Svihák tábor ’17 – élmények

Na ezért érdemes tábort csinálni. Ezért az érzésért várom én ezt minden évben annyira. Csak ugye ez a 365 nap ez rengeteg, mire ideérünk elfelejtem, vagyis, csak haloványan emlékszem, hogy mi is volt annyira jó ebben, amikor 20-22 gyerek akar egyszerre mondani mindent, meg folyton azt hallgatni, hogy “Bajááázbáááciiiiii”, de aztán csütörtökön, amikor már összeér a csapat, mint keddre a hűtőben a húsleves, ekkor értem meg igazán, hogy miért is ragaszkodom annyira ehhez, és miért tervezem el minden évben, hogy a következő szezonban minden hétre akarom ezt az érzést, és a tábort. Ekkorra már tényleg lehámlik minden olyan felesleges gátlás, ami azt mondatja a táborlakókkal, hogy “oké, játékok, oké nagy korkülönbség, de énekelni a Baross úton, meg bohócba öltözni?, na azt nem”. Csütörtökre a klikkek is szétolvadnak, és az egész tábor egy nagy egésszé alakul, ma elgondolkodtam, hogy nem kéne ezeket a táborokat két hétre duzzasztani? Mert nagyon is kíváncsi lennék, hogy ugyanez a csapat hogyan muzsikálna még egy hétig, és hát olyan nehéz ezt a dalt egy hét alatt úgy összerakni, hogy ne változzak én is főtörzs őrmesterré, vagy stílszerűen csak Csőrmesterré, mert a dalt vagy tudjuk, vagy nem tudjuk.

Na nézzük inkább, hogy mi történt ma, miféle gaztetteket követtünk el a Malom ligetben. Életem legviccesebb játékát hozta le nekünk Gyöngyvér testvér, majd szülinapokon is fogjuk ezt játszani, nagyon vicces,elefántos játék, a képeken látni lehet, akkorákat röhögtünk, hogy a betonon fetrengtünk szurkolás helyett, nagyon vicces volt. Egyébként meg egész nap a dalunkat tanultuk, és fogadtuk a gratulációkat, sorban nyíltak az ablakok, és kértek minket a nénik, hogy még egyszer és hangosabban. Ezt persze a táborlakók nem élvezték, de aki járt már életében táncpróbán, vagy színházi próbán tudja, hogy milyen, amikor tizedszer próbálod el ugyanazt a részt…halál unalmas, de én, mint a Svihák tábor vezérkarának az oszlopos tagja, tudom milyen ez az érzés, és azt is tudom, hogy mennyire nem számít akkor már, amikor begyűjtjük a gratulációkat, mert tudom, hogy úgyis ez lesz, senkit nem fog érdekelni már utána, mindenki csak arra fog emlékezni, hogy mekkora tömeg gyűlt össze nekünk, a mi kedvünkért.

Ebéd a Kristályban, végre szinte minden elfogyott a tányérról, ami annak is köszönhető, hogy a rántott csirke mindenki szája ízének megfelelő, és persze csütörtökön már épp eléggé elnyűttek és fáradtak a táborlakók, nem olyan válogatósak, magyarul fogalmazva, épp elég éhesek… De meg kell említenem, hogy Mira és Barnabás anyukája olyan fantasztikus ribizlis sütit sütött nekünk, ami 10 perc alatt úgy elfogyott, hogy kapkodnom kellett, hogy ehessek belőle én is…na jó, ez nem igaz, muszáj volt megkóstolnom, hogy nem romlott e meg benne a tojás a hosszú séta közben, de igazából tényleg attól féltem, hogy ha lerohanják a táborlakók a dobozokat, nekem semmi nem marad, akkor azért elég morcos lettem volna. Ismét összefirkáltuk a KIKA előtti placcot, de nem firkálmányok születtek, hanem alkotás, hiszen nemes táborunk címét festettük a placcra, amit meg lehet tekinteni az első komolyabb esőig, szerintem érdemes, de Színes Szandi úgyis készített egy halom fotót róla. Vicces volt a kéz és láb mosása, a nagy melegre való tekintettel, egy kis vizezés, fröcskölés kijárt az izzadt táborlakóknak. Eddig ez volt a legjobb nap szerintem, de aki nem hiszi, járjon utánunk…fél lábon. De mielőtt jönnének a képek, egy kis csemege: tegnap elindítottunk egy játékot a táborlakók között. Kíváncsi voltam, hogy szerintük melyik magyar szavak a legszebbek, érdekes dolgok jöttek ki, lássatok csodát, utána pedig tényleg jöjjenek a nap képei:

Finom, szegfűszeg, csókolom, gyönyörű, szerelem, gyémánt, szépséges, barátság, szeretlek, édesanya, hóember, Föld, család, dinnye, otthon, telefon, csókolózik, hal, eper, szép, szalonna, cseresznye.

19832532_1510859172269022_1774086725_n 19832562_1510858685602404_1950334946_n 19832642_1510857185602554_1061141803_n 19832699_1510859235602349_1441153147_n 19832815_1510859085602364_152231240_n 19832852_1510859678935638_1168480679_n 19849234_1510858268935779_2076731215_n 19858416_1510859605602312_1971334784_n 19858416_1510861585602114_581025067_n 19858464_1510858148935791_1299934704_n 19858571_1510856878935918_879571696_n 19858775_1510860985602174_1408247451_n 19858819_1510857688935837_1553503615_n 19866510_1510857875602485_554608955_n 19866618_1510858575602415_1418207000_n 19873766_1510859328935673_336860560_n 19883451_1510861478935458_115510255_n 19883712_1510858385602434_454220788_n 19883904_1510861398935466_680010162_n 19894095_1510857318935874_519635963_n 19894128_1510856495602623_1962140061_n 19894208_1510859415602331_396053091_n 19894335_1510861698935436_1947112134_n 19894411_1510861348935471_1260492915_n 19894459_1510857812269158_2139931595_n 19904420_1510858978935708_1119985818_n

 

 

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.