Svihák tábor ’17 – élmények

Harmadik, szerdai napunk a sport jegyében telt. A Barátság park nyújtott nekünk védelmező otthont sportos pályáival, fantasztikusan felszerelt játszóterével, és természetesen a kerítésével. Bendegúz apukája meg is jegyezte reggel, hogy milyen jó választás volt ez a helyszín, ezt bóknak vettem, mert tényleg úgy gondolom én is, hogy ez a legmegfelelőbb helyszín 21 Svihák számára. Nem lehet elveszni, minden órában új és új élmények, minden korosztály megtalálja a saját kis izgalmas helyét, ahol kiélvezheti mozgékonyságát. Az egész parkot bejártuk, mert kicsit meg is akartam a táborlakóknak mutatni, hogy milyen fantasztikus dolgokat rejt magában ez a park, olyanokat, amikről az én gyerekkoromban álmodni sem mertünk, hiszen elképzelni nem tudtuk, hogy léteznek ezek a dolgok.

A reggel várakozással telt, persze nagy beszélgetések, nagy nevetések, sztorizások. Kialakultak mára már a kicsi csapatok, a nagy szerelmek, szóval van téma rendesen, mi csak ámultunk, hogy milyen jól elvannak a tábor lakói addig, amíg meg nem érkezik mindenki a helyszínre. Az persze feltűnt, hogy egyre álmosabb és fáradtabb táborozók csoszognak reggel felénk, de persze, mi sem vagyunk már a legfittebbek, csak nekünk van varázsitalunk, az a fekete lötty, ami 10 óráig legalább kitart.

Mire megérkezett mindenki, mire megtartottuk szokásos megbeszélésünket, már ott is termett Edina barátom, táskájában tömve érdekességekkel, amiket azért hozott, hogy minket megmozgasson. Jó alanya voltunk készülő gyerektornájának, hiszen nálunk aztán minden korosztály képviselteti magát. Kipróbálhatta, tesztelhette az egész produkciót. Nekem nagyon tetszett, de én persze kolegális szemmel is nézem, szerintem nagyon működő képes, ami nálam azt is jelenti, hogy bátran viheti rendezvényekre Edina ezt a produkciót, el tudom képzelni, hogy reggeli tornának a matiné előtt ez nagyon is megfelelő, de ismerve őt, és maximalizmusát, ő még csiszolni fog, bár én is ilyen vagyok, én is így tennék. Mindenesetre, minket nagyon jól elszórakoztatott, én rég röhögtem ennyit, talán tavaly a Vili bácsi délutánján. Imádom ezt, amikor én is kicsit táborlakó lehetek, amikor levetkőzhetem a tábor vezér felelősségteljes szerepét.

Miután Edina magunkra hagyott, de még az ebéd előtt, elgyakoroltuk a pénteki produkciót, és elfoglaltuk a park teraszát. Éhes gyomorral vártuk, hogy a futár megérkezzen az ebédünkkel, amit harangszóra kezdtünk el végül falatozni. Mivel lekéstük az első buszt, rájöttünk, hogy mennyire ráérünk, kifosztottuk a fagyizót, szegény lány már jojózott a szeme, azt sem tudta, hogy mi van, mintha megsütötte volna a déli nap, pedig csak “néhány” Svihák rendelést adott le. Én elfojtottam a rötyögésem, mert tudtam, a délután összes terhe a miénk. Lekésve a buszt már nem jutott idő az aszfalt telerajzolására, maradt a játszóházi mulatság, sok focizással, egy kis kergetőzéssel, építkezéssel, “Amerikából jöttem-ezéssel”, uzsizással, sírással, nevetéssel, amolyan gyerektábor módjára. holnap bepótoljuk a krétázást, ma nagyon kihajtottuk magunkat. Jöjjenek a képek.

19757992_1509921042362835_1266511447_n 19758087_1509920492362890_1346026704_n 19758108_1509920915696181_753832151_n 19758114_1509924319029174_842518079_n 19832544_1509920862362853_2098101339_n 19832600_1509923569029249_12188934_n 19832767_1509924182362521_706974842_n 19848896_1509921125696160_433013711_n 19849177_1509921762362763_926124502_n 19858558_1509920995696173_1158142248_n 19858737_1509921395696133_1196871427_n 19858753_1509920662362873_272788212_n 19858759_1509923219029284_679122117_n 19858783_1509924135695859_1100571275_n 19866441_1509921509029455_138135757_n 19873603_1509922339029372_1695700983_n 19873739_1509922965695976_979952516_n 19873766_1509923672362572_800660829_n 19873787_1509924402362499_2111329252_n 19873791_1509923852362554_782442269_n 19873799_1509924275695845_28635518_n 19874012_1509923075695965_39164406_n

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.