Svihák tábor 2016 – első hét

 

Idén is, mint azt tavaly megszokhattátok, hírfolyam indul a tábor eseményeiről. Mivel egyikünk sem az a nagy fényképész, inkább írásban követhetik figyelemmel a kíváncsiskodók a tábor eseményeit. Na, azért néhány fotót lőttünk, be is illesztjük a mondandónk végére. Ebben az évben kibővítettük társaságunkat, egy kedves tanító néni tart velünk, hogy még tutibb legyen a tábor. Nyakunkba vesszük Győr legjobb játszótereit, és persze, egyéb, színes programok is tarkítják a kis Svihákok életét. Lássuk hát…

Hétfő

Ma az Adyváros városrész közkedvelt várát foglaltuk el, ám előtte még megbeszélést tartottunk hárman, hogy mi mindenre figyeljünk oda, hogy vigyázzunk egymásra, de legfőképp, hogy mit szabad és mit nem, természetesen, nem egy zárda szabályait várjuk el a gyerekektől, de a legalapabb szabályok, melyek a gyerekek biztonságát helyezi előtérbe, fontos volt, hogy rendesen át tudjuk beszélni. Miután kifulladtunk a várban, és megismerkedtünk egy kicsit egymással, jött a névmemóriás játék, és közben egy kis hami. Majd persze, mivel több a fiú, elővettünk egy labdát, és mehetett a foci, ám ekkor jelent meg az első vita és hiszti, szóval, gyorsan áttértünk egy különleges fogócskára, amit Gyöngyvér fejlesztett magas fokra, hogy mindenkinek érdekes legyen a játék, nemtől, kortól függetlenül. Mert azért a 13 résztvevő kora között van egy szösszenetnyi eltérés. Jöhetett a várva várt pizza, és a fagyi. Miután betermeltünk mindent az utolsó morzsáig, busszal indultunk a játszóházba, ahol olyan gyorsan ment el az idő, hogy még most sem hiszem el, hogy az összes gyereket hazavitték a szülők. Gombfocizni tanítottam a fiúkat, a csajok papírból hekket gyártottak(ez nem vicc, még a Balatonon is megirigyelnék), és activity-ztünk is. Visszagondolva, és összefoglalva, rettenetesen zsúfolt napon vagyunk túl, iszonyúan elfáradtunk, de közben úgy éreztük, a szempillanás töredéke alatt ment el a délelőtt, hogy a délutánról ne is beszéljek…

13689453_1168333736521569_1848845472_n 13689803_1168333816521561_1378216441_n 13695908_1168333909854885_37568487_n 13706206_1168333876521555_450645842_n 13713371_1168333759854900_1208584628_n 13713411_1168333859854890_1135782334_n 13714343_1168333829854893_129118071_n 13714466_1168333779854898_1456826663_n 13734685_1168333939854882_85802062_n

 

 

Kedd

Nem is tudom, hogyan kezdjem, hogy ne azt érezze mindenki, hogy előre begépelt szöveget másolok be a gugliból. Ez a nap remek volt. Kisebb nézeteltéréseket levéve, ez a nap 10/10-es lett. Ezek a srácok, a csajok, én nem hiszem el. Hogyan bírják ezt egész nap? Én a végére nem is tudom, hogyan sétáltam haza a Móra parkból(max.5 percre az otthonomtól). És ők még mindig bújócskáztak, és még mindig sprinteltek, és nem tudták megunni, kérleltek, hogy “még egy kört, csak még egy kört”, már a szülők is ott szobroztak, de még mindig menni akartak. Hogyan képesek erre? Ezt felnőtt ésszel nem lehet felfogni. Da, de, hogy elmeséljem, mi minden csoda történt ma velünk. A szabadhegyi Móra parkban volt a találka. Nekiláttunk az ipi-apacs bújócskának, és megállás nélkül fél 11-ig sprintben oda, sprintben vissza, ipi-apacs 1-2-3. Eközben egy idős bácsika leültette Színes Szandit, hogy üljön neki modellt, a pasas lerajzolta szénnel úgy 20 perc alatt, majd gyorsan még mellé néhány gyereket is. Senki nem kérte rá, szeretetből történt. Délután meg már mindenki ott ült előtte, és természetesen mosolygott. Ebéd után plafonra vetített mese, majd fagyi, és már siettünk is vissza a parkba, ahol a zseniális Hámor Vili foglalkozott velünk két órát. Kvízműsor a legszórakoztatóbb fajtából. Gyakorlatilag két órán keresztül teli szájjal vigyorogtunk. Köszönjük Vili, csodálatos délutánunk volt. De van mesélni valóm, egy tanulságos történet. A kis Benedekről(meg fogjátok ismerni a képeken :)). Remélem, szülei nem veszik rossz néven, hogy írok róla, dicshimnusz lesz ígérem. A kis Benedek termetre is, súlyra is, és életkorban is a legkisebb táborlakónk. De aki meglátja, ahogy szalad velünk, ahogy figyel mindenre, nem tudja nem bezárni a szívébe. Játszottunk egy játékot, míg a Szandit skiccelték, a játék abból állt, hogy két fát összekötöttünk két kötéllel, és a kötélen egy megfúrt tejfölösdoboz várta, hogy átmehessen a másik oldalra. Fújni kellett a vödröt. Az első körben a kötél kicsit magas lett, ezért Beni épphogy tudta csak megfújni, kikapott a csapat. Annyira a szívére vette, hogy egy bokor alá bújt sírdogálni. Félrehívtam, szántam rá tíz percet, és sikerült mosolyt varázsolni az arcára. Innen indult az ő napja, és, hogy mindig elkapták a hunyók, nem tudott olyan gyorsan futni, mint a többi nagy. Ezután, talán a beszélgetés hatására visszament a kötélhez, és akkorát fújt a pohárba, hogy elcsúszott a kötél feléig. Rettenetesen büszke voltam rá. Majd elkezdett a srác brillírozni. Vili bácsinak mondta a megoldásokat, mindent ő teljesített a legjobban, így a nap végén a fő Svihákokkal, egyértelműen kijelenthettük, Beninek kell hazavinnie a “Dicső Király” címet. Ez egy kis trófeável jár, ami vándorserleg, másnap vissza kell hozni, és valaki más fogja megnyerni, majd szerda délután. Gratulálunk Benedek!

13820930_1169055653116044_1172699127_n 13820729_1169055809782695_73423676_n 13820363_1169055706449372_499278686_n 13819815_1169055773116032_752143442_n 13819691_1169055489782727_1945992751_n 13819612_1169055776449365_2102403285_n 13819607_1169055739782702_1492388950_n 13819502_1169055796449363_1284693404_n 13819326_1169055666449376_1095859899_n 13817044_1169055749782701_1055679101_n 13816860_1169055509782725_271601730_n 13815255_1169055499782726_390182820_n 13815219_1169055609782715_1081730736_n 13734727_1169055576449385_1888366940_n 13734703_1169055543116055_1662939340_n

 

 

Szerda

A mai nap egy kis bűntudattal indult, hiszen már “kora reggelre” beterveztem egy programot, és nem láttam előre, hogy ezt a kalózhajót mennyire lehet élvezni. Imádták. Egyébként, zseniális valóban, de nem gondoltam, hogy ennyire bele lesznek szerelmesedve a táborlakók. A program viszont kárpótolt minket. A Baross úton található Látogatóközpontban kaptunk egy hatalmas térképet, rengeteg feladványt, és meg kellett keresgélnünk, a rímbe szedett feladvány alapján a pecsételő helyeket. Körbejártuk a belvárost, és begyűjtöttük először a papírra, majd a karokra, végül, aki akarta a homlokára is. A séta majdnem egy órás volt, de remekül szórakoztunk, aztán úgy estünk neki az ebédnek, mintha hetek óta nem ettünk volna. Árnyék, ebéd és sok sok ital…ilyenkor felbecsülhetetlen, de mi még megfejeltük ezt mindenki kedvenc fagyijával, az olasz fagyizóban, ahol nem húzzák le 3 dekásra a fagyit, hanem csak kenik, kenik, kenik, és még a csokiöntet is ingyen van. Délután pedig jött a tábor következő kedvenc játéka, az “Amerikából jöttünk…”. Hát, kedves felnőttek, ha játszottatok már gyerekekkel ilyen játékot, tudjátok, hogy olyan hatalmas, eget rengető röhögések esnek meg ilyenkor, hogy az embernek a könnye csordul, és megfájdul a hasa. Volt olyan, hogy 15 percig nem tudtunk csinálni semmit, mert előtört az egyikükből egy olyan nevető, mit nevető, röhögő görcs, hogy vonzotta magával a többit, és senki nem tudta abba hagyni. Érdekesség még, hogy a tábor előtt, a szülői értekezleten azt hallgattam a szülőktől, hogy az “ő gyereke épphogy eszik”, meg hogy “hízni hozzák a táborba”. Na, most vagy tévesek voltak az infók, vagy csupán a sok mozgás, de ebben a táborban kaját én még nem dobtam ki, sőt, még az én uzsimra is lecsaptak ma, szóval, itt nincs az a kajamennyiség, amit ne ennének meg a Svihák tábor lakói. Ez is zseniális nap volt, gyors szunya, és jöhet is a következő. Apropó, még jó, hogy megnéztem a képeket, mielőtt kiraktam volna. Még reggel, mikor még csak páran voltunk a parkban, jött egy munkás autó, és a lemetszett faágakat elkezdte összeszedni, persze odacsődültünk, és kicsit segédkeztünk is, amiért a táborlakók felülhettek a kocsira, és még a villogót is bekapcsolhatták. Remek dolog, hogy egy táborban mi mindenből lehet élményeket varázsolni. Na, de most már igazán jöjjenek a képek…

13823596_1169738176381125_1812397936_n 13823551_1169738203047789_1365403089_n 13823500_1169738283047781_2028986022_n 13823162_1169738309714445_36403114_n 13820729_1169738246381118_783274046_n 13820604_1169738356381107_177004255_n 13819622_1169738053047804_2007063535_n 13819548_1169738369714439_1440311336_n 13817062_1169738143047795_1600195843_n 13816860_1169055509782725_271601730_n 13816810_1169738073047802_1234754993_n 13814660_1169738033047806_652082076_n 13814578_1169738383047771_299428870_n 13814474_1169738086381134_252928732_n 13734664_1169738116381131_441218058_n

 

 

Csütörtök

A mai reggelen, a Bem tér fantasztikus játszóterén olyan történt, amit álmomban nem gondoltam volna. Nagy mellénnyel kihírdettem, hogy ebédre a táborlakók nutellás gombócot kapnak a Zöldfa étteremben. Azt hittem, hogy örömujjongás vár, erre a Svihákok fele fancsali képet vágott. Gondoltam magamban, hát azok a gombócok így is, úgy is el fognak fogyni…egy hatalmas területet kiválasztottunk, és a számháborúra hajazó, jelháború szabályait kezdtem el mesélni a kedves barátoknak. Futottak annyit, hogy az egy hosszútávfutónak is elegendő lett volna, aztán egy kis ilyen fogócska, meg olyan fogócska, 1, majd 2, aztán 3 és végül 4 fogóval. Szinte összerogyva estek be a csodálatos étterembe,ahol már várt minket a gyümileves. Szinte mind elfogyott, és jöttek a gombócok. Akkor már senki nem reklamált, épphogy a tányér szélébe nem haraptak, de volt néhány kicsi, akik lenyalták a porcukrot a tányérról is. Igazamban csettintettem, majd mentünk tovább a buszra, várt minket a játszóház. Meg az árnyékos beton egy akkora ajándék dinnyével a közepén, hogy a hangunk elakadt. Volt aki meg akarta lovagolni. Míg a dinnyét szeletelte nekünk Szilvi, az áruház melletti zöldség-gyümölcs kereskedés egyik lelkes dolgozója, mi kinyilatkoztattuk a betonra rengeteg aszfalt krétával, hogy melyik táborban is érezzük magunkat olyan jól, hogy legtöbben azt szeretnék, örökké tartson az élmény. Ezután még volt egy kis energiánk, és rendeztünk egy ugróiskola versenyt. Direkt jó nehézre rajzoltuk fel, de a legtöbben így is 10 mp körüli eredménnyel fejezték be a versenyt. És el kell mondanom, Áron volt a legjobb, ő  8 másodperc 10 tizedmásodperc alatt ért oda-vissza. Ez olyan eredmény, amivel akár Rio-ban is versenyezhetne. Mondanom sem kell, senki nem akart hazamenni, ma is hihetetlen napot töltöttünk együtt. És most kicsit legörbül a szánk, hiszen holnap vége…de micsoda nap vár ránk holnap. Érdemes a belvárosban sétálgatni délelőtt…Érdekesség még, hogy van a táborban egy cím, a hisztikirály címe. Ezt minden nap az a kicsi Svihák viheti haza, aki a legtöbbet hisztizett, nyávogott. Az első két nap két fiú vihette haza a vándordíjat, amit másnap vissza kellett hozni, hogy megörökölje a következő hisztiske. De ez a két fiú az eset után annyira megemberelte magát, hogy nemhogy többször nem vitték haza, teljesítményükkel, odafigyelésükkel és rátermettségükkel elérték, hogy ma ők lehettek a táborvezérek, azaz az én segítőim. Gratulálok Máté és Levente, nagyon jó, hogy ti is a tábor részesei vagytok. Egyébként, a banda olyannyira jól mozog együtt velünk, hogy kedd óta ki se osztottuk ezt a díjat, hiszen, nem volt olyan gyerek, aki megérdemelte volna. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka, de nekem baromi jól esik ez. Lássuk a képeket:

13823577_1170407089647567_1709016281_n 13823389_1170407002980909_1291754596_n 13820871_1170406749647601_1177975523_n 13820783_1170407922980817_7058536_n 13820758_1170407539647522_1581330920_n 13819849_1170407262980883_1840694956_n 13819708_1170407786314164_54802677_n 13819427_1170407632980846_403468206_n 13819366_1170407812980828_1973839779_n 13819335_1170407946314148_57749106_n 13819325_1170407726314170_1841105017_n 13819325_1170407076314235_1426465393_n 13819280_1170407299647546_1424042534_n 13817171_1170407416314201_88492518_n 13817148_1170408039647472_1474937412_n 13817147_1170407902980819_1062028350_n 13817127_1170407369647539_1999305266_n 13816962_1170407012980908_140128028_n 13816860_1169055509782725_271601730_n 13815163_1170407239647552_739470078_n 13814642_1170407122980897_54460850_n 13814624_1170407346314208_54449868_n 13814401_1170407276314215_500966270_n 13814364_1170406732980936_715878610_n

 

 

Péntek

Na ez a nap aztán betetőzött. Ha ezt megjósolta valaki rajtam kívül, ő látnok, és azonnal Nobel díjat neki. Az Aranyparton volt a találka, a kalózhajós játszótéren. Viccesen néztem ki reggel, a 36 zsemlével, a bohócfelszerelésekkel, mindenkit mosolyra derített. Lassan, álmosan érkeztek a gyerekek, mint amolyan gyerekek, akik a Svihák táborban töltik a szünidő egy részét. Hasfájásig etettük a kacsákat, barátkoztunk kenuedzésen gürizőkkel, és véglegesítettük a dalt, amit majd megéneklünk mindenkinek… mert milyen legyen az ember, ha nem bolond…egy kicsikét, mert kacaghat a máj, és szárnyalhat a kacsamadár, az életnek akkor is csak egyetlen igaz törvénye lehet, hogy bohóckodni nagyon jó és üdítő. Ezt tapasztalhatták meg a gyerekek, a kis Svihákok, hogy milyen is a Svihák Oszkárral bohóckodni egy teljes napig. Bohócfelszerelésünket magunkra öltöttük, és nekiindultunk a belvárosnak. És hogy mit is énekeltünk? Kíváncsiak vagytok, hm? Rendben, velem lehet beszélni.

 

Ugye mindenkinek ismerős?

Elénekeltük fagyizó néninek a Kálóczy téren, a tolókocsis bácsinak, a kiskutyának, a nagykutyának, a gyerekeknek, szüleiknek, a virágosnak, két fagyisnak, még a bugyiárusnak is, de nem hagytuk ki a mekiudvart, a színház előterét, a Széchenyi tér alap, szóval, szerte a Belvárosban. Mindenhol hatalmas örömmel fogadtak minket, a kis csipet csapatot, kaptunk kis ajándékokat, kulcstartókat, tollakat, nyalókát, rolettit, ingyen fagyikat. Óriási volt. “Sajnos”, annyira belemerültünk a bohóckodásba, hogy képeket nem csináltunk, de rengetegen készítettek fotót, ha valaki ismer ilyesvalakit, kérem, küldje el nekem e-mailben)És egyébként, szép kis összeg jött össze, hatalmas dinnyét és még több fagyit vettünk belőle. Örök életre szóló élmény, a felavatott Svihákoknak, és nekünk, Szandinak, Gyöngyvérnek, nekem meg pláne. A játszóházba érve délután még azért kicsit focizgattunk, sztorizgattunk, elbúcsúztunk egymástól, jól megölelgettük egymást, és nyugtáztuk, hogy ez a nyár már nem lehet rossz! Külön kiemelem, hogy egy új barátra tettem szert, a kaméleon barátra, Marcellora, aki még a Többlettél projekten(nemsokára erről is jön beszámoló) nyerte versével azt a jegyet, mellyel szabadon és vidáman vehetett részt a mi kedves kis Svihák táborunkban. Még életemben nem láttam őt ezelőtt, de az ő tizenegyedik életévétől(azaz mostantól) fogva tudni szeretnék minél többet a srácról, szóval megvolt a levélcím csere, és az örök életre szóló barátságos kézfogás is. De beszéljenek a képek inkább helyettem mostantól.

13823362_1171115172910092_758956745_n 13823348_1171115272910082_1869812338_n 13820911_1171115176243425_1480736126_n 13820899_1171115292910080_466621510_n 13820713_1171115199576756_782813435_n 13820518_1171115136243429_1948067716_n 13819820_1171115212910088_1552758752_n 13819820_1171115162910093_373498349_n

One comment

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.