Svihák tábor 2018 – élmények – harmadik hét

Péntek

Kétféle érzés motoszkál bennem. Mindkét érzésnek az origója az, hogy “vége”. Mert vége lett az idei Svihák tábornak anélkül, hogy komolyabb hibát vétettünk volna, ez az örömteli rész. Vége, és lélekben, élményekben sokkal gazdagabbak lettünk, szerintem a gyerekek is, de a táborvezérek biztos. Viszont, szomorú is, hiszen vége, legközelebb ilyen élmény csak jövőre lesz, kicsit összeszorul bennem az a sok érzés, és nehéz elengednem, hiszen mégis ez a csimborasszója a munkásságunknak. De még ma, míg tart ez a bejegyzés, tudom élvezni a mai nap történéseit.

Nem gyakran szokásom, de ma megveregettem kicsit a vállam, hiszen a tegnapi kőkemény nap és szigor után, a reggeli beszélgetésünk a táborosokkal olyan jól sikerült, hogy a nap végéig még csúnyán sem kellett néznem senkire…hát igen, mi mindent el lehet érni egy összeszedett fél órás megbeszéléssel. A koncentrációt összesűrítettük, mondhatni igába hajtottuk, hiszen ma fontos dolgunk volt, jótékonykodtunk kicsit. Bár, nem vagyok naiv, tudom, hogy nem tart semeddig elkölteni ezt a pénzt, azért én ma büszke vagyok a táborosaimra, hiszen rekordot döntöttünk, kereken 24020 forintot énekeltek össze a gyerekek, amit ha hozzáadunk az előző táborokban gyűjtöttekkel, bőven meghaladja a 60.000 ft-ot. Nem nagy összeg, de roppant boldogok voltak a gyerkőceink, hogy ezt mind a saját tudásukkal hozták össze, engem pedig szétfeszített a büszkeség. Összesen 6 helyen énekeltük el a Néha légy bolond…című slágert a Belvárosban, és sokakat megmosolyogtattunk, volt, aki leállt velünk beszélgetni is, és még egy Új-Zélandról “biciklivel” érkezett hölgyet is elkápráztattunk. A délelőtt olyan gyorsan elszaladt, hogy korgó hasunk jelezte, kis szünetet kell tartanunk az éneklésben, elfoglaltuk hát a meki egyik sarkát, de nálunk a gyorsakajálda nem sietős, élveztük, hogy benn nincs hőség, hogy lehet jókat beszélgetni, sztorizni a mű hűvös, számomra förmedvényes épületben. De kell egy kis lazaság a részemről is, hiszen a táborosok élvezték, külön programnak fogták fel a hambizást.

Délután lazultunk, de volt még egy különös feladat: feldobtam egy kisebb jutalmat annak, aki kedves táborlakó barátunkat Bendegúzt meg tudja verni sakkban, vagy esetleg mond egy olyan országot fejből, aminek Bendegúz nem tudja a fővárosát. Mivel a csávó zseni, ezért ez a feladat lehetetlen, gondoltam, ám még Bendegúzt is össze lehet zavarni sok keresztkérdéssel, Samu be tudta csalogatni egy olyan útvesztőbe, ahol Bendegúz belebakizott a válaszba. Samu megkapta a jutalmát, de végül kijelenthető, hogy Bendegúz a tábor agya és sakkmestere.

Lezárom hát mondandóm, néhány képpel megtoldom írásom, ünnepélyesen, de nagyon fáradtan bezárom kapuit az idei Svihák tábornak, és szomorkásan, de elégedetten elrakom a tábor kulcsát egy évre pihenni. Jövőre veletek ugyanígy.

Svihák Oszkár

 

38703271_2157495814279299_1258843335225769984_n 38765845_564477977288970_8002571928504107008_n 38806865_451431055333869_8905706140994633728_n 38818123_2131041523596838_7682603535036317696_n 38862637_954413324737296_226541713634623488_n 38864903_272465706676738_3974938803054837760_n 38867401_317261258834804_1804327692468748288_n 38870694_274501189816717_8682033985204781056_n 38872317_565489930514555_2876101618288295936_n 38875615_1849392061821244_2380742905233932288_n 38884807_536921583388889_6668690850282733568_n 38904515_1123732071135928_7458895919996469248_n 38907137_512748709170193_6709799416791826432_n 38923541_1815569628562573_2222682529578614784_n 39043750_1782198111894281_3458297869918797824_n

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.