Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.
május 16
Janet Jackson
A legkisebb Jackson tesó, és férfi szemmel a legmutatósabb is. Ő is meglovagolta rendesen a Jackson five zenekar sikereit, már 16 évesen szóló lemezt készíthetett, egyébként nem érdemtelenül. Most a stílusán gondolkozom. Már tíz perce csak a klaviatúrát nézegetem, és nem tudok rájönni. Szerintem valami R&B, pop, hip-hop keverék, de vannak nálam jobban hozzáértő emberek. De őt is beszippantotta néhány rövid szerep erejéig Hollywood, hiszen játszott Eddie Murphy oldalán A bölcsek kövére második részében. Nem mondom, hogy nagyon emlékezetes alakítás volt, nem is lett belőle nagy filmsztár, maradt annál a mikrofonnál inkább, amit kézben kell tartani. Természetesen őt is megviselte bátyja, Michael halála, egy idézetet másolok be nektek, mit mondott fivére halála után, miután elég idő eltelt, hogy a kamerák elé álljon: „Csak azt szeretném mondani, hogy nektek Michael egy bálvány, nekünk azonban családtag. Mindörökké élni fog a szívünkben. Családom és magam nevében is köszönöm a szereteteteket, a támogatásotokat. Annyira hiányzik.”
Karrierjét ez rendesen megfogta, azóta összesen egy dalt írt, szeretném ezt a dalt megmutatni nektek, a többit úgyis ismeritek. 49 éves lett Janet Jackson, Isten éltesse.
Szerelmes vagyok egy albumba, és épp itthon tevékenykedem, így, én ma ezt fogom hallgatni, amíg el nem indulok munkába. Biztos, van még olyan ember, aki otthon dolgozik, főz, most takarít, és szívesen hallgatna olyan muzsikát, ami mellett ezek a tevékenységek nem is tűnnek munkának, csupán szórakoztató időtöltésnek. Nekem is rengeteg dolgom van ma, ezt fogom hallgatni…
Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…
május 15
Ma a bölcs Zsófiákat köszönthetjük, és nagyon oda kell figyelnünk, hiszen nagyon sok van belőlük, hihetetlenül népszerű ez a gyönyörű név Magyarországon. Bevallom, nekem is nagyon nagy kedvencem, és csodálatos névnek tartom. Hogy miért bölcs? Mert az eredete szerint a görög bölcsesség szóból származik.
De persze több név is “ma ünnepel”, többek között a Zsófia orosz megfelelője a Szonja, és ma ünnepelnek a Dönizek is. Isten éltesse a ma ünneplőket.
Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.
május 15
Mihail Bulgakov
A Világ egyik leghíresebb Szovjet írója. Még akkor is, ha a többi zseniális Orosz írót (Gogol, Dosztojevszkij, Tolsztoj) is ide soroljuk, és nem bánunk úgy a Szovjet állammal, mintha más ország lenne, csak mert gyarmatosított minket néhány évtizedig. Bulgakovnak egész életében küzdenie kellett a publikációval, sorra dobták vissza műveit, drámáit csak nagyon rövid ideig játszották színházakban, és folyamatosan küzdenie kellett a cenzúrával. Élete fő művét mondhatjuk, hogy egész életében érlelte magában, és a halálos ágyán diktálta le feleségének. Ez pedig A mester és Margarita. Ez a könyv a legnagyobb katyvasz, amit, ha kibogozunk, és értelmezünk, megtalálhatjuk benne azokat a zseniális mondandókat, amik a saját életünkre is hatással lehetnek, és beépíthetjük azt sorsutunkba. Nekem főleg a szerelmi szál tetszett az utolsó harmadban, a Pilátus és Jézus kapcsolatát, túl bonyolultnak véltem, de hol vagyok én egy kritikustól, és persze, lehet, hogy csak többet kellett volna hittanra járnom anno. Mindenesetre, Bulgakov ezzel a művel beírta magát a történelembe, olyannyira, hogy egy ilyen jelentéktelen csávó, mint én, épp róla ír a honlapján. 124 éve született.
Rodolfo /Gács Rezső/
Mielőtt belekezdenék főhajtásomba, el kell mondanom, hogy én olyan pasas vagyok, aki nem ebben a világban él. Vagyis, persze, nem hologram az én testem, csupán a gondolkodásomban vagyok sokkal inkább huszadik századi, mint a mai fiatalság. Olyan zenét hallgatok, olyan filmeket nézek, olyan könyveket olvasok, ami a huszadik században volt “nagy sláger”, és annak is inkább az elején/közepén, de azért a csücskét is szeretem a kenyérnek.
Szóval, Rodolfót én úgy ismertem meg, hogy hódoltam ennek a szenvedélyemnek, és persze én ahhoz már túl fiatal vagyok, hogy élőben szórakoztasson a tévében. De szerencsére van nekünk már olyan intézményünk, amit csak világhálónak hívunk, ezen a világhálón rengeteg videó fenn van, amit meg lehet nézni szinte bárkiről, így a mi kedves Rodolfónkról is, akit nyugodtan nevezhetek minden ma élő bűvész ősatyjának. Pedig milyen nehezen indult a pályája, Pest legbelsejében, a bűnös Józsefváros szívében született, ahol először zsebtolvajlást tanult. Majd, miután rájött, hogy a bűvészkedéssel nagyobb elismerést tud szerezni, beépítette ezt a számaiba, és hatalmas sikert aratott vele. Gondoljunk bele, valaki, akiről tudjuk, hogy mit fog csinálni, egyszer csak vissza adja ötödször is a nyakkendőnket a közönség előtt, aki szintén nem lát semmit. Fantasztikus, nem? Pályája derekán olyan híres magyar személyiségekkel lépett fel, mint a Latabár testvérek, Karády, Feleki Kamill, vagy a másik zseni, Alfonzó. Persze, magánszámaival bejárta a Világot, de mindig is Magyarországon maradt, és segítette kis hazánkat, melyért számos elismerést is kapott. 104 éve született. Mindenki figyelmébe ajánlom a következő videót, utánozhatatlan:
Hajt a kíváncsiság, hogy a szülinapodon melyik híresség, vagy hírhedt gazember született még? Úgy érzed, tudnál azonosulni azzal a figurával, ha kiderülne, hogy egy napon születtetek? Esetleg, úgy gondolod, hogy hatást is gyakorolna egy-egy napodra? Voila.
május 14
George Lucas
Talán nem is kell bemutatnom senkinek, hiszen az egyik leghíresebb amerikai filmkészítőről van szó. Ma ünnepli születésnapját, és adjunk neki hálát, hiszen a XX. század egyik ikonja lett, méghozzá mert megalkotta a Star Wars sorozat alappilléreit. Annyira nagyot alkotott ezzel, hogy ma már nem csak a 17-18, vagy a húsz felettiek ismerik munkáját, hanem az egészen kicsi gyerekek is. Csak úgy fújják a neveket. Persze, ezen felül még számos film elkészítőjeként lett ismert, többek között neki köszönhetjük a nagyszerű Indiana Jones karakterét is, hogy mozivásznon láthatjuk…illetve képernyőn. Isten éltesse hetvenegyedik születésnapján George Lucast.
Eszembe jutott, valaki küldte nekem ezt a paródiát még régen…vicces
Mark Zuckerberg
Gondolom senkinek nem kell bemutatnom, ha mégis, hát egy szó, egy összetett szó kimondva, és mindenki csap a fejére: facebook. Ez az ember alapjaiban változtatta meg a Világot, csupán azzal, hogy létrehozott egy olyan weboldalt, melyen te, én, vagy bárki más sztárok lehetünk egy-egy percre. Vagy, ahogy a Puzsér mondaná, visszaverhetjük a honlapján a fényt. Hát igen. Így már értelmet nyert egy-egy selfie, vagy az, hogy mit reggeliztünk. Bár, a mai napig nem értem, miért kell lájkolni más reggelijét, vagy a nagymama pusziját, de én is használom, és nyomom is rendesen a lájk gombot, már fáj is tőle az ujjam. De pontosan ez az érdeme ennek a csávónak; nem érted az értelmét, de használod. A srác még csak 31 éves, így még bármi kisülhet abból, ami az agyából egy álmatlan éjszakán kiszökken. Azért remélem, ennél jobban nem fogja irányítani az emberek gondolkodását. Boldog szülinapot Márk :).
Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…
május 14
Bonifác
A mai napon olyan gyönyörű nevet köszönthetünk, melynek eredete latin nyelvterületről származik. Aki ezt a nevet adja születendő fiának, biztos lehet benne, hogy igazi jótevőt nemz a világra, aki a jó sors megtestesítője. Isten éltesse a Bonifácokat. Én összesen egyet ismerek, valaki rám licitál?
Ha elmesélném a történetet, milyen csavaros úton-módon ismertem meg Ginát, el sem hinné senki. Egy utazás alkalmával, ahol ő ott sem volt, de most az egyszer nem az utazás a lényeg, hiszen a végeredményben ott van, hogy találkoztam vele, és persze, azonnal le is nyűgözött. Tragikus, de varázslatos személyiségét meg is ismerhetitek blogjából, de itt most a munkássága kap főszerepet. még életemben nem láttam nála tehetségesebben rajzoló embert. Nem azt mondom, hogy soha nem született még nála tehetségesebb ember, de a képek önmagukért beszélnek, ha a kedves olvasó lejjebb görget. De ennyire ne haladjunk előre, mert nem is azért írom ezeket a sorokat, hogy a csodálatomat kiadjam önmagamból, arra mégiscsak jobb a szemtől szemben való találkozás, nem? Itt most másról van szó, nem annyira róla, inkább a munkásságáról.
Ha van olyan ember, akit nem győztek meg ezek a rajzok, jelentkezzen jó magasan, hogy lássuk az internet magas fái fölött a kezét. Nos, Gina ezzel foglalkozik. Valaki elküldi neki az általa kért képet, ő pedig megrajzolja, vagy karikatúrát készít belőle. Remek ajándék ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak, a párunknak, gyerekünknek.
Szinte meseszerű rajzok, nem? De erre még visszatérek. Gina úgy munkálkodik ezeken a képeken, hogy, amint láthatjuk, elég neki egy kép is, de persze annak örül, ha valakivel személyes kontaktust is fel tud venni, ám itt most ilyenről nincs szó, és ezt persze a megrendelő kényelme miatt alakítottuk így a művésznővel.
ezeket a portrékat elnézve, rengeteg munkája lesz Ginának, ám mégis arra biztatom a kedves publikumot, előtte mindenképp kérdezzen rá az árakra, mert a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig változhat az ár. Az sem mindegy mennyien vannak a képen, vagy, hogy van-e ott valami kis kedvenc, ahogy azt a felső képből láthatjuk középen. Egyszóval, minden tényező hatást gyakorolhat az árra, amit Gina állít össze.
Akit meggyőztek a képek, vagy szeretne ilyen portrét/karikatúrát önmagáról, vagy bárki neki fontos emberről, esetleg többedmagával szerepel egy fényképen, és ezt szeretné ajándékba adni ismerősének, írjon nekem egy levelet a balazs@balazsbacsi.eu e-mail címre, én pedig intézkedem.
Apropó meserajzok…Gina most fejleszti a Világon egyedülálló módon azt a technikát, melyben a rajz hasonlít inkább egy mesefigurára, mint a valós rajzra. Hú, de nehéz ezt megfogalmazni, olyasmi, mint az a nagy szemű macska a Shrek-ben csak a macska be van helyettesítve emberrel. Erről még nem tudok képet küldeni, de aki kíváncsi, nagyon hamar öregasszony lesz, az se baj, ha nő az illető.
Hirdeti magát a plakát. Tehát akkor te rajzolod a plakátot, és én varrom meg? Egyáltalán, ki az az én, és ki az a te? Tehetném fel a kérdést, ha nem lenne költői. Hiszen, ez az egy mondat arra vonatkozik, hogy te megkéred a gyermeked, hogy csukja be a szemét, képzelje el az ő képzeletbeli barátját – már, ha van neki -, majd üljön le egy papír elé, mélyüljön el a saját kis gondolataiba, majd rajzolja meg azt, amit a képzeletében látott. Anya, vagy, aki ilyen szuper ajándékot kitalált elküldi a plakáton látható levélcímre, és várunk. Várunk, várunk, várunk.
Eközben, a kulisszák mögött, a csapatnyi ember – nő -, összedugja a fejét, vajon ki alkossa meg a gyermek álmát. Kiválasztódik a megfelelő személy, és nekikezd a munkának. Gondosan ügyel minden öltésre, minden színre, hogy hogyan áll a szeme, hogyan áll a szája, hogy görbül a nyaka. Nem is kell olyan sok idő, és elkészül a mű. Egyedi, igényes, művészi. A postás meg elviszi. És kész az ajándék. Nagyjából ugyanannyi energiát kell belevinni, mintha elmennénk egy bevásárlóközpontba, és levennénk a polcról egy plüssfigurát. Keresztanyuk, keresztapuk, nagyik, távolabbi- és közeli rokonok, képzeljétek csak el, mikor a kisgyerek álmára az ő elképzelt barátja vigyáz, a gyermek pedig szorosan magához öleli…
Akit esetleg érdekelne néhány adat, itt megtalálható a honlapjuk ennek a csapatnyi nőnek
Cibulya Nikolt egy nagyon jó barátom révén ismerem, és kerültem hozzá szellemileg nagyon közel, hiszen a nagy mániám, és kedvenc művészem volt a témája filmszakos tanulmányainak. Ez a valaki pedig a filmművészet doyen-je, ősikonja, az európai filmgyártás megkerülhetetlen figurája: Federico Fellini. Hogy miért, és hogyan hatott rám Fellini, milyen “károkat” okozott ő az én személyiségemben, megtaláljátok a hozzám kapcsolódó oldalbejegyzésnél, itt nem ez lesz bemutatva. Itt, ebben az értekezésben oda szeretnénk eljuttatni az olvasót, hogy a szórakoztatás mennyire alapműfaj, hogy honnan eredeztethető, hogy az üres cirkuszi porondoktól milyen komoly utat kellett bejárnia, míg valós tömegszórakoztatássá nőtte ki magát a mozivászon, majd a televízió feltűnésével, hogy hogyan hat ránk, a mi fura 21.századunkra. Mindezt két művész(Charlie Chaplin és Fellini) karvezetésével mutatja be nekünk Nikol. Mert nevethetünk mi egy jó pofára esésen, vagy mondhatjuk, hogy ez már lejárt lemez, mégis, véleményem szerint, meg kell vizsgálni, honnan ered az első nevettető pofon, és orra esés. Hogy kicsit közelebb hozzam Nikol írását a ma emberéhez, minden részhez beékelek egy videót a fenn említett két művész életművéből.
1.rész, bevezetés a cirkusz világába
“…a világ cirkusz és az emberek bohócok.” Fellini
Bohócokkal leggyakrabban a cirkuszban találkozhatunk. Ha bohócokról esik szó egy hétköznapi beszélgetés során, az általános vélekedés szerint félelmetes figurának tartják. Vagy olyannak, aki vidámnak mutatja magát, mégis szomorú és elesett. Még ha cirkuszba nem is járunk heti rendszerességgel, ennyi benyomásunk azért van róluk. Ha csak a fent említett három tulajdonságnál maradunk, már az is épp’ elég, hogy feltűnjön, nem egy egyszerű figuráról van szó. Hogy lehet valaki egyszerre szomorú és félelmetes? Miért szomorú egy olyan ember, akinek feladata a nevettetés? Talán mert úgy hisszük, a bohókás, könnyed előadások mögött megfeszített munka folyik és a színpadi vidámság csak tettetett, hiszen oly nagy koncentráció és sok gyakorlat kell egy mutatvány előadásához. Talán az ebből az ellentétből adódó feszültség az, ami elvarázsolja a bohóc vidámságát? De az is lehet, hogy egyszerűen csak az a furcsaság égbekiáltó és közvetít valamiféle szomorúságot, hogy a bohóc egyedül állva a színpad közepén azon munkálkodik, hogy megnevettessen minket, mi pedig kinevetjük őt, gúnyos kacajjal illetjük. De a bohóc személyisége más ellentéteket is rejt magában. A bohóc magányos, mert miközben temérdek embert szórakoztat, a színpadon állva teljesen egyedül van. A bohóc egymagában áll, a ráirányuló tekintetek kereszttüzében, ez pedig olyan mintha egyenesen az arcába vágnánk a tényt, hogy mennyire egyedül van, és mennyire kiszolgáltatott. Munkájának, azaz művészetének és tulajdonképpen életének célja az emberek szórakoztatása, azáltal, hogy kinevetik őt. Nevetségessé válni a valóságban viszont a lehető legkellemetlenebb dolog, de a színpadon ez csak játék. A bohóc bolondozik és bolond ő, olyan, akit nem veszünk komolyan, ezért bármint mutathat nekünk, bármilyen kegyetlennek is mutatja az életet legyintve továbbléphetünk, tovább nevethetünk, hiszen elvileg nincs súlya annak amit mond, hiszen ő csak egy komédiás. De pont azért van lehetősége tükröt állítani az embereknek önmagukról, mert a bolondság gúnyájában többet megengedhet magának, mint mi hétköznapi emberek. S mondanivalóját mindig olyannyira szélsőséges formában tárja elénk, hogy megértsük. Ugyanakkor a cirkusz csillogó világának radikalizmusa – hogy minden nagyon látványos, a bohócok mindig hatalmasat és sokat esnek, – szükségszerű, hiszen ők a közönséget akarják elbűvölni, lenyűgözött, tátott szájakat préselve ki azáltal, hogy egyszerűnek tüntetik fel életveszélyes mutatványaikat. „Ebben a közegben a szélsőségesség, a szertelenség, a csoda magától értetődő.” Miután a bohóc alkalmas arra, hogy sajátos és erőteljesen szembetűnő képmásunkként szolgáljon talán nem is csoda, hogy sokan élnek ezzel a tulajdonságával a film világában is. A film látványosság, és a bohóc produkciója is az. A fentebb említettek alapján pedig láthatjuk, hogy a bohóc egy ellentétekkel teli figura, ez pedig egy mélyen emberi tulajdonság. De szokásához híven ezek az ellentétek is a szélsőség szabályának megfelelően, rendkívül élesen mutatkoznak. Sőt van, hogy nem is csak egy bohócot látunk a cirkusz porondján, hanem egy párost, akik kiegészítik egymást, és akik egymás alteregójaként szolgálnak, vagyis ellentéteik kettéválnak, de egymás nélkül nem tudnak létezni.
A bohóc figurája tehát alkalmas az emberi lét abszurditásának, a világban való ambivalens helyzetének ábrázolására, a hétköznapi apró, jelentéktelen dolgok radikális felnagyításával, a nevetés, vidámság – szomorúság, a tömeggel szembenéző és az ennek ellenére, vagy éppen ezért létrejövő magányosság éles szembeállításával.
Értekezésem célja, hogy megvizsgáljam, hogyan jelenik meg ez a bohóc, annál a két filmalkotónál, akik a legsokoldalúbb, legnagyobb szabású bemutatását adták e karakternek, akik bevezették a filmbe és halhatatlanná tették (hiszen egy cirkuszi előadás emléke elhalványul, míg a filmek talán örökre megmaradnak) és akiket talán a legszorosabb kötelékek fűznek a figurához, azaz Charlie Chaplinnél és Federico Fellininél. Bár mindkettejük életművét átszövik a bohócok, folyton visszatérő motívumként, mégis mindkét rendezőnek van egy-egy filmje, amelyben a bohóc figurája, nem csupán jelképes, hanem szó szerinti értelemben véve is jelen van. Igaz, Chaplin Cirkuszá-ban a csavargó, bár valóban egy cirkuszban dolgozik, nem válik foglalkozása szerinti bohóccá, mégis ő lesz a legjobb clown mind közül. Az Országúton-ban pedig Gelsomina alakja, valóban konkrét értelemben vett bohóc, sőt Zampanóval együtt megalkotják a fehér clown-auguszt bohócpárost, vásári mutatványosként dolgoznak, egy időre még egy vándorcirkuszban is otthonra lelnek. De míg Chaplin-nél a bohóc motívuma erősebb, a magányos, egyedül csavargó bohócé, addig Fellini-nél a bohóc mellé társul az egész cirkuszi világ, ahol minden szereplőt besorolhatunk a clown egyik típusába.
Isten éltesse a mai névnaposokat. Bár, nem égbe kiáltó, hogy valakit felköszöntsünk neve napján, hiszen ez is csak egy nap a sok közül, ám van, aki többre tartja ezt a napot, mert szeret ünnepelni, vagy, mert szereti, ha őt ünneplik, esetleg nem kap elég odafigyelést, és ilyenkor éli meg azt, hogy egy kicsit nagyobb fókuszú nagyítólencse alatt ácsorog. Nem mondom, hogy elutasítom, ha felköszöntenek, de szerintem a helyén kezelem, viszont egy biztos, az sokkal rosszabb, ha egy másik, általam kedvelt embert elfelejtek felköszönteni, és neki rosszul esik, míg, ha ő nem teszi meg ezt a gesztust, én csak vállrándítok. Nem üzenni szeretnék ezekkel a sorokkal, hanem kiküszöbölni a hibát, talán így legalább én nem fejeltem el, és talán lesz olyan ember, aki ugyanígy vélekedik, és segít neki ez a napi egy helyzetjelentés…
május 13
A mai napon Szervácok és az Imolák ünnepelhetnek:
A Szervác egy latin névből, a Servatius névből eredeztethető, amely “a megmentett” jelentéssel bír. Az Imola pedig egy eléggé új keletű magyar eredetű név, melyet először Jókai Mór használt névként A bálványos vár című regényében.
