Színes internet

Te rajzolsz, én varrok.

Hirdeti magát a plakát. Tehát akkor te rajzolod a plakátot, és én varrom meg? Egyáltalán, ki az az én, és ki az a te? Tehetném fel a kérdést, ha nem lenne költői. Hiszen, ez az egy mondat arra vonatkozik, hogy te megkéred a gyermeked, hogy csukja be a szemét, képzelje el az ő képzeletbeli barátját – már, ha van neki -, majd üljön le egy papír elé, mélyüljön el a saját kis gondolataiba, majd rajzolja meg azt, amit a képzeletében látott. Anya, vagy, aki ilyen szuper ajándékot kitalált elküldi a plakáton látható levélcímre, és várunk. Várunk, várunk, várunk.

11

Eközben, a kulisszák mögött, a csapatnyi ember – nő -, összedugja a fejét, vajon ki alkossa meg a gyermek álmát. Kiválasztódik a megfelelő személy, és nekikezd a munkának. Gondosan ügyel minden öltésre, minden színre, hogy hogyan áll a szeme, hogyan áll a szája, hogy görbül a nyaka. Nem is kell olyan sok idő, és elkészül a mű. Egyedi, igényes, művészi. A postás meg elviszi. És kész az ajándék. Nagyjából ugyanannyi energiát kell belevinni, mintha elmennénk egy bevásárlóközpontba, és levennénk a polcról egy plüssfigurát. Keresztanyuk, keresztapuk, nagyik, távolabbi- és közeli rokonok, képzeljétek csak el, mikor a kisgyerek álmára az ő elképzelt barátja vigyáz, a gyermek pedig szorosan magához öleli…

Akit esetleg érdekelne néhány adat, itt megtalálható a honlapjuk ennek a csapatnyi nőnek

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.