Svihák tábor 2018 – élmények- második hét

Hétfő

Na most megmondom a tutit. Elmondom, hogyan kell tábort szervezni. Tudom, elég nagyképűen hangzik, hogy “na majd ez a bohóc fogja nekem megmondani a tutit”, de a mai napon a megtudhattam, mit is jelent táborvezetőnek lenni…
Nem a hangzavar, nem a minden kérdésre válaszolás, nem a szervezés, telefonálás, stb. Hanem valami egészen más…

Ma reggel, a szokott lendületemmel indultam neki a 2018-as Svihák tábor második turnusának. A fejem tele volt mindennel, a nagyon fontos nyitó szövegemmel, a programokkal, hogy kit kell még felhívni, hogy hová raktam a két héttel ezelőtt használt dolgokat. Odaérkeztem a helyszínre, kiszálltam a kocsiból, mit kiszálltam, épp csak kitettem a lábam az autóból…erre ráhull egy esőcsepp a sípcsontomra…na neeeeeeeee!!!!
Az első percben jött a szívroham/agyvérzés körüli állapot, nehéz volt megőriznem a hidegvérem. Az első percben! Legalább, akkor kezdte volna, amikor már megvan az első megbeszélés, amin múlik minden, az alapozás, de nem…épp csak kiástam az alapot, megjött a dömper, és az eső…átvitt értelemben persze. Na, de szerencsés alak vagyok, hiszen elég közel voltunk a PÁGISZ iskolához, a diri még mindig kedvel, szóval, bekönyörögtük magunkat egy kis játékra. Ám minden percben azt vártuk, mikor áll már el az eső. Amint tíz percre abba hagyta, a kis Svihákokat nem lehetett visszatartani. Esőkabátban, pulóverben mentek is a hintára, homokozóba. Ebédig már ott maradtunk az iskolában, de szerencsénk volt, mert azonnal elállt az eső, amint megindultunk a játszóház felé. Egy kicsit az eső elől rollerezés összerázta a csapatot, azonnal szorosabb lett a kapocs közöttük, megjött az első élmény, és már mi, táborvezérek sem feszültünk annyira, hiszen csak egy kis nyári zápor volt, nyugtattuk magunkat utólag. A játszóházban, mivel még mindig elég vizes volt minden, a dalunkat vettük elő, és górcső alá, a lány részlegünk elég aktív volt, maguktól is tanulták a dalunkat, sőt, egy kis segítséggel ugyan, de komoly performance alakulhat ki, majd a hét végére.
Elmés malom csaták, Rubik kockázások és nagy focimeccsek napja volt ez, és láss csodát, délutánra megjött a kánikula…hát, most már csak maradjon is így. Inkább legyen fullasztó meleg, mint minden nap eső.

Jöjjenek az első nap képei, barátkozós, játékos hangulatú fotók születtek, ez még nem az igazi lefáradós Svihák táboros nap volt, holnaptól beleerősítünk az élményekbe.

37616062_1928448647207847_648073632542621696_n 37634835_1928449023874476_4206249085734223872_n 37639573_1928448747207837_6223850208283852800_n 37642156_1928449083874470_1043312839701299200_n 37643211_1928449293874449_8994171635384713216_n 37643982_1928449193874459_3069816055066001408_n 37644001_1911524205535848_554014424285839360_n 37644038_1928448523874526_6701827605303132160_n 37654563_1928448060541239_6229595594625646592_n 37687828_1911523568869245_3236390456061329408_n 37689335_1928448667207845_7428220610733408256_n 37694385_1928448393874539_8438429942756147200_n 37711938_1928449573874421_5369845435202535424_n 37714387_1928449500541095_6532113733538283520_n 37723361_1911523908869211_718945317390647296_n 37746015_1928448813874497_988279452347662336_n 37795950_1928448597207852_3371377077696593920_n

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.