola padjában. A teljes életrajzát olvasva, nem is értem, egy ilyen szigorúan átvilágító rendszerben, hogy a nyavalyában sikerült Kádár Jánosnak olyan magasra törnie, de azt elmondhatom, bár nem mindig volt szabadlábon, és nem mindig volt gerinces, elég sokszor nagyon jókor volt nagyon jó helyen. Vannak fórumok, melyek őt is beválasztották a 10 valaha élt legjobb vezetőjének, ami persze a kicsiny hazánkra utal, én mégis inkább a Puzsér Robi szavainak hiszek, aki beválogatta a a tíz leggyalázatosabb államférfiai közé. Ez valahogy inkább hiteles nekem. Aki szereti Puzsért, azért hallgassa meg, aki nem szereti, tegyen egy próbát, nézni nem kell a videót :) :

Az biztos, hogy engedett a gatyaszáron, de az igazság az, hogy azon a gatyaszáron már csak engedni lehetett, ha nem akartunk volna mi is mondjuk Kambodzsához hasonlítani. Ezért én nem tudok hálás lenni, és, bár én is a róla elnevezett korszakban születtem, és biztos, hordozok is valamiféle stigmát a személyiségemben a “kádárizmusból”, a hitelemet inkább könyvek olvasásába, semmint vélemény nyilvánításba öntöm, ennyi okoskodás bőven elég tőlem erről az államférfiról.

 

Presser Gábor

t297_203

Nézzünk inkább egy olyan zsenit a továbbiakban, aki most már a magyar zenei pálya óriás apostola. Ha valaki tudja, hát ő biztosan tudja, mit is jelent zenélni, mi a jó zene, és mit jelent az, amikor úgy kell megfogalmazni valamit, hogy azt mindenki tudja, miről szól, ám a cenzúrát kerülje meg sompolyogva. Ha fel kéne sorolnom, hogy mennyiféle díjat söpört már be a mi “picink”, arra már nem is lenne elég ez a nap, márpedig még sok mindent szeretnék megírni a mai napon. Egy biztos, a díjazók ugyanazon a véleményen vannak, mint a rajongók. Presser az LGT együttes tagja, valamint a Vígszínház zenei igazgatója is egyben. Ám nem az LGT-ben kezdte a pályafutását, hanem meglepő módon az Omegában. De nem a Gyöngyhajú lányhoz hasonló könnyű slágereket akart ő megénekelni, rendesen oda akart mondani a rendszernek, ezért hárman kiléptek az Omegából, és megalapították az LGT-t, amivel rögtön hatalmas figyelmet kaptak a hallgatók közül. Zseniális dalok szerzője, csupán néhányat említek meg, és ez valóban nem mutatja be hűen ezt a több évtizedes pályát: Neked írom a dalt, vagy a Ringasd el magad, de imádni való az Ugye mi jóbarátok vagyunk, és persze a Nem adom fel. Ezeket a dalokat mind ő írta, pedig olyan szerzőtárs mellett, mint a Somló, nem lehetett egyszerű, ám ők fantasztikusan tudtak együtt dolgozni. Presser aztán egy kicsit a színház felé fordult, először a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról dalait írta meg, majd a nagy sikerű A padlás dalait is hozzá kötjük. Néhány búcsúkoncert erejéig még együtt zenélt az LGT-vel, ám ’84-ben kiszállt, hogy egyéni pályát fusson. A mai fiatalok is ismerhetik őt, hiszen (azt hiszem) a Megasztárnak ő volt az egyik zsűrije. Az ő egyik dalával köszöntjük szerényen a 67 éve született Presser Gábort, talán nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, talán ez a legjobb dala:

 

 

Énmagam

Kedves Győrben maradottak.Szeretném nektek elmondani, hogy ma nem leszek. Még a mobilom is kikapcsolom, és bemegyek az erdőbe, hogy egy kicsit csak a zöld vegyen körül.  A növényvilág, az állatvilág, megnézem felülről a Balatont. Még nem tudom, melyik erdőben veszek el egy kicsit, csak beülök az autómba és megyek délnek a Balaton felé. De nem az érdekel, hogy milyen a víz, sem, hogy a német turisták tényleg olyanok, akiknek nem fázik a bőrük. A Balaton akkor jó, amikor van ott élet. Családok, bringások, pecások. Most csak madarak, apró bogarak neszezését akarom a tudatalattimba engedni, úgy, hogy közben kikapcsolom a tudatom. Elfáradás, feltöltődés, majd itthon elnyúlás. A tökéletes pünkösd hétfő receptje. Ki teheti, kövessen engem az agy kikapcsolásának mézédes birodalmába.

Mai névnapok

Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…

 

május 24

Csodálatos Eszterek, ébresztő. Bár, nem süt a nap, azért ti mosolyoghattok, és vidáman nevethettek, hiszen, ma titeket ünneplünk meg. Szinte minden családban van egy Eszter, tehát, ma a bon-bon-ok, és virágcsokrok napját is ünnepelhetnénk. Személyes legjobb barátom is Eszter(akit a honlap ajánlott oldalai között is megtalálhattok), mindjárt fel is hívom, bár szerintem még a tegnap éjszakát heveri ki, lehet, hogy akkor inkább e-mail-t küldök neki, mert, hát ilyenkor morózus. Gyerekek közül is rengeteg Esztert ismerek őket is szeretném köszönteni, szívesen el is énekelném az “egy szál harangvirág” kezdetű nótát, de most úgyse hallja senki, inkább dúdolom, jó? Mégis…csúnyán nézne ki a falam azzal a repedéssel a hasán. Erről a csodás névről még azt is el szeretném mondani, hogy csillagot jelent, és, hogy a perzsák honosították meg az egész Világon. Szerintem, minden Eszter megérdemel egy csillagot az égen, ma éjszaka én is választok egyet, és elnevezem az én legjobb barátomról.

A ma született bárányka

Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.

 

május 24

termeszetvedelem_logo

1999-ben ugyanezen a napon, egy 90 éves svéd kezdeményezésre, kihirdették, hogy minden év ezen napján egy dolgot ünnepeljünk, ünnepeljük meg Európa Nemzeti Parkjait. Szerencsére, ma épp Pünkösd első napjára esik ez a jeles nap, így minimum egyet be is tudunk járni, meg tudunk ismerni. Európában több, mint 400 nemzeti park van. Ez egy nagyon fontos kezdeményezés, hiszen, ezen a napon gyűlnek össze, és vitatják meg a következő év dolgait, hogy mely földrajzi területeket, az állat-, és növényvilág mely területeit kísérjék nagyobb figyelemmel, és óvják meg a barbár és szadista (tisztelet a jóóó nagy kivételnek) emberektől, akik lélek nélkül pusztítják környezetüket.
Próbálok lehiggadni, de ez nekem nagyon kényes téma, elég környezettudatosan élek. Szóval, hogy ne is Európa Nemzeti parkjait, hanem kis hazánk Nemzeti Parkjait elevenítsem fel, a földrajz óra unalmából előkotorva, elmondom nektek, hogy már több, mint 10 Nemzeti Parkunk van regisztrálva: Van az Aggteleki-, a Balaton-felvidéki, a Bükki, a Duna-Dráva, a Duna-Ipoly, a Fertő-Hanság, a Hortobágyi, a Kiskunsági és a Körös-Maros Nemzeti Park. Mindegyik Nemzeti Parkunk másért felelős, de mindegyik egyben kiadja ennek a csodálatosan szép országnak az összes színét, és érdekességét, amiért nem lehet nem szeretni. Ezeket a Nemzeti Parkokat nem csúfítja politikai döntés, sem befolyásolja focimeccs végeredmény, sem, hogy a Győzike mekkora autót vett legutóbb. Egyetlen dolga van csupán, hogy életet adjon. És, persze, hogy kikapcsolja a mókuskerék mozgását. Én holnap a Balaton-felvidékit látogatom meg, két túraútvonalat is meg szeretnék járni, hogy ezzel is adózzak ennek a gyönyörű kezdeményezésnek.

 

Bob Dylan

4dac402aede6f

Álnéven született, pontosan 74 éve. Ilyen néven nem lehet születni, és, amúgy is folk zenészként minek változtatna valaki nevet…biztos vagyok benne, hogy Bob Dylan, az Bob Dylan, és nem pedig Robert Zimmerman, vagy kicsoda. Bob Dylan volt egyszerre a new york-i arisztokraták nagy kedvence és hátas lova a politikai megnyilvánulásaiért, a soft-hippik körberajongott kedvence a filozófiai látásmódért, és a középosztály kedvence a háborúellenes és mélyen lírai dalaiért, gondolataiért. Azt hiszem, ilyen tág társadalmi rajongói kört egyetlen zenész sem tud felmutatni, sem ma, sem a múltban. Bár, én simán le “folk zenészeztem”, azért, ennél többről van szó. Sima folk zenészként nem lehet ekkora sikert elérni, Dylant rengeteg zenei stílus vitte előre, és határozta meg zenei pályáját. Írt dalokat rock’n roll stílusban, de country, jazz, blues stílusú dalokat is írt, és adott elő, ahogy ezt az életrajzi filmjében is látni lehet, ami dögunalmas szerintem, viszont jól adja vissza ennek a páratlan tehetségű zenésznek a pályáját és sokszínűségét. Hatalmas sikereket ért el előadóművészként, de azért mégis a dalszövegei, a versei és a filozofikus gondolatai vonzották az emberek szürkeállományát a legjobban. Gondoljunk csak a mindent alapjaiban megváltoztató, Like a Rolling Stone című slágerre, amely zászlós hajóként járta be a Világot, hirdetve igét az amerikai társadalomról. Egyébként, ez a dal lett a Rolling Stone magazin 500-as listájának az első számú dala, megelőzve a Rolling Stones I can’t get no satisfaction című dalát. Mennyi guruló kavics egy rakáson… Isten éltesse a ma 74 éves Bob Dylan-t, és hallgassuk meg tőle a személyes kedvenc Dylan számomat:

 

Svihák Oszkár blogja

Svihák Oszkár blogja

 

Blogbejegyzés, no.2
Kedves középkorú, kávédat szürcsölő ember, aki ezeket a sorokat olvassa, és boldog, hogy középen állhat. Nehogy azt hidd, hogy majd a te gyereked nem fog középen állni, és téged hallgatni, amikor majd azt mondod, meséled, hogy milyen jó volt, amikor még a kezedben fogtad a kütyüd, és úgy nem törődtél a világgal, és úgy próbáltál társas kapcsolatokat létre hozni…a gyereked ugyanúgy fogja nyugtatni az unokád, hogy; a “nagyi csak jót akar”. Mert akkor már nem lesz semmi amit a kezeddel megfogj, mert beszélhetsz is a számítógépedhez, és a hangod alapján fogja tudni, hogy ki vagy, de, hogy csak egy félmondatig szidjam a jövő korát, melyben már nem is lesz szükségünk az írásunkra, csak a hangunkra és beszédünkre, és eltűnnek a gépelve leírt szavak, nemhogy a kézzel leírt szavak, és ne vigyem bele a scient fiction világába az írásom, elárulom, te nem tehetsz akkor sem semmit. Ahogy most sem. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy akkor dőlj hátra, és hagyd, hogy a sibervilág beszippantson, és ne is harcolj vele túl sokáig, ne tüntetőleg váltsd ki a könyvtárjegyed. Te csak élj, és bátran válts színházjegyet, vagy olvasóklubot, mert hatni fog a külvilágodra, és, ha azt látod, fürkésző tekintet vesz körül, hogy “te mégis mit csinálsz”, vagy, hogy, “mennyire ódivatú”, ne törődj vele, ahogy ő, azaz a gondolat megformálója is csak a maga dolgával foglalkozik, te is tedd azt, és csak olvass bátran, kezedben lapokkal, amit valaki nagy munkával összeillesztett, melyben betűk vannak, amikből hiányoznak az internetes rövidítések, és nincs bennük a neked már túl sok erotikai bejegyzés sem, és nevess nagyokat egy mai szemmel átlagos poénon, és ne az internet alapján főzd meg a levest, vagy csak írj névnapi üdvözlőkártyát, és ne e-mail-ben küldd el, mert tudod, hogy hatni fogsz vele a környezetedre. És, ne szégyelld ezt, mert te vagy az átvezető. Ha te nem lennél, mint talapzat, a gyereked sem tudná mire építeni szájbervilágát, hiszen az is csak abból ered, hogy egy meg egy az kettő. Élj és boldogulj a magad gyerekkorából hozott dolgokkal, és bátran tanuld a szájbert hosszú hónapokig, nem szégyen az…

Mai névnapok

Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…

 

május 23

Dezső

A Dezső nevű gyermekeknek nincs okuk elmenni pszichoanalízisre, nem lehet panaszuk a gyerekkorukra, a születésük, sőt a fogantatásuk körül sem volt semmi meglepő, hiszen, ennek a névnek a jelentése, egész konkrétan az, hogy kívánt, várt gyermek. Na, de egyszer felnő az a gyermek, és felnőttként jár ő társaságba. Akkor azonban nem mondhatjuk azt, hogy várt gyermek lenne, sokkal inkább várt felnőtt. Mindenesetre, mióta ezt a bejegyzéssorozatot csinálom, és ennyit foglalkozom a nevekkel, jelentésükkel, a még meg sem született gyerekemnek – legyen ő fiú, vagy lány -, már ezer nevet adtam, melyet mindegyiket társítottam én a magam vezetéknevéhez. Hmmm, Dezső. Ezzel a nőknek tennék jót, hiszen, mennyire sejtelmesen lehet kimondani azt, hogy Dezső. És még utána lehet halkan mormolni egy nagy mmmm-t. Ó Dezső :D. Isten éltessen.

A ma született bárányka

Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.

 

május 23

Egy számomra pont aktuális, és vicces dolgot szeretnék nektek elmesélni, melynek pont a mai napon van aktualitása. Hogy a sorrend meglegyen, és ne áruljak zsákbamacskát, elmondom, hogy pont ma 28 éve változtatták meg a Magyar Rádió harmadik számú sugárzását Bartók rádióra. És, hogy ez miért aktuális pont nekem? Elmesélem. Nekem elég régi autóm van, amit ha elviszek a szerelőhöz, hát hetekig nála dekkol, hogy minden öreg “szervét” át lehessen nézni. Legutóbb volt valami gond az elektronikával, kiderült, hogy az okozó a cd-s rádió. A szerelő ingyen beszerelt egy másikat, ám ennek nem jó a cd lejátszója, így kénytelen vagyok rádiót hallgatni, ám a kereskedelmi rádióktól kiráz a hideg. Majdnem annyira, mint a kereskedelmi tévéktől. Az első időszakban be sem kapcsoltam inkább a rádiót, aztán Szabadhegynél, a vasúti lámpánál, a fehér jelzésre várakozva, elkezdtem keresgélni, és a Bartókon akadt meg, ahol valami klasszikust játszottak zongorán. Ottfelejtődött, és azóta is ott van felejtődve. És csodás dolog történt velem. Rászoktam. Nem vagyok függő, de nagyon szeretem. Hihetetlenül színes interjúk vannak, és mély tartalmú műsorok, valamint persze klasszikus zene, amit ezelőtt én csak úgy néha hallgattam, most azonban favorittá vált. A legviccesebb az volt, amikor Liszt második magyar rapszódiáját hallgattam bömbölve végig a városon az usziba menet, és mindenki megfordult, hogy, ez nem a “tipikussterbinszkisbámbámbám” zene, ami szokott bömbölni a kocsikból. Úgyhogy, a Bartók rádió huszonnyolcadik születésnapjára emlékezve, és küldöm ezt a dalt anyámnak, és mindenkinek, aki szereti, hallgassátok szeretettel:

 

Rippl-Rónai József

arckep2

Rippl-Rónai egy igazi magyar unikum, ki messze vitte hazánk hírét, és gazdagította tehetségével, tudásával. 154 éve, 1861-ben született, Kaposváron, és kisebb-nagyobb kitérőkkel itt is élt. Tudom, hogy nem a legkönnyebb szó, de próbálkozzatok bátran, többször is; Rippl-Rónai volt a posztimpresszionizmus egyik gyöngyszeme, ami természetesen, a híres impresszionisták utóhatásaként terjedt el a Világon. Hiába, nem mindenki születik a legjobb korban, de csupán néhány évtizedet tévedett, és, mint tudjuk, mennyire nehezen jönnek dolgok nyugatról, ezen nem is csodálkozunk. Rippl-Rónai nagyon messze volt a festészettől fiatalabb korában, apja patikusnak szánta, és iskoláit rendes gyerekként el is végezte. Majd, mikor már nem kellett apja szárnya alatt kuporognia, elindult, neki a Világnak. Művészeti iskolákba járt nyugaton, majd Párizsba ment, hogy Munkácsy mellé szegődjön, aki inasnak fogadta, és tanította meg neki a szakma minden apróságát. Eztán tért haza, hogy karriert csináljon magának, és tehetségére támaszkodva terve be is vált. bő százötven évvel később mondhatom, ő az egyik legismertebb magyar festő. Ezt ki is használták a Nyugatosok, kik befogadták körükbe, ezzel szélesítve művészi palettájukat. Saját stílusa volt, ami engem leginkább Gaugain-re emlékeztet. Ez nem kis dolog ám. Van egy saját stílusom, melyről felismerik a munkám bárhol. Ő csak kukoricázásnak hívta, ami nem azt jelentette, hogy kukoricán térdepelve kellett festeni, hanem olyan technikát jelentett, amit úgy tudnék jellemezni, mint mikor vattapamaccsal próbálunk festeni, kis, apró foltokat hagyva a vásznon. Összesen 66 életévet élt a nagy művész, kinek házát múzeummá alakították Kaposváron. Érdemes ellátogatni.

Néhány fantasztikus és vibráló kép a nagy művésztől:

150-ev-150-kep-rippl-ronai-emlekkiallitas-11930 e6p216m2 images 20130321-google-art-project-1

Heti favorit

Azt tudnotok kell rólam, hogy én nagy rajongó vagyok. Nem egy dolog az, amiért én rajongani tudok, hanem mindig más. Persze, van, amiért ősidők óta, és örökkön rogyok térdre, és hajolok meg a földig, ezeket a dolgokat nem is ide gyűjtögetem, itt másról lesz szó. Ez a rovat azokért a rajongott dolgokért lesz felelős, ami az adott héten telít el engem a rajongás bűvös érzésével. Ez időszakos, általában a következő héten már nem is érdekel annyira, de a kisagyamban, a tudatalattimban helyet bérel magának, míg a fejem felett nem kezd el nőni majd a pázsit. 

 

Harmadik rész

Két dolgon gondolkodtam a napokban. Az egyik, hogy egy ekkora életművet hogyan lehetne egybefogni, rájöttem, sehogy. Erre csak egy könyv lenne képes, vagy, egy nagyon sok részes blog, viszont, a Svihák Oszi se, és a Balázs bácsi se szeretne más embereket ezzel untatni, mikor van egy csomó könyv, és filmes honlap, ahol körültekintőbben lehet Woody Allen életével ismerkedni. Ez az epizód ezen a blogon, amúgy sem a Woody-ról szól, hanem, az az instant dolog, amit épp megszerettem. Egy hét alatt meg egybesűríteni minden filmjét…lehetetlen. A másik dolog amin gondolkodtam, hogy vajon kit érdekelne egyáltalán a magánélete ennek a manhattani zsidó entellektüelnek. Van egy nagyon zaftos rész, ami a második feleségével való válásuk, és a harmadik feleségével való házasságuk botrányos története, de ezen kívül semmi nem jutott el hozzánk, és, ha már így össze lehet foglalni egy-két mondatban, hát nem is érdemes rá több időt vesztegetni, amúgy is csak a botrány fekáliáját taposnánk a földbe, és nem a föld lenne koszosabb, hanem a talpunk.

Úgyhogy, ezt a két kérdést forgatva agyamban, arra a következtetésre jutottam, hogy kicsit kedvezek azoknak, akik nem ismerhetik a Csillag mozit, vagy a Rába mozit, hanem kénytelenek(mivel ez az egyetlen mozi Győrben…felháborító) a Pláza moziba elmenni, mert egyébként, ott vetítenek Woody Allen filmet, szinte minden új filmjét. Ezen belül is két filmmel foglalkoznék bővebben, melyek a nagyközönséget is elérték. Egyébként, elárulom, ez a két filmje van a legfrissebb korszakából, amiben ő egyáltalán nem játszik, és tudom, sokaknak ez a kifogásuk ellene, amiben nyilván közre játszik az a botrány(lehet, hogy mégis ki kéne elemeznem? Hogy is ne, hogy aztán még kevesebben kedveljék).

Az egyik ilyen késői filmje az, amivel nemhogy berobbant újra a köztudatba, hanem felébresztette azokat a rajongókat, kik már egyáltalán nem bíztak abban, hogy valaha értelmes, és normális filmeket fog csinálni. Mert a ’90-es években rosszabbnál rosszabb filmekkel rukkolt elő, és szokásává vált, hogy évente egy filmet kiadjon, aminek mi, rajongók persze örültünk, de ez azért a minőség rovására is ment. Aztán egyszer csak, mint, aki túltette magát valami tragikumon, megszületett a fejében valami, egy történet, melyet azonnal papírra, majd celluloidra is vitt, és megszületett a feltámadás, melyet csak úgy ismerünk; Vicky Christina Barcelona. Ez a történet, eredetileg a két lányról, és a városról szól, ám hol lenne ez a történet Javier Bardem, és Penélope Cruz csodás játéka nélkül. Ez a két ember, akkor még csak friss szerelmesekként olyat alakítottak, hogy szinte leszaladtak a képernyőről mikor néztem. A két főszereplő, Vicky és Christina Barcelonába mennek a nyárra, és belebotlanak a sármos, és jóképű Juan Antonioba, kivel azonnal viszonyt is kezd a szabadabb lelkű Christina. Csakhogy a képben ott van a heves mérsékletű, és gyönyörű Maria Elena, aki nem tűr más nőt a hitvesi házban, csakhogy közben rájön, hogy micsoda szuper dolog az édes hármas, ami egyiküknek sincs ellenükre. A végén mindenki mindenkivel, ahogy az lenni szokott, de jön a feloldozás és a megoldás. Első hallásra pofon egyszerű, és valószínűleg egy vérbeli hollywood-i producert nem nyűgözött volna le(nincs benne autós üldözés) a szinopszis, de ahogy odaszegeződtem a képernyő elé, mikor néztem…hát, konzervnyitóval kellett felszedni a fotelból.

Ám ez még semmi. Három filmmel, így három évvel odébb készített egy filmet a jó öreg Woody, Éjfélkor Párizsban a címe. Ez a film gyakorlatilag rólam szól. Drága Pingi barátommal mindig versenyeztünk, hogy ki látja előbb a friss Woody Allen filmet, hát, most már mindig ő nyer, fentről még a forgatásokat is láthatja. Ebben a filmben egy fiatal író utazik el leendő feleségével Párizsba, mely városba azonnal beleszeret. Mondanom sem kell, az ő aranykorszaka a ’20-as, ’30-as évek világa, ahol hangosan szól a jazz, Hemingway és Scott Fitzgerald borozgat egy sarokban, és valóban Párizsban gyűlik össze a művészvilág krémje. Egy unalmas, és becsípett éjszakai séta alkalmával, a főszereplő, Gil visszakeveredik a múltba, az ő aranykorszakába. Persze, csak egy éjszaka erejéig, ahol az összes ikonikus figurával találkozhat, Salvador Dalí-tól, Hemingway-en át, Picasso-n keresztül Gertrude Stein-ig, gyakorlatilag mindenkivel. Ő meg alig hisz a szemének, de aztán rájön, fel is használhatja ezt élete folyásának kérdéseiben. Megoldódik élete, és regényét is zseniálisnak tartják az arra hivatott művészek, szakértők. Nagyon könnyed történet, amit tapsikolva néztem végig, annyira tetszett. Ki is jelentettem, amit azóta is fenntartok, az egyik, ha nem a legzseniálisabb filmje a jó öreg Woody-nak. És persze, ezt az Oscar-díjat se vette át. Ez volt a harmadik, amit nem vett át. Mániákusan nem érdeklik a fesztiválok, gyakorlatilag egyre sem megy el, főleg nem a hisztérikus, és sokszor szánalmas Oscar-díjátadóra. Mindig azzal a kifogással érvel, hogy hétfőnként játszik a jazz bandájával New Yorkban, így ő nem ér rá bohóckodni. Hát, ennyit Woody-ról. Ennyit akartam nektek elmondani. Sajnos, csak egy könyvét olvastam, így arról hitelesen nem tudnék mesélni, és ez nem az a rovat, ahol ámítani szeretnék bárkit is, csupán egy kicsit be szeretnélek titeket avatni a jól őrzött, és rejtegetett dolgaimba. Remélem élveztétek, és meggyőztelek titeket, hogy nézzetek utána ennek az ihletett zseninek. És, igazán, komolyan mondom, aki szeretne tőle pár filmet megnézni, írjon nekem, szívesen másolok ilyen jó filmeket.

Íme a legutóbb említett filmből az egyik kedvenc jelenetem, ahol Salvador Dalí mutatja be fura pszichéjét, és ismert barátait a főszereplőnek:

ÁGI ÚTJA A RINGATÓIG, AVAGY BLOG A ZENE SZERETETÉRŐL

Nagyon sok szülő szeretné, ha gyermeke minél több minden tapasztalatot magára venne. Sokan a sportolás felé, más a képzőművészetek felé irányítják gyerekeiket, de van, aki zenélni íratja be csemetéjét, hogy minél érzékibb kapcsolatot ápoljon a zene kultúrájával. Ebben a blogban Ági fog nekünk mesélni arról, hogy miért is jó zenélni tanulni, hogy ő honnan kezdte, hogyan fejlesztette magát csellistává, és végül, hogyan találta meg azt az irányt, melynek kifutóját mi élvezhetjük, hiszen nekünk tart, minket tanít Ringatózni. Ismerjük meg hát a művész mögött az embert. Ági kedveskedik nekünk minden bejegyzés végén egy kis nótácskával, altatóval, dalocskával, amit mi is bátran énekelhetünk otthon, a kocsiban, vagy bárhol, ahol nem szégyelljük. 

Blog1

Wittmann-Mandulás Ági vagyok, zenetanár, csellista, Ringató foglalkozásvezető és anyuka. Mindhez úgy érzem, hogy erős hivatást érzek. Egyik megtámogatja a másikat persze, hiszen a Ringatót a kislányom miatt kezdtem el, tanítani pedig a csellózás miatt. A Ringatós módszertanom segít a csellóórákban, míg a kislányom a gitárra is rámondja még, hogy cselló, mert neki ez a természetes. A finom száraz vörösborok hazájából, Szekszárdról származom és érdekes módon a Ringató „mozgalom” Gállné Gróh Ilivel is Szekszárdon kezdődött. A módszertani tanfolyamon Ili mesélte, hogy igazából az anyukák kérték meg, hogy tartson óvodás kor alatti gyermekeiknek foglalkozást, így indult el ez az egész csoda. Én 2014 szeptemberében végeztem a módszertani tanfolyamot és azóta is úgy érzem, olyasmibe kezdtem bele, ami rám várt, nekem való. Igen, hogy jó helyen vagyok, azt csinálom, amit nekem találtak ki. Ezt ritkán érzi az ember az életében. Nagyon sokat tanulok én is a foglalkozásokon, az emberekről, kisgyermekekről és persze a zenéről, ami számomra nagyon központi szerepet tölt be egészen gyermekkorom óta. Mert a Ringató művészeti nevelés, ízlésformáló a picik számára és ezt nem lehet elég korán elkezdeni.

 

És a mai dalocska Ági gazdag tárházából:

Citera pengi, körbe, járjad

Katica, Böske szedd a lábad

Lobog a rózsa, rezeda bokra

Tavaszi lázban rezeg a szoknya.

(Garai: Táncdal)

 

Blog2

Gyermekkoromban már az óvodában kiderült, hogy jó énekhangom és hallásom van. Így a Garay János I. sz. Általános Iskola ének-zene tagozatára jelentkeztem, és felvettek. Akkoriban ez az iskola a kisváros egyik legjobb iskolája volt, fantasztikus énektanárokkal, akik a Kodály-módszer szellemében tanítottak. Az első osztályban furulyáztunk énekórán és hamarosan senkinek sem volt gond a szolmizálás. A mai napig szinte minden dallamot, dalt le tudok szolmizálni. Ami számomra még életre szóló élmény volt az általános iskolában, az a kóruséneklés. A közös éneklés öröme örökre belém ivódott. A Ringatón is ezt a közös éneklés szeretem igazán. Mert igen, azt szeretném elérni, hogy merjenek énekelni az anyukák. Nem kell nagy előképzettség, sőt, még jó hang, tökéletes hallás sem ahhoz, hogy gyermekünknek énekeljünk. Mert a gyermeknek az édesanyja hangja a legszebb, bármilyen is ez. Én meg vagyok győződve, hogy az éneklés a gyermeknek a lélek simogatása, egy különleges kommunikáció.

 

Egy szép altató Ágitól

 

Takaród hadd igazítsam,

Puha párnád kisimítsam,

Legyen álmod kerek erdő,

Madaras rét, bokor ernyő.

/Weöres Sándor/

1 33 34 35 36 37 39