Svihák tábor 2015 – második hét

A Svihák tábor elérkezett a második sorozatához, melyet kicsit kiigazítunk a nagy meleghez és a városban történt változásokhoz, de ez nem erre a napra vonatkozik. Hogy is mondjam? Nagyon vártam ezt a napot. Éreztem, megvan bennem az a plusz információ, mely az előző héten ugyanazon a vasárnap éjszakán, forgolódás közben még hiányzott. Ez egészen más élmény volt, már ami az előzményeket illeti. Nagyon kíváncsi voltam, vajon kik jönnek a táborba. Hogyan fognak összeilleni, kik lesznek első látásra legjobb barinők satöbbi. Hát, az elképzelésem fölött simán győzött az eredetiség. Ugyanis, ezek a lányok a legjobb fajtából valók. Az egy szem fiú pedig úgy illeszkedik a történetbe, mint a legó legutolsó darabja, ami összetartja az építményt. Már az első nap óriási hahotázások és történetmesélések között mentünk egyik színhelyről a másikra, és közben futottunk, másztunk, ugráltunk, természetesen telefirkáltuk az áruház bejáratát, versengtünk, egy szó, mint száz, iszonyú jól éreztük magunkat. Már csak a képek hiányoznak, hm? Hát, nézzétek meg, és főleg fókuszáljatok az aszfaltrajzos részekre. Igen, koszosak, mint, aki a saját lakását alakítja át, és jól gondoljátok, ez már a csereruha. Hát, ilyen az első nap a Svihák táborban. Energiám nem maradt csak erre a kis irományra, megyek, vár az ágy…

IMG_20150803_150553 IMG_20150803_150526 IMG_20150803_142459 IMG_20150803_142411 IMG_20150803_142407 IMG_20150803_141354 IMG_20150803_141321 IMG_20150803_141308 IMG_20150803_141241 IMG_20150803_141222 IMG_20150803_141207 IMG_20150803_141139 IMG_20150803_141130 IMG_20150803_141119 IMG_20150803_140427 IMG_20150803_140411 IMG_20150803_140403 IMG_20150803_140354 IMG_20150803_133128 IMG_20150803_132133 IMG_20150803_091654 IMG_20150803_095306 IMG_20150803_095318 IMG_20150803_122416 IMG_20150803_122420

 

 

 

Svihák táborunk második felvonásában Szabadhegy volt a fő állomás, igazából, ki sem mozdultunk a városrészből. Reggel a Rózsák terének gyönyörű parkjában fedeztük fel a játszóteret, és, hogy mekkorát tud ugrani Clean, Szundi Szandi kutyája. Ugyanis, ma ő volt a sztárvendég. Dobták neki a gyerekek a botot, a labdát, a frizbit, Clean pedig hűségesen vissza is hozott mindent, amit eldobtak neki a táborlakók. Aztán ebéd, pihi, és fagyilelőhely után néztünk. Nem volt egyszerű, mert Öcsi bácsi a keddi napon szunyókál, de azért megoldottuk a dolgokat. Jöhetett az állatsimi. Sajnos, csak rövid ideig tartott a móka, de felfrissítettük magunkat sok sok vízzel, és elfoglaltuk a játszóteret, ahol a szülőkre várakoztunk, közben várat építettünk a homokozóban, meg egy jó mély gödröt. Hordtam nekik a vizet, mindenki csupa sár volt :D, de megérte! Olyan jól néztek ki a táborlakók, mindenki egy kicsi, 3nm-es homokozóban. De már jöttek is a szülők,én meg itt írom ki magamból az élményeket. A képeket is nézzétek ám meg!

IMG_20150804_164801 IMG_20150804_160212 IMG_20150804_160147 IMG_20150804_160117 IMG_20150804_154259 IMG_20150804_154250 IMG_20150804_154212 IMG_20150804_154017 IMG_20150804_140620 IMG_20150804_095240 IMG_20150804_095219 IMG_20150804_095214 IMG_20150804_095155 IMG_20150804_095133 IMG_20150804_095115 IMG_20150804_095042 IMG_20150804_095025 IMG_20150804_095000 IMG_20150804_092806 IMG_20150804_092754 IMG_20150804_091208 IMG_20150804_091200 IMG_20150804_082523

 

 

 

A mai nappal egy kis új színt vittünk az eddig meg nem unt tábor életébe, ugyanis, kihasználva a Borkai Zsoltiék jóízlését és gyorsaságát, megmásztuk az Adyváros tavas részénél található új játszóteret. Eltöltöttünk ott néhány órát, és azon kívül, hogy nem csúszik a csúszda, elég jól elszórakoztunk. Mondhatom, nagyon jó ötlet volt, több ilyen kéne a városba(Szabadhegyen, az Erfurt utcában is van egy hasonló domb pölö). Utána a szokásos fagyizás, amit, ha merészelnék elfelejteni, azonnal a tyúkszememre lépne mindenki. Jöhetett az ebéd, mely még mindig ugyanolyan nyugalomban, egyetértésben zajlik, ez számomra hihetetlen. Majd Szundi Szandi vette elő ügyesebbik kezét farzsebéből, és kipingálta a csajokat, én addig a Bálinttal fociztam, hogy ő se unatkozzon. Kemény, és fárasztó nap volt, leszívott minket a Nap, de még mindig jobb, mint múlt héten, amikor az ablakból néztük ahogy esik az eső…

IMG_20150805_153541 IMG_20150805_151430 IMG_20150805_151354 IMG_20150805_151128 IMG_20150805_144507 IMG_20150805_144459 IMG_20150805_144454 IMG_20150805_144442 IMG_20150805_144414 IMG_20150805_133531 IMG_20150805_133506 IMG_20150805_113126 IMG_20150805_101745 IMG_20150805_093244 IMG_20150805_093231 IMG_20150805_093226 IMG_20150805_092933 IMG_20150805_091404 IMG_20150805_091301 IMG_20150805_084853 IMG_20150805_084852 IMG_20150805_084851 IMG_20150805_084842 IMG_20150805_084831 IMG_20150805_084433 IMG_20150805_083125 IMG_20150805_083113 IMG_20150805_081653 IMG_20150805_081616

 

 

 

 

A mai, csütörtöki nap ismét igazodtunk a Nap erejéhez, és játszótér helyett inkább strandoltunk. Vagyis, a gyerekek. Az Aranypart vizeit hódítottuk meg, és még egy nagy adag zsemlét is beszórtunk a kacsáknak. Aztán jöhetett az őrület. Beöltöztünk bohócnak, és irány a belváros. A gyerekek imádták, hogy feltűnést kelthetnek, úgy fújták, zörgették a hangszereket, mintha muszáj lenne. És egyszer csak az emberek elkezdtek pénzt adni nekünk. Azt nem árulhatom el, hogy a végére mennyit sikerült összekalapolnunk, de néhány szelet dinnye kijött belőle. Délután ujjal festettünk, és megettük a jól megérdemelt dinnyeszeleteket. Mondhatom, ez a nap csodálatosra sikerült!!! És a képek:

IMG_20150806_152403 IMG_20150806_152356 IMG_20150806_151728 IMG_20150806_143245 IMG_20150806_143244 IMG_20150806_143242 IMG_20150806_141119 IMG_20150806_112547 IMG_20150806_112546 IMG_20150806_111902 IMG_20150806_111901 IMG_20150806_111859 IMG_20150806_111828 IMG_20150806_111806 IMG_20150806_111801 IMG_20150806_102332 IMG_20150806_102327 IMG_20150806_091944 IMG_20150806_091942 IMG_20150806_091933 IMG_20150806_090751 IMG_20150806_090721 IMG_20150806_090719 IMG_20150806_090713 IMG_20150806_082916 IMG_20150806_073432

 

 

A mai, utolsó napon a gyerekekkel a játszótéren találkozva nyomát sem láttuk annak, hogy bárki is csüggedne az utolsó nap miatt. Ennek mi a Szandival nagyon örültünk, azt hittük, majd rányomja a bélyegét a búcsúzás a napra és az élményekre, szerencsére nem így történt. A mai napon azokat a jó progikat vettük ismét sorra, amiket a héten nagyon élveztek a gyerekek. Volt persze játszóterezés, egy közepes dinnyét is elfogyasztottunk, pizzát ebédeltünk, kreatívkodtunk, egyszóval, csupa olyan dolgot követtünk el, amivel keretbe zártuk a tábort. Kaptak tőlünk a gyerekek egy kis ajándékot, a képeken láthatjátok majd.
És most akkor néhány szót ejtenék arról, mit is jelentett ez nekem, azaz a Svihák Oszkárnak ez a tábor, ez a két hét. Ezzel a koncepcióval először próbálkoztam, és mondhatom, bejött, nekem is, és a visszajelzések is erről tesznek tanúbizonyságot. Hihetetlen jó élményeket kaptunk, elég, ha csak annyit mondok, a tábor végére 14 kis Svihákkal bővült testvértársulatom létszáma, ezt köszönhetjük Győr városnak, ki olyan jó belvárost tart fenn, melyben akár 7 gyerek is bohóckodhat az utcán, begyűjtve elismeréseket, videófelvételeket, mindent. Nagyon sokat jelent nekem ez a 14 gyerek. Először is, hogy kibírták azt a sok marhaságot, amit összehordtam bohóckodás címszó alatt. Persze, motivált, hogy dőltek a nevetéstől. Mindkét csapat más és más volt, az első csapat olyan kíváncsi volt, hogy a fülük folyamatosan hegyes volt, és minden érdekelte őket, ami velem, a Szandival, vagy az épp aktuális vendégünkkel volt kapcsolatos. Azt a hetet kicsit megtépázta az eső, de legalább megtudtuk, ezt is le lehet hozni minimum értékelhetőre. Nagyon kemény koncentráció kellett ehhez a két héthez, és remélem, ebből senki semmit nem vett észre. Ettől a 14 gyerektől én annyi szeretetet kaptam ez alatt a 10 nap alatt, amennyivel akár mostantól egy lakatlan szigeten is kibírnám életem végéig. A búcsúzásokkor megejtett hatalmas ölelések, a szülinapi ajándékok, a nevetések, a közös programok,ez mind mind beépültek elmémbe, melynek rengeteg fiókjából mindig szívesen húzom elő azt a prospektust, melyre ékes betűvel írtam fel: Svihák tábor. De egy kis szót ejtenék a szülőkről is. Nem sok táborban voltam gyerekkoromban, és bohócként sem. De ezt a legkomolyabban mondom, sehol nem láttam még olyan alázatot a TÁBOR iránt a szülőktől. Hihetetlenül komoly tisztelet övezte a családokat, hogy épp az én kis táboromba íratták be csemetéjüket, ami nem nyomásként, hanem energiaként hatott rám. Nagyon szépen köszönöm nekik ezt a sok kedvességet és széles mosolyt, a fotókat, melyen kidőlt gyerekek öntudatlanul pihenik ki a napi fáradalmat. Talán túlzás lesz már, de azt is el kell mondanom, hogy csodálatos családokról van szó, akik nem csak úgy meg akartak szabadulni a gyereküktől, hanem valami élményt akartak nekik, amit soha nem fognak elfelejteni. Én azt hiszem, ennek érdekében mindent elkövettem. Közben Szandival azon röhögtünk, hogy képeljük csak el. Mondjuk a kis Hanna, 20 évesen andalog a belvárosban friss szerelmével, és elmeséli, hogy egyszer ő itt gyerekként az utcán fellépett, mint bohóc. Erre a szerelmes fél fiú tagja: én is, a Svihák Oszkárral. Ez tuti szerelem, sőt házasság. De, hogy ezzel az előző mondattal mit is akartam kihozni a történetből. Az élmények, a csodák, a nagy sztorik, nevetések egészen biztos, hogy jövő tavasszal azt mondatják velem, “csináljuk meg újra”. Mert, miért ne? Csak pozitív élményeket kaptam, és kapok a mai napig is.
De, ha egy korábbi levelemben megemlítettem név szerint az előző heti táborozókat, most is élek ezzel a lehetőséggel: Kedves Lotti, Noémi, Bálint, Viola, Zsófi, Dalma, Julianna, megtiszteltetés, hogy ilyen kis mértékben is, de az életetek, a hétköznapjaitok része lehettem, remélem, soha nem felejtitek el az élményeket, a játékokat, a bohóckodást, a nevetéseket, a Svihák tábort. Kívánom, és szeretném kérni tőletek, hogy maradjatok ilyenek, és mindig legyen célotok a barátság fenntartása. Sokat kaptam tőletek, de ezt majd, ha felnőttek lesztek értitek meg, ezek nem tárgyban vagy pénzben mérhető dolgok. Ti annyira érdekesek voltatok együtt. Fegyelmezettek az első pár napban, érdeklődők a többiben, vagányak a bohócnapon, édesek minden percben, csodálatosak az életetekben. Ölel titeket örök barátotok Svihák Oszkár(Balázs).

De mielőtt elmennék egy kicsit nagyobb szünetre, hogy pihenjek, feltöltődjek Magyarország egyik legszebb vidékén, lássuk a mai, az utolsó tábori képeket.

IMG_20150807_141720 IMG_20150807_141649 IMG_20150807_141446 IMG_20150807_141401 IMG_20150807_141357 IMG_20150807_141149 IMG_20150807_140958 IMG_20150807_140935 IMG_20150807_114759 IMG_20150807_114754 IMG_20150807_114749 IMG_20150807_100934 IMG_20150807_100932 IMG_20150807_100717 IMG_20150807_100300 IMG_20150807_094626 IMG_20150807_094609 IMG_20150807_094601 IMG_20150807_094550 IMG_20150807_094546 IMG_20150807_093500 IMG_20150807_093415 IMG_20150807_093357 IMG_20150807_093349 IMG_20150807_093326 IMG_20150807_093259

 

One comment

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.