Születésnapi élmények

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

 

Emese

Solya már szerepelt néhány bejegyzésemben, nagyon boldoggá tesz, hogy részese lehetek az életének, igaz barátom ő! Testvére, Emese is cseperedik, már nem fél tőlem, a barátaim közé sorolom, szuper személyisége van neki is, mint a nővérének. Emesének majdnem akkor van a születésnapja, amikor nekem, a nyár közepén. Egy kellemes faluban, Rábaszentmihályon élik boldog életüket, nagyon szerethető család! Meghívtak engem is, és Színes Szandit is Emese ünnepére, melyet a falu szélén tartottunk meg. Egy kedves kis nyári tábor helyszín, fedett hatalmas fa asztalokkal.
Mi korán kezdtük az ünneplést, már ebéd előtt óriási sütemény hegyekkel érkeztünk! Miután elfoglaltuk a helyszínünket, hamarosan gyülekezni kezdett a nép, és kialakult egy nagyobb társaság, mondhatjuk, hogy a falu krémje, nemtől, kortól függetlenül, nagyon összeszokott kis brancs volt, kellemes volt becsatlakozni hozzájuk. Volt egy kisebb medence, és egy hatalmas focipálya, amely focipályára nem lehetett máshogy fellépni, csak mezítláb, szabály a javából. Természetesen, néhány kelléket vittem magammal, de hamar kiderült számomra, az összeszokott társaság inkább a maga szórakoztatására játszana, engedték, hogy csatlakozzunk. Szandi persze festette a gyerekeket, és lufizás is volt a részéről, az a délután nagyon sokáig benne marad a fejemben, ennél jobb helyszínen, időben és társasággal nem is lehetett volna születésnapot ünnepelni. Meglepetésként elvittük kutyánkat Clean-t is. Mindig volt valaki, aki arra járt, hogy elrúgja neki a labdát, amit ügyesen vissza is terelt a mi zseniális kutyánk. Este, mivel egész nap rohant, úgy dőlt a kedvenc zugába, mint aki eldöntötte, hogy egy hétig alszik egyhuzamban. A nap végére feltűntek a lovak is, úgyhogy, aki szeretett volna, nyugodtan felülhetett néhány körre. A naplementét is láttuk, mint mindig, azon a nyári napon is csodálatos volt! Emesét pedig nagyon nagyon megünnepeltük, vajon hány kisgyerek mondhatja el, hogy ilyen szép születésnapja lehet? Remélem, egyre több gyerkőc! Rábaszentmihály még fog velünk találkozni, de mi ugyanúgy várjuk a viszontlátást!

20217033_486266595046798_1017804718_n 20292247_486266311713493_3278370_n 20401194_486266478380143_155899491_n 20401351_486266241713500_1574623987_n

 

 

Regina

A mindennapjaim része, hogy a Lepke ovisok rám köszönnek, odahívnak magukhoz, a kerítéshez, és pacsit szeretnének, nagyokat köszönnek, elmesélik, hogy kiesett a foguk, hogy új kutyájuk van, hogy nálam szeretnék, vagy épp nem nálam szeretnék ünnepelni a szülinapjukat, hogy milyen élmények ezek, nap, mint nap mosolyra fakaszt. Azért vigyáznom kell, mert az óvónénik egyre morcosabbak, nem kéne kihúzni a gyufát egyiküknél sem, de mindig hallom messziről valamelyik kisgyerek hangját, “odanézzeteek, ott a Balázs bácsi”, integetnek messziről, imádom őket! Persze nem akkor, ha szabadnapomon szunyókálnék ebéd után, és azt hallom, hogy “Miraaaa”. De ez ezzel jár, egyébként, csak néhányszor volt hasonló, az is inkább tavasszal, szóval egy kukkot sem szólok. Ezeken a hétköznapokon, amikor odamegyek a kerítéshez begyűjteni a pacsikat, a mosolyokat, a jó történeteket, mindig ott egy kislány, vagyis, most már nem, mert elballagott az oviból, de mindig ott volt, és nagyon szép, széles mosolyával nap, mint nap elmondta, hogy nálam, sőt velem szeretné ünnepelni a szülinapját, méghozzá a játszóházban. Fantasztikus ám ilyet hallani, utána azért nehéz nem vigyorogva menni az utcán, de magyar vagyok, nem “túúrista”.
Szóval, ott volt ez a kislány, Regina, és be is tartotta az ígéretét, valóban az én szórakoztatásomra vágyott. Izgultam kicsit, de nagyon vártam, hiszen ez a társaság az, akit annyira szeretek. Egy csomó gyerek a Lepke oviból, akik állandóan meg akarnak hívni az ebédjükre, akik felajánlanák a kelkáposzta főzeléküket kéremszépen, akik le is vízipisztolyoztak a nyár elején, akik szeretik hallani a Dolák-Saly gyerekverseket, akik utánam kiabálnak, és mindig hangosan, nevetve köszönnek, akik szembe jönnek foci után, a “jó öreg haverok”, hát igen.
Eljött a születésnap, és nekem még van némi energiám a nagy hajtás után. Nem tudom, hogy honnan, de még van valamennyi, összegyűjtöm hát minden energiámat, az összes ötletemet, és elkezdek agyalni, hogyan lehetne ez ennek a csapatnak, és Reginek a legjobb buli azon a nap perzselte napon. Gondosan összeállítottam a fejemben a forgatókönyvet, és fejest ugrottunk a jó hangulatba. Ahogy azt kell, volt bohócműsor, játék, ömlött rólunk a víz, egy kis bűvészkedés, torta, hatalmas nevetések, ittuk a löttyöt, kétszer kellett újratöltenünk az akváriumot. Úgy telt el a három óra, hogy a végére kidőltünk, lógott a nyelvünk. De azért még egy kis táncolás belefér, bubifújás.
Regi anyukája készített egy montázst a buliról, amit látva, a mai napig, én is mosollyal az arcomon alszom el. De holnap úgyis találkozunk…szerencsére!

20139596_10209789285505818_2165535709873998695_n 20156104_10209789285545819_4535284729358667908_n

 

 

 

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.