Szülinapi beszámoló képekkel

Emlékezetes bulikról tesz tanúbizonyságot az alábbi oldal. Mert mégis így ismerte meg a győri családok nagy része a Balázs bácsit, hogy együtt bulizott vele. És el sem tudjátok képzelni, micsoda élmény volt ez neki. Nemcsak visszamehetett gyerekbe, anélkül, hogy bárki idiótának nézte, hanem, mint party moderátor, még az ő élménydús tekervényeit követve szórakozhattak jót a gyerekek. Azon gondolkodtam, hogy ömlesztve kaptok a képekből, de átgondoltam, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden buliból csak néhány kép, de mindegyik kicsit más időpontban játszódó, másféle karaktert bemutató, vagy más játékot halványan érzékeltető képecske fogja bemutatni, hogy is zajlik egy buli a játszóházban, a jó öreg Balázs bácsival. Íme…

 

Zsófi

Idei évünk egyik első bulijáról azonnal tudósítanom kell nektek, mert számomra ez olyan szívet melengető élmény volt, hogy nem tudom megállni szavak nélkül, képtelen vagyok magamban tartani az élményt.

Már fél öt is elmúlt ezen az álmoskás hétfő délutánon, gyerekek még sehol, üres a placc, én pedig érzelmileg teljesen felpörögve várom, hogy történjen már valami. Ugye a naptáramban csak egy név van felírva, azt sem tudom, hogy milyen banda jön, amikor leegyeztettük a bulit, még ’17-et írtunk, így nekem a buli előtt a szülinapos még csak egy név…olyan ez, mint az ajándékbontás, hatalmas várakozás, érzelmi túlfeszültség, a percek lassúak, mint egy csiga, többször nézek az órámra, mint amikor érettségiztem. Hosszú várakozás után megjön az első gyermek, azonnal fürkészem a fejemben az alkalmakat, de semmi…és egyszer csak feltűnik a messzi távolban egy régi jó barát: Rebeka. Felejthetetlen bulikat tartottunk úgy 3-4-5-6 éve még, ám már kinőtte a játszóházat, de a mosolya ugyanolyan széles volt most is, mint amikor még őt ünnepeltük. Nem véletlenül tévedt arra felénk, hiszen az ő testvérének, Zsófinak van lefoglalva ez a nap és én is. Zsófi kicsit félénken nyit nálam, talán érezte az érzelmi túlfűtöttségemet, biztos ijesztő ez néhány gyereknek, de nem tudok mit tenni, ilyenkor tudom, olyan vagyok, mint a kutya, aki este meglátja a gazdáját, én is körbefutkozom az ünnepeltet, kérdezősködök, nem tudok leállni, totál bepörgök.

Most szerencsém volt, hiszen Rebus elvonta a figyelmem Zsófiról, volt bőven kérdésem hozzá, olyan régen találkoztunk. Nagyon jó élmény; ahogy sorolta a régi emlékeit, ami ide köti hozzánk. Fantasztikus érzés ez nekem, hiszen sokszor gondolom azt, hogy felejthető vagyok, sokszor be is bizonyosodott már ez, de ilyenkor mindig kivirágzik a lelkem, mert tűhegnyi pontossággal kaptam vissza minden élményt, amit anno azzal a fantasztikus csapattal megéltünk olyan sokszor.

De nem az emlékek miatt gyűltünk össze, bár Rebeka számára biztos nosztalgikus élmény volt, hiszen, bár néhány dolog kicserélődött a szülinapok lefolyásában, ám sok elem még mindig ugyanaz, hiszen az elmúlt 7-8 évben kit nem csipeszeltünk össze, ki nem ivott még az akváriumból, ki nem “párnafoglalózott” eleget nálunk, hogy a cápás játékot ne is említsem.

Nekiláttunk hát, hogy úgy megünnepeljük Zsófit, ahogy azt kell! Talán ez a buli is olyan felejthetetlen lesz, mint Rebekáé, és talán majd ő is meséli nekem a régi élményeit. Természetesen nem maradhatott ki a bűvészkedés, amit tátott szájjal néztek a kisgyerekek. Marcello barátom tanított egy új trükköt nemrég, még kicsit sután mozognak az ujjaim, de rendben lesz ez is, még egy kis gyakorlás, ám a kis hatévesek a sutácska mozdulatokból mit sem vettek észre, sőt Rebust is el tudtam kápráztatni, pedig ő már bőven a kamaszkorát éli, tele van kételyekkel. Táncoltunk, bevetettük az új hangszórókat, az egész ház zengett, mindenki ugrált, táncolt, majd jöhetett a gondosan előkészített Pierre-torta. Nem sok minden maradt belőle, elfogyott szinte az egész torta, és ha már ismét sikerült bepörögni az édességtől, az ajándékok után belevetettük magunkat a közös játékba a mászókán. Folyt rólunk a víz, Zsófi anyukája fáradhatatlanul készítette a képeket, azt hiszem, ezen a bulin mindenki jól szórakozott, a teljes szülői közösség kinn volt szórakoztatva Zsófi apukája által, míg én benn alkothattam a csapattal valami maradandót, amit ugyan a törikönyvek említeni sem fognak, ám Zsófi lelkében és emlékezetében talán örökre élni fog a kép a hatodik szülinapjáról és Balázs bácsiról, aki olyan vicces, amikor beveri a fejét…

DSC_2466 DSC_2481 DSC_2484 DSC_2492 DSC_2510 DSC_2519 DSC_2523 DSC_2524 DSC_2529 DSC_2542 DSC_2554

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.