Svihák tábor élményei

Idén is, mint azt tavaly megszokhattátok, hírfolyam indul a tábor eseményeiről. Mivel egyikünk sem az a nagy fényképész, inkább írásban követhetik figyelemmel a kíváncsiskodók a tábor eseményeit. Na, azért néhány fotót lőttünk, be is illesztjük a mondandónk végére. Ebben az évben kibővítettük társaságunkat, egy kedves tanító néni tart velünk, hogy még tutibb legyen a tábor. Nyakunkba vesszük Győr legjobb játszótereit, és persze, egyéb, színes programok is tarkítják a kis Svihákok életét. Lássuk hát…

Péntek

Na ez a nap aztán betetőzött. Ha ezt megjósolta valaki rajtam kívül, ő látnok, és azonnal Nobel díjat neki. Az Aranyparton volt a találka, a kalózhajós játszótéren. Viccesen néztem ki reggel, a 36 zsemlével, a bohócfelszerelésekkel, mindenkit mosolyra derített. Lassan, álmosan érkeztek a gyerekek, mint amolyan gyerekek, akik a Svihák táborban töltik a szünidő egy részét. Hasfájásig etettük a kacsákat, barátkoztunk kenuedzésen gürizőkkel, és véglegesítettük a dalt, amit majd megéneklünk mindenkinek… mert milyen legyen az ember, ha nem bolond…egy kicsikét, mert kacaghat a máj, és szárnyalhat a kacsamadár, az életnek akkor is csak egyetlen igaz törvénye lehet, hogy bohóckodni nagyon jó és üdítő. Ezt tapasztalhatták meg a gyerekek, a kis Svihákok, hogy milyen is a Svihák Oszkárral bohóckodni egy teljes napig. Bohócfelszerelésünket magunkra öltöttük, és nekiindultunk a belvárosnak. És hogy mit is énekeltünk? Kíváncsiak vagytok, hm? Rendben, velem lehet beszélni.

 

Ugye mindenkinek ismerős?

Elénekeltük fagyizó néninek a Kálóczy téren, a tolókocsis bácsinak, a kiskutyának, a nagykutyának, a gyerekeknek, szüleiknek, a virágosnak, két fagyisnak, még a bugyiárusnak is, de nem hagytuk ki a mekiudvart, a színház előterét, a Széchenyi tér alap, szóval, szerte a Belvárosban. Mindenhol hatalmas örömmel fogadtak minket, a kis csipet csapatot, kaptunk kis ajándékokat, kulcstartókat, tollakat, nyalókát, rolettit, ingyen fagyikat. Óriási volt. “Sajnos”, annyira belemerültünk a bohóckodásba, hogy képeket nem csináltunk, de rengetegen készítettek fotót, ha valaki ismer ilyesvalakit, kérem, küldje el nekem e-mailben)És egyébként, szép kis összeg jött össze, hatalmas dinnyét és még több fagyit vettünk belőle. Örök életre szóló élmény, a felavatott Svihákoknak, és nekünk, Szandinak, Gyöngyvérnek, nekem meg pláne. A játszóházba érve délután még azért kicsit focizgattunk, sztorizgattunk, elbúcsúztunk egymástól, jól megölelgettük egymást, és nyugtáztuk, hogy ez a nyár már nem lehet rossz! Külön kiemelem, hogy egy új barátra tettem szert, a kaméleon barátra, Marcellora, aki még a Többlettél projekten(nemsokára erről is jön beszámoló) nyerte versével azt a jegyet, mellyel szabadon és vidáman vehetett részt a mi kedves kis Svihák táborunkban. Még életemben nem láttam őt ezelőtt, de az ő tizenegyedik életévétől(azaz mostantól) fogva tudni szeretnék minél többet a srácról, szóval megvolt a levélcím csere, és az örök életre szóló barátságos kézfogás is. De beszéljenek a képek inkább helyettem mostantól.

13815216_1171115186243424_1596564421_n 13816860_1169055509782725_271601730_n 13817347_1171115319576744_1314374454_n 13819820_1171115162910093_373498349_n 13819820_1171115212910088_1552758752_n 13820518_1171115136243429_1948067716_n 13820713_1171115199576756_782813435_n 13820899_1171115292910080_466621510_n 13820911_1171115176243425_1480736126_n 13823348_1171115272910082_1869812338_n 13823362_1171115172910092_758956745_n

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.