Színes internet

Mert mindenki ismer jó sztorikat, és el is mesélik nekem, aztán én meg tovább juttatom nektek. Érdekes hely a játszóház. Azon felül, hogy minden náció képviselteti magát, nagyon érdekes emberek jönnek ott össze, akik érdekes történeteket mesélnek, van, hogy a nagyvilágból, van, hogy a saját életükből. Most megpróbálom a személyes dolgokat objektivizálni, hogy ne legyenek benne felismerhető elemek az egyén számára, magyarul, hogy ne ismerjen se magára, se más őrá egy-egy történetben. És megpróbálom hűen visszaadni azt a sok sztorit, amit meséltek nekem, amivel színesítették az én életem, és én megpróbálom színesíteni az internetet, és a ti életeteket.

 

Ehető kávésbögre?

Hallottatok már olyat, hogy valaki fogadásból beleharapott egy üvegpohárba? De gyakorlatilag a fagyi a legjobb példa az ehető “tányér-pohár” kombóra. Na, most azt képzeljétek el, hogy egy nagy étteremlánc, tudjátok, az a csirkés ember, aki ott vigyorog őszen a saját logóján, megalkotta az ehető kávésbögrét. Odamész a pulthoz reggel, kérsz egy kávét elvitelre, megkapod, elindulsz, és kortyolgatod a megszokott ritmusodban, közben nézed a világot, vagy a teendőiden agyalsz, hogy milyen lesz a nap, miket kell elintézni; posta után egyes számú hivatal, majd a kettes számú hivatal, onnan vissza a postára, aztán hármas számú hivatal, és még dél sincs. Mire ennek a gondolatnak a végére értél, elfogyott a kávéd, de pont megéheztél, és szerencse, hogy a csirkés manyusos gyorskajáldába mentél, mert ehető bögrébe kaptad a kávéd. Az első harapást félve teszed meg, mert nincs nálad annyi zsebkendő, amely egy porcelános ajakvérzést felfogna, de nem csalódsz, finom. A kávé habja keveredik az ostyával, és még olyan adalékokkal, amik persze ehetők, bár, nem a legegészségesebb biztos, de nyilván finom. Majd, mire a végére érsz, már nem is vagy olyan éhes, és neki tudsz látni a délelőtti dolgaidnak.

Viszont, azt nem tudom, hogy vannak, akik az első kávéjukig nem is látnak, és csak utána ébrednek fel, ők hogyan fogják megoldani, hogy minden nap ugyanoda menjenek be, és, ha véletlenül máshova mennek be, és beleharapnak a porcelánba, ne menjen el az életkedvük az ehető bögrétől. Mindenesetre, köszönjük csirkés, kecskeszakállas, vigyorgó manyus, ez remek ötlet.

 

eheto-kaves-bogre

 

Svihák Oszkár blogja

Svihák Oszkár blogbejegyzés no.1

Ne blogolj, ne bomolj, boldogulj.

Az ember jegyezze meg amit az idősebbek mondanak neki. Bár, a nénjék, bátyják néha túl tapogatózó, és egoista világnézetükkel árthatnak nekünk, hiszen, mi a huszonegyedik század gyermekei, kik már szinte az elektronikával születtünk, tudjuk. “Ők nem tudhatják”, hiszen, mikor ők akkorák voltak, mint mi, még tévé sem volt…ó, anyám, mennyiszer hallottam már ezeket a mondatokat; “nem volt ám mosógép, meg villany mindenhol”. És igaz, az biztos. Aztán jön a gyerek feléd az utcán, és kezében többtízezres kütyü, amit egy perc alatt megtanult kezelni, és átlátja, mit, hogyan kell csinálni ahhoz, hogy lelője, átugorja, megetesse, nagyszemüvé varázsolja, stb. És itt vagy te…a ma gyermeke vagy te is, és már neked is van kütyüd, és te is megtanultad kezelni, bár, nem azzal a játszi könnyedséggel, de most már átlátod. És villany vesz körül, és mindenhez érthetsz, bár csak egy ujjal pötyögöd be hozzá az adataidat. És ott állsz középen, és mindkettőt megérted. Megérted az öreget, aki elutasítja, de azért nézi, és érted a gyereket, aki nyomogatja, és nézi. És te is nézed, nézed mindkettőt, és örülsz. Örülsz, és boldog vagy, hogy te egyik sem vagy, ám mégse sajnálod egyiküket sem, de azért néha elmondod, hogy neked így jó. Mert mi lenne benne rossz?

1 35 36 37