Mai névnapok

Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…

 

május 23

Dezső

A Dezső nevű gyermekeknek nincs okuk elmenni pszichoanalízisre, nem lehet panaszuk a gyerekkorukra, a születésük, sőt a fogantatásuk körül sem volt semmi meglepő, hiszen, ennek a névnek a jelentése, egész konkrétan az, hogy kívánt, várt gyermek. Na, de egyszer felnő az a gyermek, és felnőttként jár ő társaságba. Akkor azonban nem mondhatjuk azt, hogy várt gyermek lenne, sokkal inkább várt felnőtt. Mindenesetre, mióta ezt a bejegyzéssorozatot csinálom, és ennyit foglalkozom a nevekkel, jelentésükkel, a még meg sem született gyerekemnek – legyen ő fiú, vagy lány -, már ezer nevet adtam, melyet mindegyiket társítottam én a magam vezetéknevéhez. Hmmm, Dezső. Ezzel a nőknek tennék jót, hiszen, mennyire sejtelmesen lehet kimondani azt, hogy Dezső. És még utána lehet halkan mormolni egy nagy mmmm-t. Ó Dezső :D. Isten éltessen.

A ma született bárányka

Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.

 

május 23

Egy számomra pont aktuális, és vicces dolgot szeretnék nektek elmesélni, melynek pont a mai napon van aktualitása. Hogy a sorrend meglegyen, és ne áruljak zsákbamacskát, elmondom, hogy pont ma 28 éve változtatták meg a Magyar Rádió harmadik számú sugárzását Bartók rádióra. És, hogy ez miért aktuális pont nekem? Elmesélem. Nekem elég régi autóm van, amit ha elviszek a szerelőhöz, hát hetekig nála dekkol, hogy minden öreg “szervét” át lehessen nézni. Legutóbb volt valami gond az elektronikával, kiderült, hogy az okozó a cd-s rádió. A szerelő ingyen beszerelt egy másikat, ám ennek nem jó a cd lejátszója, így kénytelen vagyok rádiót hallgatni, ám a kereskedelmi rádióktól kiráz a hideg. Majdnem annyira, mint a kereskedelmi tévéktől. Az első időszakban be sem kapcsoltam inkább a rádiót, aztán Szabadhegynél, a vasúti lámpánál, a fehér jelzésre várakozva, elkezdtem keresgélni, és a Bartókon akadt meg, ahol valami klasszikust játszottak zongorán. Ottfelejtődött, és azóta is ott van felejtődve. És csodás dolog történt velem. Rászoktam. Nem vagyok függő, de nagyon szeretem. Hihetetlenül színes interjúk vannak, és mély tartalmú műsorok, valamint persze klasszikus zene, amit ezelőtt én csak úgy néha hallgattam, most azonban favorittá vált. A legviccesebb az volt, amikor Liszt második magyar rapszódiáját hallgattam bömbölve végig a városon az usziba menet, és mindenki megfordult, hogy, ez nem a “tipikussterbinszkisbámbámbám” zene, ami szokott bömbölni a kocsikból. Úgyhogy, a Bartók rádió huszonnyolcadik születésnapjára emlékezve, és küldöm ezt a dalt anyámnak, és mindenkinek, aki szereti, hallgassátok szeretettel:

 

Rippl-Rónai József

arckep2

Rippl-Rónai egy igazi magyar unikum, ki messze vitte hazánk hírét, és gazdagította tehetségével, tudásával. 154 éve, 1861-ben született, Kaposváron, és kisebb-nagyobb kitérőkkel itt is élt. Tudom, hogy nem a legkönnyebb szó, de próbálkozzatok bátran, többször is; Rippl-Rónai volt a posztimpresszionizmus egyik gyöngyszeme, ami természetesen, a híres impresszionisták utóhatásaként terjedt el a Világon. Hiába, nem mindenki születik a legjobb korban, de csupán néhány évtizedet tévedett, és, mint tudjuk, mennyire nehezen jönnek dolgok nyugatról, ezen nem is csodálkozunk. Rippl-Rónai nagyon messze volt a festészettől fiatalabb korában, apja patikusnak szánta, és iskoláit rendes gyerekként el is végezte. Majd, mikor már nem kellett apja szárnya alatt kuporognia, elindult, neki a Világnak. Művészeti iskolákba járt nyugaton, majd Párizsba ment, hogy Munkácsy mellé szegődjön, aki inasnak fogadta, és tanította meg neki a szakma minden apróságát. Eztán tért haza, hogy karriert csináljon magának, és tehetségére támaszkodva terve be is vált. bő százötven évvel később mondhatom, ő az egyik legismertebb magyar festő. Ezt ki is használták a Nyugatosok, kik befogadták körükbe, ezzel szélesítve művészi palettájukat. Saját stílusa volt, ami engem leginkább Gaugain-re emlékeztet. Ez nem kis dolog ám. Van egy saját stílusom, melyről felismerik a munkám bárhol. Ő csak kukoricázásnak hívta, ami nem azt jelentette, hogy kukoricán térdepelve kellett festeni, hanem olyan technikát jelentett, amit úgy tudnék jellemezni, mint mikor vattapamaccsal próbálunk festeni, kis, apró foltokat hagyva a vásznon. Összesen 66 életévet élt a nagy művész, kinek házát múzeummá alakították Kaposváron. Érdemes ellátogatni.

Néhány fantasztikus és vibráló kép a nagy művésztől:

150-ev-150-kep-rippl-ronai-emlekkiallitas-11930 e6p216m2 images 20130321-google-art-project-1

Heti favorit

Azt tudnotok kell rólam, hogy én nagy rajongó vagyok. Nem egy dolog az, amiért én rajongani tudok, hanem mindig más. Persze, van, amiért ősidők óta, és örökkön rogyok térdre, és hajolok meg a földig, ezeket a dolgokat nem is ide gyűjtögetem, itt másról lesz szó. Ez a rovat azokért a rajongott dolgokért lesz felelős, ami az adott héten telít el engem a rajongás bűvös érzésével. Ez időszakos, általában a következő héten már nem is érdekel annyira, de a kisagyamban, a tudatalattimban helyet bérel magának, míg a fejem felett nem kezd el nőni majd a pázsit. 

 

Harmadik rész

Két dolgon gondolkodtam a napokban. Az egyik, hogy egy ekkora életművet hogyan lehetne egybefogni, rájöttem, sehogy. Erre csak egy könyv lenne képes, vagy, egy nagyon sok részes blog, viszont, a Svihák Oszi se, és a Balázs bácsi se szeretne más embereket ezzel untatni, mikor van egy csomó könyv, és filmes honlap, ahol körültekintőbben lehet Woody Allen életével ismerkedni. Ez az epizód ezen a blogon, amúgy sem a Woody-ról szól, hanem, az az instant dolog, amit épp megszerettem. Egy hét alatt meg egybesűríteni minden filmjét…lehetetlen. A másik dolog amin gondolkodtam, hogy vajon kit érdekelne egyáltalán a magánélete ennek a manhattani zsidó entellektüelnek. Van egy nagyon zaftos rész, ami a második feleségével való válásuk, és a harmadik feleségével való házasságuk botrányos története, de ezen kívül semmi nem jutott el hozzánk, és, ha már így össze lehet foglalni egy-két mondatban, hát nem is érdemes rá több időt vesztegetni, amúgy is csak a botrány fekáliáját taposnánk a földbe, és nem a föld lenne koszosabb, hanem a talpunk.

Úgyhogy, ezt a két kérdést forgatva agyamban, arra a következtetésre jutottam, hogy kicsit kedvezek azoknak, akik nem ismerhetik a Csillag mozit, vagy a Rába mozit, hanem kénytelenek(mivel ez az egyetlen mozi Győrben…felháborító) a Pláza moziba elmenni, mert egyébként, ott vetítenek Woody Allen filmet, szinte minden új filmjét. Ezen belül is két filmmel foglalkoznék bővebben, melyek a nagyközönséget is elérték. Egyébként, elárulom, ez a két filmje van a legfrissebb korszakából, amiben ő egyáltalán nem játszik, és tudom, sokaknak ez a kifogásuk ellene, amiben nyilván közre játszik az a botrány(lehet, hogy mégis ki kéne elemeznem? Hogy is ne, hogy aztán még kevesebben kedveljék).

Az egyik ilyen késői filmje az, amivel nemhogy berobbant újra a köztudatba, hanem felébresztette azokat a rajongókat, kik már egyáltalán nem bíztak abban, hogy valaha értelmes, és normális filmeket fog csinálni. Mert a ’90-es években rosszabbnál rosszabb filmekkel rukkolt elő, és szokásává vált, hogy évente egy filmet kiadjon, aminek mi, rajongók persze örültünk, de ez azért a minőség rovására is ment. Aztán egyszer csak, mint, aki túltette magát valami tragikumon, megszületett a fejében valami, egy történet, melyet azonnal papírra, majd celluloidra is vitt, és megszületett a feltámadás, melyet csak úgy ismerünk; Vicky Christina Barcelona. Ez a történet, eredetileg a két lányról, és a városról szól, ám hol lenne ez a történet Javier Bardem, és Penélope Cruz csodás játéka nélkül. Ez a két ember, akkor még csak friss szerelmesekként olyat alakítottak, hogy szinte leszaladtak a képernyőről mikor néztem. A két főszereplő, Vicky és Christina Barcelonába mennek a nyárra, és belebotlanak a sármos, és jóképű Juan Antonioba, kivel azonnal viszonyt is kezd a szabadabb lelkű Christina. Csakhogy a képben ott van a heves mérsékletű, és gyönyörű Maria Elena, aki nem tűr más nőt a hitvesi házban, csakhogy közben rájön, hogy micsoda szuper dolog az édes hármas, ami egyiküknek sincs ellenükre. A végén mindenki mindenkivel, ahogy az lenni szokott, de jön a feloldozás és a megoldás. Első hallásra pofon egyszerű, és valószínűleg egy vérbeli hollywood-i producert nem nyűgözött volna le(nincs benne autós üldözés) a szinopszis, de ahogy odaszegeződtem a képernyő elé, mikor néztem…hát, konzervnyitóval kellett felszedni a fotelból.

Ám ez még semmi. Három filmmel, így három évvel odébb készített egy filmet a jó öreg Woody, Éjfélkor Párizsban a címe. Ez a film gyakorlatilag rólam szól. Drága Pingi barátommal mindig versenyeztünk, hogy ki látja előbb a friss Woody Allen filmet, hát, most már mindig ő nyer, fentről még a forgatásokat is láthatja. Ebben a filmben egy fiatal író utazik el leendő feleségével Párizsba, mely városba azonnal beleszeret. Mondanom sem kell, az ő aranykorszaka a ’20-as, ’30-as évek világa, ahol hangosan szól a jazz, Hemingway és Scott Fitzgerald borozgat egy sarokban, és valóban Párizsban gyűlik össze a művészvilág krémje. Egy unalmas, és becsípett éjszakai séta alkalmával, a főszereplő, Gil visszakeveredik a múltba, az ő aranykorszakába. Persze, csak egy éjszaka erejéig, ahol az összes ikonikus figurával találkozhat, Salvador Dalí-tól, Hemingway-en át, Picasso-n keresztül Gertrude Stein-ig, gyakorlatilag mindenkivel. Ő meg alig hisz a szemének, de aztán rájön, fel is használhatja ezt élete folyásának kérdéseiben. Megoldódik élete, és regényét is zseniálisnak tartják az arra hivatott művészek, szakértők. Nagyon könnyed történet, amit tapsikolva néztem végig, annyira tetszett. Ki is jelentettem, amit azóta is fenntartok, az egyik, ha nem a legzseniálisabb filmje a jó öreg Woody-nak. És persze, ezt az Oscar-díjat se vette át. Ez volt a harmadik, amit nem vett át. Mániákusan nem érdeklik a fesztiválok, gyakorlatilag egyre sem megy el, főleg nem a hisztérikus, és sokszor szánalmas Oscar-díjátadóra. Mindig azzal a kifogással érvel, hogy hétfőnként játszik a jazz bandájával New Yorkban, így ő nem ér rá bohóckodni. Hát, ennyit Woody-ról. Ennyit akartam nektek elmondani. Sajnos, csak egy könyvét olvastam, így arról hitelesen nem tudnék mesélni, és ez nem az a rovat, ahol ámítani szeretnék bárkit is, csupán egy kicsit be szeretnélek titeket avatni a jól őrzött, és rejtegetett dolgaimba. Remélem élveztétek, és meggyőztelek titeket, hogy nézzetek utána ennek az ihletett zseninek. És, igazán, komolyan mondom, aki szeretne tőle pár filmet megnézni, írjon nekem, szívesen másolok ilyen jó filmeket.

Íme a legutóbb említett filmből az egyik kedvenc jelenetem, ahol Salvador Dalí mutatja be fura pszichéjét, és ismert barátait a főszereplőnek:

ÁGI ÚTJA A RINGATÓIG, AVAGY BLOG A ZENE SZERETETÉRŐL

Nagyon sok szülő szeretné, ha gyermeke minél több minden tapasztalatot magára venne. Sokan a sportolás felé, más a képzőművészetek felé irányítják gyerekeiket, de van, aki zenélni íratja be csemetéjét, hogy minél érzékibb kapcsolatot ápoljon a zene kultúrájával. Ebben a blogban Ági fog nekünk mesélni arról, hogy miért is jó zenélni tanulni, hogy ő honnan kezdte, hogyan fejlesztette magát csellistává, és végül, hogyan találta meg azt az irányt, melynek kifutóját mi élvezhetjük, hiszen nekünk tart, minket tanít Ringatózni. Ismerjük meg hát a művész mögött az embert. Ági kedveskedik nekünk minden bejegyzés végén egy kis nótácskával, altatóval, dalocskával, amit mi is bátran énekelhetünk otthon, a kocsiban, vagy bárhol, ahol nem szégyelljük. 

Blog1

Wittmann-Mandulás Ági vagyok, zenetanár, csellista, Ringató foglalkozásvezető és anyuka. Mindhez úgy érzem, hogy erős hivatást érzek. Egyik megtámogatja a másikat persze, hiszen a Ringatót a kislányom miatt kezdtem el, tanítani pedig a csellózás miatt. A Ringatós módszertanom segít a csellóórákban, míg a kislányom a gitárra is rámondja még, hogy cselló, mert neki ez a természetes. A finom száraz vörösborok hazájából, Szekszárdról származom és érdekes módon a Ringató „mozgalom” Gállné Gróh Ilivel is Szekszárdon kezdődött. A módszertani tanfolyamon Ili mesélte, hogy igazából az anyukák kérték meg, hogy tartson óvodás kor alatti gyermekeiknek foglalkozást, így indult el ez az egész csoda. Én 2014 szeptemberében végeztem a módszertani tanfolyamot és azóta is úgy érzem, olyasmibe kezdtem bele, ami rám várt, nekem való. Igen, hogy jó helyen vagyok, azt csinálom, amit nekem találtak ki. Ezt ritkán érzi az ember az életében. Nagyon sokat tanulok én is a foglalkozásokon, az emberekről, kisgyermekekről és persze a zenéről, ami számomra nagyon központi szerepet tölt be egészen gyermekkorom óta. Mert a Ringató művészeti nevelés, ízlésformáló a picik számára és ezt nem lehet elég korán elkezdeni.

 

És a mai dalocska Ági gazdag tárházából:

Citera pengi, körbe, járjad

Katica, Böske szedd a lábad

Lobog a rózsa, rezeda bokra

Tavaszi lázban rezeg a szoknya.

(Garai: Táncdal)

 

Blog2

Gyermekkoromban már az óvodában kiderült, hogy jó énekhangom és hallásom van. Így a Garay János I. sz. Általános Iskola ének-zene tagozatára jelentkeztem, és felvettek. Akkoriban ez az iskola a kisváros egyik legjobb iskolája volt, fantasztikus énektanárokkal, akik a Kodály-módszer szellemében tanítottak. Az első osztályban furulyáztunk énekórán és hamarosan senkinek sem volt gond a szolmizálás. A mai napig szinte minden dallamot, dalt le tudok szolmizálni. Ami számomra még életre szóló élmény volt az általános iskolában, az a kóruséneklés. A közös éneklés öröme örökre belém ivódott. A Ringatón is ezt a közös éneklés szeretem igazán. Mert igen, azt szeretném elérni, hogy merjenek énekelni az anyukák. Nem kell nagy előképzettség, sőt, még jó hang, tökéletes hallás sem ahhoz, hogy gyermekünknek énekeljünk. Mert a gyermeknek az édesanyja hangja a legszebb, bármilyen is ez. Én meg vagyok győződve, hogy az éneklés a gyermeknek a lélek simogatása, egy különleges kommunikáció.

 

Egy szép altató Ágitól

 

Takaród hadd igazítsam,

Puha párnád kisimítsam,

Legyen álmod kerek erdő,

Madaras rét, bokor ernyő.

/Weöres Sándor/

Mai névnapok

Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…

 

május 22

“Júlia nem akar a Földön járni…” És mennyire igaz, mennyire jogos a kijelentés. Bármennyi Júliát is ismertem, és egyet igazán ismerhettem, hiszen az első igazi szerelmem is Júlia, mind a Föld fölött járkált. Egy csomó kisgyereket neveznek el most is Júliának, aminek csak örülni lehet, hiszen ez a név csodálatos. Ragyogó, ahogy azt a jelentése is mondja. Júliák, Julik, Julcsik és Julcsikák, az Isten éltessen titeket.

És itt van Rita, aki egyben szenyoRita. Sokáig ez volt a kedvenc lánynevem.De jó nekem, hm?, hogy ennyi időm van ilyen baromságokon gondolkodni. Persze, ez még fiatalabb koromban, amikor még máson sem járt az eszem, mint lányokon, és álmodoztam is rendesen…de ez most nem téma. Rita. Hogy meg lehet pörgetni az elejét, milyen szépen hangzik utána az a kiengedős “ita”, mint egy vers, mely önmagában él és létezik. Most néztem utána, és megmosolyogtam. Igazából a Rita név egy rövidítés, az olasz Margherita szóból rövidítettük le, mi lusta magyarok. És akkor a Margit? Na, majd kielemezzük a Margitokat a saját napjukon. Egy biztos, a mi gyöngyházas Ritáinknak sok szeretettel kívánunk boldog névnapot.

A ma született bárányka

Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.

május 22.

laurenceolivierhamlethh0_1

“Lenni, vagy nem lenni”. Tette fel a kérdést a most képzeletben elénk álló férfiú vagy milliószor. A Világ leghíresebb Shakespeare színésze ma ünnepelne, és gondolom, valami szomorkás verset szavalna magának konyakkal a kezében, a kandalló tüzébe bámulva. Vagy épp szikrázó meglepetésbulit tartott volna második felesége, ki mellett végül megállapodott. Sir Laurence Olivier-t köszönthetjük ma. Ez az ember az egyik tanúbizonysága annak, hogy, ha a szüleink ránk erőltetnek egy szakmát, attól még lehetünk benne sikeresek. Sir Laurence eredetileg Indiába akart menni, expedíciókat, kalandokat keresve, ám apja erről hallani sem akart, őt a színpadra állította, és igaza lett az öregnek. Néhány éven belül Shakespeare szerepek sora várt az akkor még tejfeles szájú színészre, és hamar betört a filmszakmába is, ahol szintén a neves író munkáit játszotta, tehát mondhatjuk, ennyire senki nem azonosulhat egy íróval. Angol színész létére Hollywood-ban is elismerték, ami ma már nem olyan meglepő, de nem volt ez így az ’50-es évek tájékán, a Hamlet feldolgozásáért egyből két Oscar-díjat is kiérdemelt, a legjobb film, és a legjobb alakítás díját. Ez abban az időben páratlan volt, ilyen magasságokba valóban csak néhányan, maximum Orson Welles juthatott volna, ám őt még a szakma sem ismerte el, csupán a közönség. A ‘-70-es években egészen másféle filmszerepeket kapott, itt inkább kisebb, epizódszerepekre hívták át a tengeren túlra, de azokat lenyűgöző profizmussal szolgáltatta vászonra. Azonban a színpadon, az óceán ezen oldalán fantasztikus eredményeket ért el. Egész fiatalon ő lett az angol Nemzeti színház, bocsánat, az újjá épülő Nemzeti színház első igazgatója. És milyen fiatalon kiérdemelte a lovagi címet, már 1947-ben, 40 évesen. Ez is páratlan. Közben két feleséget, és egy 20 évig tartó szeretői viszonyt habzsolt be, és, mint tudjuk, szerelmes volt Marilyn Monroe-ba is. Egyben megegyezhetünk az egész Világgal, páratlan zseni volt, akinek azért oly nagyon nem kellett megküzdenie sikereiért.

 

Naomi Campbell

model-naomi-camp

Páratlan, amit ez a nő elért a ’80-as években. Az addig ismeretlen fogalom, egy csapásra, az ő – és még három másik modell – kénye kedvére egyszerűen berobbant a divatszakmába – szupermodell. De ízlelgessük egy kicsit ezt a szót. Nem elég, hogy modell, hogy ruhákat vesz fel, és megmutatja a vásárlóközönségnek, ő valamit hozzátesz. Ehhez nyilván kell egy közös munka, kell egy tervező, aki olyan ruhát tervez, ami szinte csak ezeken a szupermodelleken áll jól, de rajtuk fantasztikusan, kell egy fotós, aki elég extravagáns, elég hanyag ahhoz, hogy profi legyen a divatszakmában, és kell egy modell, aki kicsit több. hogy mivel? Ki vagyok én, hogy ezt tudjam, egy biztos, több. Eredetileg hárman voltak szupermodellek: Christy Turlington, Linda Evangelista, és Naomi Campbell. Aztán hozzájuk csapódott még a páratlan szépségű Cindy Crawford, Tatjana Patitz, és a legvégén már Claudia Schiffer is. Ők hatan voltak a “szupermodellek”(és ez a kifejezés velük is szűnt meg, ma már nincs ilyen). A legismertebb, legkeresettebb modellek, akik ezáltal bármit megtehettek. Mondjuk, ezzel nem mindegyikük élt vissza, nem hallunk durva pletykákat Cindy Crawford-ról, vagy Evangelistáról, ám Naomi Campbell kitett magáért. Állítólag olyan cudarul bánt a háttéremberekkel, hogy rengetegen elutasították a vele való munkát, és a többi szupermodell járt utána, hogy értékelhető munkát kaphasson. Hisztirohamaiból élt a bulvárvilág, szinte minden napra jutott valami, amitől mindenki a falnak ment, kivéve a paparazzo-kat. Mára azért lenyugodott, pedig még nincs is nagymamakorban. De nem merem elárulni, hanyadik életévét töltötte be, mert idejön, és felpofoz. Viszont, itt egy videó(amiért remélem idejön és szájon csókol :) ), mely megmutatja ezt a páratlan tehetséget, hogyan vonul fel, s alá a világot jelentő deszkacsíkon:

Heti favorit

Azt tudnotok kell rólam, hogy én nagy rajongó vagyok. Nem egy dolog az, amiért én rajongani tudok, hanem mindig más. Persze, van, amiért ősidők óta, és örökkön rogyok térdre, és hajolok meg a földig, ezeket a dolgokat nem is ide gyűjtögetem, itt másról lesz szó. Ez a rovat azokért a rajongott dolgokért lesz felelős, ami az adott héten telít el engem a rajongás bűvös érzésével. Ez időszakos, általában a következő héten már nem is érdekel annyira, de a kisagyamban, a tudatalattimban helyet bérel magának, míg a fejem felett nem kezd el nőni majd a pázsit. 

 

Második rész

Woody Allen, mikor már épp elég geg-et mutatott meg a Világnak, és most már inkább a komolyabb témák felé fordult volna, ráébredt, ha két dolgot összekever, mint, ahogy a vaníliapuding keveredik a csokival, folyamatos örvényben, amíg át nem alakul az a két szín, és íz valami tökéletes harmóniává, úgy tudja keverni a viccet, az öniróniát a pszichoanalízissel. Így született meg Alvy Singer karaktere, melyet olyan jól ismerhetünk, hogy szinte minden filmjéből, majdnem mindig ugyanaz a karakter köszön vissza ránk a képernyőről. De akkor mitől olyan nagy szám? Hát attól, hogy ezt előtte senki nem csinálta, azóta pedig senki nem tudta ilyen zseniálisan. De ezért még nem osztanak Oscart, ehhez kell egy ellenpár. Kell egy hihetetlenül hanyag, egy nagyon laza karakter, aki nem annyira intellektuális, de roppant érzékeny, és maximális érzelmi intelligenciával van megáldva, tehát, pont Woody, vagyis Alvy Singer ellentéte, akit a csodás Diane Keaton játszott el úgy, ahogy rajta kívül senki más nem tudta volna eljátszani. Most mondjam azt, hogy ez azért működhetett olyan jól, mert az életet írta meg? Ezt biztosan nem állíthatom, de az tuti, hogy Woody gyakran csen az életből, az ismerősi karaktereiből, és ezt még el is árulja, gondoljunk csak az Agyament Harry című filmjében tett tanúbizonyságot, ahol azért kerüli el rengeteg barátja, mert nem akar a könyve egyik szereplője lenni, ám, a Manhattan című filmben pedig pont felháborítja, hogy a volt felesége őt egészen pontos szereplőként használja. Viszont, mondhatjuk, Woody Allen a lélek nagy ismerője. Folyamatosan, szerintem gyerekkorától jár pszichoanalízisre, amit fel is használ munkásságában, és folyamatos analízisben tartja saját magát és környezetét is. Van egy filmje, a Bűnök és vétkek(egyébként e film megnézése után döntöttem el, hogy ő lesz az első “favorit”). Ez valami elképesztő. Akinek nincs meg, hozzám lehet jönni pendrive-val, én bárkinek odaadom, mert ebben aztán benne van az, amit Dosztojevszkij drámájából, a Bűn és bűnhődésből nem értünk, mert nem tudjuk a saját életünkhöz kötni. Nem fogom leírni, hogy miről szól, de van benne bűn, vétek, de a bűnhődéssel másképpen bánik, másképp mutatja be. Ám, ha valaki mégse erre vágyik, nem azt akarja megtudni, hogy az ember mit lép akkor, ha esetleg belekeveredik valami piszkos ügyletbe, hiszen az átlag ember általában nem keveredik ilyen helyzetekbe, ám mindenkinek vannak válságos időszakai a párkapcsolatában, házasságában. Woody-nak van egy filmje, szintén dráma, amely olyan pontos képet ad egy-egy ilyen lelki folyamatról, egy-egy házastársi problémáról, hogy az valami gyönyörűség. minden kérdést úgy feszít fel, hogy semmi nem marad árnyékban. Egy baráti társaságról, házastársi barátokról szól a történet, melyben az egyik házaspár eldönti; külön fognak élni, nem válnak el, csak mindenki a saját vágya után megy egy kicsit. Ez a másik házaspárt teljesen felháborítja, nyilván ők is magukra ismertek. Majd, ezzel, In medias res, bele is csöppenünk a történetbe, és megnézzük, mi történik a két házaspárral, melyikre, hogyan hat a választásuk, illetve a másik házaspár választása. Van egy filmes műsor, amit én mániákusan szoktam hallgatni, leginkább főzés közben, ez a műsor A hét mesterlövésze. Sajnos, már nem él a műsor, de a neten fenn van minden rész(akit érdekel). Ezt a filmes műsort a Puzsér Róbert hozza haza nekünk, és legtöbbször filmeket elemeznek, szednek darabjaira, az éppen aktuális műsorvezető társával. Már mindegyik adást hallottam, van amit többször is, mert nem csak a filmekről beszélnek, közben analizálnak is, visszavezetnek, reflektálnak az életre, a saját életutukra is, és mindezt kendőzetlenül. Ha megnézek egy filmet, általában megkeresem azt A hét mesterlövésze blogos oldalán is, majd meghallgatom, csupán érdekesség gyanánt, és mert érdekel a két műsorközlő véleménye. Szeretném elmondani, és alázatosan bevallani, én az életben nem tudok olyan bölcsen és körültekintően egy filmről sem beszélni, mint a Puzsér. Így, most szeretném nektek bemutatni, mit gondol a filmről, mit gondol a filmbeli kapcsolatokról, és úgy általában a házasság intézményéről, valamint az emberi kapcsolatokról e film kapcsán Puzsér Róbert, és műsorvezető társa. Remélem, nem haragszik meg a Puzsér, hogy csak úgy az ő tollával ékeskedem. Hallgassátok meg, ha bármi házastársi kérdésre nem tudtok választ kapni, ebben benne van minden, és elég velősen:

 Sajnos a youtube-on nem találtam meg a videót, de ha rákattintotok erre a szövegre beugrik egy oldal, és csak “play-t” kell nyomni, pont a szöveg elején beszélgetnek erről a filmről egy kis bevezető után. Ám, jó tanácsként, szerintem előbb érdemes megnézni a filmet, de nem feltétel, viszont, aki szeretné, szintén jelentkezzen nálam, nekem egyfajta misszióm, hogy mindenki nézzen értékes, tartalmas és jó filmeket. 

Mai névnapok

Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…

május 21

Muszáj valamivel kitöltenem a sorokat, mert fogalmam sincs, mit írjak a Konstantinokhoz, ugyanis se nem ismerek senkit, aki Konstantin, se nem tudok írni semmit, ami bármennyire is köthető olyan emberhez, akit Konstantinnak neveztek el szülei. Azt meg mégse akarom leírni vázlatosan, hogy mit jelent a neve, meg, hogy honnan eredeztethető, akkor nem is lenne kedvem már holnap ide ülni, és megírni nektek a következő név megalkotott véleményét. Amúgy is ostobaság, hiszen, ha utána nézünk, hát látjuk, hogy a Konstantin azt jelenti;szilárd, és meg is van, miért nem nevezzük a gyerekünket Konstantinnak, mert ott van helyette a Szilárd, ami sokkal szebb név, mondjuk, ez is attól függ, melyik szögből nézzük. Azért, ha valaki ismer Konstantint, adja át neki üdvözletem.

A ma született bárányka

Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.

 

május 21

Charles Aznavour

ZZZ010582-PP

A II.Világháború után, a franciák ugyanolyan szegénységben éltek, mint a többi nép Európában. Mindenhol énekkel, tánccal próbáltak enyhíteni saját szenvedésein, és persze, hol, melyik népcsoport, milyen zenei múlttal, a franciák a maguk sanzonjukkal enyhítették bánatukat. És persze, finom vörösborral, és sok szerelemmel. Nemrég olvastam egy regényt, amely a két Világháború között játszódik Párizsban, és ott a gyerekek az iskolába, az uzsi mellé simán vittek két deci bort. Ugye, mennyire más kultúra? De vissza a sanzonok világába, ugyanis ebből a miliőből emelkedett ki egy vézna kisfiú, a francia nép megújulásának egyik zászlós hajóskapitánya, Charles Aznavour. Az 50-es években, mikor már csak az emberek lelkében volt jelen a háború szörnyűsége, a franciák elkezdték a maguk kultúrájával meghódítani a Világot. Persze, nem csak a zenei piacon, a filmek, természetesen, a festészet, és úgy általában, a művészet kényes piacán. A Francia újhullámosok lázadói, az addigi kötött filmezést porrá zúzva alkották meg filmjeiket úgy, ahogy ma készül egy amatőr filmes szárnypróbálgatása, csak hihetetlen stílussal, és érzékiséggel nyúltak egy-egy témához. És persze, az is kellett, hogy egy generáció, pont azokban az években “őrüljön meg”, és lázadjon fel minden ellen, amiben határfalak vannak. Ezek a filmesek(főleg Godard, és Truffaut), szívesen vonták be munkáikba azokat az énekeseket, akik szintén akkor reformálták meg a zenei világot sanzonjaikkal. Így lehetett Charles Aznavour a Francia újhullám, a sanzon zenei ágazat, és később, mindenféle Világszervezet egyik zászlóvivője. Még ma is aktív, a Unesco egyik utazó nagykövete, 91 éves, Isten éltesse. Mi pedig hallgassunk meg tőle egy dalt:

 

Zwack Péter

4.0.1

Az ember, akit mindenki úgy ismer, amikor feljön a víz felszínére, “szopottgombóc” fejjel. Az ember, akinek családi szeszfőzdéjéből, a Világ minden táján fogyasztott ital lett, mely egyet jelent minden individuummal, melynek a neve már önmagában egy unicum. A szilvás változatot még én is megiszom, ám, hogy gyógyító ereje lenne…nem is tudom, nekem ez egy kicsit hamiskás. Szerintem, túl sok mindenre mondják már, hogy gyógyító ereje van. Persze, tudom, tudom, kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben orvosság, de azért mégis. Na, majd megkérdezem, a mi kis természetgyógyászunkat, a Markó Lacit. Visszatérve, Zwack Péterre, azért ő nem kis dolgot csinált. Nem lehet könnyű átvenni egy dübörgő céget, melyet apánk futtatott fel. Az van olyan nehéz, mint felfuttatni. Elmondom, szerintem mi kell hozzá. Első sorban egy jó cég, ehhez jön egy jó cégvezető, aki alázatos, aki méltó tanító csemetéinek, aki, mondhatjuk, egy unikum. Kell hozzá egy elhivatott gyerek, nagyon szigorú nevelés, de úgy, hogy közben a szabadságában ne korlátozzák, és folyamatos kommunikáció, és beavatás az üzleti életbe. Zwack Péternek ez mind megvolt. Az apja híres szeszkészítő volt, akire csak felnézni lehet erkölcsössége miatt, nagyon szigorú nevelést kapott, és külföldön fejezhette be tanulmányait, és nem erőltették rá a cég vezetését, szépen, az árnyékból lassan, lassan előbújva vette át a cég irányítását. Zwack úr azonban nem csak a hagyományokat vitte tovább, munkásságában politikai pályán is volt, mint egy jó iránymutató a rendszerváltás után, volt nagykövet Washingtonban, és segítette a vállalkozókat is, mely végül gyümölcsöző lett, hiszen 2002-ben ő lett az év vállalkozója. 3 éve hunyt el, és bátran mondhatjuk, nagy veszteség a Világnak, de munkássága a mai napig él.

Mindennapok a játszóházban

Ez a bejegyzés azokról a gyerekekről szól, akik csak úgy meglepnek engem, és eljönnek hozzám egy kis játékra. Általában hívatlanul, váratlanul érkeznek, és maradnak, amíg folyik a játék. Imádni való cuki pofák, és nagy vagányok játszanak ilyenkor velem, a jó öreg Balázs bácsival.

 

Régi cimborám, Liliána lepett meg ezen a szép, szerdai napon, míg anyukája találkozót szervezett meg valakivel. Évente csak néhány alkalommal találkozom Liliánával, de azok mindig emlékezetes pillanatok. Ma beöltözőset játszottunk, kicsit golfoztunk, kártyáztunk(elnyerte a zsebpénzem), baseball-oztunk azzal a kalapáccsal, ami üvegtörés hangot ad ki, egyszóval jól elvoltunk. Liliána azt üzeni, akik ezt olvassák, “a Balázs bácsi jófej és jól lehet fejbe kólintani”. Jót szórakoztunk, és még selfie-ztünk is egyet, ezzel kedveskedem nektek ma.

DSCF2785

1 34 35 36 37 38 39